Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-03-24 / 12. szám

1910. márczius 24. NAGYBÁNYA 3 Mérgezik a népet. Márczius 23. Hej! volna csakugyan tennivalója annak a munkapártnak,, mely négy éven keresztül át- horkolá a napot és éjt s most dörzsölgeti cse- pegős szemeit! Alkotmányunk, kultúrának, nem­zeti vágyunk, gazdaság politikánk mind egész­séges fejlődésnek indul, vagy legalább igyekszik, hanem ami saját életünk nincs biztonságban. Lopják, csalják, hamisítják ételünket, italunkat s a gazok számára még mindig nem állított kelepczét a törvény. Följajdul kínjában ez a szegény ország, midőn hallja, hogy nincs széles földjén egy veréb-nyom, melyen kenyerében meg ne csal­nák a népet. Ennek a századnak sok nevet adtak a hipokriták, de valójában nem illik rá kifejezőbb név, mint a hazugság százada Hazug a becsü­lete, hazug az erkölcse, hazug a tudománya, hazug a kenyere, hazug egész embere. Mire is fejlődhetnék a huszadik századnak hazug kenyéren, hamisított élelmiszereken cso­dálatos módou felnövekedett embere? Mert a vegytan egyik legmodernebb tudománya: az élelmiszer-hamisítások vegyvizsgálata azt hir­deti, hogy korunk fiai mérgekkel táplálkoznak, melyek irgalmatlanul szedik az áldozatokat. Csodaszámba megy nemsokára közöttünk a hat­van éves ember! Hirdetjük a humanizmust ordító plakáto­kon s a piaczon, a kereskedésekben pedig szinte büntetlenül lebunkózzuk. Ilyen a hazug kenyéren fölcseperedelt ember, hazug a vesé­jéig ! Ez ma a legjövedelmezőbb üzlet! Nem csoda, hogy hitetlen furfangjai miatt a legpri­mitívebb csalásokon gyanútlanul álbukik az éhes ember. De nemcsak ő, hanem még a kötekedő szőrszálhasogató hivatalos apparátus is. Mily nagy skandaluma volt nemrégen a hires fővárosi közegészségügynek az a monstre tejhamisitás; mely évtizedek óta csordaszámra hajtotta a főváros népét a kórházakba és a te­metőkbe. íme az eset: Budapest lakossága el­fogyaszt évenként 97 millió liter tejet. Ebből a horribilis tejmennyiségből a múlt esztendőben liszt, krélapor és vízből álló bűnös hamisítvány volt 37 millió liter! De a jó tejben is előfordult 20—25% hamisítás. Már most képzeljük el, hogy micsoda lelkiismeretlen, gonosz, nemtelen csalás és lopás karmaiban vergődik a fővárosi népnek épen legszegényebb osztálya, melynek legfőbb táplálékát a tej képezi, mikor a hami­sított, ártalmas kloaka-lögymört literenként 26 fillérjével kénytelen fizetni! Hol a huszadik századnak humanizmusa? De nemcsak Budapesten mérgezik ily nagy arányban az igavonó népet, hanem mindenütt az országban. Az elmúlt évben a budapesti ve­gyészeti és élelmiszer vizsgáló állomásra az ország különböző részeiből 8400 esetben kül­döttek hivatalos utón gyanús élelmiszereket s e forgalomba hozott élelmiszerek 8216 esetben egészségrontó hamisítványok voltak! S az egész országban a fűszerek, lisztek, zsirfélék, hentes­áruk s különösen a szeszes italok az üzleti kapzsiság és lelketlenség prédái. A tejnek or­szágunkban átlagosan 36%, a vajnak 40% ha­misítvány. Igv élünk mi boldog magyarok ebben a hamis tejjel, hamis mézzel folyó hamis Ká­naánban ! S bizony drága jó munkapárti urak a hamisított élelmicikkek mind közszükségletet képeznek, mind a szegény adófizetők és szava­zók gyomrát és egészségét rontják. Nagyon sür­gős tehát a jó közegészségügyi politika s keres­kedelmi törvény. Ma még a hamisítások egyszerű rendőri ügyek. Mert nálunk, ha valaki aranyékszer gya­nánt. rezet sóz felebarátja nyakába, törvényszék elé állítják, de aki vizet árul tej gyanánt, azt legfölebb megbírságolják. így halad mindinkább előre utján a nép­mérgezés. Melynek Nagybányán is szégyenletesen szomorú adataira bukkanánk, ha egy kicsit több volna bennünk az őszinte humanizmus! HÍREK. Márczius 23. Eljegyzés. Sátor Annuskát, a szinérváraljai ref. lelkész, Sátor Dávid leányát f. hó 20-án eljegyezte Miszty Mihály józsefházai ref. lelkész. Esküvő. Dr. Varsa Ernő gyógyszerész va­sárnap, husvét első napján tartja esküvőjét Szolnokon Fodor Ilonkával. Kiváló képzettség. Mióta a szatmári püspök­ség fennáll még nem volt olyan pap az egyház­megyében, kinek tanári oklevele és egyszersmind theologiai doktori diplomája lett volna. Az első ki mindkettőt elnyerte, dr. Csókás Vidor, ki a budapesti Tudomány Egyetemen a napokban tanári oklevelet nyert a theologiai doktori diploma mellé. A tavasz. Megjött hát hivatalosan is a tavasz, márczius 21. magával hozta, daczára, hogy hívatlanul már sokkal korábban bekopog­tatott. Erdő, mező megtelt madárdallal, a sze­relemhozó tavasz csalja az öröméneket a ligetek, berkek apró lakóiból. A vándormadarak is hazatérnek egymásután, rakják újra fészküket hegyen, rónán. A rügyező csalitban, a kizöldült mezőben ragyogó verőfény mellett hangzik fel a madarak konczertje, mintha örömünnepi szimfóniát zengnének az alvásra varázsolt ter­mészet újra életrekelése alkalmából. Oly igazi gyönyör fogja el az embert, ha kimegy a szabadba s látja a hatalmas természet moz­golódását, hosszú szunnyadás után ereje pihenve fog a munkához, hogy újra megéresse velünk a gyümölcsszakasztó őszt. Még az ember ener­giájára is villanyozólag hat, a tél zordon egy­hangúságban elernyedt idegeit felfrissíti a ter­mészet nekibuzdult munkája. Az ember akarat­ereje, munkakedve fokozódik, a tavasz kedves hangulata meglükteli ereiben a vért. Isten hozott rügyfakasztó tavasz, ihlesd lelkünket, hogy az is, mint a nagy természet egy paránya, valami szép, nemes, jó rügyeket fakasszon. A nagybányai szinikerület. Szokolai Nagy Imre, a miskolczi nemzeti színház jeles teno­ristája azon ajánlatot tette a város tanácsához, hogy ő kész teljesen elsőrangú erőkből szerve­zett színtársulattal és zenekarral, Nagybánya központtal egy uj szinikerület alakítására, melybe bevonná Deés, Szamosujvár, Szilágycseh, Szi- lágysomlyó, Zilah stb. városokat is, ha a tanács e törekvésében támogatná s a nagybányai szín­házat minden pályázat mellőzésével neki bizto­sítaná. A szinügyi bizottság a napokban foglal­kozott ez ajánlattal s azt a határozatot hozta, hogyha Szokolay a szinikerületet megalakítja s elfogadható társulati névsort és programmot mutat be, úgy elvileg már most kimondja, hogy az 1910. évi téli szezonra a színházat minden pályázat mellőzésével neki kiadja. Mi a színház kérdésének az uj szinikerület megalakításával való megoldását a legszerencsésebbnek tartjuk, mert Nagybánya lévén a központ, a téli szín­házi szezonból azon hónapokat foglalhatja le magáénak, amelyeket akar s nem szorul arra, hogy más városoktól egy-egy kedvező hónapot kicsikarjon. Szokolairól a tanácshoz a legjobb informácziók érkeztek. Márczius 15 az iparos ifjúság egyesületé­ben. A nagybányai iparos ifjúság önképző egye­sülete folyó hó 20-án délután 6 órakor tartól la meg márczius 15-iki ünnepélyét, melyet Sólyom Ferencz egyesületi elnök nyitott meg. Utána Sztrácsányek Béla, az egyesület alelnöke sza­valta el a »Pókainé« czimü hazafias költeményt, nagy tetszés között. Szaucsek István tartotta meg ezután alkalmi felolvasását, melyet a kö­zönség mindvégig nagy figyelemmel hallgatott s zajos tapssal és éljenzéssel jutalmazott. A fel­olvasás után Kocsis Gyula Ilonka nevű leány­kája lépett a pódiumra sErdélyi Zoltán »Kösse­tek koszorút« czimü hangulatos versét szavalta Tréfa ez, rósz tréfa! Azaz csak akkor rossz, ha komolyan vesszük. Egyébiránt jó tréfa. — S az irodalmi dicsőség? — Frázis! Csak azért érdemes írni, hogy egy pár csinos leány, asszony érdekkel gondol­jon ránk. Ha az ember iró, könnyebben jut ka­landokhoz. Tudja Isten, a nők még mindig érdek­lődnek irántunk, daczára, hogy már annyiszor csalódtak bennünk. Az irói név varázsa még mindig vonz s még mindig berepülnek a pillangók a lángba. . . Ezért érdemes Írni. Másért? Miért? A dicsőségért ? Mi a dicsőség ? Hogy még mi rothathadunk a föld alatt, a föld felett meg áll az érczszobrunk? Törődöm is én a szobrommal! Eltekintve attól, hogy zseninek nem is születtem, aki örökéleiü dolgokat tudnék alkotni, örökélet? Mi az? Húsz, ötven, száz év? Szép örökélet! S ezért cserébe dobjam oda ezt a pár évemet, amig tényleg élek. Mint a kotlóstyuk, üljek az alkotások nagy tojásain? Köszönöm, nem kérek belőle. Maradok kis árvácska, aki azonban jól él. — De mit nevezel te jó életnek? — Elsősorban a szabadságot, vagyis azt, hogy az ember ne penészedjék a hivatalban, azután, hogy élhessen az ember hangulatainak. Ma kalandra vágyom, kereshessek kalandot; hol­nap, ha kedvem van hozzá, reggeltől estig búj­hassam az erdőt; holnapután heverhessek a napon egész nap, azután meg reggeltől estig rimeket faraghassak és igy tovább! Mindig azt cselekedni, ami gyönyörűséget okoz. Ő azt is cselekedte mindég! Mig egyszer azután, negyvenöt éves korá­ban a tudatára ébredt annak, hogy elhibázta az életét. A mámorban töltött évek kimerítették s elérte azt az időt, mikor életfilozófiája cserben hagyta. Múltjából legfeljebb egy-egy csalfa sugara ragyog rá az áldicsőségnek. S a jövője? Nyo­morult küzdelem lesz a megélhetésért, befogva a szerkesztőségi munka robotjába. Sőt ez már nem a jövő, de a jelen! , S mintha csak a véletlen kisérné az ő gondolatait, rászól a segédszerkesztő: — Mi lesz már azzal a rongyos czikkel! Megint álmodozol, vén hülye? — Szerelmes verseket alkot — mondja köhögve a politikai rovatvezető, aki, mint valami felsőbb, magasabb lény, lenézi a poétákat, ezeket, amint ő szokta nevezni, »érzelmi véglényeket.« — Nekem meg legyen az a czikk estére. Mert megyek a színházba s te miattad nem késem el. Elolvasás nélkül pedig nem adhatom le. Jobb is lenne öreg, ha elmennél valahová dijnoknak; nem való vagy te már újságírónak ... Hamarosan, lázas izgatottsággal megírja a czikket (azaz dehogy czikk, valami kiszínezett rendőri hir s odaadja a segédszerkesztőnek, aztán indul kifelé. — Tízre be gyere ám — kiáltja az utána. Nem felel semmit. Hol lesz ő már tiz órára 1 Lenyűgözi lelkét a halál gondolata. Nem akar tovább kínlódni, az ő életének vége. Neki már nincs itt keresni valója. Az utczán jóformán azt sem tudta, merre jár. Lökdösték jobbra-balra, rászóltak udvariasan s kevésbé udvariasan, hogy járjon a maga lábán, meg hogy aki részeg, az üljön odahaza s ne támolyogjon az utczán. Pedig dehogy volt részeg! Borzasztóan jó­zan volt­Oh ez a végtelenül tisztánlátás borzasztóbb, mint mikor a legszebb álmunkból valami irtó­zatos testi fájdalomra ébredünk fel. Bandukolt az utczán, észre sem vette, hogy kijutott a Duna-partra. Ott aztán leődöngött egész a vámháztéri hídig. Végtelen fáradságot érzett s vágyat a nyugalom után. A végtelen, az örök nyugalom után. Mert innen úgyis mennie kell. Itt már senkinek sincs rá szüksége! Meg sem tud élni. A szerkesztőségből is kidobják. Oda fiatal, friss legények kellenek, vagy értelmes vének, akik üzleteket tudnak csinálni. Ő se nem friss, se nem élelmes. Ki fogják dobni. A tárczái, a versei se kellenek már. Nem is csoda. Ö is be­Megérkeztek a szezon iegujabb divatu bel- és külföldi szobafestő-minták, Mindenféle szobafestési munkálatokat első­rendű kivitelben és jutányos árakon készit T9mplomfestés, czimirás, aranyozás, mázolás, tapetirozás, floderozás. Tessék árajánlatot kérni. — Munkák felvállalása végett vidékre készséggel kimegyünk. Nagybánya, Rák-utca. Kuhn és Szentmihályi szobafestő czég

Next

/
Oldalképek
Tartalom