Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-09-09 / 36. szám

4 1909. szeptember 8. bukott meg 1—2 tanuló, tehát a IV. osztály el­végzése után igen sok tanuló más pályára lé­pett, ami nagyon helyes. Ez is mutatja, hogy a gimnázium Nagybányán a polgári iskolát is helyettesíti. Halálozás. Vettük a következő gyászjelen­tést : Vinczfalvi özv. Vincz Gyuláné szül. Szap- lonezai Szaplonczay Emma, nagysomkuli dr. Pap József és neje irholczi Mihálka Dóra, gyer­mekeik: László, József, Gyula, Margit, Zsiga, Erzsiké, Dotya és Nora a maguk és számos rokon nevében határtalan fájdalom érzésével tudatják a legjobb testvér, anya, anyós és nagy­anya szaplonczai Szaplonczay Zsuzsanna, néhai nagysomkuti Pap József kir. tanácsos özvegyé­nek a mai napon d. e. 11 órakor, életének 75-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunyták A megboldogult földi maradványai a gör. kalh. szertartás szerint folyó évi szeptem­ber hó 5-én d. u. 2 órakor fognak a gyászház­ban beszenteltetni és gyász-szertartás után a családi temetkezési helyen örök nyugalomra helyeztetni. Nagysomkuton, 1909 szeptember hó 2-án. Nemes lelkének jósága kitörülhetlen emléket vésett sziveinkbe! Legyen pihenése csendes, áldás és béke lengjen hamvai felett! — Lesújtó gyász érte Rónai Géza városi közgyá­mot. Édes atyja: id. Jakobovits Miklós törvény- hatósági bizottsági tag, városi képviselő f hó 4-én, életének 89. évében Mármarosszigeten elhunyt. A boldogultat f. hó 6-án helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. Á csa­lád a következő gyászjelentést adta ki: Alul­írottak úgy a maguk, valamint a kiterjedt ro­konság nevében is fájdalommal telt szívvel tudatják a szerető apa, nagyapa, dédapa és jó rokon id. Jakabovils Miklós törvényhatósági bi­zottsági tag és városi képviselő folyó hó 4-én I d. u. ‘/,1 órakor, életének 89-ik évében, az áj­tatos szentségek felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült tetemei f. hó 6-án d. u. 4 órakor fognak a Rákóczi-uli gyász­házból a róm. kalh. szertartás szerint őrök nyu- ! galomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise- j áldozat folyó hó 7-én reggel 7 órakor fog az Egek Urának a máramarosszigeíi róm. kath. templomban hemutattatni Máramarossziget, 1900 szeptember hó 4. Áldás és béke szeretett ham­vai felett! Ifj. Jakobovits Miklós és neje Takáts Erzsébet, Jakobovits Jozeffa és férje Bukovszky Péter, Jakobovits József és neje Gazdig Ilona, Jakobovits Pál és neje Papp Borbála, Rónai Géza és neje Frankovics Teréz. Jakobovits Iza­bella férj. özv. Gilbán Jánosné, Jakobovits Anna férj. Csics Antalné, Jakobovits Lukács és neje Varga Ilona gyermekei, menyei, illetve vejei. Legifj. Jakobovits Miklós és neje Schuber Etelka, Jakobovits Róza férj. Kovács Lászlóné, Bukovszky Erzsébet, férj. Jankovits Miklósné, Bukovszky Viktor és neje Weisz Jolán, Bu­kovszky Péter és neje Lutz Berta, Jakobovits Jenő, Béla, Mártha, Jakobovits József, Gábor, Erzsébet, Anna, Ida, Lajos, Rónai Mariska, Té­riké, Gibán Róza özv. Somogyi Kálmánná, Gi- bán Viktor, Jenő, Izidor, Miklós, Csics Antal, Ilona, György, Katicza, László, Jakobovits Ka- ticza, Mihály, Kornélia, Mariska unokák. Jako­bovits Tibor, Elemér, Mariska, Erzsiké, Rakovsz- ky Adrienne, Jakobovits Rózsika és Béla déd­unokák. Kamarai közgyűlés A debreczeni kereske­delmi és iparkamara folyó hó 9-én, csütörtökön rendes közgyűlést tart. A közgyűlésre Kapás Mihály és Glavitzky Károly kamarai tanácsosok utaznak el városunkból. Végzetes lövés. Sághy Gusztáv mezőpetri-i körjegyző szerdán a mezőpetri-i határban vadá­szott s egy a bokor alatt vadat sejtvén, arra felé lőtt. Azonban vad helyet Boitlinger István mezőpetri-i lakos hasonnevű fiát lőtte meg, kit 16 sörét talált. A sérültet operálás végett szülei Debreczenbe szállították, Sághy Gusztáv jegyző pedig maga jelentette be az esetet a helybeli főszolgabírói hivatalnál. Hát ez mi ? Évekig tartó vajúdás után tavaly végre sikerült megalakítani a gazdaközön­ségnek a nagybányai gyümöicsértékesitő rész­vénytársaságot. Tették ezt abban a reményben, hogy a részvénytársaság hathatósan fogja vé­delmezni a gazdaközönség érdekeit s megszaba­dítja piaczunkat azon anomáliáktól, melyeknek terhét a kapzsi s uzsora-kamatra dolgozó ügy­nökök miatt éveken át hordoztuk. A részvény- társaság tavaly kezdte meg működését, de a hozzáfűzött várakozásoknak épen nem felelt meg. Azonban ezt mindenki a kezdet nehézségeinek NAGYBÁNYA tudta be, aminthogy úgy is volt s az össze­játszó rendkívüli körülmények is csak nehe­zebbé tették helyzetét. De működésének második évében már nem zárkózhatunk el a komoly kritika elől s sajnálattal jegyezzük föl, hogy a komoly kritikára komoly ok is van. Megjelentek ugyanis piaczunkon az oroszok, hogy szilvát vásárolja­nak. Miután nemcsak nálunk, hanem az egész országban gyönge a szilvatermés, az orosz vevők tisztességes árt kínáltak a szilváért s a nyers szilva métermázsájáért leszedve és a vasúthoz szállítva 17—18 koronát fizettek. A gyümölcs- értékesítő szövetkezet azonban csak 10—12 ko­ronát fizetett a szilváért. Eddig hagyján a dolog, utóvégre a részvénytársaság nem kötelezhető arra, hogy oly magas áron vásároljon, mint vásárolnak mások. De már ahoz nagyon is sok szó fér, hogy a gyümöicsértékesitő részvény- társaság paktál az orosz vevőkkel s azt a szilvát, melyért az orosz vevők a magános eladóknak 17—18 koronát fizettek, azt ő 15 koronáért ajánlja föl, a vasúthoz szállítva. Nagyon termé­szetes, hogy az orosz vevők ez ajánlatra be­szüntették a magánosoktól vaíó további vásár­lásaikat s szükségleteiket 15 korona vételárban a gyümöicsértékesitő szövetkezettől szerzik be. A gazdaközönség talán mégsem azon czélból alkotta meg a gyümöicsértékesitő részvénytársa­ságot, hogy épen maga a társaság szorítsa és törje le a tisztességes piaczi árakat. Ily esetek után nem lesz csoda, ha nagyon sokan kiábrán­dulnak a részvénytársaság ideájából s igen sokan olyanok is, akik maguk is fáradoztak annak életrehivásában! Sovány Dezső aíjárásbiró bűnügye. Tegnap tárgyalta a Bordás Demeter kéményseprőn el­követett háláit okozó súlyos testi sértéssel vá­dolt Sovány Dezső mátészalkai aíjárásbiró bün­tetőügyét a debreczeni ítélő tábla Weér György tanácselnök elnöklete alatt. Az ügy előadója Unger Gusztáv kúriai biró voll, a vadat Igyártó Sándor kir. főügyész, a védelmet dr. Kardos Samu akadályoztatása miatt Gábor Jenő dr debreczeni ügyvéd képviselte; özv. Bordásné képviseletében dr. Fuchs Jenő mátészalkai ügy­véd jelent meg. Az ügy ismertetése és a szat­mári kir. törvényszék 19 oldalra terjedő Ítéle­tének felolvasása után az elnök nehány kérdést intézett a jelenlevő vádlotthoz, aki azokra nyu­godt hangon felelt meg. Védő a bizonyítás tekin­tetében indítványoz kiegészítést, amit a tábla rövid tanácskozás után megtagad. A kir. főügyész kéri a törvényszék ítéletének megsemmisítésével vádlott elitélését. Nem látja bibizonyitottnak, hogy a vádlott részéről szükséges lett volna olyan mérvű önvédelem kifejtése, amely ily szomorú eredménynyel végződve jogosnak lenne mondható. Megdöbbentőnek tartja, hogy biró- embert az ital ennyire ragadhat. Enyhítő körül­ményül kéri betudni vádlott büntetlen előéletét és ittas voltát. Védő felmentő ítéletet kér. A bizonyítékok egybevetéséből és alapos mérlege­léséből a vádlott előadását látja beigazoltnak; azt, hogy a szúrást nem ő követte el. Az ítélő tábla délután fél hatkor hirdette ki Ítéletét, amit az addig teljesen nyugodt vádlott keserves zo­kogás közben hallgatott végig. A tábla a tör­vényszék ítéletét helybenhagyta. Az indokoláson annyi változtatással, hogy mig a törvényszék azt állapította meg, hogy a vádlott a jogos vé­delem határát félelemből vagy zavarodottságból athágla, addig a tábla megállapította, hogy So vány Dezső a jogos védelem határain belül maradt. A főügyész az Ítélet, a büntethetőséget kizáró ok, a jogos védelem téves megállapitasa miait, a védő a bűnösség kérdésében fenforgó téves megállapítás miatt semmiségi panaszt je­lent be. A kir. Ítélő tábla a főügyész feiebbe- zésél elfogadja, a védőét ellenben, minthogy arra törvényes alap nincs, visszautasítja. Védő ezen végzés ellen íeifolyamodást jelent be, amit a kir. ilelő tábla elfogad. Ezzel a tárgyalás vé­get ért. A nagyszálló építése A nagyszálló építése már annyira előrehaladt, hogy most már a fedélszéket helyezik el a hatalmas falakra. A szálló épülete "már most impozáns benyomást tesz a nézőre. A szálló tudvalevőleg jövő év julius elsejére készül el teljesen. Huszthy Mátyás fényképész emeletes mű­terme a Hid utcza egyik érdekessége. A nyári évad tulajdonkép a fényképezés igazi idénye. Huszthy a nyári évadra előnyösen berendezke­dett Tessék megtekinteni. Magyarország idei termése. A földmivelés- ügyi miniszter a gazdasági tudósítóktól augusztus 1-ig beérkezelt jelentések alapján most tette közzé az idei termésről szóló jelentését. A termés mennyiségszerü megállapítása e jelentésben már jóformán a tényleges cséplési adatok alapján történt és igy meglehetős biztossággal tünteti fel a terméseredményeket. E legújabb becslés egész­ben véve nagyon kevéssé tér el az előző becs­lésektől : mindössze kétszázezer métermázsa búzával kevesebb és néhány százezer méter­mázsa rozszsal és tavaszi gabonával több termelt, mint amennyi a legutóbbi becslésben taksál- latott. A becslést, amely kenyérgabonából 8 millió métermázsa hiányt, tavaszi gabonából pedig körülbelül 5 millió métermázsa többletet tüntet lel a tavalyi terméssel szemben, úgy a gazda, mint a kereskedelmi körök teljesen meg­bízhatónak tekintik és ehhez képest kötik és bonyolítják ie üzleteiket. Az eisö lőcsei kalendárium. Uton-utféleu hallja az ember emlegetni a lőcsei kalendárium nevét, főleg, mikor valami ócska történetet me­sélnek el; s mégis igen sokan vannak, akik ennek a naptárnak egy példányát sem látták. Pedig a lőcsei kalendárium 116 éven át orszá­gos nevezetesség volt. Ma már csak az újabb évfolyamokból látható itt-ott egy példány azon a legrégibben kívül, mely most jelent meg Lő­csén dr. Hajnóczi József kiadásában. Ennek megmenekülése is különös érdekű. Görög Gyula elbeszélése szerint 1884 jan. 17-én a kassai dómban kimozdították helyéből a szószék és főoszlop mellett állott síremléket, amely az 1587-ben elhunyt íllenfeld András nyugvóhelyét jelölte s a vörösmárvány síremlék mögül kicsiny 16-od rét alakú zsoltártöredékkel beirolt hár­tyába kötött, kopottas könyvecske jutott nap­világra az 1626. évi első lőcsei kalendáriumnak egyik példánya. E könyvet azután Münster Ti­vadar, Kassa polgármestere 1885. május 24-én »Emlékül Lőcse szab. kir. városának« ajándé­kozta. És Lőcse most kegyelettel őrzi régi di­csőségének szerény maradványát. Az elemi iskola tanulói. Az állami elemi iskolákban a beírás eredménye a kővetkező. A Kossuth-utcai iskolábau I fiú 53, II. 44, III. 56, IV. 64, V. 50, VI. 20, összesen 287 fiú. I. leány­osztály 55, II. 53, III. 50, IV. 42, V. 21, VI. 8, összesen 229 leány. A Kossuth-utczábau beirat­kozott tehát összesen 516. Ebből rk, 150, gk. 117, g. kel. 2, ref. 112, ág. h. ev. 12, izr. 122. A felsőbányai-utcai iskolába iratkozott I. fiú 57. II. 46, III. 47, IV. 56. I. leány 34. II. 55, III. 51, IV. 39, összesen 379 tanuló. Ebből rk. 172, gk. 93. g. kel. 1, ág. h. ev. 1, ref. 46, izr. 62. — A veresvizi iskolába I. osztály 58, II. 82, III. 58, IV. 46, összesen 244. Ebből rk. 130, gk. 88, ref. 17, ág. h. ev. 1, izr. 6. A három isko­lába eddig beiratkozott 1139 tanuló összesen. Ez a szám azonban még növekedni fog A fölfedezett kurucz sir. Mint jelentettük, Ferenczy János szatmári lapszerkesztő nemrég fölfedezett egy nagy kurucz sirt Szatmár köze­lében. Mint tudósítónk Írja, e sírban nyugszik az a negyvenkilencz főiskolai diák is, kiket a szatmári református kollégium igazgatósága an­nak idején kurucz érzelmeik miatt kizárt és a kiket a német várőrség Baliz alatt több száz kurucz vitézzel együtt lemészárolt. Az utókorra maradt a főiskolának egy könyve, melyben la­tin nyelven föl van jegyezve minden diáknak a neve, valamint az is, hogy mindegyikből az életben mi lett. Az 1672. évi 73 felsőbb diák közül csak huszonnégynek a neve után van kitüntetve, hogy hova es milyen hivatalba ment. A többi negyvenkilenczről nincs említés. Ezek Bartók Mihály monográfiájának 256. lapja szé­nül Batiz alatt fekszenek. E diákok egyikének Szőiőskey Istvánnak neve után a könyvben la­tin nyelven e megjegyzés olvasható: Sonkádról jött tanítóságra. Elesett Batiznál a németek által 1672. évi szeptember hónap 20-án sok más tanítóval együtt. Ebből a könyvből Bakcsy Ger­gely lőginmáziumi igazgató és Ferenczy János szatmári szerkesztő, a sir föltalálója, az elesett diákok nevét a következőleg állapította meg: Szatmáry István, Dányadi György, Bilitzky Ja­nos, Bikinyi Mihály, Poroszlay István, Baksai Mihály, Szenczi János, Tatai Sámuel, Nádudvari György, Szőiőskey István, Szalacsi János, Selyebi Mihály, Asrihai András, Diószegi Ferencz, Tu- nyogi Miklós, Belényesi János, Ladányi István, Csenged András, Kacsalvi Ferencz, Ecsedi János, Pákái Benedek, Maróthi István, Dombi Ferencz, Miskolczi István, Alszeghy György, Técsi János, Szödényi István, Vecsei István, Borvai Feien ez, Magyary Ferencz, Gyarmathy Mihály, Czeglédi Oláh István, Káilay Mihály, Szőtősi Ferencz, Újlaki János, Gyügyei Ferencz, Csenged Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom