Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-07-29 / 30. szám
2 NAGYBÁNYA 1909. julius 29. nyaraló építésre vonatkozó ajánlatát. Legelőről kell kezdenünk mindent. A húsz évi vajúdásnak azonban mégis van egy eredménye, hogy a vita anyaga annyira kimerittetett, hogy aki még e kérdésben újat akar mondani, hasonlatos lesz ahoz, ki a lőcsei kis kalendárium anekdotáit mondja el jóhiszeműen úri hallgatóságának. Lássunk tehát munkához s lépjünk egyenesen a cselekvés terére a takarék pénztár ajánlatának elfogadásával. Ki e szép város fejlődését, lakosságának jólétét igazán szivén viseli, lehetetlen, hogy akadályokat gördítsen a nyaralók felépítése elé, mert ismételten hangsúlyozzuk, hogy csak az idegen forgalomból várható jövedelmek pótolhatják ama bevételi forrásokat, melyektől városunk polgársága a szőlők elpusztulása, a magán bányászat nagymérvű hanyatlása s a gazdaságilag rósz esztendők folytán elesett. é. m. A parasztnép pusztulása. — Sok a pálinkamérgezós. — Julius 28. Az újra és újra ismétlődő pálinkamérgezések csak régi folytatása a parasztnép pusztulásának. Az ujabbi esetek alkalmával csak azért döbbenünk meg egy-egy pillanatra, mert szokatlanul nagy az áldozatok száma. Eddig is voltak pálinkamérgezések, de az orvosi tudomány sziv- szélhüdésnek minősítette a haláleseteket. Most nap-nap után olvassuk a pálinkamérgezés szörnyű pusztításainak egy-egy megrázó esetét. Már Szatmárvármegyében is fordult elő egy pálinkamérgezési eset. S csodálatos, a közigazgatás nemhogy egyszerűen lecsukná a pálinkamérőket s örökre eltiltaná őket a szeszkiméréstől, hanem a baj után kutat s nem tudja elhinni, hogy a mérgezett pálinkától fordul fel az a sok jó munkásember. Pedig a pálinkamérgezések vádja nem mai keletű. A hegyvidéki kirendeltség első idejében, Egan kormánybiztossága korában, a rutének keserves állapotáról a földmivelésügyi minisztériumhoz érkezett jelentések között nem egy szól a megtörtént pálinkamérgezésekről. Az orosz mód szerint készített pálinkáról is megemlékeznek a jelentések s elmondják, hogy nemcsak a felvidéken issza ezt a mérges pálinkát a nép, hanem az alföldön is igy készül már sok helyen a pálinka, mert a korcsmák rengeteg haszonnal mérik ezt a valóságos mérget, mi nem egyéb, mint mészviz. Fináncz soha sem látta, a kincstár szeszadója nem terheli. Az aratási és az utóbbi időkben oly megrendítő halálos pálinkamérgezések borzalmas titkához elvezet a mészviz, az orosz módra készített pálinka. Erről egy közigazgatási tisztviselő a következőket írja: Apró, szegény falvakban a korcsmák udvarán, vagy valamely zugban rendesen oltott meszet talál az ember. Nagyobb forgalmú korcsmáknál már meszesgödör van; kisebb pálinkaméréseknél ládában, hordóban, dézsában áll a mész. Ezen készül a pálinka. Az oltatlan mészre öntött viz a kiforrás után olyan tiszta, mint a kristály, az íze meg maró, mint a lúg. Az orosz reczipe szerint ebbe a mészvizbe páliukaesszencziát kell önteni és készen van a jó karczos pálinka. Az alsó néposztály épen azért kedveli, mert nagyon mar. Nehány deczit el lehet bírni belőle, ki is lehet aludni, hanem nagyobb mennyiségnél már a méreg gyilkoló erejével támad a szervekre. A mészviz a pálinka- hamisiíásnak ma már nagyon elterjedt módja, de ma sem üldözik eléggé. Eddig az volt a nézet, hogy a pálinkát csak a falvak pióczái, a butikusok mérgezik, most azonban kisült, hogy a meggyanusilhatatlan nagyurak, a gyárosok épen olyan lelkiismeretlen szélhámosok a nagyban való árusítással, mint a deczis korcsmárosok. Legutóbb, a páiinkamérgezéssel kapcsolatban, Székely, az országos khémiai intézet fővegyésze kimutatta, hogy a pálinkagyárosok a rum és pálinkák készítéséhez az erősen megadóztatott és jelentékenyen drága etilalkohol helyett általánosságban metil-alkoholt (faszeszt) használnak, melynek élvezése rendkívüli módon mérgező hatású. Az országos chemiai intézet valamennyi budapesti pálinkagyáros és nagy- kereskedő pálinkájában megtalálta a faszeszt. Hát akkor mit gondoljunk a vidéki pálinkagyárosokról ? Sürgeti régen az egész magyarság a törvényt, a szigorú törvényt a pálinka ellen. Miért késnek hát vele ? Mikor egy nagy, szerencsétlen társadalmi osztály megmentéséről van szó?! Erő, egészség beszél minden mozdulatukból s amellett olyan plasztikusan hajolnak kaszáik után ezek az egyszerű, falusi legények, mintha csak valami tánczmester tanította voina őket az esztétikai mozgásokra. A hatalmas nagy rét, mely ott terül el a Zagyva két oldalán, a dombtetőről nézve olyan, mint valami ezüst szalaggal keresztbefont, óriási zöld plüss-szőnyeg. A reggeli nap ilyenkor aranyhimet sző be a párázatos levegőjű rét fölött lebegő kéke3-fehér fátyolba. A fűszálakon csillámló harmatcsöppek meg olyanok, mintha ebbe az óriási királyi fátyolba bepörgetett gyémántcsöppek lennének. Azután ha odébb megy az ember s messziről nézi a hullámos sorokban kaszáló embereket, amint egyenletes, ütemes mozgással, egész felső testükkel balra hajolnak, azután a vágás után megint vissza — olybá tűnik ez az egész, mintha árnyalakok, valami mesebeli király örök, zajtalan munkára ítélt árnyrabszolgái lennének. A homályos alakokból csak akkor válik ki egy-egy éles fehér vonal, mikor a nap fölebb hág és sugárkévéit felülről önti végig a réten. A fátyol föllebben végre egészen s a réten dolgozó embereknek erős, éles körvonalai látszanak. A rendek meg dőlnek rakásra, a gyűjtő- leányok is kivonulnak s mig gereblyéikkel húzogatják össze az illatos füvet s egészséges, izmos, meztelen lábaikkal tapossák a harmatos rétet, rázendítenek egy édes dallamu magyar nótára: Kaszás csillag jár az égen, Kaszál a rózsám a réten. Ha ő kaszál én meg gyűjtök, Úgy is rajta könyörülök . . . Mintha a nóta hangjai is megcsendülnének a fülébe s a sok éjjeli munkától megduzzadt pilláju, vörösszélü szeme szinte fölragyog régi, tiszta fényében, mikor a két sarjuzó napszámos láttára, egyszerre csak végigvonul a lelkén a falusi nyár egy jelentéktelen képecskéje. — Elmúlt, vissza se jön többé! — suttogja azután szomorúan a beesett arczu, sovány kis emberke. Romániai kirándulásunk. Útlevelet váltottunk huszanhárman. Raidl Sándor és Gáli József ipariskolai tanárok vezetése mellett Brassóból jul. 10 én reggel Pre- deálra indultunk. Utunk folyton emelkedő hegyi pályán a tömösi 48-as harczi emlék mellett vezetett el. Predeál közelében szép kilátás nyílott a Schulerre és a Bucsesre. Predeálon már föltűnt a román határon az őrt álló katona. Nemsokára megérkeztünk a határ állomásra. Az állomás teljesen román területen van. A magyar állam itt mint bérlő szerepel, itt a magyar és román csendőr együtt várakozik az utasokra. Leszállunk és a vámoló terembe érkezünk. Itt a román pénzügyőrök nézegették a csomagokat. A vizsgálat megtörténte után egy irodába mentem egy magyar határ rendőrtiszttel. Itt románul bejegyzik kik, hányán és miért mennek Romániába és mikor szándékoznak vissza jönni. Nyolcz magyar és román csendőr sorfala közölt mind a huszanhármunkat átbo- csátották. Predeálon első dolgunk volt szétnézni. Román slilban épült uj nyaralók ékítik a tájt. De nemcsak az építkezésre, de még az utolsó utcai padra is a román ember rá süti eredetiségének bélyegét. Például, a különösen faragott kőpadok felett nagy tetőzet nyúlik végig, jelezve az oláh takarékosságot és gondosságot. A vasúti kocsik zárjai kezdetleges vaskovács munkák. De ez is legalább nemzeti büszkeségük, hogy Romániában készült. A viseletűkben a kék, sárga, fehér színek mellett aranyos és ezüstös szinü ékitések az uralkodók. A hajviseletük különböző, de egyszerűséget mutat. A nép általában lassú mozgású és nyugodt természetű. A vasúti állomásokon hiába van ott 4 vagy 5 csendőr, azért a közönség a beérkező vonattól egy vagy két lépésre áll. A rendőr is olt áll flegmatikusán. Az érkező és menő vonatokon a feljárók zsúfolásig tömve. Nem gondolnak ott arra, hogyha a vonat valami akadály folytán kisiklik, sokan a vonat kerekei alá kerülhetnek. Az állomásokon, dicsérettel legyen mondva, ez áll: Kíméld az állatokat! A nyaraló telepek felállítása és építkezése ügyességre és élelmességre vall. Azogában láttunk egy emlékoszlopot, melyen vas katonai jelvények diszlenek. Ez emléket 1877-ben a orosz-tőrök háborúban elesett három katona emlékezetére emelték. Azogában láttuk az üveggyárat, melynek vezetője és tulajdonosa német. Az üveg hutlák munkásai jobbára magyarok és németek. A gyermekek egy líráért (egy korona), a felnőttek 2—3 líráért dolgoznak. Benéztünk egy német nyelvű iskola vizsgájára is. Azogában egy éve már, hogy német óvoda nyílt. Itt van a négy osztályú német iskola is. A dolgozatok szépek és rendesek. A gyermekek diszfelvonulásban ének- és lornaÉs mig gondolataiba elmélyedve töprenke- dik rajta, hogy tulajdonképpen miért is vágyódik ő vissza a faluba, hiszen nem történt ott vele semmi olyan kedves dolog, amelynek az elvesztőt sajnálhatná — lassankint rájön, hogy ebből az ö visszavágyódó hangulatából talán nem is beszél hozzá egyéb, mint az elfecsérelt ifjúság, a nem teljesedett remények és a beteg tüdő biztos és szomorú tudata! Ez és semmi egyéb. Otthon meg akkoriban még csak úgy duzzadt az egészségtől, a reményektől, az ifjúságtól. Azóta ? Minden elveszett. Nem egyszerre, csak úgy egymásután, ahogy a megsebzett madár tolla hull! Talán mégis jobb lett volna neki odahaza maradni! Talán odahaza lassabban hullottak volna azok a tollak! Meg aztán, ha nem is volt ott más egyebe, de volt szabadsága, levegője. És ott talán, a tiszta falusi légkörben, a becsületes emberek között, lehetett volna belőle is valami. Hiszen el„BITUMINA“ tiszta bitumonból készített valódi aszíált-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = „111“ rti ZSirtlülei lllíltSÍI! is Sitiin Éliás Csakis védjeggyel ellátott tekercseket fogadunk el! Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Karácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében nagybányán.
