Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-12-30 / 52. szám
4 1909. deczember 30. esett ugyan máskor is, de most még esti hat órára sem jöttek haza, amit eddig még sohasem tettek meg. De még valami más is történt. ügy öt óra tájban nagy karácsonyfát hoztak a szomszédékhoz. Erre aztán megindult az egész házban a találgatás. Ugyan kinek hozták ezt az óriási karácsonyfát? Talán csak nem maguknak? Hiszen a karácsonyfa örömteljes hangulatot jelent, de csak ott, ahol gyerek is van! Ahol nincs gyerek, ahol csak két felnőtt ember állja körül a karácsonyfát, ott a karácsonyfa nem derűt, de szomorúságot hoz magával. Nincs annál szomorúbb, mintha két felnőtt állja körül! Vagy talán idegen gyerekeket akarnak hozni és igy egy kis derűt lopni a gyerekeden sivár otthonba? De beköszöntött karácsony estéje és bizony, hiába figyelt az egész ház, senki sem látott gyerekeket belépni a szomszédék lakásába. Hanem ehelyett mást látott. A mészáros és a hentes jelent meg a szomszédéknál és telt kosárral jöttek és üres kézzel távoztak. No, erre aztán még nagyobb lett a találgatás. Hát ugyan mit akarnak ezek azzal a sok húsfélével elkezdeni? Csak nem tartanak szomorú kettesben dús lakomát ? Pedig hát ugyan mi másra kellene az a sok húsféle? A vékonyfalú lakásokban egymás után hallatszott föl az ének: Mennyből az angyal lejött hozzátok, Pásztorok, pásztorok . . . És egyszerre a szomszédéknál is fölcsendüli egy férfi, meg két női hang. Ők is énekeltek és kihallatszott a szobaleány vékony éneklő ezinezo- gása is. Náluk is kigyultak a karácsonyfa lángocskái és most bevezették a fényesen kivilágított szobába — Friczit. a kis ölebet. A fehérszőrű kis kutyus elvakult szemmel nézett a nagy fényességbe. A szobaleány most eleresztette a pórázt. És a kis négylábú Friczi, amint szeme megszokta a nagy fényességet, fölemelte okos fejecskéjét és szaglászni kezdett. Valami, az ő orrának fölöttébb kedves és ínycsiklandozó szagot érezhetett, mert okos szemei gyorsan kezdtek pislogni. A farkát csóvál- gatta. Az ölebek eszperantó nyelvén ez mosolygást jelent. És a kis Friczi, amint pórázát eleresztették, kezdetben lassan és bátortalanul, majd biztosabb lépésekkel megindult a karácsonyfa felé. Vakkan- tott is egyet-kettőt örömében. Ezzel hálát és köszönetét fejezett ki. Már ott állt a karácsonyfa alatt és most visszanézett gazdáira, aztán fölemelte orrocskáját, még egyszer körülszaglászta a karácsonyfát és — beléharapott egy húsdarabba Aztán egy másikba, aztán egy hurkába, egv kolbászba és igy tovább ... És lassanként, közben egyre hálásan pislogatva gazdáira, megette a karácsony ía egész díszét, amit az ő számára nem játékboltból, de a hentestől és a mészárostól szereztek be és amit gondosan jó alacsonyra kötöttek a karácsonyfára, hogy a négylábú kis Priczi, akinek nincs keze, kényelmesen elérhesse. És a szomszédék ott állottak a karácsonyfa körül és a szobaleánynyal együtt átszellemült arczczal, boldogan énekelték: Mennyből az angyal leszállt hozzátok, Pásztorok, pásztorok . . . Balla Ignácz. * De elég a tréfából, még ha karácsonyi is! Az Uj Idők-et megszoktuk úgy tekinteni, mint egyik legmagasabb nívón álló szépirodalmi közlönyünket, melynek hasábjain a legnevesebb s legjava Íróink adnak egymásnak találkozót, kiknek írásaiban sohasem találhatni olyasmit, mely akár a vallásos, akár erkölcsi érzületét sérthetné bárkinek is. S meg nem tudjuk érteni, hogyan jelenhetett meg az Uj Idők hasábjain ez a vaskos ízléstelenség, mely blasfemikus humorával, ha ugyan ezt humornak lehet nevezni, mélyen beíemarkol a karácsonyi szent este miszticziz- musába, mely sok-sok millióknak szivét járja át varázsos melegével s vallásos szimbólumaival. Ha már akadnak olyan irók, bármily régi nevüek is, akik előtt a szűkösen csörgedező fantázia ilyen blasfemikus, durva s minden ötlet nélküli themákat is kapóssá tesz, az ilyen irók és themák előtt az Uj Idők-nek nem volna szabad hasábjait megnyitni. A mai hírlapirodalom s a folyóiratok eléggé hozzászoktattak bennünket mindenfajta cosoneA Teleki-Társaság X. felolvasó ülése. Deczeraber 28. A Teleki-Társaság folyó hó 26-án, karácsony másodnapján tarlotla szokásos havi felolvasó ülését, A napok óta folyton permetező eső, meg az ünnep nem igen kedvezett a matinénak, közönsége alig akadt. Pedig valóban érdemes lelt volna Székely Árpád székfoglaló értekezését meghallgatni. Napjainkban nemcsak divattá, hanem a legsürgetőbb napi kérdések egyikévé vált feminizmus mivoltáról értekezett. A férfi és nő között lévő mélyreható pszikhologiai és fizikai külömbségek alapján iparkodott e kérdésben a két szélsőség között az arany középutat megtartani. Talán érezte, hogy e kérdés sok oldalról vár megvilágításra s határozottan egyik vagy másik irányban dönteni, ezidő szerint talán még elhamarkodott lenne. Szerinte a nőnek a férfival felvenni a versenyt, jogos, de csak ha anyagi helyzete arra utalja, ellenkező esetben törekedjék elfoglalni a természet által számára kijelölt nemes munkakört: a családot. A felolvasónak a társaság elnöke mondott köszönetét tartalmas és értékes felolvasásáért. Ezután kliesz Henrik, a társulat titkára olvasott fel verseiből. Az ^Irodán« czimü vers- cziklus a filiszterré vált ideális poétának önmagával való meghasonlását éreztette velünk. S az a démonikus nevetés, melylyel a mások, meg a saját sorsának fonákságain felülemelkedik, az a kaczagás, melyet akkor hallat, ha ábrándvilága a való élet prózaiasságán hajótörést szenved, mély hatást telt. Czinizmusig hajló fanyarságát nagy ritkán deríti fel egy-egy melegebb akkord, mert folyton eszményekért lelkesülő szivének hangját béklyóba veri a hétköznapi élet ábrándtaposó visszahatása. Végül Révai Károly, a társaság elnöke ol vasla fel a Kártya czimü elbeszélést. Ügyes előadásban azon gondolatnak adott kifejezést, hogy erős akarattal s nemes életczél kitűzésével a férfias elhatározás még a legyőzhetetlen szenvedélyen is tud győzedelmeskedni. A kedves hangú s zamatos magyarsággal megirt történet megnyerte a hallgatóság tetszését. A zárt ülésen a társaság elhatározta, hogy ezentúl felolvasó üléseit este 8 órakor tartja, esetleg a Kaszinó helyiségeiben. t>. g. HÍREK. Deczember 29. Olvasóinkhoz. A hetedik évfolyamnak imhol utolsó számát veszik olvasóink. Hét év egy lap életében elég idő arra, hogy kihívja a birálatot, vájjon a lap valóban hézagpótló-e, életképes-e s főleg beváltotta-e azon Ígéreteket, miket megindulásakor zászlajára irt. Az a mélyen megtisztelő s valóban páratlanul álló támogatás, melyben hét évi pályafutásunk alatt részünk volt, arról győzött meg bennünket, hogy helyes utón haladunk, hogy eszméink, czéljaink, törekvéseink, melyek szeretett szülőföldünk szellemi és anyagi előhaladá- sának előbbrevitelében csúcsosodnak ki, olvasóközönségünknél erős visszhangra találtak. A nyolezadik év útjelzőjénél állva csak ismételhetjük, hogy hiven, becsületesen, a legjobb tehetségünkkel lógjuk szolgálni továbbra is mindazon ideálokat, melyek lapunkat életre hivták és semmi áldozattól sem fogunk visszariadni, hogy oly modern színvonalon álló lapot nyújtsunk olvasóinknak, mely a vidék legjobb orgánumaival is föl- vehesse és kiállja a versenyt. A lapunk körül sorakozó törzsgárdán kivül erős reményt nyújt erre nekünk azon körülmény, hogy több neves fővárosi újságíró, igy Bakcsy Kornél és Bátta- széky Lajos szerkesztők, valamint több elismert nevű, kiváló belletriszta és poeta: Vértessy Gyula, Szávay Gyula, Jörgné Draskóczy Ilma, Krúdy Gyula, Sárossy Árpád, Zsoldos László, Simkó Géza stb. megígérték lapunkban való szives közreműködésüket. Szeretettel kérjük olvasóinkat, hogy támogassák továbbra is és ismerőseik között terjesszék lapunkat, hogy nagy czéljaink szolgálatában az eszközök is rendelkezésünkre álljanak. Lapunk ezután is minden héten csütörtökön reggel jelenik meg 10—12—14 oldal terjedelemben s hű krónikása lesz városunk és vidéke minden eseményeinek. ___ Sz emélyi liirek. Kerekes Sándor főgimnáziumi tanár az ünnepeket itthon töltötte. — Dr. Almer Sándor fővárosi orvos az ünnepekre haza érkezett. — Dr. Obetkó Dezső egyetemi magántanár, az eperjesi jogakadémia tanára az ünnepeket városunkban töltötte. Itt időzése alatt sógora : Was Lajos vendége volt. Uj iskolai gondnok. Dr. Falussy Árpád főispán Szenipétery Ferencz kir. járásbirót a nagybányai állami elemi iskolai gondnokság rendes tápjává nevezte ki Államvizsga Óváry Sándor, az eperjesi jog- akadémia végzett hallgatója, az államtudományi államvizsgát kitüntetéssel letette. Számvevői kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Sax Béla m. kir. számellenőrt m. kir. számvizsgálóvá nevezte ki. Eljegyzések. Tatárján István mérnök, az ismert nevű műépítész Érkáváson eljegyezte özv. Berecz Sándorné leányát: Idát. — Károly Béla selmeczbányai m. kir. bányaszámtiszt jegyet váltott Strohmajer József utbiztos leányával: Etelkával. — Sepsy Károly szinérváraljai községi jegyző a napokban tartotta eljegyzését özv. Böszörményi Józsefné leányával: Mariskával. — Ifj. Litteozky Endre szatmári szerkesztő kollegánk eljegyezte Heinrich Viktor építész leányát: Mariskát. — Makó Gyula eljegyezte Szabó Margitkát. — Dr. Berényi István orvos eljegyezte Badó Dezső nagybanyai kereskedő kedves laányát: Mállykát. Falussy főispán balesete. F. hó 23-án nagy hajtóvadászatot tartottak a Halmos tanyán, melyen résztvett dr. Falussy Árpád főispán is. Ez alkalommal főispánunkat sajnálatos baleset érte. Egy eltévedt sörétszem arczán megsebesítette. Minthogy az orvosok az arezon végzett operá- czióval a sörétszemet eltávolítani nem tudták, a seb erős gyuladásnak indult. Dr. Falussy főispáu az orvosok tanácsára Röngten sugarak alkalmazásával a sörétszem eltávolítása czéljából még azuap Budapestre utazott. Ezen balesettel együtt főispánunkat még az a kellemetlenség is érte, hogy a karácsony estéjét és az ünnepet nem tölthette családja körében. Reméljük azonban, hogy komolyabb következményekkel a sérülés nem fog járni. Hivatalvizsgálat. Mező Károly nagykárolyi pénzügyigazgatósági számtanácsos folyó hó 27-én megvizsgálta a rendőrkapitányi hivatal pénzkezelését. A tapasztalt példás rend fölött Sma- reqla Mihály rendőrkapitánynak legteljesebb elismerését fejezte ki. Mező számtanácsos városunkból Felsőbányára utazott. Fekete karácsony. Mintha nem is karácsony szent ünnepét ünnepeltük volna. Meglehetősen enyhe időjárás mellett mindkét ünnepnapon folyton zuhogott vagy permetezett az eső s az őszies ködbe, esőzuhogásba b'zony sehogyan sem iliett bele a kántálók karácsony éjszakai éneke. E régi, egyszerűségűkben is ékes és megható énekekhez hangulatos dekoráczióul megszoktuk a zuzmarás fákat, a vastag hótakarót s a rezgő csillagoktól ragyogó menyriához és blasfemiához s szóvá sem tennők azokat, ha azok meg nem kísérelnék tért hódítani már az Uj Idők-ben is, melynek ezideig minden egyes száma a jóizlés s a költészet igaz jegyében fogantatott. é. m.
