Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-12-16 / 50. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is A városok és a tüzkárbiztositás. Deczember 15. A r. t. városok polgármestereinek országos egyesülete legutóbb tartott közgyűlésén élénk vita tárgyát képezte a városok tüzkárbiztositási kérdésének miként való megoldása. Miután e kérdéssel lapunk is már több Ízben foglalkozott s miután nekünk is az a meggyőződésünk, hogy a tüzkárbiztositás egyöntetű rendezéséből szép jövedelmet lehetne a városnak biztosítani, egész terjedelmében közöljük Vár- hidy Lajos titkárnak nagy szakavatott- ságra valló előadói javaslatát, külön is felhiva arra intéző köreink figyelmét. A javaslat igy hangzik: A városi tüzkárbiztositás, mint a városok jövedelmei szaporításának egyik eszköze, már úgyszólván átment a köztudatba. A városi tüzkárbiztositás eszméjét az a körülmény tolla előtérbe, hogy a külföldi biztosiló társaságok, amelyek a tűzbiztosítás révén jelentékeny jövedelmet érnek el, holott a kocz- kázat a tűzvédelmi intézmény fejlesztésével, a vízvezetékek kiépítésével s az építkezési szabályzatok szigorításával folytonosan csökken — még csak nem is támogatják a városokat a tűzvész elleni védekezésre szolgáló intézmények fentartásában és fejlesztésében. A városi tüzbiztositó intézetek felállításának előadó nem hive, mert ez nagy koczká- zattal jár, a városonként való szervezkedés az üzemköltségek aránytalan növelésére vezetne, másrészt pedig a varosok autonom testületek lévén, sok akadna közöttük — különösen a kisebbek között — amelyek nem vállalkoznának ilyen intézet alapítására. Pedig minél nagyobb tömegek biztosítását tudja felölelni Tanács. Ha szived a szerelemnek Gyötrelmétől lett beteg, Óva kerüld, ha komoran Hív a téli rengeteg. Lomha ködök, száraz ágak, Síró szélnek dallama, Nem lehet a tört sziveknek Enyhét adó balzsama. A ritkuló fának gallya Bégéi neked bús mesét : Itt csalta meg tavaszi nap Hamis lány a kedvesét. Amott a vén tölgyfa alatt Szövődött egy más regény: Hamis esküt ott esküdött A leánynak a legény. Minden bokor, minden cserje Egy-egy élő sírkereszt; Eltemetett bőidogságról Bús, kesergő dalra kezd. egy ily intézet, a koczkázaf és a kiadásai annál jobban csökkennek. Ha pedig a városok összeadva országosan akarnának ily intézetet létesíteni, ehhez már törvényhozási aktus kellene s ez könnyen a kötelező állami tüzkárbiztositáshoz vezetne. Már pedig a tűzbiztosítás államosítása esetén a jövedelmet az állam foglalná le magának és a városok abból nemcsak nem parti- czipálnának, hanem reájuk, mint ezt már elégszer volt alkalmuk tapasztalni a városoknak, egy újabb munka és feladat hárillatnék. A biztosításnak azt a módját kell tehát megvalósítani a városoknak, amely a lehelő legrövidebb idő alatt megoldható, ami koczká- zaüal nem jár; ami a városokra nagy munkaterhét nem ró s amely mindamellett egy tekintélyes jövedelmet hajt a városoknak. A tűzbiztosítást a ma fennálló intézetek utján kellene megoldani olyanformán, hogy a város valamelyik biztosító társasággal megegyezve, kötelezőnek mondaná ki a területén a biztosítást. A biztosításhoz szükséges adatot a házadó kataszter összeállításakor szednék össze. A biztosítani akaró fél ajánlatát ezen adatok alapján a város állítaná ki, illetve az adatok alapján igazolná. Ezen ajánlatot a város felterjesztené a vele szerződött biztositó társasághoz, amely azután kiáliilaná a kötvényt. A város előjegyezné a hMlJFábási dij összegét és gondoskodnék annalcKOziraok módjára leendő beszedéséről, amit meghatározott időközönként beszolgáltatna a társaságnak. Ezen ténykedéséért a várost illetné a a szerzési és beszedési jutalék. Ilyen el járás előnynyel járna a közönségre úgy, mint a városra és a biztosító társaságra is A közönség előnyösebb díjtételek melleti biztosíthatna, mert ha a város minden objektuma egy társaságnál biztosíttatnék, akkor a társaság nagyobb arányú üzlethez jutván, kisebb díjtételek mellett is nagyobb hasznot érhetne el, mint jelenleg. A közönség hivatalos utón intézvén a biztosítást, nem pedig ügynökök utján, nagyobb kedvet erezne magában a bizSürü köd száll gomolyogva S megüli a lelkedet, Érzed, hogy a nehéz pára Vágyat, reményt eltemet. Nem nyújt reményt, nem nyújt vigaszt Haldokolva a vadon, Csak könyedet sirhalod el Látatlanul szabadon. ................ Misztikus eset. i Misztikus eset volt nagyon. Az egész Csalogány-utca beszélt róla annak idején s mindenki meg volt róla győződve, hogy soha sem fogják megtalálni az eset nyitját. A trafikosné nyugodt, csöndes, szomorú életet élt. Olyan szomorút, mint errefelé mindenki. A képeslapokkal beaggatott trafikajtón alig-alig hangzott ki hangosabb szó. Csönd tanyázott itt is, mint a szomszéd boltokban. A leghangosabb az egész környéken egy tüdővészes szabómester volt, aki bágyadtan, unalmasan köhögött. Délfelé egy kis élet kerekedett az utczában. Emberek jöttek hazafelé, apró irnokocskák, szolid szemű varróleányok. Nehány nyomorúságos műhely, egy szegényes dobozgyár eresztett ki a kapualjából nehány munkást és pár eleven, kaczagó leányt. Azok bevásároltak, mentek a henteshez, mentek a trafikba s vissza a műhelybe. Két órakor az írnokok néztek be a trafikba hölgy czigarettáért, tosításra. mert nem volna kitéve az ügynökök félrevezetésének. A biztositó társaságnak is nagyobb haszna lenne ez esetben. Ugyanis hivatalos utón revi- deáltatván a biztosításra vonatkozó ajánlat, — a biztosító társaságra nagyobb garancziát jelentene annak reális volta. A város az ebből folyó hasznát elsősorban a tűzvédelmi intézményének a fejlesztésére tartozván fordítani, a tűzvédelem annál hatásosabb, következéskép a koczkázata annál kisebb lenne. A városra haszonnal járna ez a megoldás, mert minden koczkázat és költséges befektetés nélkül megkapná a szerzési és beszedési jutalékot. Ennek százaléka pedig magasabb lehetne, mint amilyen jelenleg az ügynököknek jár, mert a város ezt úgyis elsősorban a tűzoltói intézményekre fordítaná, — amivel pedig közvetve ismét csak a biztositó társaság érdekét szolgálná. Sőt a tűzoltói .intézmény fejlesztése jótékonyan hatna még mindazon iparágakra is, amelyek a tűzoltói felszerelések előállításával és eladásával foglalkoznak. A kárbecslésnél, ha pl. egy városban több objektum ég el, nem kellene minden biztositó társaságnál külön-külön kárbecslőt kiküldeni, mint jelenleg, ami a költségeket jelentékenyen fokozza, hanem elég volna csak a szerződésben álló társaság kiküldöttje, aki a város bizalmi férfiéval együtt működnék közre a kár megállapításánál. A városok ezen javaslat megvalósítására irányuló törekvésükben nemcsak nem találnák magukkal szemben a bizíósitó társaságokat, amelyekkel máskülönben — olt állván ezek védelmére a nagy tőke és ennek révén a nagy befolyás — hanem ellenkezőleg a társaságok maguk is minden befolyásukat latba vetve igyekeznének a városok ezen törekvését sikerre juttatni. Az 1905. évi mérlegek adatai szerint tüz- bizíositási dij czimén a törlések és a viszontbiztosítási dijak levonásával a 11 biztositó intézetnél összesen az 1905. évben Magyarországon 68,514 330 K 23 fillér folyt be. Ha tekintetbe vasárnap délelőtt pedig a varróleányok turkáltak a képeslapok között, több semmi. Esténkint kilencz után eljött az asszonyhoz egy kis cselédke, piszkos parasztleány és együtt betűztek. Szép nagy szemeivel bágyadtan tekint- get ilyenkor az utczára, majd csendes, megfontolt léptekkel ment ki a körút felé. Senki sem tudta, merre lakik. Látták, hogy átmegy a kör- I utón is, aztán eltűnik egy mellékutczában, miközben lomhán csoszog mellette a kis szolgáló. Egyszer azután — május közepe volt — nem jött érte a kis szolgáló s az asszony ott maradi a trafikban. Kilenczkor maga húzta le a í redőt, bezárkózott s reggel maga nyitotta ki megint az ajtót. Ott aludt. így ment aztán nap-nap után. A szomszédok csodálkoztak: mi történhetett? Egy hétig csittitgatták a kíváncsiságukat, akkor aztán megpróbálkoztak az eset kifürké- szésével. A tejcsarnokosne ment be a trafikba, hogy megtudjon valamit: — Jó napot nagysádkám, régen nem tetszett kávét vitetni ? Az asszony kissé zavart volt, finom vágású szája megmozdult: — Nem . . . nem ... most nem reggelizem. A tejesné a kezét dörzsölte, körültekintget, nem volt ötlete, amivel a titok zárait megnyissa. — Két ötöst nagysádkám, jó szárazát — mondta kis vártatva — az uram csak ötösöket szí. Az asszony adott, aztán elővett a pultról egy újságot s csöndesen, szórakozottan lapozgatni kezdte. A „Nagybánya“ tárczája.
