Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-10-14 / 41. szám
2 NAGYBANYA 1909. október 14. Midőn emlékét föntartani igyekszünk, véssük szivünkbe, hogy hazánk fejlesztésére nem elég a szív, ész és akarat, hanem ezek mellett szükséges a mély előrelátás és óvatosság, hogy ha kell, ez féket vessen a romboló íulhajtás elé. Legyen »Széchényi szeleme a nap, mely senkivel sem kacérkodik, hanem felkél fényének teljes méltóságával az égre s elhomályosítva a kisebb érdekkörökként ragyogott csillagokat, terjeszti a földre a jótékonyság sugarát.« E kelyhekbe vésett szent szavak legyenek munkánkban irányítók. »Bizzunk magunkban, bizzunk erőnkben s legyünk meggyőződve, hogy köztünk többé kevésbé mindegyik, sőt hazánk minden fia vérünk mentője lehet; azért töltse be helyét minden magyar hű sáfárilag!« ügy legyen! Arra ürítem a nagybányai Kaszinóegyesület Széchényi serlegét! A magas röptű beszédet nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadták. Majd Moldován László, a Kaszinó igazgatója ismertette szabad előadásban a Kaszinó hetvenötéves történetét. Nagy figyelemmel hallgatták a szerfölött érdekes ismertetést, mely egész terjedelemben igy hangzik: Mélyen tisztelt Uraim! Nekem jutott, mint a Kaszinó ezidőszerinti igazgatójának az a megtisztelő feladat, hogy Egyesületünk hetvenötödik alapítási évfordulója alkalmából rendezett e Széchenyi-lakománkon annak történetét rövidesen, mindegy mozaik- szerüen összeállítva. Önökkel megismertessem. Története kiváló eseményekben nem gazdag — de tiszteletet parancsoló! Szeretettel, sőt merem állítani a lokálpát- riotizmus bizonyos büszkeségével tanulmányoz- | gattam évkönyveink elsárgult lapjait, mivel meggyőződtem belőlük, hogy a Kaszinó fennállása óta kulturális, társadalmi és hazafias kötelességét mindenkoron teljesítette. Az 1834. évben Széchényi István gróf útmutatása és irány eszméitől áthatva, 15 nagybányai intelligens polgár és hazafi, névszerinti Bremmer János gyógyszerész, Breuer Lajos bányaigazgató, Csausz István városi jegyző, Fésűs Menyhért városi orvos, Hainmerschidt Ferencz bányaigazgató, Hammerschidt János kir. bányászati titoknok, Hammerschidt Pál kir. bányászati igtató, Horváth Pál városi tanácsnok, Kováts Lajos tábla biró, Légeny Zsigmond városi tanácsnok, Scheffer János vasárus, Scheu- chenstuel József kir. számvevői tiszt. Toperczer Ottó városi jegyző, Turman Antal bányaigazgató és Wiesner Antal kir. bányászati főmérnök megalkották Kaszinónkat. Tisztelet, elismerés és hála emléküknek! Egyesületüknek feladatává tették a köz- érzület ébresztését, a közművelődés terjesztését, a magyar kultúra és hazaszeretet ápolását. Naponkénti barátságos összejövetelük czél- jaira két szobát béreltek ki özv. Péchy Istvánná házának emeletén évi 36 ezüst Rénus forintokért, ahol olvasás, társalgás, kártya, dominó, sakk és billiárd játékok mellett szórakoztak. Hetenként egyszer, rendesen szombaton este közös vacsorára jöttek össze, a melynek költségeit felváltva mindig más-más tag fizette. E közös vacsorákat a tagok között származott verseny- gés folytán csakhamar beszüntették. Maga a társaság népszerűségét mutatja, hogy 1835. évben 25, 1841. évben pedig már 91-re szaporodott fel a tagok száma. A tagok szaporodásával az első házi szabályokat 1837. évben már rendes alapszabályba foglalják össze. Ennek 1. §-a következőkben állapítja meg a Kaszinó rendeltetését: »A Kaszinó a jó ízlést, miveit és deli magaviseletét, józan és közhasznú elmélkedést, az ész tehetségeit, az emberiségnek társasági hivatását kifejtő — nevelő és egyszersmind mulattató intézet. Ezen kellemes és csinos társalko- dásnak szánt hely az egész egyesület rendes tagjainak sajátja, benne egy részes sem követelhet mások felett előjogot és kiváltságot.« E demokratikus alapelv adta meg városunkban a Kaszinó fejlődésének létjogosultságát, amely irányt a későbbi alapszabályok is megtartottak. 1841. évben újabb és nagyobb helyiségről kellett a Kaszinónak gondoskodni, miért is átköltözött a gróf Degenfeld-féle piaczi ház emeletére, hol évi 120 forintot fizet helyiségéért. Itt rendezték a negyvenes évek folyamán azokat a népszerű tánczmulatságokat, melyek jövedelmé bői 1859. évben a városi kórház jelenlegi telkét és 7125 frt 58 krt. ajánlanak fel s fizetnek is be a városi pénztárba egy kórház építése czéljaira. \846. és 1847. évben 200—200 forintot fordít egyesületünk könyvtára gyarapítására. Az 1848. évi mozgalmak élénk életet teremtettek egyesületünk kebelében. Egyik gyűlésükön a Pálfi Albert által szerkesztett »Mártius 15« ike czimü politikai napilapot az első magyar független minisztérium néhány kiváló tagja ellen írott czikke miatt — nyilvánosan elégették. Tagjai közül többen a haza védelmére felcsapnak honvédnek, még többen a nemzetőrök közé lépnek be, úgy, hogy az itthon maradt tagok száma erősen megcsökkenl. Tagjai közül ne- hányan miniszteri engedéllyel nevöket megma- gyarositják. Ekkor lett Breuer = Béreséi, a három Hammerschidt = Hámori és Scheuchen- stuel = Széki az alapítók közül. Hazafias példájukat a tagok közül bizonyára még többen is követték, de adatok erre vonatkozólag hiányzanak. 1849. aug. 27-én esteli 6 órakor Urbán császári ezredes egy 2000 gyalogos és 600 lovasból álló ellenséges osztrák és orosz katonákból álló sereggel városunkba vonulván — azt ostrom- zár alá veszi — mikor is a Kaszinó termeit is bezáratta s az egyesületet feloszlatta. Szomorú idők következtek ezután hazánkra, városunkra és egyesületünkre egyaránt. Két évnél hosszabb ideig volt egyesületünk felfüggesztve, mig végre többszöri kérelmezés után, az alapszabályok gyökeres módosítása ulán, a volt tagok közül 75 tagnak aláirt újabb kérelmére 1851. november 1-én a nagyváradi csász. kir. katonai parancsnokság engedelmével, uj helyiségben, a Teleki Miksa gróf piaczi házában, termeit újból megnyithatta. Gyűlést azonban évenként csak egyszer volt szabad tartaniok. Három év eseményeinek megörökítésére az 1852-iki közgyűlés jegyzőkönyve előtt három üres tiszta lapot hagytak fenn elődeink, hogy egy szabadabb kor bekövetkeztével e bárom év történetét majd feljegyeztetik. A koronázás után 1869-ben tesznek eleget a jegyzőkönyv pótlásának, amikor is Gellért László tagtársat üérik fel erre. Ragyogó tollal, de fájó honfiúi I érzéssel írja s örökíti meg az eseményeket, Írván, hogy : »a kor, mely ezen időt betölté, nagyszerű és gyászos eseményeket foglalt ma- ' gában.« 1852. évben a császári nyílt parancs rendelkezése folytán újabban kérelmezni kellett a Kaszinó fenmaradhatását, mit 1853. julius 30-án az alapszabályok újabb módosítása után nyert el. 1860. évben festeti meg egyesületünk Széchényi István gróf, a Kaszinók alapitója és Lendvay Márton városunk szülötte, a nagy színművész arczképeit, miket azóta állandó kegyelettel őriz. 1861. évben 418 frt 10 krt. adományoz a város tanácsának azon határozott kikötéssel, hogy annak jövedelme »örök időkre nem más, mint a piaczi világítás költségeinek fedezetére« fordítható. 1872. évi nov. 10-iki rendkívüli közgyűlésén megalakítja a Gyümölcsészeti és Gazdasági egyesületet, melynek első elnökévé Béreséi Lajost, a Kaszinó egyik alapítóját s a városi ügyek lelkes bajnokát választották meg. Ugyanezen évben a tagok létszámának szaporodása miatt nagyobb s megfelelőbb helyi- : ségről gondoskodik Társaságunk — s kibérel az akkor egészen uj, de azóta leégett s lerombolt városi nagyszálló piaczi emeletén lévő 4 szobát évi 500 frt.-ért. Ugyanezen évben határozattá emelik, hogy a Hámory Pál állal ajándékozott 1/z kapniki Rota-Anna bányarészvéuy összes jövedelmeit egy építendő saját otthon czéljaira takarékpénz- lárilag meggyüjtik s első alapul pénztári kész- ! létéből 300 frt utaltatott át e czélra. 1876. évben Deák Ferencz, a haza bölcse halálával az egész nemzetet ért súlyos vesztesség hatása alait Kaszinónk, a többi kultur egyesületekkel együtt gyászgyülésl rendez a városháza tanácstermében. Ünnepi szónok Gulyás Lajos kaszinói tag volt, kinek hatásos emlékbeszédét egyesületünk sok példányban kinyo- i matta s tagjai között szétosztatá. 1883. évben disz közgyűléssel ünnepeli tár- j saságunk 50 éves fennállásának emlékezetét, melynek ünnepi szónoka a poéta lelkű T. Papp Zsigmond, Kaszinónk lelkes apostola volt. E disz gyűlésen üdvözli egyesületünket Gellért László akkori polgármester a város hatósága nevében, kiemelve, hogy egyesületünk »a lefolyt 50 év alatt mindig zászlóvivője volt városunkban a kultúrának, melynek kebelén a műveltség, haza- szeretet és jellemesség folyton ösztönt és bő tápot lelt.« 1886. évben vált valóvá a kaszinótagok régi vágya, midőn egyesületünk e mai hajlékába, mint sajátjába költözhetett be. Örömüknek egy fényes bankett keretén adnak kifejezést. 1896. május 16-án, hazánk ezeréves fennállásának emlékére díszközgyűlést tart egyesületünk ; ennek diszszónoka dr. Komjáthy Gyula tagtársunk volt, a fényes ünnepélyhez méltó, tartalomban gazdag előadással. 1898. márczius 15-én a magyar szabadság- harcz e kezdő dátumának 50 éves évfordulóján az egész város intelligens közönségének jelenlétében hazafias díszközgyűlést rendez egyesületünk, melyen dr. Komjáthy Gyula ünnepi szónoklatával, dr. Káplány Antal saját szerzeményű ódájának elszavalásával osztatlan lelkesedést keltettek. 1898. nyarán Kaszinónk kebeléből indult meg egy városi muzeum alapításának eszméje, amely néhai dr. Schönherr Gyula tagtársunk fáradhatatlan munkássága után 1899. év elején meg is alakult néhai Stoll Gábor, Kaszinónk akkori einöke elnöksége alatt. Múzeumunk első otthona Kaszinónk volt, gyűjtő szekrényei itt leltek ideiglenes elhelyezést s gyűléseiket ma is többnyire vendégszerető falaink között tartják. 190ő. évben városunkban a zene-élet fellendítése czéljából özv. Schönherr Antalné úrnő régebbi nagylelkű adományait kiegészítve, 1000 K. egy zongorát szerez be egyesületünk, ezáltal lehetővé téve tagjainak, hogy családjaikkal házias jellegű zene-estélyeket rendezhessenek a Kaszinóban. 1896. évben Széchenyi-serleget vásárol egyesületünk, melyet gróf Apponyi Albert, városunk díszpolgára avat fel. A legutóbbi években egyesületünk arra törekszik, hogy a változó igényeknek megfelelően helyiségeit rendbe hozza s kényelmes második otthont teremtsen tagjainak, valamint a nagybányai Ifjúsági Körnek, mely 40 év óta élvezi egyesületünk vendégszeretetét. A helybeli jótékony nőegylet is néhány év óta termeinkben rendezi |a nagy néps2erüségü karácsonyi vásárjait s Kaszinónk az anyagi sikerhez nagyban hozzájárul a teremdijak elengedésével. Kaszinónknak jelenleg mintegy 200 tagja van; könyvtára pedig a 3000 kötetet jóval felül haladja. Tisztelt Uraim! Egyesületünk a vidéki Kaszinóknál bizonyára oly ritka — hetvenötödik alapítási évfordulóján büszkén és lelkesedéssel tekinthet vissza pályafutására. Tevékeny részt vett minden társadalmi mozgalomban, de főképpen a kulturális törekvésekből vette ki a maga oroszlánrészét. Számos társadalmi és kulturális intézményünk kezdeményezője és létesítője volt a múltban s erős a hitem, hogy mindaddig, mig alapítónk nemes eszméi és lelkesedése irányítják működését, jövője iránt a legszebb reményekkel lehetünk eltelve. S hogy ez igy legyen, adja az Isten, hogy Széchényi szelleme vezérelje továbbra is egyesületünket ! Hosszantartó, hatalmas éljenzés hangzott föl, midőn Moldován László magvas beszédét befejezte s azután csakhamar egymást érték a szebbnél-szebb felköszöntők. Szőke Béla h. plébános az ünnepélyen megjelent idegenekre ürítette poharát; Farkas Jenő a felsőbányái Kaszinó üdvözletét tolmácsolta; dr. Nagy Sándor az erdődi Kaszinó jókívánságainak adott kifejezést, Torday Imre a Polgári Kör szerencsekivánatait tolmácsolta; Mikola A. Gyula a felsőbányái Olvasó-kör nevében éltette a Kaszinót színes verssorokban. Szerencsy József a Kaszinó gyarapodására ürítette poharát; Révész János a testvéregyesületek, különösen pedig a nagybányai iparos itjak önképző körének jókívánságait tolmácsolta; Zoltán László dr. az ifjúsági kör nevében rótta le háláját a vendéglátó Kaszinó iránt. Végül Szőke Béla szólott még a nőegyesület nevében.
