Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-09-23 / 38. szám
2 NAGYBÁNYA 1909. szeptember 23. kezdve le a kocsikenőcsöt ajánlgató alakig, mindenki utazik valamiben. A pályatévesztett vagy letört alakok ügynöknek állanak be s elárasztják az országot portékáikkal, a tisztes kereskedelem óriási hátrányára. Újabban kivált a könyvek, képek, szobrok képezik felkapott czikkeiket. Gombamódra teremnek a mükereskedések, melyeknek első dolguk, hogy elárasztják a vidéket illusztrált árjegyzékeikkel s karrikaturának illő vigéczeik- kel. Annyi ékesszólást pazarolnak a legértéktelenebb holmira, amennyivel akár egy választó- kerületet is meghódíthatnának. Két igen jól bevált fogásuk van. Az egyik, hogy csekély havi részlet ellenében adnak mindent, a másik, hogy rendszerint nemcsak hivatalában, vagy lakásán keresik fel a feleket, hanem az utczán, étteremben, kávéimban is molesztálják, hogy a tolakodást megunva végre is tesznek megrendelést, csakhogy az élelmes utazóktól szabaduljanak. Mivel pedig a férfi ügynökkel könnyebb elbánni, mint a nőkkel, akikkel szemben végre is udvariasságra kényszeríti a társadalmi felfogás a férfiakat, a műkereskedők legújabban nőket alkalmaznak ügynökül. A fogás igen jól bevált. A véuebbje iró özvegyének adja ki magát, kit ime a magyarság közönye arra kényszeritett, hogy vigéczkedéssel keresse keserves kenyerét, a fiataiabbja, — kik közt elvétve csinos is találkozik — mindent Ígérő kaczérságukat is harczba viszi, csakhogy a kiszemelt pasas lépen ragadjon. Ezek a hölgyek majdnem kizárólag a hivatalokat látogatják, mig az előbbiek leginkább az egyedül otthon maradt nők között gyűjtenek előfizetőket. Hogy Magyarországon az irodalompártolás a Szaninoknál kezdődik s a Nick Car- ternél végződik, mig a magyar Írók könyveit a kereskedők polczán lepi be a por, ez szomorú tény. De hogy oly módon akarnak forgalmat csinálni a könyveknek, hogy ígéretek révén, provízió mellett terjesztik, az egyszerűen botrány. Mert a vigécz %-át is a közönség fizeti meg. A vigéc, ha elad egy 10 koronás könyvet, 15—20%-ot kap a czégtől. Ezt a vevő fizeti a könyv árában, mert az ár megállapításánál már az ügynök diját is beleszámítja az élelmes kiadó. Viszont, ha direkt rendelést tesz, az a % a kereskedő üzleti haszna marad. Már pedig szívesebben látjuk annak a gyarapodását, aki befektetéseket tesz azért, hogy egy város közönségének kőnyvigényeit kielégítse, mint hogy kétes exisz- tencziák zsebeljék be minden koczkázat nélkül a províziót. Van nekünk könyvkereskedésünk, ahol bármely könyv megszerezhető, nem vagyunk rászorulva a vigéczekre, kik rendszerint silány férczmüveket varrnak a nyakunkba És akár minő meghatóan ecseteli is szomorú sorsát az »iró özvegye«, akármily tüzes pillantásokkal biztatgat is rendelésre a másik női vigécz, bármily ékesszólással igyekszik is nyakunkba varrni a színészből lett ügynök akármily párt albumát, ne ugorjunk be nekik, hanem keressük fel könyvkereskedőnket, akinél legalább tetszésünk szerint választhatunk irodalmi értékű művek között s nem férczrnuukdt sóznak nyakunkba részletre! Isznak a magyarok, de nagyon! — És ez a legnagyobb magyar betegség. — Szeptember 23. A tudomány és tapasztalat egyaránt bebizonyította, hogy a szeszes italoknak már mérsékelt élvezete is súlyosan befolyásolja az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasági haladását. Bizonyítják ezt a fegyházak, tébolydák és kórházak statisztikái, amelyekben az alkohol 50—60 százalékkal szerepel, mint a betegségek és büntettek okozója. A szeszes italoknak fogyasztása évről évre növekszik és ezzel párhuzamosan fokozódik az emberiség degenerálása, pusztulása. Kétségbe- vonhatatlanul be van immár igazolva, hogy a szeszes italoknak bármilyen fajtája, legyen az bor, sör, pezsgő, cognac, vagy a legkomiszabb pálinka, egyaránt beteggé teszi az emberi szervezetet, megfosztja az egyént a helyes gondolkozástól, testi és szellemi munkaképességétől, kiöli belőle az ideálokat, a szebbre, nemesebbre való törekvést. Csökkenti az ember ellenálló képességét fertőző betegségekkel szemben. Az alkoholista tüdővészben, kolerában, tüdőgyula- dásban sokkal könnyebben pusztul el, mint a szeszes italoktól tartózkodó ember. De az alkohol nem csak azt teszi teljesen tönkre, jutatja elmegyógyintézetbe, börtönbe, aki szeszes italt iszik, hanem annak egész családját, utódait is a pusztulás örvényébe sodorja. A legtöbb balesetet az alkohol idézi elő. Hány gyilkosságnak és bűntettnek volt már okozója az alkohol, százezer emberélet pusztul el évenként az alkoholélvezet folytán. A szeszes italoknak semminemű jó, vagy hasznos hatása nincsen, nem táplálnak, nem ritása a legfontosabb törvényhozási feladatok közé tartozik. A jelenlegi jog e részben alig nyújt valamit, ellenben a tervezet ezen bajok ellen igen kimerítő szabályozást tartalmaz. Idevonatkozó rendelkezései valamennyi közt a legfontosabb, róluk azonban határozott véleményt mondani ma még alig lehet. A tervezett sztrájkok és munkáskizárások esetében a bírói eljárás vezetését, az iparbiróság elnökének kezébe teszi le, aki elnöke, annak a felerészben munkaadókból, felerészben pedig munkásokból álló tanácsnak, amely hivatva van Ítélni a sztrájk és kizárás kérdésében. Ennek a bíróságnak az Ítélete azonban a felekre nézve nem kötelező, hatálya attól függ, hogy az érdekelt felek elfogadják-e? Ezen bíróság helyett különben a felek választott bíróságban is megállapodhatnak. Bizonyos közérdekű vállalatoknál kitört sztrájk és munkáskizárás esetében egy, az illető táblai elnök vezetése alatt megalakult vegyes bíróság gyakorolná a bíráskodást, amelynek az Ítélete a felekre már kötelező is lenne. Végül pedig általános munkaszerződésekből — kollektiv szerződések — eredő perekben a tervezet az egyéni perekben Ítélő ipari bíróságot ruházza fel a joghatósággal. A tömeges bírói jogvédelemnek ez a szervezete egészben véve helyes, sikere azonban attól függ, vájjon a magánjogi alap, amelyre támaszkodik, bevállik-e, s amelyről, mint fentebb érintve lett, ma még nem lehet határozott Ítéletet mondani. Annyi azonban mégis kétségtelen, hogy a terv ennek az anyagnak szabályozásában igen nagy mérsékletet és körültekintést tanúsít, minden érdekkel számol, s igy minden esetre alkalmas arra, hogy a törvényhozási szabályozás alapjául szolgáljon. Dr. Magyary Géza. A női vigéczek. — Megkezdődött az irodalmi házalás — Szeptember 23. Sehol a föld kerekén annyifajta vigécz nem dolgozik, mint nálunk. A politikai vigéczektől Ságtól... Oh, nagymama, hogy éppen tehozzád kellett hasonlítanom nekem, akinek lelkén nem rezgeti meg soha egy sóhaj se abból, ami a te sziveden úgy viharzott át . . . Ez a szóba nem foglalt gondolat csaknem szemrehányás volt. Katolnay Kató 22 éves szive Ítélt igy, a szép anyja el nem temetett szerelmi regénye fölött. A titkos fiók árulkodott, és a késői unokát valósággal feszélyezte, hogy külsejében szakasztott mása megtévedt szép anyjának. Legalább ez volt a familia összhangzó véleménye. Pedig ha szigorúan vesszük, a hasonlóság csak félig talált. Alakja vékony, magas nyaka, fejének formája, de főképp hófehér, rózsás arez- bőre tulajdon az volt. A szemének bársonyos tekintete tévedésig egy. De az ajka körül még se hasonlított hozzá. Talán csak a mosolygása. Kató gyermekasszony volt még s a boldogság magaslatáról Ítélt. Két éves kis leánya ölelő karja, daliás, hü emberének imádó szerelme templomot varázsolt otthonából, a hová el nem jutott, föl nem ért semmi abból az iszapos pos- ványból, amiből — messze alatta — a bűn hajtott virágot. De az idő haladt és magával ragadott sok mindent, amit többé vissza nem hozhatott. Katónak férje a házon kívül is szedte már később a virágot és a csókot, nyíltan is suttogtak már egy-egy merész kalandjáról. Valószínűleg irt ő is — bár ha nem a feleségének — olyan forró hangú leveleket, amilyeneket Katolnay Kató talált az ős anyja hagyatékában és csodák csodája! — az íróasztal titkos fiókjába is kerültek izzó, szenvedélyes sorok, amelyekkel azonban Kató már nem ment a szép anyja képe elé, hogy neki tegyen érte szemrehányásokat .. . Oh, sok minden megváltozott tizenöt éven belől 1 Emlékezett a változások első idejének forradalmára is. Arra a gyönyörű nyárra és még szebb őszi napok gyönyörteljes szenvedéseire. Csudás frissen maradt meg az emlékezetében minden. Pedig a legnagyobb fantáziájú költő se Írhatott volna azoknak az időknek történetéből mást, mint egy hosszú, boldogsagos, felejthetetlenül édes csóknak az elegiáját . ., A szomszéd falu ura, a fiatal Szentandrássy, gyakori vendég volt náluk, mióta Kató asszony lánya hajadonná serdült. Mikor aztán rá került a sor arra, hogy a gyermeke sorsa felett határozni kellett, kinyílt az íróasztal titkos fiókja is, hogy mielőtt átadja azt leányának, benne ne maradjon valami a 15 évnek történetéből . . . A rejtekből egy nagy csomó levél került elő. Levelekben megirt története élete legszebb három esztendejének. Magához vette valamennyit, hogy bevigye abba a terembe, ahol az ősök képei függnek, ahol a ház egyetlen kandallója állt, mintegy kínálkozva arra, hogy hamuvá égesse a beleszórt titkokat. Mikor az első lap lobbot vetett, akkor jutott eszébe, hogy a legtökéletesebb modern regény az, amit most eléget. Csaknem mosolyogva gondolta el, hogy ha lett volna hozzá ízlése és bátorsága, hogy kiadja névtelenül, micsoda hatást ért volna el vele 1 Bizonyos, hogy kelendőségben lett volna része, mert hü képe az erkölcs mesgyéjén járó, jóra és rosszra egyaránt gyönge asszonynak, akihez oly annyira hasonlítanak a többiek, de akinek finomsága, erőtlenedett lelke ezerszerte jobban átérezte a boldogságot és a szenvedést, mint amazok... Egyenként dobta tüzbe eleinte, egy-egy sor izzó fénye ragyogott vissza ső elolvasta akaratlanul is ... Te édes, te Szent, te Egyetlenegy!.. Kisértetek szálltak fel hozzá a betűkből, csókolgatni kezdték a szemét, homlokát, beletemették ajkukat még hajának selymébe is. A lángnyelvek suttogni, beszélgetni kezdtek, megismételték neki az Írott szavak értelmét és szüntelenül fülébe csengett . . . szeretlek . . . örökre ... te, mindig csak te! .. . Azután egy négylevelü lóhere esett a lángok közé. Azt különösképen éppen akkor kapta, mikor ő is küldött egyet neki. Még a szavak is, amiket hozzá írtak, csaknem egyformák voltak. Emlékszik, milyen boldoggá tette őket az, hogy úgy összetalálkozott a lelkűk . . . Egy másik lapról szaggatva olvas le néhány sort. Féltékeny vagyok.., szeretlek rettegve, gyarlón . .. Aztán megint .. . nem hiszem hogy szeretsz, mert van a hitnek egy felsőbb foka: a tudás . . . Ennek a lapnak látja folytatását is: ... és én ezt éreztem. Nevezz el hiú bolondnak, ön- hittnek, csak ezt a tudattá vált hitet ne vedd el tőlem ... Egy másik csomót dobott a tüzbe. Abból kicsúszott egy levél, rajta ez a bekezdés: Oh te nagy gyermek, hogyan rá ismerek a szivednek minden kis vonásában önmagámra .. . Később egészen érthetően olvasta egy lapról ... Tisztán áll előttem immár, hogy nem csak a lelkedet szeretem, hanem az ajkadat, mosolygásodat, a kezed simogatását ... Kuszáit sorokból betűzi majd még: . .. nem tudok lemondani . . . Menekülj előlem, ha elveszui nem akarsz . ..
