Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1909-09-16 / 37. szám

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova i lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is

Felelős szerkesztő

A vízvezetéki mű ismertetése.

— A vízvezeték közvetlen megvalósulás előtt áll. —

Szeptember 15.

A vízvezeték megvalósításának ügye ismét egy nagy lépéssel haladt előre. A m. kir. országos vizépitészeti igazgatóságtól ugyanis tegnapelőtt érkeztek le a vízvezetékre vonatkozó teivek s költségvetések. E terveket, melyek a legnagyobb körültekintéssel készültek, a város képviselőtestülete lehetőleg már a jövő hét folyamán tárgyalni fogja s azután vármegyei jóváhagyás alá kerülnek. A vizjogi tárgyalások megejtése után a városi tanács azonnal meghirdeti az árlejtést a munkálatok kiadására, úgy, hogy a jövő év kora tavaszán a munkálatok már meg is kezdődhetnek s remélhetőleg az év végéig befejezést is nyernek. A forrásfoglalásokat a vizépitészeti igazgatóság javaslata alapján még ez év folyamán eszközölni fogják.

Olvasóinknak vélünk kedves szolgálatot tenni, midőn a vízvezetéki mű műszaki leírását a következőkben ismertetjük:

Nagybánya sz. kir. r. t. város vízvezetéke számára a vizépitészeti osztály már az 1901. évfolyamán dolgozott ki egy tervet. E terv a várostól északkeletre fekvő Rozsály-hegy délkeleti lejtőjén fakadó források bevezetésére volt alapítva. Mivel azonban a terv kiadásakor a források vizadó képességének megállapítására aránylag rövid ideig tartó megfigyelés állott rendelkezésre, szükségessé vált, hogy a vízvezeték kiépítése előtt a források vizadó képessége biztosan meg- állapittassék. E megfigyelések azt eredményezték, hogy a Rozsály-hegy délkeleti lejtőjén fakadó összes források — tartós szárazság esetén — együttesen sem fedeznék a város lakosságának vízszükségletét.

Ekkor a város fölött, a Zazar völgyében talajfurásokat eszközöltek annak felderítésére, vájjon nem lehetne-e a várost egészséges talajvízzel ellátni? Azonban e munkálatokat a város kérelmére beszüntették.

Újabb források után kellett tehát kutatni a Zazar, illetve a Körös patak felső völgyében, a Magúra és a Gutin hegycsúcsok lábánál. E kutatások nyomán Felsőbánya határában. Felsőbánya tulajdonát képező területen találtak is számos, kisebb-nagyobb forrást, amelyek Nagybánya vízszükségletének fedezésére alkalmasaknak mutatkoztak. E források egymástól kisebb- nagyobb távolságban részben a Körös patak völgyében, részben pedig a Körös és a Zazar patak völgyére nyíló oldal völgyekben fakadnak és a források a felsőbánya—mármarosszigeti állami közúton haladva, egész könnyen meg- közelilhetők.

A vizépitészeti osztály a földmivelésügyi miniszter rendeletére az 1901-ben kidolgozott terveket e források igénybevételével alakította át.

Naponkint az ivásra, főzésre, mosásra s egyéb szükséglet fedezésére igényelt vizet lako- sonkint 100 literben állapították meg.

Az első terv készítésénél az 1900. évi nép- számlálás adatai még nem voltak ismeretesek s az első tervben a vizet igényelhető lakosság 7558-nak volt számítva megközelítőleg.

Az 1900. évi népszámlálás már 11.183-nak mutatja a lakosszámot. 1900. óta a város azonban még jobban fejlődött, úgy, hogy ma a vizet igénylő lakosságot 10—12,000-re kell számítani, annál is inkább, mivel a Zazar jobb partján is több vizet kell kiszolgáltatni, mint azt az előző terv készítésénél fölvették. Ezek alapján a város jelenlegi vízszükségletét naponkint 1000—1200 köbméterben irányozták elő.

Tekintve azonban a városnak az utóbbi években tapasztalt fejlődését, a létesítendő vízmű alapját úgy kell megvetni, hogy az a lakosszám növekedése melleit fokozatosan ki legyen bővíthető.

A jövőben szükséges vízmennyiség megállapításánál biztonság kedvéért 20.000 lakost kell a számítás alapjául venni s akkor a szükséges vizmennyiség naponta 2000 köbméter.

A kiszemelt forrásvidéket tehát abból a szempontból kell megítélni, hogy lehetséges lesz-e a jövőben e forrásvidékről a városba szállítható vizet naponkint 2000 köbméterig fokozatosan emelni.

Az 1908. év őszén egyelőre csak öt forrás tisztitlatott ki, úgymint: a Felső és Alsó Hármas forrás, a Gábor József, a Nagy Sármás és Con- nanda források. Ez öt forrás együttes vizhoza- tala deczember végétől márczius elsejéig 1000 köbméteren alul maradt; legkisebb vízhozama 837 köbméter, folyó évi február hó 25-én volt. Legnagyobb vízhozama pedig f. évi május 7-én 3025 köbméter. Május óta a vízhozam ugyan csökkent, de julius hó végéig, ameddig az észleléseket feldolgozták, a vízhozam még mindig 1560 köbméteren felül volt.

A megfigyelt öt forrás a kis vízhozam tartalma alatt nein fedezi ugyan a város vízszükségletét, tekintettel azonban arra, hogy e forrásokon kivül még más források foglalhatása is rendelkezésre áll, nagy valószínűséggel feltehető, hogy az észlelt vízhozamot újabb források foglalásával lényegeden lehet fokozni. Másrészt figyelemmel lehet 'ie«ni arra is, hogy az 1908. év, az azt megelőző nagyon száraz évek folytatása volt és csak az idei tavasz és nyárelő volt csapadékosabb, úgy, hogy az észlelt legkisebb vízhozam egyelőre lényegesen nem nem fog alább szállani. A már megfigyelt öt forrás vízmennyiségét azonban a foglalás után még továbbra is mérni kell, de ezenkívül egyidejűleg a többi forrás körül is a legalkalmasabbakat ki kell tisztogatni, ezek vizadó képességét is megfigyelni, hogy szükség esetén az építendő vízmű üzembe helyezése előtt az újabb forrásokat szintén be lehessen kapcsolni a forrás bevezető csővezetékbe.

A tervezett vízmű főrészeit a forrásfoglalások, a vizbevezető csővezeték, a szolgálati me- dencze és a városi elosztó csőhálózat képezi. Egyelőre csak az említett öt forrás foglalása vétetett tervbe azzal a feltevéssel, hogy a források legkisebb vízhozama a szakszerű foglalás és az eddiginél pontosabb megfigyelés révén, az eddig megállapított 837 köbméternél többnek fog mutatkozni. Újabb forrásokat, csak az első ötnek foglalása és pontos megfigyelése után szükséges csak foglalni a mutatkozó szükséglethez képest. A foglalt források vizét öntöttvas csővezeték vezeti tovább, mely beton aknákkal van megszakítva. E beton-aknák részben a csővezetékben felléphető nyomás csökkentésére, részben pedig a foglalt és később foglalandó források felvételére vannak hivatva. A bevezető csővezeték felső része, megrövidités czéljából nincsen a nagybánya—máramarosszigeti állami ut szélén fektetendőnek felvéve, hanem rö- videbb utón, a Körös patak partján, de a 14. számú utkilométertől kezdve a csővezeték Felsőbánya, Giródtótfalun át, mindenütt az ut padkába fektetendőnek terveztetett.

Nagybánya határában a csővezeték még a fernezelyi vasútvonal előtt, az országúiról északnak tér le, átszeli a Zazar patakot s beletorkollik a fernezelyi völgy kezdetén, a baloldali magaslaton, a betonból építendő 500 köbméteres szolgálati medenezébe.

E medenczéből indul ki a városba vezető öntöttvas csővezeték, mely a városi elosztó hálózatot táplálja.

Ezek után a vizmű egyes részeit a következőkben ismertetjük:

Az első foglalásra kiszemelt és megnevezett öt forrás légvonalban véve 2—2 kilométer

szélső távolságban van egymástól. A források 3 csoportban fakadnak. Az első és legalsó forrás csoportot a Nagy-Sármás és a Connando- forrás képezi E források a Nagy-Sármás patak völgyében, az állami ut 15 -)- 2 jelvényétől 300 méterre, a völgy jobb és baloldali lejtőjéből kerülnek felszínre. A jobboldali a Connanda, a baloldali a Nagy-Sármás forrás. E forrás a 2. számú vegyvizsgálati bizonyítványban tévedésből Szakadás forrásnak van nevezve.

A középső a Gábor József-forrás az állami ut 19 -j— 9 jelvényével szemben, a Körös patak baloldalán, a Hollókő lábánál fakad.

A harmadik, a legfelső csoport az Alsó és Felső Hármas forrás szintén a Körös patak baloldalán fakad, az állami ut 23 -j- 2. 5. jelvényével, illetve a felső utkaparó házzal szemben, a Hollókő folytatását képező hegyhátnak a lábában.

A források foglalására végleges terv még nem készülhetett, mivel azok teljesen feltárva még nincsenek. A rajzban bemutatott forrásfoglaló műtárgyak csak a képét mutatják azoknak a foglalási módoknak, melyek a legalkal- masabbaknak mutatkoznak. A műtárgyak mérete ennélfogva a feltárt forráshoz képest változást szenvedhet.

A tervben felvett két typus lényege az, hogy a kiásott forrásokban a forrásvíz szabad lefolyása beton gáttal van megakadályozva s kavics testen át megszűrve', a forrásvíz gyűjtő medenezébe van terelve, ahonnan a viz öntöttvas csövekkel vezettetnék tovább. Mindegyik forrásvíz gyűjtő medencze fel van szerelve kellő bőségü túlfolyó és lecsapoló vezetékkel, hogy szükség esetén a forrásvíz gyűjtő medenezéket és a kavics szürőtesteket a íorrásviz lecsapolása után ki lehessen tisztogatni. Az első typus a nagyobb vizbőségü Alsó Hármas és Gábor József forrásnál nyer alkalmazást. Ennek a typusnak az előnye az, hogy a kavics-szűrő tisztogatása alkalmával a forrás mögött a talajt nem kell megbolygatni, mig ilyen alkalommal ez a második typusnál el nem kerülhető.

A második forrásfoglaló typus azonban költségkímélés czéljából mégis fölvétetett a tervbe azon föltevéssel, hogy ezeknél a források csekély vízhozama miatt a szűrő kavics kitisztítása csak hosszabb időközökben fog szükségessé válni. Az első typusú forrásfoglalás a meg- közelithetés czéljából a homokfalba épitett vasajtóval nyer lezárást. A homokfal, mint külső látható része a vízműnek, csinosság, de tartósság szempontjából is, iaragott kőburkolattal van tervezve. A második typusú forrásfoglalások aknája kőlemezzel, vagy vasbeton lemezzel nyer befedést, de még ezt a födelet is földdel kell befedni azért, hogy a források távol a lakott területektől, minél kevesebb roszakaratu rongálásnak legyenek kitéve.

Az első typusú források homokfala előtt a forrástáró árok oldalrészeit a beomlás ellen kövezéssel kell védeni, a homokfal fölötti feltöltések pedig gyeptéglákkal lesznek burkolva.

A forrásfoglaló műtárgyakból a vizet öntött vascsövek vezetik tovább a fernezelyi völgy elején építendő szolgálati medenezébe. A forrásvíz bevezető csővezeték méretezésénél számot kell vetni ama körülménynyel, hogy a jövőben 1000—1200 köbméter viz helyett 2000 köbméter forrásvizet kell majd a gyüjtőmedenezébe vezetni. Ha a forrásvíz bevezető csővezeték méretét úgy választjuk most meg, hogy az csak a jelenleg szükséges 1000 — 1200 köbméternyi napi vizmennyiség szállítására legyen alkalmas, a víz- szükséglet emelkedése esetén egy második bevezető csővezetéket kellene épiteni. Tekintettel azonban arra, hogy a forrásvidék közepes távolsága a medenczétől 14 kilométer, a később fektetendő csővezeték helyett már most úgy kell épiteni a hálózatot, hogy az a jövőbeni szűk-