Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1909-09-09 / 36. szám
1909. szeptember 8. NAGYBÁNYA vevő, számfejtő, számliszt, könyvelő, pénztárnok, adópénztárnok, pénztári ellenőr, pénztári tiszt, adóhivatali főnök, adópénztári tiszt, adótiszt, adóvégrehajtó, fogalmazó (közigazgatási, rendőrségi stb.), levéltárnok, irodavezető, iktató (polgár- mesteri, árvaszéki, rendőrségi), kiadó, irattárnok, nyilvántartó, (árvaszéki-, földadó-, földkönyv-, birtok-, kataszteri-, illeték-, katonaügyi), irodatiszt, írnok. Mindezen állások természetesen csak az esetben, ha költségvetésileg rendszeresített állást képeznek és rendes, állandó évi fizetéssel bírnak, mihez képest pl. a városi tanácsban fizetés nélkül helyt foglaló tanácsnokok, mint akik tisztviselőknek nem tekintetnek, e tisztségük alapján a kedvezményre igényt nem tarthatnak. A fentebb felsorolt tisztviselők az arcz- képes igazolványért a MÁV. igazgatóságához már is folyamodhatnak. E helyütt figyelmeztetjük ismételten a folyamodókat, hogy kérvényük bélyegmentes, de kiállítási dij fejében a kérvényhez 1 — 1 koronás postabélyeget (nem pedig pénzt, vagy okmánybélyeget) továbbá válaszbélyeget és 2 drb aláírással ellátóit fényképet csatoljanak s a kérvény szabályszerű kiállítására különösen ügyeljenek. Mindennapi történet. — Ilyen is lehet a jövő. — Szeptember 7. Nemrégiben egy állás nélkül szűkölködő ügyvédjelölt lőtte magát mellbe, pár nappal később egy diplomás tanár lopott éhségtől kényszerítve 10 koronát egy kofától, a minap egy főiskolai hallgatót értek gyümölcslopáson s legutóbb — szt. István napján — egy szegény egyetemi polgár nyitotta fel szállásadója lakását, hogy faluról feljött anyját, a mindenét reá áldozó parasztasszonyt tisztességes ágyba fektethesse. Csupa urnák készülő fiatal ember, kiknek mindegyike bizonyára jeles eredménnyel végezte tanulmányait, gazdag reménységgel indult a jövőnek, álmaiban hires, gazdag embernek látta magát, vagy legalább is olyan liely- zetben levőnek, hogy elaggott szüleit is segítheti, istápolhatja. És letörtek a kezdet kezdetén, mielőtt még küzdőknek állhatták volna be az élet harczában törtetők közé. Az álnok hazug Ígéreteket lelketlenül eltorzította a csalfa valóság. Most nyíltak meg az iskolák kapui, száz meg száz szülő íratta be fiát a különböző iskolákba, telve reménységgel, aggó félelemmel. Számosán vannak közülök, kik utolsó filléreiket, véres verejtékkel keresett, zsugorogva ősszekuporgatott pénzecskéjüket adták áldozatul, csakhogy fiukból urat nevelhessenek. Pedig lehet, hogy a fiának sem tehetsége, sem kedve nincs a tanuláshoz. Csak átvergődik nagy nehezen pár osztályon s lesz belőle dijnok a városnál, vagy a vármegyén, ha véletlenül van protekeziója. Lesz j belőle éhbérért dolgozó se ur, se paraszt, lesz belőle szellemi proletár. Aki hozzáférhető, mert rá van szorulva; megvesztegethető, mert pénzéhes ; eladó, mert ára nincs; minden perezben elbukandó, mert úrrá lelt lelki és anyagi javak nélkül. Ebből az osztályból kerülnek ki a bélyegtolvajok, közpénzek sikkasztói, a korcsmái blicz- czelők, az Alfonzok, a Kecskeméthy Győzők, az öngyilkosjelöltek. Akiket az úri társaság be nem fogad, mert nem urak; az iparos és polgári körök elutasítanak, mert urnák tartják őket. S ezen a sok szerencsétlenen lehetett volna segíteni. Csak iparossá, kereskedővé kellett volna neveltetni őket. Ma ez a két pálya az, melyen a szegény fiú kiemelkedhetik a tömegből, szerezhet magának jólétet, tekintélyt, vagyont. És függetlenséget, a legteljesebb mértékben való függetlenséget. Ma, amikor a magyar ipar egyik-másik szaka valóságos iparművészedé fejlődött ki, a tehetséges, szorgalmas, kitartó emberek előtt óriási perspektíva áll, nyitva van előtte a jelen és a jövő. A Thék Endrék, a Mátrai Gyulák, Jungfer Gyulák ezentúl fognak a társadalomban megszaporodni, ezután fognak vezetőivé válni az ipari állammá átalakulandó Magyar- országnak. És ha nem is válnának vezetőkké, lesznek a magyar ipar derék közkatonái, a társadalom számottevő tagjai s mindenesetre jól szituált, anyagi gondokkal nem küzdő, boldog emberek, kiknek szivében nincs meghasonlás sem önmagukkal, sem másokkal szemben, ellenben úribb módon élhetnek, mint egy tuczatra való úgynevezett ur. Gondolják meg a szülők, jól gondolják meg, mielőtt beíratnák fiaikat, hogy első sorban ők lesznek okai, ha gyermekeik elbuknak az ut elején, ha szégyent, gyászt hoznak arra a névre, melyet a szülők egy életen át, ha szegénységben is, szeplőtlenül viseltek, tiszteidé tettek Még van idő, gondolkozzanak a dolgok feled! . . . A testvérgyilkosság „erénye.“ — Megbosszult erkölcstelenség. — Szeptember 7. Egyetlen nővérét mérgezte meg egy gyerekember. Előre meg nem fontolva ugyan, a pillanat behatása alatt, de teljesen ép elmével. A leány tizenöt éves kora daczára hírhedt volt feslett életéről. A fiú, gyógyszerészgyakornok, szolid, tisztaélelü, nevére sokat adó gyerekember, kit kétségbeesésig hajszolt nővére erkölcstelen élete. A lány nem akart jó útra térni, a fiú nem tudta levezetni a bűn ösvényéről : megmérgezte. Egy pohár vízben annyi morfiumot itatott vele, hogy a leány másfél óra múlva meghalt. Megdöbbenve állunk az esettel szemben. Minő aberrációja a léleknek, hogy egy tizenötéves gyermeklány, kinek még bábuval kellene játszania, a bűn lejtőjén tudva, akarva, feltar- tózhatatlauul halad le a legszennyesebb posvány felé! Minő kétségbeejtő elhatározása a pár évvel idősebb fiúnak, hogy még gyilkosság árán, a saját lelki nyugalma, becsülete árán is meg akarja menteni — nővérét a további zülléstől! Minek tulajdonítsuk a két egy vérből való ember lelkivilága, erkölcsi élete között levő ezt az óriási különbséget. A nevelésnek? Aligha. Az teljesen egyenlő volt, Ugyanaz a szülői gond és szeretet vezette lépteiket, fejlesztette gondolatvilágukat, ugyanolyan gonddal ébresztette, növelte tudásukat az iskola is. Miért vált mégis gyermek lét* 3 _ I téré az egyik maga a megtestesült erkölcstelenség, a másik maga a tiszta erkölcsösség Pláne a fiú volt az utóbbi, a fiú, akinek sokkal több szabad a mai társadalmi felfogás szerint, aki ha kalandokat hajszol, csak könnvelmüsködik, ha viszonyai vannak, csak szenvedélyes, ha térdig jár az iszapban, csak fiatal hevének nem tud parancsolni. A lány, akinek csupa tartózkodásnak, szeméremnek, erkölcsnek kellene lennie, akinél elég egy pillantás, egy elejtett szó, egy önkéntelen mozdulat, hogy rósz hire keljen, az nem tudja, sőt nem is akarja azon a magaslaton tartani magát, melyre a köztudat a nőt emelte. Pedig rossz nő, rosszra született, rosszra praedesztinált nő nincs. Csak azzá válik, aki az lett. A legjobb nevelés, a legaggóbb gond, a legnagyobb szeretet daczára is azzá válik — ha társasága az. Nem is kell élő társaság hozzá. Elég a könyv. A nagyirmák, freystüdllerlllórák, erdősrenék könyve. A sötét bűnöket pertraktáló, izgató okosságok. A fidibuszok kellemetlen, de annál erkölcstelenebb szellemessége. Az alapot ezek vetik meg s a többit elvégzik a szerzett jó barátnők, meg az alkalmak. A barátnők, akik tudnak, az alkalmak, melyeket keresve keresnek. A találkából fejlődött flört, a flörtből elfajult titkos szerelmeskedések. A többi már könnyen megy! A lejtő meredek, síkos és veszélyes. Veszélyes akár a mélybe zuhan róla, aki rálépett, akár méregpohárral fejezi be a testvéri szeretetteljes felháborodás. Annak, akinek erkölcsi érzéke, moralis ereje irtóztató. Annyira rettenete , hogy Ítéletet sem merünk fölötte mondani. Amit elkövetett, bűn Isten és emberek előtt, de amiért elkövette, még nagyobb bűn volt s szerinte más utón nem volt előle menekvés. És az a gyerek mégis tévedett. Azt hitte a testvérgyilkosság erényére mutatott példát, holott a gyikosságá torzult erkölcs iskolájának alapját vetette meg. HÍREK. Szeptember 7. Lapunk mai száma az ünnep miatt a rendes időnél egy nappal hamarabb jelent meg. Személyi hir. Jámbor Lajos budapesti műépítész ma városunkba érkezett s részt vett az ad hoc bizottság mai ülésén, melyen a városi nagyszálló építésénél felmerült bajokat vitatták meg, Egyházmegyei gyűlés Bikszádon. A nagybányai egyházmegye őszi közgyűlését ez évben Bikszádon tartja meg. Ujonczok bevonulása. A hadügyminiszter rendeletileg közli, hogy ez évben a cs. és kir. hadsereg kötelékéhez tartozó ujonczok október hó 7-én, a póttartalékosok pedig október 5-én tartoznak bevonulni. Estély Gellért Béla tiszteletére. Azon alkalomból, hogy őfelsége a király Gellért Béla m. kir. főmérnököt bányatanácsossá nevezte ki, tiszttársai és jóbarátai szombaton igen sikerült estélyt rendeztek tiszteletére a Rumpold-ven- déglőben. Az estélyen mintegy harminezötön jelentek meg. Az ünnepeltet Brebán Sándor h. plébános köszöntötte szép beszéddel. Az óvá- czióért Gellért Béla meleg szavakban mondott köszönetét. Beiratások az állami főgimnáziumban. A nagybányai m. kir. állami főgimnáziumba az 1909 — 10. tanévre összesen 343 tanuló és pedig 335 rendes és 8 magántanuló iratkozott be. Az I. osztályba 81, 79 rendes és 2 magán. A II. osztályba 65 rendes tanuló, a Ill-ikba’ 36, IV-ikbe 44, a VII-ikbe 30, a VIII-ik osztályba 27. Az I. osztály az idén is párhuzamos lesz, ilyen beosztással: 55 az I. A-ban és 24 az I. B-ben. A teremviszonyok más beosztást nem engednek meg. A II. osztályt (65 tanulóval) szintén szükséges volna kettéosztani, de terem hiánya miatt ez most kivihetetlen. Tavaly szeptember 4-én a tanulók száma 330 volt. A tavalyi IV. osztály 58 tanulója közül az idei V. osztályban csak 35 tanuló maradt, jóllehet itt alig Délután ismét fölment, úgy fél négy felé, becsöngetett s ismét a szobaleäny nyitott ajtót. — Későn tetszett jönni. Nincs itthon a kisasszony. — Nincs itthon ? — és néhány másodperezre elakadt a szó a torkán. — Mikor ment el ? — Ezelőtt egy félórával. — Hova? — Nem mondta a kisasszony. — Jó, majd eljövök máskor. Mikor leért az utczára, forogtak vele a házak s úgy érezte, hogy az egész utcza ő rá dől. Nem tudta most, hogy mit csináljon, ösztön- szerüen megállt a kapunál és várt, hogy mit, maga sem tudta. A lábai gyökeret vertek ott, tehát megállt. Félóra múlva női lépések és férfi topogások ütötték meg a fülét. Bmézett a kapun s Jolán egy szikár szőke fiatalemberrel karonfogva sétált kifelé. Sándorfy arcza bíborvörössé vált, mikor megpillantotta őket s úgy tett, mint egy házbeli ismerős, kalaplevéve köszöntötte Jolánt. Jolán diszkréten visszaköszönt s aztán odaszólt vőlegényéhez: — Villanyosra ülünk. Sándorfy szemei előtt pedig elborult a világ s csak ez csengett irtózatosan a fülébe: — A kisasszony nincs itthon.
