Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-05-27 / 21. szám
1909. május 27. NAGYBÁNYA 3 házakba is. A modern, az olcsóbb, bejárja a világ összes piacait és a vállalkozók Morvaországban késziítetik. A mienk a dicsőség, a haszon ellenben — az osztráké. Mindezekből pedig világosan következik, hogy a háziipar nem dilletánskodó játék, hanem a közgazdaságnak oly fontos mellékága, a mely- lyel rendszeresen és országosan kellene foglalkoznunk. A Teleki-Társaság évzáró közgyűlése. Május 24. A Teleki Társaság e hó 23-án, vasárnap este tartotta meg ötödik felolvasó és egyúttal évzáró közgyűlését a Kaszinó nagytermében. Egyike volt a legtartalmasabb üléseknek, mely több részvételt joggal követelhetett volna magának. Első eset, hogy az ifjú Társaság belépődíjas estét rendezett, ami minden tekintetben érthető. Anyagi eszközök hiányában nem valósíthatná meg az alapszabályok ide vonatkozó részét, hogy működése nem kizárólagosan e város szolgálatában áll, de czélja megyénkben, illetve a közelebb eső helyiségekben vándorgyűlések rendezése, népies előadások tartása, mely különösen az egyszerű nép lelkűidének ápolására és művelésére irányul. A Társaság rövid életű működését ismertető közgyűlésre mindamellett előkelő, ha nem is nagyszámú közönség jelent meg. Azt a hallgatóságot üdvözölte a Társaság, amely állandó figyelemmel kísérte eddig is a Társaság zajtalan, babérokat nem áhitó munkálkodását, mely ha eddig rövid is volt, de mindig a legjobbat adta önzetlenül a kuliura és hazaszeretet nevében. Az a körülmény, hogy az eddig megtartott felolvasó ülésekre a közönség szomjas lélekkel zarándokolt és megelégedéssel távozott, a Társaság sikerét biztosította. A közönségtől áldozatot nem kért, csupán megbecsülést s a vezetőség tudását, erejét a tagok támogatásával mindig a Társaság részére tartotta fenn s nyugodt lelkiismerettel ismertethette az ifjú egyesület gyermekkorát, amely gyöngesége daczára is mindig becsületesen szép, hazafias dolgokat adott nagy szeretettel és komoly lelkesedéssel a közönségnek. Az évzáró közgyűlés a czélhoz megfelelően illeszkedő méltósággal folyt le. Az elnökség érdekes műsorról, a hallgatóság nagy figyelemről gondoskodott. Kilenczedfél órakor vette kezdetét a közgyűlés, melynek első száma Révai Károly elnök megnyitó beszéde volt. Tömör és rövid beszédében szerető gondoskodással terjeszkedett ki mindenre, mi a Társaság működését előmozdította. Ismert ékesszólása, beszédének átérzésével mély benyomást tott volna keresztül a testén, gyorsan felállt, kiegyenesedett és szikrázó szemmel csak ennyit mondott: — Nahát akkor az Isten irgalm azzon néked Gábor! És szót sem szólva többet, elszántan a hidra sietett. A barna fiatal ember utána kiáltott: — Irma, legyen eszed! Isten megáldjon! És meg sem várva, mit felel talán a leány, sarkon fordult s lassú, de határozott járással elment a falu irányába. Még csak vissza sem nézett egyszer sem. A leány meredten tekintett utána a hídról. Aztán, amikor már egészen eltűnt az ösvényen a férfi alakja, akkor hirtelen átvetette magát az alacsony korláton : Édes magzatom! — Csobbanás hallatszott és a hínár, olt a hidláb alatt magához ölelte a leányt és azóta is még mindig olyan szorosan öleli magához, mintha csak kárpótolni akarná a barna fiatal ember öleléséért aki otthagyta. És azt hiszem, tisztelt uraság, kárpótolta is. Mert a zöldhaju leány azóta olyan, de olyan nyugodtan pihen a hínár ölében, mint aki az igazi, tiszta, zavartalan boldogságot találta meg. Szólott a bóka és még egyszer rám meresztve kidülledt szemét, elégült brekegéssel kérdezte: Hát nem szép nyáresti hangulat ez, tisztelt uraság? tett a hallgatóságra, mely az őszhaju, de örökifjú szivü poétát lelkes óvácziókban részesítette. Helyét a Társaság buzgó titkára : Fliesz Hen- rikfoglalla el, ki a Társaság alig egy félesztendei működését ismertette évi jelentésében. Feladata nehéz volt, hiszen a rövid lét eddig semmi meglepőről nem gondoskodhatott, egyrészt mert ; összesen őt felolvasó ülés anyaga állott rendelkezésre, másrészt a Társaság vidéki vándorüléseket ez évben nem tarthatott. Jelentése ismertette a Társaság megalapítását, annak czél- ját. Itt-ott egy kis szelíd iróniával is tűzte át a sorokat, különösen akkor, mikor a Társaság ellenségeiről beszélt, kikkel szemben nem a szemet szemért elvével, de munkával akar a Társaság diadalt aratni. Nyugodt lelkiismerettel — úgymond — tekinthetünk a Társaság rövid múltjára vissza. Dolgoztunk, hogy néha megkőveztessünk, de az a gyönyörűség, mely a szép és nemes imá- dásából, a hazaszeretet és művészet terjesztéséből, fejlesztéséből fakad, csak megerősítette sziveinket a nehéz küzdelemben. Beszéde végén megható egyszerűséggel, bánatos szeretettel emlékezett meg a Társaság felejthetlen első halottjáról, az oly korán elhunyt Schönherr Sándorról. A megindító jelentést Gnrnesevits Lajos értekezése követte. A tudós tanár egy filozófiai magaslaton álló tanulmány keretében ismertette bámulatos kritikai elmével Byron költészetét, szemelvények bemutatásával. A rengeteg tudással ősszecsoportositott, igaz érzelemtől áthatott eszmék, a szebbnél szebb gondolatok, melyek az eredetiség, a legkiválóbb logika jellegét hűen övezték, igaz elragadtatással töltötték el, az értekezést feszült figyelemmel fo- ! gadó hallgatóságot, mely a kitűnő professzort a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte. fiz perez szünet után Incze Lajos r. tag ült a felolvasó asztalhoz, hogy költeményeiből egynéhányat bemutasson. Incze kiváló lyrikus. Eddig is beigazolta. A most felolvasott, kiváló technikai érzékről és verselési képességről tanúskodó, ötletes versei is a lyra bölcsőjében születtek’ Őszinte, dalos lélek nyilvánult meg a zsongó-bongó sorokban s az egyszerüségökkel bájos versek a közönségnek nagy élvezetet szereztek. A felolvasót megérdemelt éljenekben részesítették. Taps üdvözölte a dobogóra lépő elnököt: Révai Károlyt, ki ez alkalommal egy hangulatos, mesteri tollal megirt elbeszélését olvasta fel. Révait irodalmi múltja, országszerte ismert neve minden kritikánál jobban méltatja. Mindig a szivén át szűri meg sorait. Az ő múzsája az osztatlan szeretet. Ragyogó fantáziájával mindent eszményit s még prózai dolgozataiban is inkább a mély érzésű poétát, mint a számitó embert ismerjük meg. A poétikus felolvasás általános tetszéssel találkozott. A műsor legérdekesebb pontjául a vezetőség ének és zougoraszámról gondoskodott. Révész János r. tag kitünően iskolázott hangja csendült szét a teremben Révész Jánosné vendég művészi zongorajátékának kíséretében. Az előadott darabok nem csupán zenei gyönyörűséget nyújtottak, de azok tudományos irányt is szolgáltak. A tősgyökeres hazafias magyar dal fejlődését mutatta be Révész a legrégibb ismert daloktól kezdve egészen napjainkig. Maga az összeválogatás is rendkívül fáradságos volt. Az előadás mesteri volta pedig mindenki elismerésére jogosan számított s valóban kár, hogy a csak félig megtelt terem közönsége ismerhette meg a magyar dal fejlődését, mely kezdetben is az- j zal a magyaros hol bus, hol szilaj melódiával csengő, melyhez fogható egy nemzet dalköltészetében nem található. A panaszos, szilaj énekek, a kuruez dalok s végül az eredeti Kossuth-nóta a í hallgatóságot valóban áhilatos figyelemre ösztönözte s előadójának minden elismerésnél szebbet : igaz meghatottságot s egy-egy könnycseppet is szerzett babérul. Révész János a Zichy Jeuő-féle ázsiai expeditio folyamán Cselingerián Jakab utján hozzánk jutott két szép dalt adott >Dalok az őshazából« cziramel. Azután Tinódy Sebestyénnek »Szolimán császár diadaláról Kaszul basával« és »Enyingi Törők János vitézségéről« szóló két igazán melodikus nótáját mutatta be. További dalai voltak: »Rákóczi Sámuel« (1664-ből). »Hej Rákóczi, Bercsényi« harmadik verziója (17Ó8-ból). »Balog Ádám nótája« (1709-ből) Ezután szépen ! átvezetett a kuruez korszakból 1848 ba a Yer- j bunkós nótával, meg a »Kossuth Lajos azt ' izenté«-vel, mely után pompásan hatott az el- ! nyomatás korszakából való »Jön Kossuth, jön 1« Az értékes és finom művészi Ízlésre valló felfogással előadott történelmi dalokat a »Széke- lyek«-knl fejezte be. Petőfinek 1849-ben Karán- sebesen irt költeménye megzenésítése ez Langer Viktortól, ezzel a refrainnel: Csak nem fajult el még a székely vér, minden kis cseppje drága gyöngyöt ér. Az indulószerü, erőteljes refrénnek gyújtó hatása volt. A szövegmagyarázatokat Fliesz Henrik olvasta föl czikluson- lcént a dalokhoz. Külön is meg kell emlékeznünk Révész Jánosné hatásos zongorajátékáról. A tökéletes kísérettel a dalok zenei szépsége a legpreczi- zebben érvényesültek. A szereplő úrnőt igaz tisztelettel és az elismerés jelével halmozták el. Révai elnök rövid zárszavával az irodalmi magaslaton álló közgyűlés véget ért. A közgyűlést társas vacsora, majd pedig táncz követte. A Társaság alapszabályai értelmében szeptember haváig gyűlést előreláthatóan nem tart. A közbeeső hónapok alatt azonban a környékbeli helyiségekben vándorülések rendezését tervezi. HÍREK. Május 26. Személyi liirek. Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, kerületi bányaigazgató Budapestről nazaérkezett. — Búnyay István pénzügyminiszteri segédtitkár családjával városunkban nyaral. — Mákray Mihály dr. polgármester és Torday Imre városi tanácsos a városok budapesti országos kongresszusán történt részvételük után visszaérkeztek. — Obholceer Gyula m. kir. pénzügyi tanácsos, a nagykárolyi pénzügyigazgatóság számvevőségének főnöke, hivatalos ügyben városunkban tartózkodik. Földes Béla vasutigazgató. Kerületünk illusztris országgyűlési képviselőjét a déli vasút igazgató-tanácsába beválasztották. Áthelyezés. Kunos Béla csendőrhadnagyot parancsnoksága saját kérésére Tolnamegyébe helyezte át. Utódja Pongrácz Gábor csendőrhadnagy állomását a napokban elfoglalja. Lelkészi képesítés. Szabó Lajos királyházai róm. kath. plébános, kit városunkból csak nem rég neveztek ki a királyházai parochiára, május 11. és 12-én tette le Szatmárt a róm. kath. lelkészi (prosynodalis) vizsgálatot. Eljegyzés. Dr. Pap Viktor ügyvéd eljegyezte Szaitz Irénkét, Hunteszhagen Ödön kereskedő és neje nevelt leányát. Házasság. Pőhl Alfréd a gróf Károlyi uradalom kasznárja szombaton esküszik örök hűséget Kacsó Erzsikének, Kacsó Károly műszaki tanácsos leányának Nagykárolyban. Esküvő. Áldozó csütörtökön, május hó 20-án esküdött örök hűséget városunk ifjúságának egyik kedvelt tagja: Székéig Mihály városi számtiszt, Incze József köztiszteletben álló pékmester, polgártársunk kedves leányának: Rózsikának. A református templomban lefolyt esketést szárnyaló beszéd kíséretében Soltész Elemér végezte. Az ifjú pár tiszteletére adott lakomán az örömapa házánál városunk vezető emberei közül számosán vettek részt s a családias jellegű összejövetel pompás hangulatát nagyban emelték Égly Mihály főjegyző, Soltész Elemér ref. lelkipásztor, Virág Lajos anyakönyvvezető és Rozsos István igazgató szellemes pohárköszöntői. A kitűnő vendégszeretet a vendégek legnagyobb részét még a hajnali órákban is a menyasszonyi háznál üdvözölhette. Frater Lorand Nagykárolyban. Frater Lo- rand, a dalköllő s hegedűművész huszárkapitány junius hó folyamán Nagykárolyban hangversenyt tart. A hangverseny“ iránt nálunk is nagy az érdeklődés. Nyugdíjazott jegyző. Urag Bertalan szinér- váraljai községi jegyzőt, Szafmármegye törvény- hatósági bizottsága legutóbb tartott közgyűlésében fizetésének 55 százalékável nyugdíjazta. Szabad gondolkodók. Dr. Kiss Rezső és Jeneg Gyula kezdeményezéséből városunkban egy újabb társadalomtudományi egylet megalakulása készül: a szabad gondolkodók társasága. Mindenesetre érdekes vállalkozás és kíváncsian várjuk a fejleményeket. Kirándulás. Az itteni polgári leányiskola növendékei a pünkösti ünnepek alatt az Aldu- nára rándulnak ki s Báziástól Orsováig hajón teszik meg az utat a festői szépségű Vaskapun keresztül. Bérmálás. A junius hó folyamán eszköz- í lendő bérmálásra a róm. kath. plébánián május hó 30 án és 31-én lehet jelentkezni.
