Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-03-11 / 10. szám
1ÖÖ9. márczius' 11. NAGYBÁNYA 3 A nagvközőnség, melyre ráfogták, hogy a színház a legközvetlenebb tanítómestere — a regények után, nap-nap mellett arczulüti tanítómesterét. Nem tartja egyébre valónak a színházat, vagy használjuk a 70-es évek idealizmusának kifejezését: »a művészetek megszentelt csarnokát,« mint állati ösztöneinek, legdurvább érzékiségének felkorbácsolására. A legzagyvább táplálék, amit a pornográfia és perverzitás őssze- kotyvaszt, a legmohóbb étvágyra talál. Sőt egyéb nem is kell neki, amiben nincs orczapiritó érzékiség, ellöki magától. Az embert a legmagasabb értelmi s erkölcsi nivón az érzékiséggel lehet megingatni. Ha egyszer aztán megingott, le is esik. Volt rá gondja egy irodalmi gárdának Magyarországon, hogy az emberek elbukjanak. Ez az irodalmi gárda, mely kezdettől fogva »szállitás«-ból él, a nyul- bőr és tollú mellé batyujába kötötte a pornográf színműveket és pornográf regényeket is. Összeszedte a világ piaczán mindazokat az irodalmi rondaságokal, miket a külföld szemérmesen szemétdombra hányt s lefordította zengzetes magyar nyelvünkre. Szerte dobált aztán az újságokban, az ő újságaikban (hisz alig van más!) egy-egy reklám-közleményt s a világirodalom »kincsei«, miket élelmes aranyásók szomszéd országok kloakáiból kapartak ki, diadalmas 50 előadásokat érnek meg nálunk, ha regények, pedig 10 kiadást. Sajnosán mutatja a közönség kiskorúságát, léhaságát az a körülmény, hogy nálunk épen azoknak a színdaraboknak van hasznuk s azok terjednek el leghamarább, amelyiket a józan, komoly, a közönség tisztes érdekeit szivén viselő kritika leránt. Bizonyos dolog, hogy ha egy kétségbeesettül rósz, de izig-vérig erkölcstelen szemét-darabot akarnak valamelyik színházban előadni, csak jelenjen meg előzőleg valamelyik lapban őszinte, becsületes szó, mely figyelmeztesse az apákat, anyákat, hogy el ne vigyék leányaikat a színházba, három estén keresztül telt ház lesz. Nem állunk máskép a regény- irodalom terén sem. Mióta Doleschali egyetemi tanár megírta hatalmas kritikáját a Szaninról, melyet a fent jellemzett irodalmi gárda egyik tipikus tagja fordított magyarra, azóta a könyvkereskedők nem győznek elég Szanint rendelni. Szomorú jelensége ez szellemi életünknek és erkölcsi felfogásunknak. Az a kritika, mely kemény tollal figyelmezteti egy nagy ember kezében a közönséget, hogy a Szanin a féket és határt, jog- czimet és takarót nem tűrő szabad szeretkezésnek és fajtalankodásnak dicsőítése, a vallásnak és mindenekelőtt a keresztény vallásnak kipellen- gérezése, durva kigúnyolása, ez a kritika, mely a büntető törvénykönyvet szólítja és a közönség megvetését akarja kikényszeríteni az ellen a regény ellen, mely a meztelen erkölcsi elfajulás és istenkáromlás dicsőítése s melyet a legtöbb müveit államból kidobtak, nálunk a leghangosabb reklám. Athén addig élt csak, mig az Anaxagoraso- kat és Protagorasokat, a vallás-erkölcsi élet aláásóit száműzte. Mikor a római erotika besompolygott a görög közéletbe, Athén Rómával együtt elveszett. Mi már szörnyű sebeket viselünk. Koldusok. Azt olvassuk, hogy Párisban egy koldus, aki már nyugalomba vágyott, az újságokban eladásra hirdette azt a helyet, ahol kéregetett. A hely, amely a Quartier d'Etoile egyik forgalmas sarkán volt, számos koldus-jelöltnek szemet szúrt s igy csak természetes, hogy a közzétett hirdetésnek meg volt az eredménye. Kisebb-nagyobb összegeket kínáltak érte és a nyugalomba kívánkozó koldus természetesen annak engedte át, aki a legtöbbet adta. Elvégre neki egészen mindegy volt, hogy ki következik utána. A két koldus — a távozó és az érkező — szempontjából tehát a dolog rendben volna. Igen ám, de nincs rendben az adakozó közönség szempontjából, amelynek már lehúzott és még több Ízben lehúzandó bőrére kötik az ilyen üzleteket a koldus urak. Mert mit adott el a penzióba vonuló koldus az ő jogutódának ? Eladta neki a klienseit. Eladta neki a vén kisasszonyt, aki a jótékony filléreiért vőlegényt vár, eladta az öreg nénikét, aki az örök üdvösségét váltja meg részletekben, eladta azt a csinos színésznőt, aki a koldus által Ígért százszoros visszafizetést naponta számonkéri az úristentől, eladta azt a kis diákot, aki 5 centiméért el akarja kerülni a szekundát és eladta a többit mind, akik arrajártukban nem szokták elmulasztani az adakozást. Persze arról egyik sem tud, hogy a rovásukra milyen üzletkötés történt. Talán észre sem veszik a változást. Hisz magának a koldusnak személye nálunk nem játszik szerepet. Mindegyik egyformán re- beg köszönetét a nemes adományért. És ezzel a koldulás valósággal bevonult a kenyérkereső pályák sorába. Jövedelmezőség tekintetében nem is az utolsó közöttük. Vannak koldusok — ezért a példáért nem kell Párisba fáradnunk — akik naponta megkeresnek annyit, amennyit egy közepes ügyvédi iroda, vagy orvosi praxis jövedelmez. És amellett nem kell lótni futniok, nem kell a fejüket törniük, csupán egy helyben türelmesen ülniők. Télen úgy beburkolóznak rongyaikba, hogy kevésbbé dideregnek, mint prémesbundás jóltevőik. Ami a táplálkozásukat illeti, szolgáljon jellemzésül egy érdekes eset, amely néhány évvel ezelőtt történt Budapesten. A Ferencziek terén kéregetett egy béna koldus. Arra ment egy uriasszony s egy pénzdarabot csúsztatott a kezébe. És tovább sietett. Csak egy negyed óra múlva vette észre, hogy a koldusnak egy krajezár helyett tévedésből egy húsz koronás aranyai adott. Visszasietett a koldushoz és kérdőre vonta, de ez váltig eskü- dözött, hogy csak egy krajezárt kapott. Az uriasszony nem hagyta annyiban a dolgot és jelentést tett a rendőrségen. Másnap kihallgatták a közelben székelő többi koldust, de ezek nem igen tudtak számot adni arról, hogy mit kapott a szomszédjuk. Lényeges vallomást csak egy öreg koldus asszony tett, aki azt vallotta, hogy az illető koldus azon a kérdéses napon — pecsenyét ebédelt. Ez fontos vallomásnak látszott. De a látszat, mint annyiszor, ezúttal is csalt. A terhelt koldus ugyanis számos tanúval hitelesen bebizonyította — és ez nem mese! — hogy ő mindennap pecsenyét szokott enni, abban tehát, hogy ő azon a napon pecsenyét evett, senki semmi fellünőí nem láthat. íme, tehát nem kell féltenünk a koldusok gyomrát sem. Azzal a büvészlámpással, amelylyel olykor sétautra indul a szocziologus, érdemes volna egyszer váratlanul bevilágítani a koldusok nagy birodalmába. Ez az átható sugár ugyancsak ijedt arezokat világitana meg. Lenne köztük iutkosás, kapkodás, visitás, mankók hajigálása és falábak repülése. A nagy leleplezés ugyancsak sok kárt okozna a hivatásos koldusoknak. De én azt hiszem, kár lenne a bűvész- lámpást ily feladatokra használni. Az álkoldusok nagy társadalmának megfenyitése nem a társadalomtudós feladata, hanem a rendőrségé! HÍREK. Márczius 10. Mározius 15. megünneplése. Városunk közönsége sohasem feledkezik meg a márcziusi ifjak emlékének megünnepléséről. Ez a nap az, amelyhez nemzeti önállóságunk és alkotmányos ujjáébredésünk van fűzve. Közönségünk nemcsak sablonosán szokta megünnepelni a nagy napot, hanem különös fényt igyekszik neki adni; szem előtt tartva azon elvet, hogy az itt városunkban, mely a magyarság egyik keleti végvára és teljesen be van szorítva a nemzetiségek közé kétszeresen szükséges a márcziusi gondolatokat fenntartani és tovább ápolni. Az összes egyházakban disz ünnepi tiszteletet tartanak. A »Teleki Kör« ez alkalommal eltérően a rendes szokástól, a Casiuóban tartja meg rendes havi felolvasó ülését, amelyre a következő meghívót adta ki: A Teleki Társaság 1909. évi márczius hó 14-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor a Kaszinó nagytermében tartandó IV-ik felolvasó ülésére. Tárgysorozat: 1 Elnöki megnyitó. 2. Ünnepi beszéd. Tartja dr. Rencz János rendes tag. 3 Óda. Irta dr. Kiss Rezső rendes tag. Előadja Simon Aurél, mint vendég. 5 Kurucz dalok. Zongorán előadja b. Kovács Géza, mint vendég. 5. Értekezés. Irta és felolvassa Neubej'ger István rendes tag. A magyar szabadságharcz emlékének szentelt ünnepélyre Nagybánya város nemes közönségét szívesen látjuk. A főgimnázium ifjúságának Petőfi önképzőköre szintén ünnepi gyűléssel áldoz a márcziusi ifjak emlékének, amelyen az emlékbeszédet Thurzó György VIII. oszt. tan. tartja. A polgári leányiskola növendékei a kővetkező műsorral emlékeznek meg a nagy napról. Himnusz. Szavalat: Gábor Ilona. Ünnepi beszéd : Slrohmájer Ilma. Szavalat: Juglolt Erzsi. Ének: Weisz Margit, Laár Anna. Szavalat: Végit Ida. Szózat. Az elemi iskoláknál a külvárosban osztá- lyonkint külön ünnepelnek a növendékek, hol minden tanteremben az osztálytanítók magyarázzák a nagy nap jelentőségéi. A belvárosi iskolában a fiú tanulóknál Székely Árpád, a lányoknál Obetkó Bella mond beszédet. A katholikus legényegylet f. hó 21-én ünnepli meg márczius idusát. Ugyanazon a napon este hét órakor tartja az »Iparos Ifjak Önképző Köre« saját helyiségében ünnepélyét. Erre különösen felhívjuk a közönség figyelmét, mert az egyesület minden egyes alkalommal lelkesen tüntet magyarsága és hazafisága mellett. Itt az ünnepi beszédeket Révész János és Sólyom Ferencz tartja. Matiné után társas vacsora, egy teríték 2 K. Jelentkezni lehet az egylet helyiségében kitett ivén. Jövő számunkban az egyes ünnepségekről tudósítást hozunk. Személyi hir. Simkó Géza pénzügyi titkár hivatalos ügyben pár napig városunkban időzött. — Priz- borszky Móricz a resiczai bányaművek felügyelője hivatalos ügyben pár napig városunkban időzött. Országgyűlési képviselőnk körünkben. Mint értesülünk dr. Földes Béla országgyűlési képviselőnk folyó hó 14-én vasárnap délután az öt órai gyorsvonattal érkezik körünkbe. A vasútnál a függetlenségi párt vezetősége és a város polgármestere fogja fogadni. Vasárnap estét a képviselő a Casinóban tölti, hol tiszteletére társas-vacsora lesz. Hétfőn este pedig a Polgári Körben fog ünnepi beszédet tartani márczius 15-ike jelentőségéről. Kinevezések, őfelsége L. Berks Leó m. kir. pénzügyi tanácsost a helybeli m. kir. bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőség főnökét pénzügyi főtanácsossá nevezte ki. A földmivelésügyi miniszter Nagy László a helybeli erdőrendezőséghez beosztott erdészjelöltet erdészszé nevezte ki. A nöegylet évi közgyűlése. F\ hó 7-én, d. u. 3 órakor tartotta a nagybányai jótékony nőegyesület 47-ik évi közgyűlését, melyre a tagok szép számmal gyűltek egybe. A közgyűlés vezetésére az elnök és alelnökök akadályoztatása folytán Ölömösy Gyuláné kéretett fel, aki megnyitván a gyűlést, felolvastatja Robelly Lajosné elnök levelét, melyben körülményei folytán lemond az egyesületben viselt elnöki tisztéről. A közgyűlés nagy sajnálkozással veszi szeretett elnökének lemondását s tekintettel kitűnő érdemeire, melyeket egy egész emberöltőn át az Sirofín Emeli- sí étrí'yat ét a testsúlyt, «negtettü* *.iti a IcOti&géti, váladékot, éjjeli teradárt. Tüdőbetegségek, hurutek, szamár» köhögés, skrofnfozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti esevtagotáot. F. & €<s. iSawsl (Sváje) Roehe" 99 Captaaé tea. — Alf BvegtnWai I ms .(«i
