Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-06-10 / 23. szám

1909. junius 10. NAGYBÁNYA 3 honba ringatott lélek legnagyobb kincse: a könynyel. Mert ez szombat és vasárnap este egyen­lően csillant meg mindenki szemében. Az uj­jongó .gyermekhad csodálatos fürgesége, a ra­gyogó jelmezek, a természetes, őszinte hang, a pompás összhang a legnagyobb boldogsággal töltötte volna el a szinrekerüll darab neves íróját: Benedek Eleket is. így képzelhette ő álomvilágában Tündérországot, ilyen phanto- mokból alkothatta meg *Többsincs király/?«-t. A gyermekek valóságot hoztak a szín­padra. Semmi álpáthosz, semmi merevség. Olyan volt az előadás, mint a gyermeklélek. Finoman átlátszó, minden részében harmonikus. Bátor és őszinte. A „gyermekek még a színpadon sem színészek. Ők átélik a mesét és hisznek ab­ban az alakban, amelyet személyesítenek. Kis ajkaikon a mosoly nem a színész kierőszakolt mosolya, hangjuk csengésében nem a hatás­vadászat tónusa; amint Göthe mondja: úgy be­széltek, daloltak, ahogy adatott nekik, amint kis szivük parancsolta. A nehéz és fárasztó darabot a sajnosán kis színpadon olyan könnyedén, csodálatraméltó biztonsággal bonyolították le a kis szereplők, mintha nem is gyermekek, az egyszeregy áthi­dalhatatlan nehézségeivel küzdő liliputi emberek, hanem felnőtt, komoly és higgadt emberek let­tek volna. Ki ne tapsolt volna elsősorban Ráki­nak, (Görög Ilona) Bakarasznyi csodás tehetségű feleségének. Ez a kis lány határozott színész- talentum. A nyelve pereg, mint az orsó. Hami­sítatlan székely kiejtésével, talpraesett mondá­saival állandóan derültségben tartotta a leghálá- sabb közönséget, a gyermekeiket ünneplő anyá­kat és boldog apákat. És ez a nehéz szerep a maga természetes őszinteségében egy idegen anyanyelvű gyermek ajkán aratta diadalát. Ki­tűnő partner volt a férj szerepében Bakarasznyi (Szűcs Károly). Pompás humora, zavarhatallan jókedve, meglepő nyugodtsággal olvadt egybe. Ez a csöppség keltette a legnagyobb derültséget. Tessék elképzelni egy bakarasznyi gyereket a papucskormány alatt nyögő, hárpiájától resz­kető férj szerepében! És milyen bravúrosan, milyen élethűen, szeretetre méltó iróniával for­gott a színpadon. Pompás szerepludás, bizton­ság minden mozdulatában. A közönség folyto­nosan tapsolta. Singer Sándor Habakuk udvar­mester szerepében kaczaglatóan ügyesen játszott. Minden szavát kaczagással fogadták. Nehéz sze­repét a legkomolyabban fogta el. Szép és jó volt Konczvald Adri a királyné szerepében és sikerében méltóan osztozkodik a czimszereplő Többsincs királyfi, a kit Virág Erzsi személyesített kedvesen, ügyesen. Derűt, napsugarat árasztottak a színpadra Kővári István, Makray Misi (utóbbi a leghunezutabb Villámgyors), Szász Gyula. Az összhangzatos elő­adás sikeréből valamennyi szereplő részt kérhet magának. Hirsch Miczi, Rákóczy Gizella, Uszkay Irma az udvarhölgyek, Mayer Eszter, Ruman Erzsi, Urbaniczky Erzsi az apródok bájos sze­repében, Grigor Ilona mint juhász, Sziklay Ilona mint végtelenül édes kis Gyöngyvirág, Jeremiás Aranka, Smaregla Sarolta, Svaiczer Xandrin udvarhölgvi. szerepökben, Gábor Anna mint ügyes Szélike, Rnmpold Jolán és Schreiber Etel mint Szélike Iegyezős leányai, Benedek Laczi mint fürge Udvarbeli, Imre Laczi a derék Nép­vezér, Plalthy Gyurka az Őr szerepében, Kiss Béla mint czigány nagyon tetszettek. Az ördögök gárdája is kitűnő volt. Részt vettek benne: Gurnesevits Lili, Herskovics Berta, Kovács Erzsi, Svartz Ella, Szíretye Ilona. Ha még Gaudek József, Kiss Endre, Greble Kornél inasokat, Endrődi János, Frink Ilona, Berényi Gizella. Kohn Mihály, Vankai Lajos »Nép«-et, Anderko Gergely, Kertész Gyula, Pin­tér Károly katonákat megemlítjük: előttünk áll a liliputi művész hadsereg a magas rózsás, fes­tői keretében. A csillogó kosztümök, pazar fény­nyel kiállított jelmezek mindenkit elragadtatás­sal töltöttek el. A kitűnő előadás egyik legszebb részéről: a rózsabalettről a legőszintébb elisme­réssel kell megemlékeznünk. Hófehér ruhában nyolez bűbájos tündér toppan a színpadra. Csupa rózsa mindenütt. Kacsóikban, arczaikon. Szemeikben a boldog­ság ragyogása. És a zongora halk akkordjaira belekezdenek egy eszményien szép tánezba. Nyolez fehér rózsaszál hajladozik; nyolez pár lábacska mutat be olyan bájos figurákat, melyre a néző a meglepetés szavaival felel. Végtelen kecsesség minden fordulatban. Csupa szin, han­gulat, szinte dal tánezban előadva. S ebben a gyönyörű rózsacsokorban a rózsaszálak : Csordás Ilonka, Glavitzky Margit, Homola Babi, Incze Sárika, Katona Miczi, Papp Joli, Stoll Sárika és Szirmai Anna. Báj, ele- ganczia, minden raffineria, minden mesterkéllség nélkül. Csókolni való kedvességgel bókolnak az ámuló közönség felé, lábacskáik szinte elhagyják a színpad deszkáit. Mintha lebegnének, mintha mindegyik bájos fejecske felett az őrangyal lebegne. És ropják a tánezot hévvel, szeretettel. Akik ezt a gyönyörűséges dolgot produkálják, hét-nyolez esztendős leánykák . . . Frenetikus tapsvihar, szakadatlan éljenzés jutalmazza a liljomszálakat. Megujráztatják a balletet. És ők mosolyogva, fáradság nélkül ismét tánezba fognak és lejtik elbájolóan, szépsé­gesen . . . A kiváló balletet, fáradságot nem ismerve, Rád Ruben tánezmester tanította be. Elismerés, köszönet illeti. És tisztelettel, elismeréssel, hálával kell a buzgó rendezőségnek adóznunk. A hazafias, minden szépért lelkesedő tanítótestületé a siker főrésze. Székely Árpád igazgató, Benedek József, Budai Etelka, Bányai Ida, Petruska Margit, Várady József, és Homola Eivira a legnagyobb szeretettel és buzgósággal foglalkoztak a kis művészgárdával, mely azt a sok szépet és jót, amit láttunk és hallottunk, tőlük tanulta. A pompás díszletek Homola Elvira és Katona Margit ecsetét dicsérik. Nagy János. A város társadalmának ismét gyásza van. Osztatlan, őszinte, igaz, mély gyásza, hiszen aki elköltözött körünkből, nemcsak mint társadalmi ember játszott évtizedeken át jelentős szerepet városunkban, de mint páratlan emberszereleté- ről és odaadásáról ismert orvost is szoros köte­lékek fűzték városunk legtöbb családjához. Lapunk zártakor vesszük a megrenditő hirt, hogy Nagy János városi orvos, a kolozs­vári klinikán, hova nagy betegen két héttel ezelőtt utazott el, ma, kedden déli egy órakor kínos szenvedés után jobb létre szenderült, életé­nek 65. évében. A kora délutáni órákban jelentették az első táviratok a Hiób-hirt s csakhamar villámgyor­sasággal terjedt az el városunkban, igaz, mély részvétet fakasztva. Az első pillanatokban szinte hihetetlenül hangzott, hogy az a jóságos öreg ur, kinek úgy fizikuma, mint páratlan jókedélye az örök ifjúságot látszott példázni, nincs többé. Ki csak az imént járt a legjobb egészségben, a legvidámabb hangulatban közöttünk, örökre el­költözött a mi körünkből. Szinte hihetetlenül hangzott s alig bírunk bele törődni a változha- latlanba, hiszen a kegyetlenül és váratlanul le­csapó Mors Imperator évtizedes szálakat tépett össze, miket évtizedeken át a rokonszenv, a barátság, a szeretet s az emberbaráti kötelessé­gek hű és odaadó teljesítése szövögetett. Nagy János kora fiatalságában, az állat­orvosi akadémia elvégzése után költözött váro­sunkba s itt először állatorvos volt. A rendkívül csinos megjelenésű s rokonszenves fiatalembert szívesen fogadta Nagybánya társadalma s midőn magasabb ambiczióktól sarkalva megszerezte az orvosi diplomát is, városi alorvosnak válasz­tották meg. Ez állását, egy-két év híján immár negy­ven éve viselte s ügybuzgó orvosi működésével nemcsak a közönség osztatlan tiszteletét vívta ki, hanem számos családot örök hálára is kötelezett. Élete csöndes lefolyású, harmonikus volt. Hivatásán kívül főleg családjának élt, melynek minden egyes tagját a bálványozásig menő rajongással szerette. Családjában kereste és ta­lálta föl boldogságát, mely haláláig oly nyu- godttá, derűssé és harmonikussá tette éleiét. De emellett élénk részt vett társadalmi életünkben is. A városi képviselőtestületnek egyik legrégibb tagja volt; a Kereskedelmi Bank­nak alapításától fogva igazgatósági tagja. A mű­kedvelő társulatnak pedig, mely a régibb idők­ben a leghíresebbek közé tartozott, oszlopos tagja volt, úgy, hogy szinte elképzelni sem lehe­tett olyan előadást, melyben Nagy János részt ne vett volna. Kitűnő műkedvelő volt s főleg humoros szerepeiben bátran versenyre kelhe­tett a legjobb színészekkel is. Pompás alakításai a régieknek még most is élénk emlékezetében élnek. egy hátas lovat pillantottak meg. A nagy diófa alatt közel a tornáczhoz a pádon Kelecsényi Elek ült, aki ölébe tartotta a kis Klárikát, mig Ida mellettük állt és nézte őket. Andorban felforrt az indulat vésze. — Tedd le a gyermekemet, kiáltott a cso­port felé. Tedd le, mert lelőlek 1 — Égi irgalmasság! sikoltott Ida és két kezét kitárva, saját testével védeni sietett a pá­don ülőket. — Mindent tudok! Hűtlen barát, becstelen asszony 1 Itt a leszámolás órája! Kelecsényi Elek felszökött helyéről. A kis Klárát még most sem eresztette el. — Becstelen ? Ö ? Ida összetett kezekkel rimánkodott. — Ne szóljon! Ne! Ne! De már akkor kirántotta vetélylársa kar­jaiból Andor a kis lánykát, aki sírva fakadt az ijedelemtől. — Az életeddel tartozol nekem ! Az is hit­vány ár lesz a becsületemért! Kelecsényi Elek nyugodtan szólt: — Rendelkezésedre állok. . . És távozott a paripán, melyre sietve feszö­kött. Andor a következő perezben gavallérosan beemelte Idát a hintóba. Aztán ölbe vette a kis Klárikát és ő is beült a kocsiba. — Majd otthon! Még ma elhagyja a háza­mat, sziszegte aztán felesége felé. Amint hazaérkeztek, Andor szó nélkül a saját hálószobájába vitte a kis lánykáját. Többé nem szabad látnia a hűtlen mostoha anyját. Va­csoráját is a hálószobájába hozatta. De amint kiadta a parancsot, az öreg Ger­gely kertész lihegve sietett be s névjegyet adott át Andornak. Csak e néhány szó volt rajta: »Szerencsétlen barátom! Ida ártatlan, de Klárika az én gyermekem. Ez a titok az én bol­dogtalanságom. Ida most már elmondhat min­dent, ne tetézzük a rosszat. Én ez órában eluta­zom örökre!« * Már hajnal felé járt az idő. Az égalj pírja bekandikált az ablakon. És Idát még mindig faggatta Andor: — Tudtál róla ! Tudtál Czeczil hűtlenségé­ről és hallgattál ? — Aki mitsem tud, az a boldog . . . — És hozzám jöttél feleségül a megcsalthoz! — Kárpótolni akartalak. — És nem vádoltad a csalfa asszonyt. — A halál: maga a bocsánat, a kiengesztelés. — Megbocsátasz-e Ida ? — Szeressük együtt a kis árvát. Mert most igazán az. És utána szótlanul nézték — átölelve egy­mást — a kis Klárát. Prém József. Siroliit Emeli ti étvágy:! és a testsúlyt megszórt* tetí a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutsk, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor »Roche“ eredeti csotnagolást. F. Bf0ffise>am-&>a £í.®c!s© & €®. Bsse-i (Svájc) 99 oeh8Si Kapható orvosi rendeletre » gyógyszertárai» bao. — Arp flvegcn»lo! 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom