Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-06-03 / 22. szám
2 NAGYBÁNYA 1909. junius 3. rend bekövetkezésének öntudatos előkészítője. Legyen a magyar város mindenkor az igazságosságnak, a jogszolgálgáltatásnak, az emberiség legbecsesebb értékei: a népszabadság és népjólétnek erős vára és a népjogok bátor védelmezője. Legyen a magyar város társadalomgazdaságilag, számbelileg és erkölcsileg gerincze, fenntartója és ereje a nemzetnek: mert ez hivatása. Hogy ezen magasztos hivatást a magyar városok teljesíteni akarják, a kongresszus komoly munkája bizonyítja. Kaszás Béla. Az anyák harcza. Junius 2. Föltartózhalatlanul rohanunk ama kor felé, midőn a Veturiákat, a Gracchusok és Makka- beusok anyját csak a költészet ábrándvilágában élő ködképeknek tartjuk. Általános a panasz, hogy az anyai érzés, a női szív tengermélységének legszebb, legdrágább gyöngye, halványodik, csenevészik. A régi kornak dicső emlékű anyái nem találnak közöttünk méltó unokákat. Elsöpörte a XX. század az élet legelső vezéreit, irányitóit: az anyákat. Erről a vesztességről, melyért a legmerészebb találmányok sem kárpótolják a nemzeteket, a nők beszélhetnek legigazabban. Most volt New-Yorkban az anyák kongresszusa, ott hangzottak el azok a szomorú vádak, melyek minden ország társadalmi pusztulásának útját jelzik. Nők ajkáról hangzott el, hogy világszerte szaporodik a válópörök száma, hogy napirenden a családi botrányok, mindennaposak az éretlen szerelmek és ami a legszo- j morubb, a születések száma egyre fogy. A bű- i ségeskü már nem tudja lekötni a női szivet, a ■ családi tűzhelyek hidegek, mert nem keresi többé melegénél a boldogságot sem a férfi, sem a nő. A gyermek többé nem ideál, a házasság nem a tiszta, nemes szeretet forrása. A nők legnagyobb része a házassággal csak a bűn szabadságát vásárolja meg. Férjhez mennek leányaink, mert már ismerik a bűnt s tudják, hogy a házasságban szabadabban élhetnek szenvedélyeiknek. Úgy látszik a nők mindenütt egyformák. Egy az erényük, egy a bűnük tengeren innen, tengeren túl. Mindenütt növekvőben vannak az asszonyok, lányok, kik megrohanják a kenyér- kereseti férfipályákat s rettenetesen fogy az igazi nők száma, akik értenek a háztartáshoz, a férfi szív gyöngéd, jóságos lekötéséhez, a gyermekneveléshez, az anyai élet gyönyörű feladataihoz. Hogy is értenének mindezekhez a modern asszonyok, kik cseléd nélkül ma már meg nem tudnak élni, kiknek legnagyobb gondjuk a divat és a korzó. találtam azokban egyebet, mint két rész sósavat és egy rész klórsavat, a többi csak viz ! Bezzeg nagyobb respektusa volt a női könyek előtt Shakespeare apónak, aki azt tartotta, hogyha a föld teherbe esnék a női kényektől, bizonyára krokodilusokat szülne. Alig tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a nagy britt költő ezeket a sújtó szavakat egy nagyobb szabású perpatvar után irta. Mert valljuk meg, sokszor mi is igazságtalanok vagyunk a női könyek iránt. Hát nem szép-e például az asszonyi köny, mikor teljes amnesztiát ad és a szivárványhoz hasonlóan elárasztva a szeretet napjától — a házi harcz viz- özöne utáu a békét hirdeti? És van e valami szebb, szentebb, felségesebb, mint a szerelmes szűz szemében a titkos könyü, melyben egész lelke visszatükröződik, miként a reggeli nap a rózsabimbó harmatában ? Egy szellemes svéd iró azt mondja a köny- ről, hogy ez a szív nyelve, melynek van grama- tikája és etimológiája. Van múltja, régmúltja, mert vannak könyek, melyeket a múlt és a régmúlt idők emlékei sajtolnak ki szemeinkből. Van jövője, mert a remény is könyeket csal ki. De még abban is hasonlít a köny a nyelvhez, mert az asszony mind a kettővel jól tud bánni. A nyelv ellen azonban csak védelmezheti magát a teremtés ura, de már a köny ellen nincs orvosság. A köny a nyelvnek magasabb fokú kérése. Ami a nyelvnek gyakran a legnagyobb erőfeszítés mellett sem sikerül, azt a köny könnyen Hogy az asszonyok az erkölcsi sülyedés legmélyebb szakadékaiba jussanak, hogy megszégyenítsék önmagukban az anyaság szent érzelmeit, azon a feministák dolgoznak. Már nagy eredményeket értek el, tanúság rá a mai női szellem. De nagy gátat emeltek mindenütt a rombolás munkájának maguk a nők, az anyák. Gyönyörűbb jelensége, nemesebb felbuzdulása alig van az életnek, mint mikor az anyák harczolnak az anyaság dicső jogaiért. New-Yorkban 1300 anya szállt síkra azokért az eszmékért, amiket nálunk a háziasszonyok szövetsége irt zászlójára. A feministák ellen csak nők tudnak harczot kezdeni, csak nők győzhetnek. Azok a leányok és anyák, akik hivatásuknak élve, vállvetve küzdenek a modern szellem bűnei ellen, akik neki merik támasztani hátukat védőpajzsként a hit és erkölcs kapuinak, miket a feministák legelkeseredettebbeu döngetnek, akik a családi tűzhelyért és hazáért szövetkezni, tömörülni tudnak, azok mentik meg a nemzetek jövőjét. A hű asszonyok varázsolják vissza az elrabolt erkölcsöket, a tisztességet, a hűséget, a családi tűzhely tiszta, zavartalan örömeit, az áldástosztó békét, a boldogsággal jutalmazó sze- retelet . . . Szerszám és diploma. Sokaknak talán idegenül hangzik el egymás mellett e két fogalom, de nekünk nem. Sőt, készakarva irtuk e sorok felé, hogy igy is elégtételt szolgáltassunk a nálunk még annyira lenézett és másodrendűnek tartott szerszámnak. A júniusi meleg szellő megcsapja arczun- kát, közeledik a nyár s szemeink egyszerre az iskolák felé fordulnak. Itt aratás van. Egy esztendő nehéz termő munkájának betakarítása. Nem venne mindenki erről tudomást, ha a napihirek nem közölnék az egyre ismétlődő diáktragédiákat. Apró, csekélységnek látszó dolgok, semmiségek, nem egy érzékeny lelkű fiatal embernek adják kezébe a fegyvert, melyet maguk ellen fordítva, a hozzátartozók szivében betölthetetlen űrt és fájdalmat, a nagy tömegek körében pedig egy unos untalan felütődő megfejthetetlen kérdést hagynak: miért? A statisztika tudomány magyarázói már évekkel ezelőtt reámulatlak egy ferde, egészségtelen jelenségre, a lateiner pályák túlzsúfoltságára a kereső foglalkozásokkal szemben. Helyes Ítélőképességgel biró ember teljesen egy véleményen van e felfogással s társadalmilag elfogadhatatlan, gazdaságilag tarthatatlan helyzetnek kell minősíteni ezt. Az államok fejlődési ideálja nem lehet bürokratikus. A tények, leszűrt megállapítások oda konkludálnak. hogy a jövő állam tipikus alakja a kereskedelemmel és nagyiparral támogatott agrikultur állam, melynek polgárai lehetőleg mind kereső pályákon találjanak elhelyeelérheti. A köny ultima rátió. Ha a nyelv az elokvenczia minden tudományával nem képes egy báli toilettet, egy szép csipke, drága ékszer megszerzésére elegendően hatni: akkor a köny lép föl, mint nagyhatalmasság és a kedves férj — a költségek viselésében elmarasztaltatik. Mert hiába, azt tarlja a példaszó: Ha az asszonyok sírnak, meg is nyírnak I Egyébiránt a példabeszéd is nagyon mostohán bánik el a női könyekkel. Azt mondja többek között : asszonynak könye — gonoszságnak fűszere. Sirás — asszonyi fogás. Sőt Balzacz szerint már csak azért is óvakodnunk kell a nőknek ellentmondani, mert különben könyekre fakadnak, már pedig ha egyszer az asszony könyeinek vízmüve megindul, még egy Herkulest is bele fojtana. De csak most kapom rajta magamat, hogy csakis a női könyekrő! szólok, pedig a könyek ugyancsak nagy szerepet játszanak mindnyájunk életében. Amily sok félék az emberek érzései, ép oly sok féle a köny forrása is Könnyen vagy nehezen, sokat vagy keveset sírni — individuális dolog. Vannak emberek, akik a legcsekélyebb dolog felelt megindulnak és alig fogta el a szivüket a garázda fájdalom, kicsordul szemeikből a köny. Igen szellemesen jegyzik meg ezekről az irók, alig hogy megfogamzott keblükben az érzelem, máris birja a köny keresztvizét. De soknál a fájdalomnak mélyen kell a szívbe behatni, mielőtt szemeikből csak egy köny is gördülne. Es ezek szenvednek legtöbbet. zést s csak egy nagyon csekély száma, a szűk- régnek, állami rendnek fentartásához elégséges hivatalnok osztály. Ez természetes is, mert a túlterhelt hivatalnok államok nem képesek a nemzetközi gazdasági versenyben sikerrel küzdeni s ezeknek chansea amazokéval szemben lényegesen gyengébb. Nálunk kivállkép dühöng a diplomás pályák elnyerésének láza, amely nagyfokú túltermelést hozva létre, egy uj s a modern socziál- politikus előtt jól ismert társadalmi produktumot hozott létre: a diplomás proletárokét. A sociolgia ebbeli vizsgálódásai, kutatásai meglepő és érdekes angagot hordtak össze. Pásztor Mihály, a tudós újságíró már országos hírre emelkedett könyvében értékes sorokat szentel a kérdésnek. Áz eladósodott Budapest szerzője bevilágít szédítő gyorsasággal fejlődött fővárosunk életének mélyébe, alsó világításban mutatja be a márvány palotákat s az ingadozó alapot, melyre azok épültek, reámulat a nagy város túltengő úgynevezett diplomás osztályára, mely már-már eltűnik az adósságok tengerében. »Az ifjúság tódul az egyetemre, mert a hivatalt az nyitja meg s a függő hivatal a magyar ifjú ideálja. Képes rá évekig várni, díjtalan fogalmazó gyakornok lenni, ahelyett, hogy kenyéradó pályán próbálná ki erejét. Á gyakorlati pályák köztisztességnek nem örvendenek, mert a lelkiismeretlen üzérkedés őket lejáratta.» A diplomás pályák tulon-tul vannak terhelve, a szerszámnak nincsen meg a kellő tekintélye, becsülete. Miért ? Az iparos és kereskedői pálya nálunk, sajnos még olyan szerepközt tölt be, amelyre azok az ifjak lépnek, kik a tudományos pályákon boldogulni nem tudnak. Csak egy nagyon kevés rész van, mely hivatásból, lelkesedésből, kellő tudással, intelli- gencziával és szakismerettel lép arra a pályára. Ettől eltekintve, hibás e bajokban maga az iparos osztály is. Külföldön látni egyes iparágakban egész családokat, melyek apáról fiúra és unokára adják át a mesterséget s a gyermekek növekvő szaktudással fejlesztik az iparágat s a kis műhelyből igy lesz hatalmas gyártelep, az egyszerű iparos családból nagytekintélyű, hatalmas befolyású család Nálunk azonban a legritkább esetben történik meg, hogy a fiú követné az apja mesterségét. Az iparos fiából na csak lehet, lateiner embert nevel, a megalapozott üzlet pedig idegen kézbe kerül, esetleg feloszlik, eltűnik. E felfogással szemben nagy társadalmi munkát kell kifejteni, azt megczáfolni, lehetetlenné tenni s az ifjúság egy nagy alkalmas részét a diplomás pályákról az ipari és kereskedelmire terelni, a szerszámnak becsületet és elismerést teremteni. Örömmel látjuk, hogy e felfogás kezd tért foglalni. — Ki figyelemmel kiséri az ifjúság I pályaválasztási statisztikáját, számot adhat arról E fátum persze legkevésbé esik meg az asszonyokon. Az asszony minden érzelme nyilvánításánál a meleg vízhez folyamodik. És az a baj. hogy nem tekinti gyógyszernek, melyet csöp- penkint kell használni, hanem mindjárt az özönvízzel áll elő. De hát nem is csoda. Az asszonyok a felhőkben szeretnek lebegni. A felhőkből eső támad. Szerencsére az özönvíz hamar eltakarodik és megjelenik a béke olajága. Szóval az asszonyok a legügyesebb tűzoltók, mert legtalálékonyabbak a viz felfedezésében. Nálunk a sirás nem fájdalom, de néha élvezet. Egy fiatal férj könyezve találja otthon kis feleségét. Persze elrémül. — Mi lelt, édesem ? Rét kövér könycsepp a felelet. — Ki bántott galambom? Újabb árvíz. A férfi kétségbe van esve, ön- gyilkosságra gondol. — Hát szólj, lelkem, mit akarsz? A nő ránéz, mosolyog és igy szól: — Csak sírni akarok ! Sajátságos, hogy mindnyájan sírva lépünk a világba és könyek között válunk meg az élettől. Egy keleti példaszó arra tanít, hogy mikor világra jövünk, mi sírunk és környezetünk nevet, iparkodjunk tehát úgy élni, hogy mikor a halál révében akarunk kikötni, mi nevessünk és környezetünk sírjon.
