Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-05-20 / 20. szám
tAhsaij almi ás szépirodalmi hetil af. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A városok háztartásának rendezése. Május 19. A magyar városok fejlődésében határjelző pontként fog szerepelni 1909. év május 21. Ezen a napon nyílik meg Budapesten a magyar városok országos kongresszusának első egyetemes gyűlése. E kongresszus határozataitól város politikusaink igen sokat várnak, mert csupa nagyfontosságu s hatásaiban messzemenő kérdésnek megoldása áll napirenden. A kongresszus tárgysorozatának egyik legjelentősebb pontja: a városok háztartásának rendezése. Hogy micsoda fontos s a fejlődés érdekében sikerrel megoldandó kérdések foglaltatnak e czim alatt, legjobban mulatja az, hogy Lukács Ödön nagyváradi városi tanácsos, előadó, egy vaskos füzetet kitevő elaborátumot dolgozott ki s a melyet már most, a kongresszus előtt szétküldöttek tanulmányozás végett. E nagykészültséggel és éles kritikával megirt javaslattal kívánunk itt foglalkozni, mert az sok olyan dolgot tárgyal, amely városunkat közelebbről érinti s a mely kérdések nálunk is az aktuáli- tás erejével bírnak. A népességnek a legutolsó időkben a városokba való tömeges bevándorlása s igy a városi életnek intenzív kialakulása a városi igazgatást és háztartást a kor egyik legjelentősebb problémájává avatta. Daczára ennek, a városok háztartási viszonyainak rendezését mindezideig komoly tanulmány tárgyává nem tették. így történt az, hogy a városi közigazgatás tervsze- rütlenül, csak ötletszerűen haladt. Már pedig a városi közigazgatás czélját csak akkor éri el s rendeltetésének csak akkor telel meg, hogyha az individuális képességek kifejtésére módot nyújt, a közszükségletet felismeri s a partikuláris és egyetemes nemzeti érdekek parallel szolgálatával a városi fejlődési előmozdítja. Ez azonban csak tervszerűen történhetik. Tervszerű működést pedig csakis egy széles látókörrel megalkotott programm alapján lehet kifejteni. Minthogy a sok uj közigazgatási feladat végrehajtása áldozattal jár, városaink pedig rendezettlenek, az adminisztráczió terhét viselni alig képesek, az uj terhek fedezésére szükséges javakkal nem rendelkeznek, szükséges, hogy a megalkotandó várospolitikai programm legelejére a városok háztartásának rendezését állítsuk. Mielőtt megjelölnénk azon elveket, melyeken haladva kell e háztartási reorganizácziót megalkotnunk, vessünk egy futólagos pillantást azokra az okokra, melyek a mai városi háztartás rendezettlenségét létrehozták. A városok pénzügyi zilállágának okait két kategóriába sorozhatjuk. Egyikbe tartoznak a községi élet hibáiból származók, a másikba, melyek a községi közü- lelen kívül álló tényezőkre vezethetők vissza. Az a roppant haladni vágyás, mely városainkat legutóbb előfogta, minden téren örvendetes progressiót mulatott ugyan, de viszont az erején felüli haladni akarás zavarólag hatolt a községi háztartás egyensúlyára. Más helyütt viszont a haladással szemben megnyilatkozó túlzó konzervatív álláspont volt hátrányos. Még több helyen hiányzott a kellő éberség, a cselekvésben az élénkség s e helyett meg volt az újításoktól való idegenkedés. Néhol a tervszerütlenség volt a városok háztartására káros, másutt az egészségtelen közszellem telte beteggé a városi közéletet. A hatalom változásával váltakozó érdekcsoportok ötletszerű akarata irányítja egyes helyeken az adminiszlrátiót, nem pedig a háztartáshoz annyira szükséges gazdasági programm. Mindezeken kívül a városi tiszt- viselőség szégyenletes javadalmazása, mely a fiatal erőket tartja vissza, a takarékosság hiánya s a városi vagyonjogi autonómia szűk határa, s azon teher, mely az állami feladatok teljesítésével hárul a helyhatósági adminisztrátióra, nem hogy gátat vetett a gazdasági fejlődésnek, hanem egészen tönkretette s válságba sodorta a városok háztartásának berendezkedését. E legutóbbi tényről, az állami feladatok közvetítéséről bővebben kellene szólanunk, mert az államigazgatás e módja nálunk páratlanul áll a maga nemében. Az állam bizonyos leereszkedéssel utalja át közigazgatási terheit a hely- hatósági adminisztrációra, s mig az autonom vármegyéket kegyeibe fogadja, a városokkal i mostoha gyerek módjára bánik el. így vázlatosan, nagy kontúrokkal megrajzolva csak egy képet adtunk a városi háztartás visszás és tervszerűtlen berendezéséről, s most már megjelölhetjük a tennivalókat, a melyek a városi háztartás reorganizátióját czélozzák s melyeknek megvalósítása esetén bízvást remélhetjük, hogy a városok gazdasági és kulturális élete fejlődésnek indul. Az az együttes és komoly akczió, amelyet a városok a kulturális és gazdasági haladásuk biztosítása érdekében már eddig is kifejlettek, nem tekinthető teljesen eredménytelennek. Felébresztette az öntudatot a városokban s rávezette őket az együttes haladás czélhoz vezető ösvényére, de felkeltette a magyar társadalom figyelmét és érdeklődését is a városi politika függő megoldatlan kérdései iránt. A kérdésnek rendezésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni: területi rendezés, községi pótlék megállapítása az átruházási és örökösödési illeték után, az állami hozzájárulás rendezése és végül a városi üzemek házi kezelésbe vétele. A pénzügyi bajok orvoslásánál első sorban azon körülményt kell tisztáznunk, hogy háztartásunkban fellelhetők-e a szükséges orvosszerek, gazdasági autonómiánk rendelkezik-e a helyzet javításához szükséges anyagi erővel, avagy más tényező segítségére is rá vagyunk utalva. A városi háztartás bajainak első tünete a deficzit, az orvoslásnak oda kell tehát vergálnia, hogy ezt eltörölje, amely vagy a kiadások re- dukásával vagy a bevételek fokozásával történhetik. Az elsőt takarékosság utján érhetjük el, az utóbbit pedig a városi gazdálkodásnak produktiv alapra való helyezésével, az intenzív gazdálkodással, a vagyonőrök jobb kihasználásával s uj gazdasági erőforrások nyitásával oldhatjuk meg. A takarékosság irányában történő intézkedések ugyan kedvezőtlen megítélésben részesülnek" s sokszor teljesen lehetetlenné teszi a városok közti versengés is. A városi gazdálkodásnak ez irányban fő czélja legyen az, hogy a kiadások viszonya a lakosság adózóképességéhez állandóan kielégítő módon alakuljon. A közigazgatás pedig feladatául tűzze ki, hogy a fejlődést olyan mederbe terelje, amelyben a lakosság anyagi jóléte és adózó képessége a gyors haladást fokozatosan követhesse. Ez pedig csak az adminisztráczió egyszerűsítésével közvetlenebbé való tételével s a városok terhes állami funkeziók teljesitének alóli felol- dozásávai, valamint a helyes és előnyös hitel- szerzéssel érhető el. A bevételek fokozása szintén több utón történhetik. A városi vagyonnak megtartása és emelése, bármi harezot indítson ellene a községi szocziálizmus, szükséges. Emellett szól a gazdasági providenczia is. Általános tapasztalat, hogy a városok nagyon olcsón adnak el és nagyon drágán vesznek. A közvagyon megszüntetésével nem haladnánk a helyes gazdasági irányban s ezért a modern gazdasági törekvés ne a városi vagyont becsülje le, hanem a helytelen kezelésben lássa a bajokat s ezt igyekezzék megszüntetni. r, ezéira szolgálnak mint jövedelemforrások a közhasznú üzemek városi kezelésbe való vétele. Jótékony hatásait fejtegetnünk sem kell, elég, ha reámutatunk Angliára, hol ezt már minden számbavehelő város keresztül vitte s kiadásainak tekintélyes részét az ezekből származó bevételekből fedezi. Evvel párhuzamosan jelentkezik a községi takarékpénztárak szervezésének kérdése. Hasonló intézetek külföldön már nagy jövedelemmel működnek. Felemlilhetők még a fürdővállalatok, uj adók behozatala, igy szikviz, ásványvíz, kártya és pezsgő-adó stb. A felsorollak lennének a városoknak saját körükben megteendő intézkedéseik a városi háztartás szervezésére vonatkozólag. Vizsgáljuk ez után, hogy melyek a kormány és törvény- hozás teendői. A teendőket három nagy csoportba egyesíthetjük, ezek : közjogi, szervezeti és háztartási rész. Az államhatalom és autonómia a jogélet mérlegében nincsen kellőleg egyensúlyozva s az előbbi az utóbbit elnyomja. Szükséges tehát az uj autonómia megalkotása, melynek sarkalatos elvei kell legyenek a következők : A vagyonkezelésnél szabadabb mozgást kell a városnak biztosítani s az ingatlanok eladásáról, vagy vételéről szóló határozatok vagy felterjesztés és jóváhagyás nélkül váljanak jogerőre, vagy ezek megszerzése záros határidő közé szorittassék. Végül a költségvetés egyes egyes tételei között hitelátruházás engedtessék meg. A szervezeti rész legfontosabb teendője a képviselők számának leszállítása, annyival is inkább, mert ha vannak is specziális érdekek, társadalmi vagy hivatásos körök, azok egy kisebb számú testületben is képviseletre találnak. A városok anyagi helyzetében beállott
