Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-05-13 / 19. szám
"Sril. évfolyam. f 1909. május Hó 13. l©-ifc szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. Városi parkok. Május 12. A modern várospolitika minden alkalmat és eszközt megragad, hogy a városlakóknak anyagi viszonyain könnyítsen, hogy a városban való lakást egészségileg is kellemessé és elfogadhatóvá tegye. A városi közigazgatás e czélból számos intézkedést tett és sok hasznos és jól beváló intézményt létesített. A gazdasági viszonyok átalakulásával, midőn a termelési élet, az ipar és kereskedelem a városokban összpontosult, a túlzsúfoltság, lakás és terület hiányában az egészségi viszonyok szomorú képet mutattak. A gyárak, ipari vállalatok hatalmas kéményeiből sürü gomo- lyagban előtörő füstfellegek, még azt a kis napfényt is eltakarták, elhomályosították, aminek a sok felhőkarczoló bérpalota még megkegyelmezett. A városi élet mindjobban kellemetlenebbé s ami lényeges egészségtelenné vált. Vágyódni kezdett mindenki a napsugár melege és a szabad természet egészséges, üde levegője után. így történt, hogy a városok köz- igazgatása nagyarányú anyagi befektetéseket tett a város bizonyos területein kisebbszerü parkok, sétányok alakitására s a város végén egy nagyobbszerü üdülőhely megteremtésére. Egy kis szint, melegséget igyekeztek evvel nyújtani a közönségnek, s különösen fel akarták bennök kelteni a szabad természet iránti szeretetet. Egy darab őstermészetet varázsoltak a kőcsipkés, czirádás falu háztömegek közé. Ilyenformán keletkeztek a városi parkok és ligetek. Természetesen ez óriási költségeket emésztett fel, mert e czélra alkalmas területeket csak kisajátítás utján lehetett megszerezni. Ma már városunk is elindult azon az utón, amely belőle egy, idővel tekintélyes ipari és kereskedő nagyvárost fog alkotni. Pár év óta az építkezések folytán sok nagyszabású, monumentális épülethez jutottunk. Most van épülőben a nagyszálloda, gör. kath. templom s még számos magánlakás, amelyek Nagybányának külsőleg is nagyobb városi színezetet vannak hivatva adni. Mindez építkezések oly szerencsésen történnek, hogy megmaradnak azok a területek, amelyek az egészségi élet ápolására és jókarban tartására kell szolgáljanak mint parkok vagy ligetek. Sajnosán kell azonban tapasztalnunk, hogy mig mindenkit a nagy építkezéseink foglalnak le, addig e gyönyörű helyek ápolásával és jókarban való tartásával senkise foglalkozik. Állításunk igazolására vessünk egy rövid pillantást e he- lvekre. V Az egy ligettől s a Lendvay-tértől eltekintve, bár ez sem felel meg mindenben hivatásának, összes nyilvános sétahelyeink oly elhanyagoltak és kietlenek, hogy az ember csak szomorúsággal eltelve tud rajtuk keresztül menni. A város kertje, melyben az uszoda van elhelyezve, teljesen eldudvásodott s nem hogy egy rendezett parknak halvány képét nem mutatja, de rosszabb és silányabb a kinézése, mint a Gyulai Pál által mesterien megrajzolt rég udvarházé. A czinterem, mely régen szintén parkszerűen volt kezelve, szintén ilyen állapotban van. Sehol nem látni egy gondos kertészkedő kéz munkájának eredményét. Sok költséggel emelt padjain nappal vidéki atyafiak költik el ebédjüket s végzik délutáni siestájukat. A szerencsejátékokkal foglalkozó suhanczok is itt ütötték fel tanyájukat. A Pénzverő-utcza végén elterülő kistér is teljesen méltó elhanyagolt társaihoz. Drótkerítése szétszaggatva, ajtai kitudja hányadik gazda kezén vannak A pázsit széttaposva, fái, cserjéi gondozatlanok. Ezeken a bajokon rövidesen segíteni kell. Mi senkit sem terhelünk érte gondatlansággal, s jelen sorainkkal is csak azt akarjuk, hogy felhívjuk figyelmét azoknak e visszás állapotokra, kik hivatva vannak ezeken segíteni. Nem kerül súlyos összegekbe, ha e tereket és sétányokat szakszerűen kicsinosítjuk s ezáltal városunknak aesztetikai külsejét emeljük. Az utódaink, az uj nemzedék bizonyára hálásan fog reánk gondolni s mi is élvezni fogjuk jótékony hatásait. Mint már említettük, a külföldön nagy összegeket fordítanak ilyen kis oázisok alkotására, nekünk már megvannak, természeti adományokkal gazdagon megáldva s csak egy teendőnk van, hogy kicsinosítsuk, széppé és aes- tetikussá tegyük őket, Hogy mennyire féltékenyek külföldön az ilyen nyilvános parkokra és terekre, azt legjobban illusztrálja az, hogy a Times, a legtekintélyesebb angol lap a londoni grófsági testület ellen vehemens támadást intézett azért, mert az a ham- pesteadti magaslaton fekvő hires legelőre csillagászati Observatorium építésére adott engedélyt. Ugyancsak e mozgalom teremtette meg a kertvárosoknak eszméjét, melyeket a most építő munkástelepeken próbálnak ki nagy sikerrel. Angliában és Délfrancziaországban ma már több ilyen kertváros épült s a statisztikai kutatáA „Nagybánya“ tárczája. Nehéz órában. Azóta, hogy keblemről elragadtak, Nyugalmam, álmom nincsen énnekem, Aggódó szivem minden dobbanása Utánad sir most, én kis betegem l Ea testet öltne mindenik fohászom, Mely érted száll most mindig ég felé: Nagyobb gárdája nem volna a földnek, Mely lázálmodban ágyad őrzené /. . . Mire fölépülsz, tartott lesz a lomb már, Lábunk alatt sárgult avar zörög, A nap is korán nyugovóra hajlik, S az éjszaka lesz hosszú, mély, örök. Oh, de minekünk tavaszunk lesz akkor, S egy-egy nap az éj minden csillaga, Sárgult levél: frissen hullt rózsa szirma, És perzselő a hűvös éjszaka! Az lesz a perez, ha keblemre röpülve, Elringatod karom között magad, És vágytól, szomjtál oly régen gyötörve Először nyújtod csókra ajkadat! . . . Balla Miklós. Bolondok. — Irta: Szebenyei Jósssef. — (Zsuzsa néni, ötven év körüli, de már rán- ezos arczu asszony.) Az ügyész az Íróasztal előtt ül és figyelmesen hallgatja az öreg asszony beszédét. Zsuzsa néni: ügy volt, nagyságos ügyész ur, ahogy mondom, nem volt annak semmi baja a világon, dolgozott szegény reggeltől éjfélig. ő kereste meg azt a kis ennivalót, ami kettőnknek kellett, én már nem bírom a mosást, fájnak a lábaim. Aztán mondom, egyszerre csak megharagudott reá a biró. Nem volt az olyan lány, mint a többi. A nyáron beteg volt, a haja kihullott, hát csúnya is volt szegén)’. Most is csúnya, mert nem akar megnőni a haja, pedig csak huszonöt éves volt Szent Istvánkor. De megharagudott rá a biró ur, meg a jegyző is. A papnál is voltam, a tisztelendő ur mindig jó volt hozzánk, de ezt is ránk haragították. Ahogy elmondtam neki a dolgot, hát majdnem kidobott a szobából. Mert ki hallott már olyat, egy épeszű embert bevinni oda a tébolydába. Hát hogy előrül kezdjem, mondom, a biró megharagudott rá. Szép deli fia volt neki, mindig arra járt haza a mi házunk előtt. Nem nézett be soha, — ami igaz, az igaz — de azért tudta az egész falu, hogy a lányomat el akarja venni. Nem is beszélt az én szegény Julisom soha másról. Csakhogy a biró fia elveszi. Gazdagok nagyon, nekünk csak ez s kis házunk van. De azért tudta mindenki, hogy elveszi. Az apja mégis mást tuszkol rá. Aztán azért haragudott meg a lányomra. Nem mondom, szeretett sétálni esténként, szép danolása is volt, hogy úgy mulatott, ahogy tudott. El-el járt a biróék háza elé da- nolgatni, mikor sütött a hold, de hál hol az a törvény, ami tiltja a danolást? Azért még nem bolond az ember, ha danol. Aztán egy reggel kicsalta egy kisbiró a vonathoz, hogy a biró fia, a János akar vele beszélni. Hál örült szegény és kiment. Azóta nem láttam, behozták ide Pestre, kivitték a bolondok házába. Hát ez nem igazság. Én tőlem ellopták a leányomat, hát követelem vissza. Nekem az minden kincsem volt. Hát ha mástól ellopnak valamit, azt az embert becsukják. Én tőlem pedig szabad
