Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-05-06 / 18. szám

1909. május 6. 3 Városunk pénztári készletéből indulok ki. Van itt elhelyezendő 3—4 millió korona, de bizonyára van több városnak ennél nagyobb alapítványi és gyámtári értéke is. Ha ezeket mind a városok központi takarékpénztárába szolgáltatnánk be gyümölcsözőleg, úgy a köz­ponti takarékpénztár oly horribilis pénzkészlet­tel bírna, melyből a városok méltányos kamat­láb mellett nyerhetnék kölcsöneiket, tekintve, hogy ma a pénzintézetek 3, 3l/á, 4%-ra fogad­jak el a betéteket. Ha a városok takarékpénz­tára 5%-ra adná ki amortizatióra 50 évre a pénzeket, avagy 4-570-ra, akkor is amelletl, hogy a városokon segítene, még tetemes jöve­delmet is biztosítana magának, mely jövedelem a városok által az intézet felállítására megsza­vazott összegek arányában volna megosztandó a városok között. A városok központi takarékpénztára fel­fogásom szerint legalább is 100 millió betéttel indulhatna meg nemes czélja felé. Ha most szemügyre vesszük a városok szükségletét, ame­lyek kielégítésre várnak, az szintén kitesz úgy 00 —70 millió koronát, a fent maradó betét pe­dig értékesíthető volna jelzálogkölcsönképpen, ami a mezőgazdaságunk fellendítésére vezetne. A városok csak ilyen nagy pénzintézet se­gélyével emelkedhetnének a modern városok nívójára. Külföldön, hol a pénz nem oly drága mint nálunk, a városok már legnagyobbrészt rendelkeznek azon intézményekkel, melyekre egy sűrűn lakott helynek feltétlen szüksége van. De ott a városok az államok részéről elisme­résben is részesülnek. Nincsenek annyira meg­terhelve, mint nálunk, mert olt tudják, hogy a kultúrának, ipar és kereskedelemnek zászló­hordói a városok. Innét terjed szét az ismeret és műveltség melege a körülötte fekvő nagy vidékre. A városok az országban olyanok, mint a nap. Ha elhomályosulna és nem önthetné su- gárkévéjél a főidre, úgy az kietlen pusztasággá válna. A városokat tehát, mint az államok fej­lettsegének fokmérőit meg kell óvni attól, hogy bennük stagnálás álljon be. Le kell venni ró­luk s terheket, amelyeket nem önmaguk fejlő­dése érdekében hordanak. Kormányunk évtize­des hangos követelése után valami jóakaratot látszik is mutatni a városok iránt, azonban en­nek a jóakaratnak valóra váltásához nem elég a csiga mászása, most már egy angol telivér váglatására van szükség. Azt tapasztaljuk, hogy a kormányférfiaink nincsenek túlságosán elragatatva a segítés ne­mes eszméjétől, gondolván, ha a városok év­századokon át meg tudtak lenni valahogy, ez­után is meg lesznek. Nem szabad tehát a városoknak az Ígéret mézes madzagát olybá venni, mint amelylyel már minden eléretett. Ösztökélni, szorgalmazni, Egyszerre észrevette, hogy a kiszemelt vő­legényt mindjobban lehangolja valami. De nem tudta az okát. Amikor aztán Lakatos kapitány sétálni ment, az özvegy rögtön utána küldte a nagybácsit, biztatva őt, hogy biztassa a sétálót. A roszkedvü udvarló a konyhaablakhoz ment és mire odaért, már Harmatos Benő fő­hadnagyot találta ott. Nesztelenül megállt egy fa árnyékában és nézte a jelenetet. Ezúttal nem a lány adott virágot a tiszt urnák, min ő neki ma délelőtt, amikor kért Amáliától, hanem Harmatos főhadnagy adott át egy pompás tearózsát a bol­dogan mosolygó leánynak. Lakatos kapitány semmit sem értett a beszélgetésükből, de azt érezte, hogy ez a Har­matos a főhadnagy boldog és szerencsés ember! . .. Azlán elment a kardos lovag és a leány utána nézett hosszan. Végre sóhajtott egyett. . . A szemei ^ mintha könnyektől csillantak volna meg ... És utána hirtelen ajkához emelte a tea­rózsát, melyet az előbb kapott és csókolta he­vesen, amig zokogásba nem tört ki. Csak úgy fuldokolt a kis lány szivszaggatóan. Lakatos kapitány elsietett. Nem birt magá­val. Az a zokogás mindenfelé elkísérte. Egyszerre csak Lindenburg, a nagybácsi állt előtte. — Jó, hogy négyszemközt lehelünk, kezdte a kapitány. — Mondd csak, miféle végrendeletet hagyott hátra Darvas ? — Semmilyent. Minden a húgomé. Bis auf den letzten Nagel! — És Amália? ö mit kap? — A vagyont tisztán Darvas szerezte. Amá­lia szüleitől semmisem maradt. Azért semmit sem követelhet a leány a bátyja vagyonából. — És a húgod? Mit hozott a házhoz? NAGYBÁNYA sőt ki kell követelni a városokat megillető jo­gokat és támogatást. Ha a községek terheinek nagy részét az állam átvette, amelyek nemzeti nagyságunk kiépítésén vajmi keveset fáradoztak és áldoztak, vegye át a városoknak is azon ter­hét, melyet állami teendőkért viselünk, addig is azonban meg kell ragadni a városoknak mind­azon előnyöket, melyek a szövetkezésből ered­hetnek, hogy magukon segíthessenek. A szövet­kezés első eredményekép a magyar városok központi takarékpénztárát látnám megvalósitan- dónak, azután pedig a városok kötelező tüzkár- biztositására alakítandó viszontbiztosítási intéz­ményt. Az országgyűlési képviselőinknek pedig a választásuk alkalmával kötelező Ígéretét kel­lene tenni, hogy a városok jogos érdekeiért, együttesen a városok kongresszusával síkra szállanak, azokat legjobb tudásuk és tehetsé­gükkel szolgálják. Akik pedig eme kötelezettsé­güknek meg nem felelnek, azok választó pol­gáraik bizalmára mint nem érdemesek, — hagy­ják el képviselői állásukat. A városok érdekei nem ellentétesek az ország egyéb községei la­kosainak érdekével, mert a városok sohasem kívántak mást, mint azt, hogy amiért az állam egyebütt fizet, fizessen azért a városoknak is. Ne legyenek az államnak azok a mostoha gyer­mekei, akik neki eddig vagyunk, fény is nyúj­totta véres verejtékükkel. HÍREK. Május ö. Mély tisztelettel kérjük hátralékos előfize­tőinket hátralékaik szives beküldésére s előfize­téseik megújítására. Kinevezés. A májusi katonai előléptetések alkalmával ő Felsége Szirti Vilmos és Marosfy Sándor zászlósokat hadnagyokká léptette elő. Véglegesítés. A pénzügyminisztérium veze­tésével megbízott m. kir. miniszterelnök Gretz- tnacher Gyula és Seefranz Géza okleveles bá­nyamérnökök ideiglenes minőségű bányagyakor­nokokat az állami szolgálatban véglegesítette. Orvosi kinevezés. A fő- és székváros polgár- mestere dr. Steinfeld Géza orvost, városunk szülöttét az Uj Szent János kórházba segéd­orvossá nevezte ki. Áthelyezés. Ember Péter felsőbányái bánya­hivatali pénztárnokot a m. kir. pénzügyminisz­térium Petrozsényba helyezte át. Áthelyezés. A m kir. kereskedelemügyi miniszter Makó Gyula posta és távirda tiszt- helyettest Váczról, — Bodnár Ede posta és táv­irda gyakornokot Budapestről Nagybányára he­lyezte át. Hivatalvizsgálat. Dr. Rólh Ferencz a szat­mári törvényszék elnöke a nagybányai járás­— Hisz tudod egy katonatiszt leánya ! Sze­gény, de rangbeli — Sietett hozzátenni Lin­denburg. — És hány évig volt Darvasnak a felesége ? — Csak kettőig. — Csak? És örökölt utána . .. mennyit is? — Százhúszezer forintot. Hehehe! Most már letelt a gyász. Az üzletet eladja. Mert tu­dod a tiszt, lánya mégse maradhat örökké fü- szerkereskedőné! Lakatos hirtelen gondolt egyet. — Te Lindenburg! Szeret-e engem a hú­god? Hozzám jönne-e? A Nagybácsi szeretett volna felkiáltani örömében. — Hát hiszen ... No persze! Hisz fülig szerelmes beléd . . . — Elveszem, de egy föltétel alatt. Ezalatt odaért a szép özvegy is hozzájuk és hirtelen megszólalt: — Föltétel ? Milyen föltétel ? — S szinte reszketett. — Lakatos a szeme közé nézett a szép asszonynak: — Becsületbeli tartozást kell előbb elin­téznem. — Ah ! S mennyi az ? — Harminczezer forint. Nem nősülhetek másképp! — S kinek adós? — kérdezte az özvegy. — Amáliának és Flarmatos főhadnagynak! Szeretik egymást. S a kauezió harminczezer fo­rint . . . Illő, hogy a kis sógorasszonyka előbb jusson főkötő alá, mert fiatalabb s csak aztán az özvegy! III. Félévre rá kettős esküvő volt. bíróság ügykezelésének vizsgálatára pár nap előtt városunkba érkezett. A megejtett hivatal­vizsgálat alkalmából a tisztviselőknek a példás ügykezelésért köszönetét mondott. Eljegyzés. Szatmári Király Domokos István cs. és kir. osztrák magyar főkonzul eljegyezte gróf Kun Saroltát, néh. gróf Kun Károly és neje Iíászoni Pollixena leányát. Az eljegyzési ünnepély L. tíay Lajos földbirtokos, volt orsz. gyűlési képviselő házánál, a menyasszony só­goránál volt. Esküvő. Székely Mihály városi számliszt f. hó 20-án tartja esküvőjét Incze, József polgár­társunk kedves leányával: Rőzsikával. Eljegyzések. Friedmann Samu kapuikbá- nyai őrsparaucsnok a napokban jegyezte el Nagybányán Szamosi Aladár helybeli posta és táviró s. ellenőrnek kedves és müveit leányát: Amáliát. •— Frenkel Mór kereskedő eljegyezte Silberberqer Lajos kereskedő kedves leányát: Eelmát. Egyházmegyei közgyűlés. Szokatlan élénkség mutatkozott városunkban április 29. és 30. nap­ján. A nagybányai ref. egyházmegye tartotta tavaszi közgyűlését, mely alkalommal mintegy 100 vendég kereste fel városunkat, kik részint szállodában, részint magánházakban voltak el­szállásolva. A gyűlésre városunkba érkezeit Helmeczy József egyházmegyei főgondnok és Széli György főesperes is. Szerdán este tartott első értekezleten az egyházi segélyezésekkel foglalkoztak s felbontották a tanácsbirói szék betöltésére érkezeit szavazatokat. Az eredmény, Papolczy Zoltán apai lelkész győzött Kálmán Sándor ellenében. Csütörtökön d. e. 10 órakor nyitotta meg Helmeczy József főgondnok a köz­gyűlést. Itt telték le Bay Lajos és Papolczy Zoltán uj tanácsbirák a szokásos esküt. Ézután Széli György terjesztette elő az évi jelentést. Több apróbb ügy elintézése után a gyűlést berekesztették s az egész társaság a Kaszinóban ebédelt, melyen több lelkes felköszöntő hang­zott el. Délután ismét tanácskozás volt, este pedig a Polgári-Körben vacsora. A képviselők péntek d. u. utaztak el városunkból. Tagválasztás a Teleki-Körben. A Teleki- társasáy f. hó 7-én, pénteken d. u. 5 órakor, a bányaigazgatósági tanácsteremben zárt gyűlést tart, a következő napirenddel. 1. Az üresedés- i ben levő tagsági helyek esetleges betöltése. 2. í A májusi felolvasó ülés napirendjének megálla­pítása. Az elnökségnél, mint értesülünk, idáig a következőket ajánlották tagokul: Jeney Gyula, Kováls Géza, Rálz Miklós. A választás iránt a tagok sorában igen élénk érdeklődés mutatko­zik. Változatos és szép programra összeállításán fáradozik az elnökség a májusi felolvasó ülésre, mert a saisonban ez lesz az utolsó s a legkö­zelebbi Teleki-matiné csak szeptemberben lesz majd megtartva. Iparostanoncz-iskolai tanítói tanfolyamok. A nyári szünidőben rendezendő tanfolyamokra, a közoktatásügyi miniszter a nagybányai állami tanítók közül a következőket vette föí és pedig a temesvári iparos-iskolai általános irányú 7 heti rajztanfolyamra már másodízben Bozán Pétert, a brassói'rajzlanfolyamra Szabó Józsefet, a kolozsvári közismereti 4 heti tanfolyamra Székely Árpádot és Imre Károlyt, a szegedi szintén 4 heti kereskedő inasiskolai tanfolyamra pedig Lessián Jánost. Hivatalos órák változása. A nagybányai kir. adóhivatalnál a hivatalos órák folyó évi május 1-től további intézkedésig hétköznapokon reggel 7 órától délután 1 óráig, vasár- és ünnepnapo­kon reggel 8 órától 11 óráig tartatnak, a pénz­kezelést pedig hétköznapokon reggel 8 órától déli 12 óráig végzi a hivatal. Hány ügyvéd van Szatmármegyóben? A szatmármegyei ügyvédi kamara jelentése sze­rint múlt évben 118 ügyvéd volt. Elmúlt évi szaporulat 12. Térzene. Kedden 4-én délután 72 6 órakor tartották meg az idei első térzenét. Az óriási szél azonban sokakat visszariasztott a sétától s igy csak kisszámú közönség gyönyörködött a bányászzenekar jeles előadó képességében, ami Dankovicz karmester érdeme. Áz első térzene műsora a következő volt: 1. Nibelungen iduló, Sonntag F. 2. Pschütt polka fr., Pavlis H. 3. Vígjáték nyitány, Kéler B. 4. Reggeli álom, Wan­derer F. 5. Népdal gyöngyök (összeállította) Borsay S. 6. Krieger induló, Schneider J. Női szabászati tanfolyam. Bányay Istvánná, kinek a fővárosban a legkitűnőbb hírnévnek örvendő szabászati iskolája van s ki a legelő­

Next

/
Oldalképek
Tartalom