Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-04-15 / 15. szám
ISO©, április 1x6 15. 15-i3s szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvéíetnck Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Az alkohol. Április 14. A tudomány és a tapasztalat egyaránt bebizonyította, hogy a szeszes italoknak már mérsékelt élvezete is sulvo- san befolyásolja az egyén egészségét, a faj fejlődését, az egész emberiség szellemi, erkölcsi és gazdasági haladását. Bizonyítják ezt a fegyházak, tébolydák és kórházak statisztikái, amelyekben az alkohol 50—60 százalékkal szerepel, mint a betegségek és büntettek okozója. A szeszes italoknak fogyasztása évről évre növekszik és ezzel párhuzamosan fokozódik az emberiség degenerálása, pusztulása. Kétségbevonhatatlanul be van immár igazolva, hogy a szeszes italoknak bármilyen fajtája, legyen az bor, sör, pezsgő, cognak, vagy a legkomiszabb pálinka, egyaránt beteggé teszi az emberi szervezetet, megfosztja az egyént a helyes gondolkozástól, testi és szellemi munkaképességétől, kiöli belőle az ideálokat, a szebbre, nemesebbre való törekvést. Csökkenti az ember ellenálló képességét a fertőző betegségekkel szemben. Az alkoholista tüdővészben, chole- rában tüdőgyuladásban sokkal köny- nyebben és hamarabb pusztul el, mint a szeszes italoktól tartózkodó ember. Az alkohol leszállítja az élettartamot. Az életbiztosító társaságok adatai bizonyítják, hogy az abstinensek (szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyének) aránylag jóval hosszabb életűek és épen azért azokat olcsóbban is biztosítják. De az alkohol nemcsak azt teszi teljesen tönkre, juttatja elmegyógyintézetbe, börtönbe, aki szeszes italt iszik, hanem annak egész családját, utódait is a pusztulás örvényébe sodorja. Bunge, Forel és a világhírű tudósok egész serege a legvilágosabban bebizonyították, hogy a szeszes italt élvezők utódai elfajulnak, elmegyöngék, hülyék és siketnémák lesznek. Egy svájczi kimutatás szerint a hülye és elmegyenge gyermekek felének nemzési ideje farsangra, szüretre esik, vagyis olyan időre, amikor az emberek tudvalevőleg sokat isznak. A legtöbb balesetet az alkohol idézi elő; hány gyilkosságnak és egyéb súlyos bűntettnek volt már okozója az alkohol, százezer és százezer emberélet pusztul el évenkint az alkoholélvezet folytán. A szeszes italoknak semminemű jó vagy hasznos hatása nincsen; nem táplálnak, nem erősitik a szervezetet, nem melegítenek és nem élénkítik az élet- tevékenységet, hanem éppen mindennek az ellenkezőjét teszik. A szeszes italok élvezete mindig és mindenkinek csak kárt okoz; tönkreteszi az eg37ént, nyomorékká, elfajulttá utódját, feldúlja a családi boldogságot, az egész társadalmat alapjában megingatja. És mindezt a nyomort, szenvedést és pusztulást mily méregdrágán kell megvásárolni! Még a mértékletes munkás is keresetének több mint negyedrészét költi szeszes italokra, amelyekből semmi haszna nincsen, csak kára: erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Magyarországon legalább is ezer millió koronát adnak ki évenként szeszes italokra, kultúrára pedig ennek csak a század részét. A magyarországi szervezett munkásság gazdasági és kulturális föllenditésére kiad évenként 9.000,000 koronát! Mennyivel javulna a munkás gazdasági és társadalmi helyzete, ha ezt az óriási összeget nem a maga megmérgezésére és övéinek tönkretevésére, hanem lakásra, élelmezésre, önművelésre fordítaná! És ezzel az egész emberiség létét fenyegető veszedelemmel szemben nincsen más védekezés, csak az, ha nem iszunk. Mértékletes ivás nincsen. Mértékletesség szépen hangzik, de keresztül vi- hetetlen. Hiszen ha volna mértékletesség, akkor nem volna oly rettentő nagy az alkoholfogyasztás, nem kerülne annyi ember az elmebetegség legkülönbözőbb fajával a tébolydába, nem történne napról napra annyi szerencsétlenség és nem volna az államnak 170 milliónyi szeszadó jövedelme. A szeszes italok élvezetéről való lemondás áldozatba nem kerül, az mindenképpen csak előnyös és hasznára válik mindenkinek. Az abstinens, a szeszes italoktól teljesen tartózkodó egyén életfelfogása sokkal nemesebb, magaszto- sabb, élete sokkal nyugodtabb, megelégedett, testi és szellemi erejének teljes birtokában sokkal munkaképesebb, emellett pedig nagy összegeket takarít meg és fordíthat okosabb czélokra, mint szeszes italokra. Az alkoholokozta tengernyi baj, nyomor és szenvedés csökkenését és ameny- nyiben lehet, megszüntetését tűzte ki czéljául az alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája, mely tagjaitól megköveteli, hogy teljesen tartózkodjanak a A „Nagybánya“ tárczája. Együtt járunk . . . Együtt járunk a tavaszban S szedjük, tépjük a virágot. Te minden kis bimbót meglátsz, Én csak téged, téged látlak. Olyan kedves, oly bájos vagy, Oly sugaras, olyan gyengéd! Te vagy itt a legszebb virág, A legüdébb, a legszendébb. El-elnézem kedves arczod, Kék szemedet, nagy pilládat; Mikor ajkad szóra nyílik, Mintha rózsák nyilanának. Csak csevegsz és körülöttem Mind több és több rózsa támad, Szinte belefáradok, mig Köztük — újra megtalállak l JEndrödi Sándor. A grófné. — Irta: Fehér Jenő. — (Előkelő Ízléssel berendezett szalon. Egyik sarokban zöld selyem garnitúra. A karcsú ébenfa pamlagon Vasváry grófné ül s idegesen babrálgat a nyakáról lecsüngő óra- lánczczal. Vele szemben a lánya, Nina comtesse.) A grófné (izgatottan): Nem tudom elhinni! i Még most is azt hiszem, hogy az egész valami rossz álom. Megfoghatatlan, hogy a mi csalá- { dunkban ilyesmi előfordulhat. Es éppen Arthur, I az a szelíd, jó fiú, akire olyan büszke voltam. I (Zokogva) Mennyi szép reményt fűztem hozzá. Mna: Túlságosan szabadjára hagytad. És az én öcsikém, úgy látszik, nem volt nagyon kényes a társasága megválasztásában. Azok az emberek egyszerűen behálózták. A kisasszony egyet-kettőt kacsintott rája s Arthur, amilyen hiú, tüstént belebolondult. Mondhatom, ügyesen csinálták. Elvégre egy Vasváry grófot fogni, nem közönséges dolog. A grófné /Egy szimpla fiskálisnak a leánya ! Mna: Azt hiszem, az apja zsidó volt. A grófné: Jézus Mária! (Kétségbeesetten rázza a fejét) Istenem ! Istenem! Mna : No de remélem, megmondtad öcsém- uramnak a véleményedet? A grófné: (letörli a könnyeit, feláll és méltóságteljesen az ajtó felé mutat) Kiadtam az útját. Nem fiam többé. Nem ismerem! Mna: En is a lelkére beszéltem. Mind í hiába. Kértem őt, könyörögtem neki, hogy álljon el a szándékától, mert az én házasságomat is veszélyezteti. Akár a falnak beszéltem volna. Kijelentette, hogy elhatározása megmásíthatatlan: feleségül veszi azt a fruskát. A grófné: A hálátlan! Mna: Visszajön az még! A jómód hiánya a nagy szerelmet is elpárologtatja. Csak ne adj neki semmit! Talán a fiskálisék is kiteszik a szűrét, ha rájönnek, hogy a czimén kívül egy fillérje sincs. (A szolga tálczán egy névjegyet hoz be.) A grófné: Ki az? Nem fogadok senkit. Szolga: Bocsánat, de az az ur azt mondta, hogy okvetlenül beszélnie kell a méltóságos asszonynyal. A grófné: (Megnézi a névjegyet) Domokos Péter rendőrtisztviselő. Mit akarhat ? Bocsássa be! Domokos (Fekete szalonkabátban, hajlongva belép.) A grófné: Mivel szolgálhatok? Domokos: Kellemetlen és uehéz megbízatásom van. Egy levelet kell átadnom . . . Egy levelet . . . A grófné\ (Elhalványodva) Micsoda levelet ? Domokos: Nagyon kérem a grófnét, legyen erős! A grófné: (Remegve) Mi az ? (Megtánto- rodik.) Mna: Mama, az Istenért! (Domokoshoz) Kérem, uram, legyen kíméletes. A grófné: A fiam! A fiam! Ugy-e a fiam!? Mi történt vele? T
