Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1909-03-25 / 12. szám

1909. márczius 25.

3

NAG Y BÄ NYA

az egyesület festesse meg a megboldultnak arc képét. Ezt a választmány egyhangúlag elfogadta s a kivitellel a választmányt bízta meg. Egyben utasította a választmányt, hogy átiratban kérje meg a város tanácsát, hogy egyik utczá- ját Schönherr Gyula nevéről nevezze el, evvel is lerovandó a kegyeletet a város nagv szülötte iránt.

Dr. Kádár Antal felszólalására kimondotta a közgyűlés azt, hogy mihelyt a muzeum megfelelő helyiségekhez jut, Schönherr-szobái fog alakítani, amelyben elhelyezést nyernek a megboldogultra vonatkozó relikviák, melyek ma még a család birtokában vannak, de amelyeket nagy készséggel engednek majdan át a Muzeum Egyesüld czéljaira. Sajnálattal jelenti a titkár, hogy a tagok száma nem hogy növekedne, hanem fogy. Úgy, hogy a múlt év végén volt az egyesületnek 95 tagja, mig ma csak 94 tagja van Ennek úgymond az az oka, hogy az elköltözött tagok kilépnek az egyesületből, mig akik jönnek, azok nem keresik fel az egyesületet. Szükséges lenne a taggyüjlésre nagyobb agilácziót indítani. Különösen a város intelligens közönségét kéri, hogy belépésükkel az egyesület működésén segítsenek.

A tárgysorozat következő pontja a muzeumőr jelentése volt, melyet Balezer György terjesztett elő.

Az egyesület gyűjteményei az előző évekhez képest ez évben fokozottabban gyarapodtak, úgy, hogy összehasonlítva a szaporulatot ez évben a múlt évivel, a következőket láthatjuk:

1907. év.

1908. év.

Könyvtár: 84. szaporulat

441. szaporulat

Régiségtár: 19. »

103.

Néprajz: 3. »

5. »

Képző-müv.: 2. »

5. »

Term.-rajz: — »

395.

összesen: 108 drb

949 drb

Ajándék utján kapott az egyesület 7.3 darabot, vétel utján 64 darabot, államsegélyből 77 darabot, letétképen 15 darabot.

A muzeum anyagát a következő táblázat mulatja:

Könyvtár . . . 5813 darab

Régiségtár . . . 3850. »

Néprajz .... 441. »

Természetrajz . . 741. »

Képzőművészet . 1134. »

Összesen: 11.949 darab.

Az adakozók közül kiemelendő: özvegy Schönherr Antalné, a múzeumok és könyvtárak országos felügyelősége, Smith Sándor hagyatéka, Schvaiczer Ilka örökösei, Stoll Béla, Hal- may József és a főgimnázium ifjúsága.

A múzeumnak ez évben 1500 látogatója volt, kik között több illusztris és nagynevű ember szerepel. így megnézték a Muzeum gyűjteményeit a városunkban időző franczia, spanyol és román konzulok, Szalay Imre, Fe- jérpataky László udvari tanácsos a Nemzeti Muzeum részéről, dr. Kremer József egyetemi tanár, Radisich Jenő iparművészeti m. igazgató, dr. Prohászka Ottokár püspök és Waller Syn- tenis drezdai udvari szobrász.

A nyári hónapokban Balezer György muzeumőr résztvett a Kolozsváron rendezett tanfolyamon, ahol szerzett tapasztalatokkal gazdagodva rendezte az egyesület éremgyüjteményét és hozzákezdett a könyvtár anyagának osztályozásához is. Itt megemlitendŐ, hogy a Gazdasági Egyesület gazdag és értékes szakmunkákat tartalmazó könyvtárát a Múzeumnál helyezte el j letétbe.

Teljesen elrendeztetelt az év folyamán Neubauer Ferencz min. tanácsos vezetése mellett a bányaigazgatóság által adományozott ás- ványgyüjtemény is.

A tartalmas és érdekes jelentést a közgyűlés helyesléssel vette tudomásul.

Ezután Moldován László pénztárnok terjesztette elő jelentését, mely szerint az évi teljes jövedelem kitett 3582 korona 53 f, a kiadás 3506 korona 93 f, a jövő évi költségelőirányzat bevétel: 2980 korona 60 f, kiadás 2980 korona.

A napirend utolsó pontját a tisztviselők és választmány megválasztása képezte. Az elnök felkérte Szőke Bélát a választás vezetésére, ki maga mellé véve Sioll Lász/ót jegyzőnek, a választás eredményét a következőkben hirdette ki:

Elnök : Gróf Teleki Géza;

alelnökök: Neubauer Ferencz, dr. Rencz János;

pénztáros: Moldován László;

ügyész: Stoll Béla;

titkár: Neuberger István.

Választmány : Molcsány Gábor, Révész I János, Szőke Béla, Schönherr Sándor, Fábián I Lajos, Grünwald Béla, dr. Kádár Antal, dr.

I Makray Mihály, Soltész Elemér, Szabó Adolf, Szellemy Géza, Madán Ferencz, Szentmiklóssy József, B Kováls Géza, Weisz Lajos, dr. Herczin- ger Ferencz, Thorma János, dr. Vass Gyula, Harácsek Vilmos és Fiilep Imre.

A közgyűlés választása az elnöki szék betöltésénél a legszerencsésebbnek modható. A muzeum-egyesület gróf Teleki Géza v. b. t. t. személyében nemcsak kiváló szakférfiút nyert elnökül, hanem a leglelkesebb társadalmi embert is, ki széleskörű összeköttetéseivel s ügyszeretetével igen sokat tehet s bizonyára tesz is majd muzeum-egyesületünk érdekében.

— Azt ... azt ... Oh jól emlékszem én mindenre. Minő ennivaló kis gyerek volt.

Egy kis szünetet tartott, melyet arra használt föl, hogy újabb rohamot intézve a konyakos üveg ellen, felfrissítse emlékezetét.

— Ön, látom, jó ember ! — folyfatá merész fordulattal. Atyja emlékére kérem, kölcsönözzön nekem tiz forintot egy tiz milliót érő találmányom értékesítéséhez s atyja hü barátja tudni fogja, mi egy zsentlemén kötelessége.

Egy vékony pipaszár képezte szobám egész fegyvergyűjteményét, ezzel ki állana szembe az éhező, szomjuhozó oroszlánnal. Könnyezve olvastam le : egy . . . kettő . . . három . . . tiz . . .

— Ön könnyezik ? ordított fel megbánlódva.

— Atyám emléke . . . mentegetődztem.

— Vagy ugy?folytatá ismét a föntemlitett lágysággal, vállveregetve, az valóban szép és megható öntől.

Mikor falrengető léptekkel távozott, mintha a Gellért-hegyet emelték volna le ziháló mellemről. De megnyugodtam, hiszen még igy is tiszta kilenczszázkilenczven forint a nyereségem.

— Képzelje muezus, tört be csicseregve a feleségem a szobámba, ki épen a bevásárlásokból jött meg, képzelje muezus, kivel találkoztam.

— Nos ? kérdeztem jelentőségteljesen.

Túlságosan jelentőségteljesen kérdezhettem

s összeránczolhattam a homlokom, mert a feleségem megijedt.

— De előbb ígérje meg édes, hogy nem fog haragudni.

— Ah lári-fári, úgy sem tartanám meg.

— De igazán, ugy-e nem fog megharagudni.

Egy elszegényedett, intelligens emberről, családunk régi barátjáról van szó.

— A ki ott volt az apja temetésén ?

— Nem, az anyámén.

— Azután tiz forintot kért. . .

— Igen! vallott be szemlesütve.

— Oh, én szerencsétlen I Ilyen pazarlás mellett mi lesz leendő gyermekeinkkel! omlotlam le kellő elővigyázattal a kerevetre. Majd hirtelen felugrottam.

— Asszonyom, ezt nem tűrhetem.

— De muezus, csak egy koronát adtam neki.

— Egy koronát? Az is könnyelműség! feleltem atyai szigorral.

— De mikor ott volt szegény jó anyám temetésén.

— A nagyságos ur tiz forintot adott neki! árulkodott a Marcsa leány.

— ügy? Tiz forintot? tette csípőjére kezét házam úrnője.

— Nono lelkem, az megint más. Ö a mi családunk barátja volt. Azután ott volt nemcsak az anyám, hanem az apám temetésén is. Az ükapámén . . . akarom mondani az apám barátainak, sőt még ezek ismerőseinek a temetésein is. Ennyi gyász utóvégre is megéri a tiz forintot. De muezus, a koronát se sajnálom, béküljünk az öregek emlékezetére.

Csípőin nyugvó apró kezecskéi vállaim köré fonódtak s az édes ölelkezés alatt örvendezve konstatáltam, hogy a férjénél mégis csak okosabb feleségem van.

HÍREK.

Márczius 24.

Személyi hir. Flaehy Gyula pénzügyigazgató Nagy Gábor pénzügyi titkár kíséretében hivatalos ügyekben városunkba érkezett.

Áthelyezés. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök Rock István r. kath. segédlelkészt Ung- várra helyezte át; helyette segédlelkésznek városunkba Lazarovits Béla s.-oroszi h. lelkészt nevezte ki.

Számvizsgálói kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Mihálik Géza számellenőrt, ki hosz- szabb időt töltött városunkban is, a szénbányászati tisztviselők létszámában számvizsgálóvá nevezte ki.

Dr. Schönherr Gyula. Ma, márczius 24-én első évfordulója annak, hogy a kiszámíthatatlan végzet elrabolta lölünk városunk nagynevű szülöttét, dr. Schönherr Gyulát, az országos hirü tudóst, a kiváló tollú történetírót, ki még élt, oly sok dicsőséget szerzett szülővárosának. Ezelőtt egy évvel, márczius huszonnegyedikén az esti órákban terjedt el városunkban a hiób-hir, osztatlan, igaz, mély részvétet keltve városszerte s mély megdöbbenést idézve elő a tudós és irodalmi világban is, hova a táviró még az nap elvitte a lesújtó gyászhirt. Ez évfordulón lehetetlen meg nem emlékeznünk a mi nagynevű halottunkról, ki immár egy éve aluszsza csöndes siri álmait az édes szülőföld hantjai alatt. Az évfordulón kegyelettel tesszük le sírjára emlékezésünk s nagy szelleme iránti hódolatunk soha el nem hervadó babérágát.

Az avasi járás székhelye. A legutóbb tartott vármegyei közgyűlésen az avasi járás székhelyének kijelölése szerfölött hosszas és j izgalmas vitát keltett. A székhelyért Avas-felső- ujfalu és Avasujváros versenyzett s a harczból Avasujváros került ki győztesen, amennyiben a közgyűlés többsége úgy döntött, hogy a szol- gabirói székhely Avasujvárosban legyen.

Az iparos ifjúság ünnepe. Az iparos ifjúság önképző köre márczius hó 21-én este 7 órakor tartotta meg az ipartestület helyiségében a már- cziusi nagy napok évfordulóját. A termet zsúfolásig megtöltötte a hallgatóság, kiknek soraiban a hölgyközönség is szép számban volt képviselve. Pontban 7 órakor nyitotta meg az ünnepélyt Révész János egyesületi elnök, ki költői szárnyalásu szónoklatával egészen magával ragadta a hallgatóságot. Ezután Nagy János szavalta el Csengey Gusztáv: Márczius 15. czimü költeményét gondos hanghordozással és nemes páthosszal. Utána Sólyom Ferencz ült a felolvasó asztalhoz és hosszabb felolvasásban ismertette a márcziusi események történetét. Különösen az ifjúság szerepét mutatta be s mintaképül ajánlotta a hallgatóságnak a negyven- nyolczadiki ifjúságot. Érdekes felolvasását zajosan megéljenezték. A kővetkező pontot Szász Ilonka töltötte be, ki Tömöri Jenő márcziusi költeményét adta elő. A szavaiénak feltűnt kellemes orgánuma, precziz előadása és értelmes hanghordozása. A közönség melegen fogadta a fiatal műkedvelő fellépését. Végül Sztrácsányek Béla mutatta be Tóth Béla: »Élőre« czimü költeményét. A rutinosan előadott szavalat nagy hatást ért el. Az ünnepély után társas vacsora volt, amelyen mintegy nyolezvanan vettek részt. A vacsorán Révész János mondott felköszöntőt, buzdítva az ifjúságot, hogy mindenkor maradjon hű a márcziusi tradicziókhoz és vigye valóra a márcziusi hatalmas eszméket.

A nagyszálló épitése. A nagyszálló építésének előmunkálatai már javában folynak. Szász József indítványát, melyet negyven képviselő irt alá s mely a szállóbeli fürdőépitésre vonatkozik, hogy mutattassék ki, mennyibe kerül a fürdő elhelyezése a szállóban s mennyibe, ha azt a jelenlegi helyén építik föl, továbbá hogy mily bérértéket képviselnek azon bolthelyiségek, melyeket a fürdő czéljaira használnak föl, — ezen j indítványt az építészeti bizottság f. hó 26-án, pénteken délután 2 órakor fogja tárgyalni, mely alkalomra városunkba érkezik Bálint műépítész is, ki minden kérdésre szakszerű felvilágosítással log szolgálni. — Itt említjük meg, hogy napról- napra nő azok tábora, kik a közfürdőnek a díszes városi nagyszálló épületében való elhelyezését a legvehemensebbül ellenzik s az előjelekből ítélve, nincs is kilátás arra, hogy a tér