Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-14 / 2. szám
NAGYBÁNYA 3 A bizottsági tagok nevében N. Szabó An- ; lal biz. tag üdvözölte a főispánt s az alispánt. Szép szavakba foglalva rótta le velük szemben az elismerés és köszönet adóját czéltudatos, eredményes munkájukért, a közigazgatás tapintatos, szakszerű vezetéséért. A közigazgatási bizottság ülésein is az ő öntudatos és igazságos vezetését látni. A vármegye érdekében tett fáradozásainak eredményeivel lépten-nyomon találkozunk. Ügybuzgóságát, igazságszeretetét ismerjük. iránta a legteljesebb elismeréssel vagyunk. Tiszta szívből kívánta, hogy munkakedve a jövőben se lankadjon. Mindkét beszéd végeztével hangos éljenzéssel ünnepelte a bizottság a főispánt és alispánt. Dr. Falussy Árpád főispán mélyen meghatva, keresetlen szavakkal köszönte meg az üdvözléseket, melyekből spontán megnyilatkozását lálja azon szimpátiáknak, melylyel a vármegye az ő működését kiséri. Főtörekvése mindig az volt, hogy első sorban a tisztviselők sze- retetét érdemelje ki, nyerje meg, mert ez első feltétele a czéltudatos, összhangzatos, eredményes munkának. Az ő tevékenységének első bírája az alispán s a tisztikar. Ha bizalommal vannak hozzá, ez számára a legszebb jutalom. Mélyen meghatották N. Szabó Antal bizottsági tag szavai is. Jól esett az elismerés szavait egy oly férfiú ajkáról hallani, ki évtizedek óta működő és alkotó erő Szatmárvármegye közigazgatásában, ki ismeri a multat és méltányolni tudja a jelent. Ezen elismerésekben biztosítékát látja annak, hogy a helyes utón halad. Hangsúlyozta, hogy őt működésében politikai czél sohasem vezette, neki mindenkor a vármegye érdeke volt és lesz is az első. Azon igyekezett a múltban, az lesz fótörekvése a jövőben is, hogy vármegyénket a haladás és fejlődés terén vezesse, azon megtartsa, tovább fejlődését biztosítsa. Most van alkalom erre, ki kell azt használni, mert jöhetnek — Isten őrizz — olyan idők is, melyek meggátolhatják vármegyénk továbbfejlődését is. Kérte a bizottság tagjait s az előadókat, legyenek iránta továbbra is bizalommal, hogy azon feladatokat, melyeket maga elé tűzött, a vármegye érdekében teljesíthesse is. A bizottság a főispán beszédét zajos éljenzéssel fogadta. 1909 január 14. ______ Az ipartestület közgyűlése. Az iparlestület f hó 10-én, vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta rendes évi közgyűlését a városház tanácstermében Csepey Ferencz ipartestületi elnök elnöklete alatt. A közgyűlésen a tagok igen szép számban jelentek meg, kik élénk érdeklődéssel hallgatták az elnök csinos megnyitó beszédét. A napirend első helyén az elöljáróság 1908. évi jelentése állott, melyet Sólyom Ferencz ipartestületi jegyző olvasott fel. A jelentésből kiemeljük a következőket: Most, a midőn az ipartestület 1908-ik évi munkásságáról és működéséről jelentésünket előterjeszteni szerencsénk van, nem mulaszthatjuk el, hogy nagy vonásokban ne érintsük azokat a kérdéseket, amelyek hazánk kisiparosait s igy bennünket is közelről érdekelnek. E kérdések közül az első az uj ipartörvény megalkotása. Már a múlt évi jelentésünkben jó reménységgel hirdettük, hogy az uj ipartörvény, melytől hazánk kisiparosai oly sok jót remélnek helyzetűk javíttatására, a közel jövőben életbelép. Sajnosán tapasztaltuk azonban, hogy az ország összes ipari szerveihez megküldött törvénytervezet korántsem szolgálja azt a czélt s nem hozza meg azt az eredményt törvényerőre emeltetése esetén, melyet hazánk kisiparosai tőle várnak. A gyáripar fokozatos fejlődésével s annak folytonosan növekedő tömegtermelésével szemben a kézműipar érdekeit is védeni és biztosítani kellene. A kisiparnak ezen szükségképeni védelme az uj törvénytervezetben sehol kidomborítva nincs. Nem csoda tehát, ha az ország összes kisiparosai megmozdultak, hogy felemeljék tiltakozó szavukat. E mozgalom eredményeképen az ipartestületek országos szövetsége 1908. november 8—9. napjain Budapesten kongresszust tartott, hol a törvénytervezet sérelmes részeit bírálat tárgyává tették s annak orvoslása végett a kereskedelmi miniszterhez fordultak. Remélhető, hogy a kereskedelmi miniszter ur, kinek minisztersége elé a legjobb reménységgel tekintettek az ország összes iparosai, gyökeresen orvosolni fogja e bajokat. Másik fontos kérdés a munkásmozgalom. Mindnyájan tudjuk, hogy a munkások mindenfelé szervezkednek. Szervezkedésök amilyen káros a kisiparosokra nézve, éppen olyan tanulságos is. Hogy miért káros, azt hisszük, azt e helyen nem kell bővebben fejtegetni, hiszen az abból származó bajokat minden kisiparos érzi és tudja. Megtanulhatjuk azonban belőle azt, hogy ha érdekeinket előmozdítani akarjuk, úgy tömörülnünk kell, külön-külön elkülönítve képtelenek vagyunk jogaink és követeléseink kivivására. A harmadik igen fontos kérdés a munkás- betegsegélyezés és balesetbiztosítás kérdése. Ez az ügy is tarthatatlan állapotban van. Óriási teherként nehezedik ez a kisiparosság amúgy is nehéz megélhetési viszonyai közé. E törvénynek megváltoztatása, illetőleg a betegsegélyezésnek és balesetbiztosításnak uj alapokra helyezése iránt a felszólamlások megtörténtek. Nagy kérdések ezek, melyeknek helyes megoldása az egész iparosság elsőrangú érdeke s ezen érdekek szempontjából felette szükséges, hogy mint fentebb említettük: tömörüljünk s a küzdő téren mint egységes falanx kell megjelennünk, mert csak így érhetünk el eredményeket. S még van egy igen fontos ok, ami összetartásra buzdít bennünket. Az uj választási törvény szerint a szavazattal biró iparosok száma nagyon megszaporodik s természetesen a szavazatok meny- nyisége is nagyban emelkedni fog. Törekedjék a magyar kisiparosság épen úgy, mint bármely más társadalmi osztály arra, hogy a parlamentben képviseletet nyerjen, hogy legyen szószólója a magyar kisiparnak olyan ügyekben, amelyekben szükséges az országgyűlés szakszerű tájékoztatása. A nagy gonddal szerkeszted jelentés ez általános tájékoztatón kívül részletesen beszámol az ipartestület 1908. évi működéséről s mi örömmel jegyezzük fel, hogy az ipartestület az elnök s az elöljáróság buzgó és szakavatott vezetése mellett egyre nagyobb tért hódit az iparosok között s az az érthetetlen közön}', melylyel az iparosok egy része az ipartestület iránt viseltetett, már múlófélben van. Az elmúlt év külömben is emlékezetes lesz az ipartestület annaleseibeu. Ez évben költözködhetett az iparlestület a saját házába, melynek megszerzése Csepey elnök s az elöljáróság érdeme. A közgyűlés az elöljáróság jelentését tudomásul vette s a zárszámadási és az 1909. évi költségvetési előirányzatot elfogadta. A házvétel és javítás költségeinek tárgyalásánál nem várt inczidens fordult elő, mely kínos hatást gyakorolt az egész közgyűlésre. Egy-két iparos megtámadta az elnököt, hogy részrehajlóan járt el, midőn a megvett ház javítási munkálatait nem árlejtés utján, hanem magán utón adta ki. A felszólalók ez ügyben a legkevésbbé sem voltak tájékozva. A testületi ház javítási munkálataira ugyanis csak 6—7 hét állott rendelkezésre, nem volt tehát fizikai idő sem arra, hogy e munkálatokra árlejtést hirdessenek. A munkálatokat pedig nem Csepey elnök, hanem az elöljáróság összessége adta ki egyhangúlag, tehát azért nem is az elnök, hanem az elöljáróság felelős. Az elöljáróság vállalja is a felelősséget, mert eljárása teljesen korrekt volt. A támadások mégis Csepey elnököt érték, kit annyira és méltán sérthetett ez eljárás, hogy elnöki tisztéről leköszönve s kijelentve, hogy esetleges uj megválasztását sem fogadja el, eltávozott a közgyűlésről. A közgyűlés csak ekkor volt igazán frap- pirozva. Az elnöki széket Gyöngyössy Gyula alel- nök foglalta el, kinek szintén kijutott a meg nem érdemeit támadásokból. Ügy látszik, sokan már egészen elfeledték, hogy Csepegnek és Gyön- gyössynek minő kiváló érdemei vannak az ipartestület megalakítása körül s az idő óta is minő önzetlenül és fáradhatatlanul buzgólkodtak a testület felvirágzásán. Ez iuczidensek hullámai azonban Moldovan Sándor bocsánatkérő felszólalása után csakhamar elsimultak s Csepey Ferenczet nagy lelkesedéssel ismét megválasztották elnöknek s egyben az elöljáróság összes tagjai felkeresték lakásán, hogy őt az elnöki tiszt megtartására bírják s bizalmukról biztosítsák. j Csepey az elöljáróság kérésére az elnöki tisztet el is fogadta. A számvizsgáló bizottságba elnökké Szik- lay András kincstári számellenőrf, tagjaivá pedig Szabó Sándort és Vértes Rudolfot választották meg Az iparos ifjak bálja. Január 9. Az örökké vidám, örökké jókedvű Carne- val herczeg szombaton este. az iparos ifjak bálján tartotta bevonulását a Kaszinó parkettjére, hogy rövid pár hétre ismét elfoglalja aranyos trónusát. Ez a bevonulás nem volt szemkáprázla- tóan fényes, de annál bajosabb, annál kedvesebb. Suhogó selymek, bársonyok, gyémánt dia- demok, vakító ékszerek nem fogadták őfenségét, hanem ünneplő fehér és rózsaszínű ruhácskák, melyeknek bájos viselői örömtől kigyuladt arczczal, a boldogságtól ragyogó szemekkel és ki-kicsattanó életkedvvel siettek Carneval herczeg üdvözlésére. És ennél szebb fogadást képzelni is alig lehet. A fiatal, gyönyörű leánysereg szívből jött hódolatáért Carneval herczeg sem maradt adós. Útját teleszórta a jókedv rózsáival s e bűvös virágokból bőven kijutott mindenkinek. Bátran elmondhatjuk, hogy az iparos ifju- j súgnak aligha volt még ily sikerült mulatsága, i bár az előző évek báljai is már bizmiyos nim- busl szereztek az iparos ifjúságnak. És e kiváló siker a rendezőség érdeme, kinek élén Nánásy Jenő és Szlracsanyek Béla állottak, akik valóban derekas és hálás munkát végezlek. A szombat esti hangulat a báli hangulat- I nak épen nem kedvezett. Az utczákön csúnya, csafakos volt az idő. Lassan permetezik az ólmos eső s a köd ráült a városra. Halványan pislákol a utczai lámpák fénye s elhaló világuk alig világítják meg a Kaszinóba siető fehérruhás leányokat, kiknek galléraik alól előkaczag egy- egy pajkos fodor, s a tova illanó kocsikat, melyek szintén a Kaszinó-felé törekednek. De ez őszies hangulat egyszerre rózsássá válik a fényesen kivilágított termekben, hol a fekete ruhás, szallagos rendezők gárdája sürög forog s vezetik be az érkezőket. Nagyon kedves dolog volt, hogy senki sem feszélyezte magát azért, hogy esetleg ő érkezik meg elsőnek, hanem mindenki igyekezett első lenni s igy a Kaszinó termei már nyolcz óra után tömötten megteltek igen szép közönséggel. Háromnegyed kilencz órakor reá zendi- tett Adóm József bandája egy magyaros indulóra és megindult a bohókás, szellemes és bür- leszk kommikumu farsangi tréfák gazdag sorozata. A mulatság egy tréfás felvonulással kezdődött. Uribanda fújta a marsot fa-hangszereken. A menet élén és utána a jókedvű párok beláthatatlan sorozata. Mikor pedig a bevonulás véget ért, csárdásba fognak és tüzesen, széles jókedvvel ropják a délczeg tánczot, melyről Csokonay is megjegyezte : . . . Benne a rátartós gőgje Ázsiának, Díszt ad Európa csinos módijának. Már ekkor a hangulat igen emelkedőben I volt s nem nagy jóstehetség kellett annak kitolásához, hogy ennek a pompás mulatságnak csak a késő hajnal fog véget vetni. Tizenegy óra felé vette kezdetét az első négyes, melyet nyolczvan pár tánczolt. Az ulolsó figurában valósággal brillíroztak a rendezők. A tánczoló párok közé egy egész állatsereglet vonult be és korzózott a teremben, jókedvű kaczajt fakasztva mindenütt. A szellemes rendezésnek nem is maradt el a kívánt hatása, mert a fiatalság széles jókedvében olyan hosszú csárdásba kapott, hogy alig lehetett végét várni. Carneval herczeg bevonulása tehát a leg- pompásabban sikerült s a jelenvoltak bizonyára egy poetikus éj legszebb emlékeivel távoztok. A tánczmulatság anyagilag is fényesen sikerült. Bevétel volt 389 korona, kiadás 259 korona, 32 fillér, tiszta jövedelem 129 korona 68 fillér. Jegyeiket megváltották: Moldován László, Tatorján István 10 — 10 K. »Nagybánya és Vidéke« szerkesztősége, dr. Makray Mihály, »Nagybányai Hírlap« szerkesztősége, Nánásy István 5 —5 K. Css pey Ferencz 4 K. Doros Lőrincz, Jancsovits József, dr. Weisz Ignácz, Boda Gyula 3—3 K. Sesiák Sándor, Klein Lipót, Nagy István, Butyikás Károly, Gallisz István, Tréger Lajos, dr. Ötömössy Zoltán 2-2 K. Felülfizettek: Stoll Béla 6 K. Kovács Lajos 3 K. Nánásy János 4 K. Horváth Ferencz, Sipos Lajos, Steinfeld Adolf, Kuhn és Szentmihályi, Vajda Márton. Kupás Mihály 2—2 K. Kert Márton, Kerekes József, Kiss Jánosné, Mészáros