Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)

1908-08-06 / 32. szám

1908. Augusztus 6. NAGYBÁNYA 3 De Coral, a Credit Industrie! Beige biztosa, Frederix a Compagnie generale des Voitures igazgatója, Jaunez Des Mares, Boland Bonaparte herczeg titkára, dr. Szirtes budapesti ügyvéd és Tissie párisi földbirtokos. Az igazgatók közül Baugnies lett a társaság francziaországi és Demjén magyarországi kép­viselője. A megkötött szerződést azonban Decazes és pénzcsoportja nem tartván be, az 1.800.000 koronát nem fizették be, sőt 1907. január 19-én ! Budapesten tartott rendkívüli közgyűlésen igaz- ! gató tagságukról lemondottak, ami ellen Frommer \ Albert óvást emelt, majd pedig 1907. április ! 6-án a nagybányai bányahatóság előtt a rész­vénytársaság képviseletéről lemondott. Mindezekből pedig nyilvánvaló, hogy az izavölgyi petroleum-források nem a holdban, hanem valóban az Iza-völgyben léteztek és létez­nek ; hogy pedig a petróleum-vállalat igen komoly alappal birt és bir, annak főbizonyitéka, ! hogy a petroleum-forrásokról a szakértők, jelesül Böckh, a budapesti kir. geológiai intézel igaz­gatója. dr. Pozewiiz geológus, Paul, a bécsi geológiai intézel főgeologusa és Cornel, a monsi (belgái) bányaiskola geológiai tanára igen ked­vező véleményt adtak. Az sem felel meg a valóságnak, hogy a petroleum-furásokat meg sem kezdték, mert az üzem tovább két évnél folyt s a hat fúrólyuk közölt van olyan is, melynek mélysége 650 méter. A vállalat komolysága mellett bizonyít az is, hogy a vállalatot jelenleg amerikai részvény- társaság vette át, az üzem most is folyik s van petroleum is, amiről a nagybányai bányakapi­tányság a nem régiben tartott bányarendőri szemle alkalmával meg is győződött. Ennyit a bányaüzemre vonatkozólag. Ami pedig a frommer Albertet ért meg- hurczoltatást illeti, a felmutatott okmányokból meggyőződtünk arról, hogy a részvénytársaság részvényeiből egyet sem vett út soha, igy azokat forgalomba sem hozhatta s ha van károsult, úgy ő vesztett legtöbbet, mert Le Vicomte Decazes és pénzcsoportja cserbenhagyása folytán nemcsak a pelroleum-forrásokra való jogosult­ságát vesztette el, de ezenfelül oda veszett 25—30.600 korona készpénze is, melyet az üzembe s az előmunkálatokba fektetett. Hogy Lemontier és Payot a részvényekkel mit csináltak, visszaélést követtek-e el azokkal, arról sem Frommernek, sem pedig Demjén, dr. Griinwatd és dr. Lederer magyarországi igaz­gatóknak tudomásuk nincs, hiszen mint emlí­tettük, az adminisztrálást Párisból intézték. De ha Lemontier és Payot bankárok vissza­élést is követtek el, azért kár volt egy igen nagy fontossággal biró magyar vállalatot a nagy nyil­vánosság előtt diszkreditálni s Lemontier és Payot esetleges visszaéléseiért tisztes egyének neveit keverni ily kinos ügybe, mert a magyar- országi igazgatóságot semmi sem terheli s ők a legnagyobb jóhiszeműséggel járlak el. Mint a nyilvánosság orgánuma, ezeket tartottuk kötelességünknek a Frommer Albertet ért támadásokkal szemben elmondani, kit váro­sunkban is igen jól ismernek. Különben akiket ez az ügy még közelebb­Aztán csikorgóit ismét a zár. A gyilkos vasajtó újra becsapódott. Hogy majd a szabadu­lásukkor nyíljék ki ismét. A bűzös nyirokszag ismét, elterjedt a czel- lában. A némaság újra trónjára ült. A sáppadt bánat lebámult arczukról. Szemük megtelt köny- nyel s rábámult a nyirkos falra, oda, ahova a nap sugara tűzött. De hirtelen elkapták a fejü­ket, csak az az egy nézte mereven, áhítattal, szent borzalommal a napot, a fényt, az örök életet, a szép, a rózsás életet. Csak egyedül neki voltak gondolatai. A többinek a szeme a távol­ban révedezett érzéketlenül. Ennek az egynek villogott a szeme. A többinek a tekintete bele­veszett a sejtelmes, a vágyakba kergető, a ré mes homályba. így ültek sokáig, semmire sem gondolva . . . A kis napsugár pedig szállt feljebb, feljebb, mig végre az arczukba tűzött aranyos esti fény­ben. És ők megrázkódtak. Az esti napsugár is­mét belopta közéjük a szabadság vágyát. És ők felsóhajtanak: — Talán mégis jobb lenne elhagyni ezt a helyet ? Friedmann Ferenci. ről érdekel, forduljanak felvilágosításért Návay Aladár miniszteri osztálytanácsoshoz, a keres­kedelmi kormány párisi megbízottjához (Lakik Nr. 49. Avenue Montaigne), ki legjobban ismeri ez ügyet s ki legjobban tudja, hogy e vállalat folytán Frommer nemhogy másokat megkárosí­tott volna, de maga szenvedett érzékeny károkat. Egyébként az ez ügyre vonatkozó eredeti okmányok szerkesztőségünkben megtekinthetők. r Abrahám Mariska konczertje. Augusztus 3. Augusztus a vidámság jegyében indult meg. Mig egész júliusban hiába vártak a nyaralók és tánczolni vágyók egy kis mulatozást, addig most augusztusban egy héten mindjárt négy is kínál­kozik. Ezek között kimagasló pontot képezett az Ábrahám Mariska által rendezett konczerl, kinek ezen alkalomra sikerüli a Schönherr-féle quar- tetlet is megnyerni. Szép és előkelő közönség jelenlétében mu­tatta be a fiatal művésznő haladását a mull évtől. Akkor ugyanis szintén volt alkalmunk gyönyörködni játékában s könnyen tehetünk összehasonlítást, gondosan értékelve az azóta megfutott művészi utat. Városunk oly gazdag zeneművészekben, hogy ezt bármely más vidéki város megirigyelheti tőlünk. E művészgárda egyik tehetséges és tö­rekvő tagját Ábrahám Mariskában ünnepeltük hétfőn este. Mikor pontban 8 órakor becsukódtak a terem ajtai. az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöltötte már a termet. Chopin Allegro de Concert-jével nyitotta meg programmját a fiatal művésznő s mind­végig csodálattal bámultuk mesteri technikáját, bámulatos előadásképességét és rutinirozottságát. A hallgatóság hálás is volt a műélvezetért s meg-megujuló zajos tapssal üdvözölte. A programm második számát képezte Men delssohn: Zongoranégyese. Ebben szerepelt tudomásunk szerint a Schöncherr-féle quartett először nyilvánosan. Kitűnő összetanultság, bámulatos precziz előadásban interpretálták Mendelssohn nagy kompozíczióját. Schönherr Sándor mint primhegedüs min­denkit elragadott a már nála megszokott nyu­godtságával s hatalmasan kiforrott egyéniségé­vel. Csak köszönetét mondhatunk neki, hogy szives volt társaival egyetemben nyilvánosan szerepelni s ezáltal városunk zeneértő közönsé­gét ily kiváló műélvezetben gyönyörködtetni. Schönherr tanítása meglátszott a darab egész előadásán. Nyugodt előadási mód, kifejlett technika s az ízléses előadás mind a négy sze­replőnél megvolt. Alföldy Zoltán, kit ez ideig szintén nem volt alkalmunk nyilvánosan hallani, szintén el­bűvölt. Oly mesterien kezelte a csellót, ahogy csak született művészember tudja. Játékát a hallgatóság mindvégig nagy figyelemmel kisérte. A harmadik szereplő dr. Homola László volt. Homola, ki ugyan még egészen fiatal em­ber, már is jó névvel bir a zenneértők előtt. Egészen átértette a programmszám tartalmát s gyakorlott technikával, bámulatos könnyedt- séggel siklott rajta végig, Jbraliám Mariska, kit elől kellett volna említenünk, teljes odaadással kisérte a három művészt, ügy, hogy minden igényt kielégítő elő­adásukat a közönség zajos tapssal honorálta. E számot követte az est clouja. Chopin: Elude A mollja és Liszt: Waldesrauschen-je. Mindkettőben mesterien uralkodott a kis mű­vésznő a billentyűk tömege felett. Gyors futamaival, erőteljes és átértett játé­kával pedig egészen meghódította a hallgatóságot. A programm negyedik pontja következett ezután. Schumann : Zongranégyese volt ez, mely­ben másodszor szerepelt a Schönherr-féle quar- telt. Játékukkal egészen elbűvölték a közönsé­get, ugyannyira, hogy még játékközben is zugó tapsot aratlak. A műsor utolsó pontját Liszt: Polonaise E. dur-ju képezte, melyet ismét Ábrahám Mariska interpretált, teljesen átérezve a darab költői tar­talmát és minden szépségét. A legapróbb rész­letet is feltűnő ügyességgel aknázta ki, úgy, hogy a közönség még mcgujráztatta e számot. Mi, kik figyelemmel kisérjük a fiatal mű­vésznő pályáját, örömmel hajtjuk meg elisme­résünk lobogóját művészete előtt. Distingvált, Ízléses, rutinos technikája, át­érzett előadásmódja s a műsordarabok ügyes és egyéni megválasztása, mind olyan qualitások, melyek feljegyzésre méltók. A hangverseny után táncz volt, mely derűs jó kedvben a kora reggeli órákig tartott. Iparosbál. Augusztus 1. Szombaton este zajlott le a Kaszinó nyári helyiségeiben az »Iparos Ifjak Önképzőköre« állal, a felállítandó ipariskola javára rendezett fényes tánczestély. Egy boldog báii éjszaka minden kelle­mességével és ragyogó költészetének emlékével távoztak e pompás kis mulatságról mindazok, kik megjelentek. Már este 8 órakor ragyogó fényben úszott az egész Kászinő. A pirosszallagos rendezők egész tömege dolgozott és futott, hogy az est sikerét mindjobban fokozzák. A Kaszinó bejá­ratától egész a nyári helyiségig szép, zöldelő nyírfa sorok között haladtak végig az érkezők. A főidből mintha száz meg száz apró lidércz- lény gyuladt volna ki, ugv égtek a kis próba­csészék. Fent egész lampion-erdő húzódott ke­resztül, változatos szinelhelyezésük pompásan ér­vényesült. A nyári helyiség, mely a tánczolókat fo­gadta magába, szintén pazarult fel volt díszítve, gályákkal és lampionokkal. A bejárattól nézve az egész udvar káprázatos pompában érvénye­sült. A díszítés Nánásy János, az egyesület fá­radhatatlan és buzgó alelnökének munkája, kit azért méltán illet meg az elismerés. Ugv fél kilencz felé megérkeztek az első vendégek s azután szakadatlan sorban követke­zett a fess és csinos tánczosnők egész sora. A tánczterem nemsokára megtelt gondtalanul ne­vető itju párokkal. Egyszerre rágyújtott Ádám József bandája egy ropogós csárdásra s azon­nal hullámzani kezdett az egész terem. Fárad­hatatlanul, vidáman tánczoltak a párok. A rendezőség igen csinos tánczrenddel kedveskedett a hölgyeknek. Szünetek közben konfetti dobással s világ­postával szórakozott a fiatalság. A leányok kezükben képeslapokkal, virá­gokkal, czukorral és konfetti dobozokkal meg­rakodva sietlek körbe a teremben s ahol csak előkaptak valakit, annak lehetetlen volt mene­külnie. Olyan bájos mosolvlyal tudták kínálni portékáikat, szaporán pergő nyelvvel sorolva fel azoknak jó tulajdonságait, hogy senki sem tu­dott nekik ellentállani. A felállított postaszekrények egy-kettőre megteltek, hisz nem egy gavallér garmadával dobálta éhes gyomrukba a czimzett kártyaszál- litmányokat. Á rendezőségnek hamarosan uj ládikókról kellett gondoskodnia, hogy az újabb képeslap massát eltudják helyezni. Közben a konfetti szállt a levegőben. S rövidesen nem lehetett felismerni, hogy kinek milyen szinü a ruhája. A banda húzta kedvvel s a táncz tartott szakadatlanul reggelig. A történeti hűség ked­véért még azt is ide jegyezzük, hogy az első négyest hatvannál több pár tánczolta. A mulatság tiszta jövedelme képezi alap­ját a városunkban felállítandó ipariskolának. Azt hisszük, hogy még egy pár ilyen táncz­estély s egy kis lelkesedés és akkor nemsokára megvalósulva láthatjuk az iskolát. Csak egy kis jóakarat és pártfogás kell. Hogy pedig városunknak erre az iskolára úgy társadalmi, mint gazdasági és kulturális szempontból mennyire szüksége van, azt hang­súlyoznunk, azt hisszük, felesleges. A rendezőség a felülfizelések és jegymeg­váltások névsorát az alanliakban közli: Jegyeiket megváltották: Pokol Elek 10 K, dr. Winkler Jenő, Brebán Sándor, Szappanvos Jenő, Szentmihályi József 5—5 K, Nánásy Ist­ván 4 K, Sipos Lajos, Wienerberger Béla 3—3 K, Kovács Sándor, Klein Márton, Keizer Antal 2 -2 K — Felülfizettek: Kovács Lajos 5 K, Nánásy János 4 K, Steinfeld Adolf, Vigh László, lvupás Mihály, Doros Lőrincz, Csepey Ferencz 2—2 K, Szlupár Károly, Szentkirályi József, Jan- csovics József, Frink János, Gyirászin Sándor, Török József, Nemes Károly, Fekete Lőrincz, Simon Károly, Török Ferencz, Kocsis J. Gyula, Szűcs Jenő, Makray Károly, Konczvald Dénes, Boda Gyula. Török Antal, Bagossy Sándor, Schiick Ármin 1 —1 K, Kovács Gyula 60 f, Ko­vács János, Kovács László 50—50 f. Virág Lajos 40 f, Összes bevétel eddig 400 K 60 f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom