Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-24 / 39. szám
4 NAGYBÁNYA 1908. szeptember 24. szegélyezésre, részint földarabolásra (Láda üzemnél, szőlőkaró és tűzifa előállításánál alkalmazva) és 2 nyomda. Teljesen berendezett lakatos- és kovácsmühely. Automata-gépek a fűrészlapok és gyalukések élesítésére. A fűrészüzemet egy nagy, 350 lóerős gőzgép hajtja, mig a láda-gyárat és a petrozsény- csimpai sodrony-pályát egy 120 lóerős gőzgép tartja üzemben. Egy 20 lóerős gőzgép pedig a villamos világítást szolgáltató négy dynamót látja el, mig egy 12 lóerős gőzgép az erőáttételre szolgál. Az egész üzem telefonnal van összekötve a kötélpályával. Valamennyi gép fürészporral van fütve. Volt mit nézni. Különösen a gépek szabatos működése és a helyes munkabeosztás lepett meg. Gépek és munkások együttes működése egy helyes óraszerkezet benyomását tette reánk. Amint a deszka a keretfürészből kikerült, rögtön selejtézésnek volt alávetve s minősége szerint került más és más kézbe és más és más gépbe. A selejtes áru jutott el a láda-gyárba, ahol a hasitó, gyaluló gépekből kikerülve, megfelelő darabokra szabva, egy ládához szükséges darabok egy csomagba sodronynyal összeköttettek, sőt a felső lapra a megrendelő czég czime rögtön reá is nyomatott. így kerülnek a láda alkatrészek forgalomba, amelyek a vevő által állíttatnak össze. Ezeket a ládákat felhasználják: czukor, szilva, szőlő, petróleum, keményítő, élesztő, hal, datolya stb. pakolására úgy itthon, mint a külföldön. A széldeszkák és léczek sem mennek kárba. Ezekből a körfűrészeken szőlőkarókat gyártanak. Nem olyat ugyan, a mi nálunk a karika művelésnél beválna, de a homokon, a tőkefejre való művelésnél használható. A mi anyag innen is kimarad, azt 25 cm-es hosszúságban tűzifára aprítják s 40 cm-es átmérőjű csomagokban kötik össze sodronynyal s odaadják azt is a M. Ä. V.-nak alágyujtóul. Nem megy itt kárba semmi, miként már emlitettem, még a fürészpor sem. Az az 500—600 munkás, a mely a fűrésztelepen dolgozik, minden esetre nagyon ügyes és begyakorolt, hanem a művezető, igazgató rátermettségét, tudását dicséri. A fűrésztelepen vannak felépítve tisztán fából a tiszti és munkás lakások, éppen úgy, mint a vidékünkbeli oláh parasztházak, csakhogy ezek kívülről nincsenek bevakolva. A fűrésztelep megszemlélése után az erdei sodrony pálya lerakodó állomását tekintettük meg. Itt is miként a petrozsényi fűrészáru lerakodó állomásán, a sodrony kötélről függő sínekre fut be a megterhelt kocsi a sodronypálya kapcsolásából automatikusan kikapcsolva. A lerakodó helyhez a munkások tolják a kocsikat s itt két elmés szerkezetű, fekvő síneken nyugvó kocsit tolnak a szállított rönkök alá, a melyek Alig hogy eltűnt a park fái mögött, a fiatal katona zsibbasztó fáradtságot érzett a tagjaiban. Szédülni kezdett. A szempillái megnehezültek, a karjai lehanyatlottak, a gondolatai összekuszá- lódtak. Le kellett ülnie, hogy el ne essék. Minden összefolyt előtte :.. . a hold ... a csillagok __ a fák . . . minden. A báró nesztelenül visszatért az alvóhoz. Föléje hajolt, kinyitotta a tölténytáskáját és egy Írást csúsztatott beléje. Halkan, amint jött, tovasurrant. Éjfélkor jött az őrség. A fiatal katona aludt a helyén és álmában mosolygott. Bajtársa ijedten csapta össze a kezeit. — Az Istenért, pajtás, kelj fel. Ha meglátnak .. . 1 E pillanatban megint ott termett Gox báró. — Mi az? kiáltotta. Elaludt az őrségen? Hohó! Hívd elő tüstént az őrparancsnokot. Lihegve jött az őrparancsnok. — Ez a ficzkó itt elaludt! rikoltotta a báró. Az ifjú lassan felnyitotta a szemeit. — Mi fityeg ki a tölténytáskádból ? Hadd nézzük! Világosságot ide! Mi ez? Ahá! No né csak ! Hiszen ez forradalmi irás ! Verjétek vasra ! Az őrségre vele ! Harmadnap már ítélkeztek fölötte. Golyóhalálra ítélték s a büntetést rövidesen végre is hajtották. Fiatal vér pirosra festette a bástyafokot. Cox báró pedig elégedetten dörzsölte a kezeit. — így kell elejét venni a fecsegésnek. . . * ... És a Pelona ormán mégis megdördült AZ ágyú. . . Fehér Jenő. lánczokkal vannak a sodronypálya kocsijához erősítve, s egy emeltyűvel könnyedén felemelik, a kocsi felső részét annyira, hogy a rönkök igy nem a lánczokon, hanem a felemelt kocsi felső részén feküsznek. így igen könnyen kikapcsolják a rönköt átfogó lánczokat. Erre az emeltyűket ismét ellentétes mozgásba hozzák s a beszállított rönkő a kötél pálya épülethez támasztott gerendákon a rakodó téren felállított állványokra gurul, a honnan csáklyákkal munkások görgetik tovább. A keretfürész alá azután ismét fekvő síneken jut el. Az érdekes szemlélődésnek a szombat este megkezdődő vasárnapi munkaszünet vetett végett. Még sétát tettünk a közel fekvő széntelepek megszemlélése végett s azután átadtuk magunkat a gyárigazgató szives vendéglátásának, ahol bizony a sok kedvesség mellett majd elfelejtettük, hogy az elmúlt éjjelt a száguldó gyorsvonaton töltöttük el és nem ágyban párnák között. Másnapra, vasárnapra, az erdei kötélpálya és feladó állomásai megtekintése volt kitűzve. Felkelés reggel öt órakor, indulás hat órakor. Pontosan jött az ébresztő azzal a kijelentéssel, hogy pihenjenek az urak tovább, szakad az eső. Nem is igen kellett azt kijelenteni, mert a nagy szélviharral jött záport eléggé hallgattuk már nagy szomorúan magunk is. Ez a programon kívüli vendég zavarba hozott bennünket. Ha nem indulunk jókor, a késő éj vet haza, a mi nem kívánatos éppen úgy, mint szakadó esőben a hosszú völgyet és a magas hegyet bejárni. Schmidt Jenőnek mentő gondolata támadt. Indítványozta az udvaron megjelenő házigazdának: telephonáljon egy kis jó időért! A házigazda készen volt a felelettel: tele- phonáltam már; nyugaton derül s a magas hegyek is azt mutatják, jó időnk lesz. A kedves kisasszonyok készen vártak a reggelivel. Előállott a hintó és a háti lovak, készen az indulásra. Nagybánya beült a hintóba s a Petrozsény- csimpai lovagok, készen az angol derbi elnyerésére, büszkén ügettek utánunk. Velünk jött az az igazgató (kedves házigazdánk), az erdőkezelőtiszt: Goldmann, Schmidt Jenő, aki az előbbi úrral enyütt kitűnő lovasnak bizonyult és két vezeték lóval egy jóképű oláh legény (a favoritok gondozója. Hogy miért volt szükség két vezeték lóra, arra feleletet ad az a körülmény, hogy Nagybánya 50%-kal és Petrozsény csimpa 33 73°/o-kal képviselve, túl van a 100 kgr. súlyon. (De ezt nem szemrehányásképen mondom.) Két iparvasut mellett s az erdei kötélpálya alatt mentünk s negyedóra alatt elérkeztünk az úsztató csatorna (mert ez is van vagy 35 km.) csiriki lerakodó állomására. A csúsztató csatornát, vagy vizes csusztatót a régi jó világban az erdészeti nyelv újítás idejében egy szóval úgy hívták: csuszornya. Rövidítés az első két szóból. Hogy a kakas csípje meg ! Nem mindennapi látvány. Két modern szállító eszköz mellett, a sodronypálya és iparvasut mellett együtt látni a régi, régi keletű vizes csusztatót, együtt szolgálva az ipart. A vizes csúsztató tűzifát és bányafát szállít. Ez a kettő még nem vitte oly magasra, hogy kötélpályán szállittassék. (Nem jó biztató nekünk !) Az itt felhalmozott bányafa és tűzifa az iparvasuton megy tovább. Mi pedig kövessük a hegyen-völgyön keresztül-kasul vonuló kötélpályát. A sodronypálya Petrozsény-csimpai része vastartókon nyugszik, mig itt luczfenyő tartókon áll. Az áthidalás legnagyobb távolságát 500 m.-re becsülöm, mig rendesen 50 m.-re esnek egymástól, de vannak olyan helyek is, ahol a hegyről nagy eséssel a völgybe csap le, hogy 5—6 m.-re vannak egymástól. Két-három km.-re vannak a feszitő állomások. A sodrony-kötél itt szekrényekbe rakott kővel van terhelve s ez tartja a kötelet kife- szitve. A feszitő állomásokon egy-egy őr van. A fel és leadó állomásokon az üzem szerint vannak alkalmazottak. Megérkeztünk Vojvodra, a kötélpálya egyik feladó állomására. Ez érdekes állomás, mert a sodronypálya itt megtörik. Itt ismét két gép van. Egy 30 lóerős stabili és egy 15 lóerős mobill gép. A mellékvölgyekből itt is vizes csúsztató szállítja az anyagot. A vizes csusztatóról elvesztvén vizét, féloldalt kigurul a fa, ahonnan munkások csákányokkal hajtják a feladó állomásra a megfelelő állványokon. Innen a már a csimpai leadó állomáson leirt fekvő síneken nyugvó kocsikra kerül, mig az emeltyű karral felemelkedik oly magasra, hogy egyelőre a függő síneken nyugvó sodronypálya kocsihoz lánczol- hatók a rönkök. Ezután a kocsit az emeltyűk ellentétes mozgásával nyugvó helyzetbe hozzák s a függő síneken emberi erővel feltolják a kocsit a magasan fekvő kötélpályára, ahol automatikusan a sodronypálya forgó kötelére kapcsolódik és repül Csimpára. Itt a vojvodi állomáson tisztilak van egy kezelő részére, kantin és élelmezési raktár és munkáslakások. Egy jó villásreggeli elfogyasztása után, elhagyván a hintót, mi is lóra ültünk s kezdődött a mászás az 1700 m. magasban fekvő romániai határszélre.!, Közbe elhagytunk egypár könyök állomást, mig végre hosszas mászás után fölértünk a Po- lyána-mueri állomásra. Közbe-közbe szép kilátó helyek vannak a Páringra (2500 m. magas havasra) és a környező magas hegyekre. Polyána-Mueri-ben 1700 m. magasban a határszélen van a sodronykötél-pálya utolsó magyarországi feladó állomása könyök-állomással. Innen lemegy a feticzai völgyön át a feticzai könyök állomásra s azon át Vojvodra. A Polyána-mueri állomáson azonban még nincs vége a sodrony pályának, hanem két ágra oszlik s be megy Romániába. Az egyik ág kiindulási pontja Balu állomás. (Romániában, Lotru- völgy.) innen jő Lotru állomásra, hol megtörik a pálya és feljő Polyána állomásra. (Lotruban 40 lóerős félstabil gép működik.) A másik ág kiindulási pontja Tartareo. Innen Szalániba s úgy fölhuzódik Polyánára, a hol az előbbivel egyesül. A határszélen, hova délben érkeztünk meg, megpihentünk, a hol 5 román határőr és két határszéli szolgálatot teljesítő magyar csendőr őrzött bennünket, illetőleg tőlünk a határt. De nem történt semmi baj. Ha a fentiekhez hozzá veszem az ott működő német szerelőt és a kötélypálya állomás őrét, egy oláh legényt, ?. ki anyanyelvén kívül magyarul és németül is beszél s tolmácsként is szerepel, elég érdekes társaságra mutathatok rá. Itt pihenés közben folytattuk a Vojvodon abban hagyott villásreggelit s gyönyörködtünk a felséges panorámában, a mi úgy Magyarország, mint Románia felől elénk tárult. Ezért nem kellett vámot fizetni. D. u. 2 órakor lefelé indultunk a hegytetőn még lóháton. Lefelé viggabban ügettek a megpihent paripák. A hegy meredekein azonban gyalog, vagy jobban mondva futva jöttünk le, csak a hegy alján ültünk ismét a lovakra, hogy Vojvodra siessünk, a hol 4 órakor a jó ebéd várt reánk. Ez az ebéd azonban már részünkről a fáradság jegyében indult. Mindenki a szokatlan lovaglásban meggémberedelt lábait egyengette s érezte hatását a meredek hegyen leszaladásnak. Itt említem meg, ahol újra előttünk állott az egész szállítási berendezés: sodronypálya, vizes csúsztató, a mellékvölgyek csusztatója, gőrpálya stb. hogy ezen szállító eszközökön évenkint kb. 110—120 ezer köbméter fa kerül le a hegyekről, amelyeknek kb. egyharmada bányafa a kőszénbányászat részére, kétharmada pedig a fűrész- gyárba megy. A szállítási költségek Vojvodról köbméte- renkint a negyven fillért nem múlják felül, pedig Romániából a 30—35 km.-es távolságból 3-4- szer annyiba kerül. Ezen költségekben a befektetett tőke amor- tizácziója nem foglaltatik bent. Hol vagyunk mi ettől, ahol egy köbméter épületfa szállítása rövid távolságokról 10 K-ba s a tűzifa is 2 K-ba kerül. Öt órakor tovább indultunk Csimpára ugyanazon módon, ahogy fölfelé jöttünk. Mentünk megköszönni az igazán felejthetetlen szívességet az igazgatóéknak, amivel bennünket elhalmoztak. A kedvességek betetőzéséül még egy rózsabimbó a gomblyukba s mi a legszebb emlékekkel vettünk búcsút a kedves családtól s szives kalauzunktól, az igazgatótól. Már az estét újra Petrozsényben töltöttük. A mi kedves Jenő barátunk pár tisztviselő társával vitt bennünket a hölgyekkel együtt a vendéglőbe vacsorálni, ahol valami tánczestélyféle is volt s láthattuk a hunyadmegyei társaság egy részét. A fáradság hamar pihenésre vitt bennünket. Még másnap a vonat indulása előtt megnéztük a páratlan szépségű szurduki szorost. Falmeredek
