Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-08-27 / 35. szám
NAGYBANYA 3 Í9Q8. augusztus 27. Kőröshegy gerinczén át a Rozsály keleti ki~ szögelléséig megy s ott északnak tartva, félkör alakú ívben kanyarodik nyugat felé; e félkör legészakibb pontja a Rolundilor hegy csúcsa. Innen délnyugat felé hajlik, majd egészen déli irányt vesz fel és Nagysikárlónál leszállva a síkságra, Kissikárlónál, ahol a misztbányai patak a Szamosba ömlik, ér véget. Ez a határvonal, mint a Gutintól a Pisztroájig a Zazar s onnantól kezdve a misztbányai patakok vízválasztója és igy a kékesi erdőség e határokkal körülirt területe vízrajzi tekintetben azonos a Lápos ezen jobboldali mellékfolyóinak meden- czéjével. S mig a természeti viszonyok ily meglepően igazolják az első foglalóknak e terület körülhatárolásánál követett eljárását, a határjárási oklevél személyi vonatkozásai is összevágnak a határ ekként való megállapításával. Ahol a Miszt patakai folynak, a határ tényleg a Kaplony nemzetséggel szomszédos, melynek jákóvári nagy uradalma az Avas bejáratától egészen az egyik Miszt mentén fekvő I.ápos- bányáig terül el. Magosliget helység, mely a határjárás szerint a kékesi erdőt a Bikkben a Kaplony nemzetségbeliek birtokától elválasztja, már nem létezik, de a jákóvári uradalom falvainak egy régi összeállításából tudjuk, hogy a XIII. század végén ez uradalomhoz tartozott és a XV. századbeli okleveles adatok Misztótfalu tartozékául említik; helyét tehát1) a Misztótfalu és Sikárló közt előnyomuló hegy egyik oldalában kereshetjük, melynek bükkös erdővel fedett nyugati része már a Kaplony nemzetség birtoka. S fent északon az Avas hegységnek Petrovaszálól nyugatra terjedő vonalában találva Mike hegyét, mintegy fél órányi távolságra a határvonaltól, könnyen felismerhetjük benne Mike ispán Hegyes erdejét, amelyet a határjárás a máramarosi királyi terület után elsőnek említ meg a kékesi erdővel szomszédos birtokok között. (Folytatjuk.) ') Ellentétben Csánkival, aki azt (id. m. I. k. 480. 1.) egy 1493-iki adatra hivatkozva, Erdőszáda tájékára teszi. Mélyen megilletődve vesszük a tollat a kezünkbe, hogy hirt adjunk azon gyászról, mely Nagybánya város polgári társadalmát érte. Almer Lajos nagykereskedő, a Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja, városi képviselő, vármegyei bizottsági tag f. hó 24 én Budapesten elhunyt. Bár már hosszabb idő óta betegeskedett, halála mégis megdöbbentő váratlansággal következett be, a legmélyebb gyászba borítva övéit, kik vergődve, tehetetlenül nézték azt a romboló munkát, melyet a gyilkoló kór hatalmas szervezetén ejtett. Alig volt ötvenöt éves. Java férfikorában kellett itlhagynia küzdelmeinek színhelyét, hol oly sok dicsőséget aratott, oly sok szép dolgot alkotott. Mert Almer Lajos fiatalságától kezdve a munka embere volt s talán nem követünk el banálilást, ha azt mondjuk: a munka vértanúja is. Almer Lajos régi, tisztes polgári családból származván, tipikus képviselője volt ama régi polgárságnak, mely úgyszólván már-már kihaló- j ban van. Ama régi polgárságnak, melynél a polgári t erények nem hangzatos, üres jelszavak, hanem ; az egyén nemes lelkűidében élő valósággá válva, tiszteletet követelnek le- és fölfelé egyaránt; amely polgárság szigorú következetességgel ragaszkodik a múlt hagyományaihoz s e hagyományokból merítve erejét, rendithetlen kitartással buzgólkodik a szülőföld erkölcsi és gazdasági fellendülésén, a polgári társadalom régi tisztességének és fényének visszaállításán s a család megerősítésén, megizmositásán. Egyes ünnepi alkalmakkor hány Ízben hallottuk Almer Lajost beszélni. Szavait mindenkor az itju generáczióhoz intézte, melyekben a haza és szülőföld rendithetlen szeretetét vallva legszentebb programmjául, az ifjúságot mindenkor a régi lisztes polgári társadalom hagyományaihoz való hűséges ragaszkodásra s a régi polgári erények tiszteletére és szeretetére buzdította, mert ez erények nemcsak a család, de a haza jólétének, boldogságának is soha össze nem dőlhető alapját képezik. És amit Almer Lajos szavakkal hirdetett, azt vaskövetkezetességgel megvalósította a maga életében. Még egészen fiatal korában polgártársainak bizalma a városi képviselő-testületbe küldötte s e minőségében hosszú évtizedeken át mindenkor élénk, tevékeny részt vett a közügyek intézé- zésében. Sehonnan sem hiányzott, ahol szükség volt őreá s elvei mellett mindenkor becsületesen, sziklaszilárdan megállóit. Utolsó nyilvános szereplése a legutóbbi képviselőválasztások idejére esik, mikor nagy erővel szállott sikra a függetlenségi lobogó mellett. Nagy befolyással birt polgártársaira, de e körülményt sem aknázta ki, hogy oly szerepet töltsön be, melynek betöltése erőit felülmúlta volna. Ö csak a közkatona akart maradni, az is maradt mindig, de szinte megbecsülhetetlenül értékes közkatonája a közügyeknek. Virilis tagja volt a vármegyei törvényhatóság bizottságának is, de a vármegyei életben alig vett részt. Előtte csak a szülőföld nagysága lebegett, csak a szülőföldnek szentelte minden erejét. És közszereplése mellett erejét felülmúló vasszorgalommal dolgozott magánéletében. Mint j nagykereskedő, földbirtokos, gőzmalomlulajdo- nos és sokféle vállalatai túlontúl nagy terhet raktak vállaira s e terhektől még akkor sem akart, akkor sem tudott szabadulni, midőn már betegeskedni kezdett. És végre is összeroppant. .. Tragikusabb sorsot az övénél talán elképzelni sem lehet. Egy végtelenül munkás, becsületes élet, mely az élőhalottak komor birodalmának csöndes falai közölt ér véget . . . De emléke még soká fog élni közöttünk. Jó szive szeretet váltott ki a szivekből, az az egyenesség, önzetlenség és tisztesség pedig, melylyel közéletünkben helyét megállotta, tiszteletet szerzett nevének és emlékének ! A család gyászjelentése igy hangzik : >Tanuljatok jót cselekedni, munkálkodjatok szorgalommal, féljétek az Istent és szomo- ruságtokra áldás száll. Izaiás. Alólirottak mélyen megszomorodott szívvel tudatják, hogy a szerető férj, gyöngéd apa, nagyapa, testvér és rokon Almer Lajos, Nagybánya város képviselő testületének és Szatmárvármegye törvényhatóságának tagja 1908. év aug hó 24-én d. e. élte 55-ik, boldog házasságának 32-ik évében, hosszas betegségét türelemmel viselve, csendesen jobblétre szenderült. Munkás élete, példaadó szorgalma polgártársai becsülését, tiszteletét kivívta. Emléke örökké él közöttünk s ami árván maradt körünkben. Földi maradványai Nagybányára szállíttatva f. hó 27-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor fognak a r. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni s a nagybányai r. kath. sirkertben levő családi kriptában örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozatot f. hó 27-én délelőtt fél 9 órakor mutattatjuk be az Egek Urának a helybeli plébánia templomban. —- Nagybánya, 1908. augusztus 24. Legyen örök pihenése csendes! Almer Lajosné szül. Kováts Róza bánatos neje, Almer Erzsébet Platthy Gé- záné, Almer Rózsi Égly Mihályné, Almer Julia Perczián Károlyné, Almer Lajos, Vera, György gyermekei Platthy György és Margitka, Égly Sárika, Tibor és Misi, Perczián Edith unokái. Almer Károly és családja, Almer Béla és családja testvérei. Platthy Géza, Égly Mihály, Perczián Károly vejei, Fábián Lajos és családja sógora. A Kereskedelmi Bank gyászjelentése igy hangzik: A nagybányai Kereskedelmi Bank igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztikara az igaz részvét meleg érzetével tudatja, hogy Almer Lajos, a Bank alapitója és alapításától kezdve tevékeny igazgatósági tagja folyó hó 24-én jobblétre szenderült. Intézetünk az igaz embert s egyik legmunkásabb tagját gyászolja az elhunytban s hálásan őrzi meg emlékét, j Nagybánya, 1908. augusztus 24. lanul súlyos problémák állhatnak elő, melyeket akarva, nem akarva, meg kell majd oldanunk . . . Tarnay: Mindegyre érthetetlenebb vagy! Klotild: (Kipirult arczczal.) Nem magamról van szó s nem terólad. Egy lényről, aki még csak eljövendő ... de akit nem akarok megcsalni . . . (Pillanatnyi csend. Tarnay mindent megértett. Ajkaiameg-megremegnek. Szólna, de torkán akad a szó.) Klotild: (Egy nemével a megadásnak.) Most hát tudod . .. Tarnay. (Lassan magához térve.) Mikor arra kértelek, hogy válj el, légy az enyém, akkor ép az a gondolat gvötrött, ami most valóra vált... Klotild: (Nagyon halvány, szemei kigyul- nak, daczosan üti föl fejét.) Miért mondod ezt? Tarnay: (Fájdalmasan, de férfias erélylyel.) Mert most már késő . .. Klotild: (Megrémülve.) Miért volna késő ? Tarnay. Mert többé nincs jogunk megtenni azt, amire előbb kértelek. Klotild: (Szigorúan.) Ellenkezőleg, most kötelességgé vált az, ami előbb csak óhaj volt. Tarnay: Figyelj rám Klotild! Klotild: (Lázas pir ül ki arczára.) Mit akarsz voltakép megmagyarázni ? Tarnay: Meg kell értetnem veled, hogy miért késő! Klotild : Hogyan ? Késő volna, holott a kérdés egész égelő és kinos valójával most áll előttünk? Késő, holott éppen tizenkettedik órája annak, hogy cselekedjünk. Tarnay: Csendesen ... ne ily lázasan. Hideg észre, józan körültekintésre van szükségünk. Tudd meg Klotild, hogy érzések és sejtések uralma alatt állsz. Itt nincs szó bizonyosságról. Az égre! ... Ki áll jót arról, hogy érzéseid és sejtéseid megfelelnek a valónak ? És mikor arra gondolsz, hogy az eljövendő lényt kiragadd a hazugságok világából, talán éppen azzal akarod belédobni . . . Előbb kellett volna megtenned azt, amire kértelek! De te nem voltál elég erős. Féltél fölidézni fejed fölé a vihart . . . Szenvedni hagytál, szenvedtél magad is . .. Tűrted azt a megalázást, hogy meg kell osztani szivedet két férfi között, akiknek egyikét szeretted, a másikához hozzá voltál fűzve . . . Előbb kellett volna tenned és én e föld legboldogabb embere vagyok! Ah, most már késő! Olyan helyzet előtt állunk, amely tele van gyötrő kételyekkel, melyeket sohase lehet többé eloszlatni! .. . Klotild : (Tágra nyílt szemekkel méred maga elé.) Te vagy az? ... Te beszélsz igy? Lehetséges ? Tarnay. (Fájdalmas gyengédséggel.) Nos... térj magadhoz! Lásd be, hogy igazam van . . . Klotild: (Hirtelen mozdulattal kalapja és köpenye után nyúl.) Tarnay: (Elébe áll, kérőn.) Klotild! Klotild! Hallgass meg! Talán nem értettük meg egymást egészen . .. Gondolkozzunk kissé . . . Klotild: (Végig tekint rajta hosszan, megvetően, azután elfordul, feje keblére hanyatlik, indul az ajtó felé, vissza se néz ... s megtört alakja nesztelenül, amint jött, eltűnik a függönyök mögött . .) Molnár Gyula. „BITUMINA U tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós^ tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. „Illír iéli zsiÉlglei íWésétt is kiválan alkalmas Gyári főraktár Nagyibánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
