Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-08-13 / 33. szám
2 1908. augusztus 13. A toll azonban kiesett lehanyatló kezéből! Szülővárosára, melyet rajongó lelkesedéssel szeretett, hárul a kötelesség, hogy azt a gazdag anyagot, melyet dr. Schönherr Gyula egy évtized verejtékes munkájával összegyűjtött, méltó kezekbe juttatva, soha el nem múló emléket állítson önmagának, mint nagynevű fiának. Mert annyit már most is megállapíthatunk, hogy ha az a csodásán gazdag anyag, melyet dr. Schönherr Gyula összegyűjtött, méltó és avatott kezekbe kerül, monográfia irodalmunk oly művel fog gazdagodni, mely páratlan lesz a maga nemében. ó. ™. Kabarét- estély. — A nagybányai ifjúság nyári mulatsága. — A nagybányai ifjúság e hó 9-én este a Kaszinóban kabaretestélyl rendezett. Mellette teszünk vallomást. Kimondhatatlan találékonyság és energia az, amit az összeverődött gárda produkált. A rendezőség a közvetlenséget állította be a színpadra s a szelíd, aranyos humor, mely az egész estét átszőtte, bizonyára senki érzékenységét meg nem sebezte. A kitűnő mulatságot inkább rögtönzésnek minősíthetjük. Alig kél heti, az igaz, hogy folytonos munkálkodás, vas türelem gyümölcse ez az estély, mely a legközömbösebb lélekre is a legkellemesebb hatást telte s a fesztelen jókedv vaíóban a legártatlanabb ünnepét ülte ezen a borongós estén, melyen künn a fák is fázékonyban reszkedtetlék meg esőcseppektől csillogó lombjaikat. Csupa verv és rugalmasság, egy csomó aktualitás, az ötletek színgazdagsága ragyogott a közönség elé. A szereplők valósággal meg voltak ihletve. Boldogok voltak, hogy Nagybánya város közönségének egy olyan estét szerzettek, amelyben művészet is volt, komoly dolog is, de leginkább mély és igaz szeretet. Hála a szereplők részéről, hogy fáradságos munkájukat a siker koronázta meg. Szeretet a közönség részéről, hogy pangásnak indult társadalmi életünk fagyos levegőjét egy pár finomabb lélek meg- melegitette. Ne keressünk túlságos, nagy művészetet ez estén. A Tarka színpad nem a hallhatatlanság Pantheonja. A gnomok, viliik ülik ott mulatságaikat. Nem könnyek peregtek a nézők arcain, de ami néha drágább a könnyeknél, a lélek mosolya diadalmasan tört elő s a mindennapi gondok egy pár órára elrepültek, mint a cigarettefüst. A gárdáé az elismerés, a legteljesebb köszönet. Elaléll társadalmunkhoz ő sietett legNAGYBÁNYA elsőnek egy pohár hüsilő itallal s a felocsúdott lelkek a legnagyobb általánosságban meggyőződtek arról, hogy a torzsalkodás, egyéni érdekek hajhászata, egymás hiúságának legyezgetése, irigykedés helyett legnagyobb boldogság a hamisítatlan jókedv, a harsogó kacaj. Ez jobban egyesíti a lelkeket, mert a jókedvben egyenlők vagyunk s a szelíd, hangulatos poézis minden nemesen érző szívnek hitvallása. Csapásszámba ment azonban a szeszélyes időjárás. A fáradhatatlan rendezőség — a ki- ! tűnő mulatság sikeréből az oroszlánrész Fliesz \ Henriket, Németh Bélát és Bertalan Istvánt illeti — az utolsó percben kénytelen volt lemondani az udvarban tartandó előadásról s óriási munka után a Kaszinó termében rögtönözte az Iparos Ifjak körének áldozatkészségéből át- ! engedett színpadot. A terem szűknek bizonyult. Igen sok család helyhez sem jutott s az óriási hőségben ■ pokoli kínokat szenvedett a díszes közönség, mely számra nézve az eddigi mulatságon részt ! vettet aránytalanul túlhaladta. De legkellemetlenebb meglepetéssel az I akusztika hiány szolgált. A közönség jó negyedrésze a műsorból vajmi keveset élvezett. Nem a szereplők személyére hat vissza ez a bosz- szantó körülmény, de a terem rossz beosztására. Vád nem terhelheti a miatt a rendezösé- - get, mert a kerthelyiségben a mulatság min- I den része a legkitűnőbben érvényesülhetett volna, a teremben azonban — különösen a kis színpadon — a hanghullámok minden oldalról akadálylyal találkoztak. Ezt a miseriát, a szűk teret a táncosok is alaposan megérezték. Az asztalokkal megtömött teremben még az ülés ! is kényelmetlen volt. Sajnos, hogy a rossz idő I evvel honorálta a buzgó rendezőséget, mely I különben a közönség részéről csak hálás elismeréssel találkozott. Igen sok panaszt hallottunk a cukrászhiány miatt is, dacára, hogy a rendezőség a cukrászt a megjelenésre felkérte. Pedig ez estén anyagi tönk nem fenyegette volna. A kabarét — mely körülbelül két óra i hosszat vilanyozta fel a túlzsúfolt terem gyö- 1 nyőrü közönséget — fél kilenc órakor vette i kezdetét s a közönség zugó tapsokkal üdvözölte ! a színpadon megjelenő Szentmiklóssy Dusit, ki i keresetlen előadásával, csengő Slangjával eibü- j völően, kedvesen mondta el Fliesz Henriknek, I lapunk segédszerkesztőjének ez alkalomra irt Prolog-jál, melyből a (következő strófákat közöljük : Ne várjon tisztelt nagy közönség Egy szenzációs tarka képet, Ha már bohókás, fürge lábunk E sima deszka trónra lépett. Mi azt imádjuk ami égi, Nem lesznek itt ma dáridók, A múzsák ismét vissza szálltak, Őket hozta el a prológ. Szelíd csengésű vigaszául Annak, kit gondja földre ver le. A jövetelét megígérte, Szavamra mondhatom Wekerle. Mert a kaczagás csak gyógyszer, Ha rajtunk a bú fátyla lóg. El legyinti, el a sírba Ez a kaczagó kis prológ. A gárda kész. Nem a babérra És nem elismerésre vágyik. Csak jókedvű, csupán bolondos, Egészen lélekszakadásig. S mig szívből tudunk még kaczagni, S a közönség kaczag mivélünk : Ez lesz a mi elismerésünk. A gárda kész. lm szól a csengő, Kezdődik már a táncz, a nóta. Ne legyünk ma a tompa búnak Még egy fillérrel sem adósa. A jókedv az, mi hallhatatlan Örökké pompázó virág: Kertésze éljen! A feltámadt Műkedvelői társaság. A nagy figyelemmel hallgatott prologus, mely a nagytehetségü előadó finom előadásában kitünően érvényesült, általános és őszinte tetszéssel végződött. Egyike volt a legpoetikusabb pontoknak a Prológust követő szallagtáncz. Hat édes, szép fiatal lány, l. Berks Erzsi, Bernhardt Erzsiké, Muzsnay Olga, Ocsárd Böske, Szűcs Böske, Vnusko Margit lejtette annyi bájjal, elegánsával, mely a szallagtánczot igazi szallagbaletlé avatta fel. Mindenkit elbűvölt a gyönyörű kép. Csupa természetesség, harmonikus mozdulat jellemezte az egyszerűségével ható tánczot s a műkedvelő tánczosnők valóban szivüket helyezték kis cipőjükbe, annyi érzés fért meg minden keresetlen mozdulatukban. A kitörő tetszészajjal fogadott balettet a hálás közönség meguj- rázta s a szereplők szívesen ismételték meg, de nemcsak amúgy becsületből, hanem összegyűjtve minden tudásukat, erejüket és eget vívó ambicziójukat. A legérdekesebb pontok egyike következett: »Don Juan naplója« Révai Károly tói, lapunk kiváló munkatársától. Bertalan István olvasta fel ezt a naplót, melyben a szellemesség valóságos szivárványt játszott. A legfinomabb szatírába burkolt szikrázó ötletek, a természetes magyar humor a hírneves poéta munkáját igazi irodalmi jou-jouvá bűvölték. A bravúros technikával és pompás rímekkel telitett naplót lapunk mai tárczarovatában közöljük. A távollevő poétát a közönség nagy szeretettel ünnepelte. A következő pont Fliesz Henrik szereplése volt. »Én vagyok a Fliesz Henrik ur nagymamája« czimü ismertebb kupléját interpretálta a közönség harsogó kaczagása mellett női ruhában, kitünően imitálva a nagymamát, kit saját unokája személyesített. A humortól duzzadó kupiét megismételtették. Az ezt követő szünet után Súrfjy Ödön, VIII. Ó csók! Amit megénekeltek Az ifjú költők annyiszor! Mi vagy te? hogy az öregeknek Ajkára is lopózkodol ? Villám, mely gyújt s mindent föléget? Megrészegítő bájital ? Mely minden földi üdvösséget Két összeérő ajkra csal ? Lehet! ... De ajkunk csókja meddő, Ha az a szívig nem hatol; S ha nincsen benne mind a kettő: Mennyország és sötét pokol! IX. Tiltott boldogság! Soknak vágya ez; Pedig csak kínt és gyötrelmet szerez. A legnagyobb kín, ami hozzájárul, Hogy titkolni kell az egész viiágtul. Négy fal között, elzárt rejtekhelyen Keressük ezt a gyönyört szüntelen; S mily kín lelkűnknek, hogy mámorban égve Nem kiálthatjuk a világ szemébe! X. Egy szép asszony utolsó perczein A gyóntalónak visszavágott: »Inkább egy szellemes pokolt, Mint egy ostoba menyországot!« XI. A szép őrökké édes látomány; Egy szál virág, egy üde lomb a fán, Vagy egy kép, melyet művész keze festett Káprázatosnak, csodásnak, színesnek. De nincs gyönyörűbb földi látomány, Mint mikor alszik egy ifjú leány; Tündérálmában félig nyitva ajka, És keble ring, mint tó tükrén a sajka. XII. Jól tudjuk azt mindannyian, Hogy minden nőnek joga van Bolonddá tenni néhány férfiút. Én Istenem! ... A férjeknek vájjon E boldogságból mennyi jút? XIII. Mikor lavaszszai rügyeznek a fák, S mohos tövében nyílnak ibolyák: Én szememet vetem az almafára, S egy édes érzés szivemet átjárja. Ó, csodás színű az almavirág, A hófehérből rózsásba megy át; Mikor bimbója fakadásba pezsdül, Minden kis szirmán vér lüktet keresztül. S én úgy érzem e vií’ágra hajolva, Mintha leányok bájos arcza volna. XIV. A megcsalt férjek kongresszusra gyűltek, Egy liz aggancsost tettek elnöküknek, S tárgyalták búsan árva sorsukat. BENZINMOTOROK, CŐZLOKOMOBILOK, UTIM0ZD0NY0K, GŐZCSÉPLŐGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL« VETŐGÉPEK, RESICZAI ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, STB. STB. kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. p A MAGYAR K1R. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V., VÁCZI-KÖRÚT 32.
