Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-30 / 31. szám
1908. julius 30. NAGYBÁNYA 3 körül imparlamentáris viták el is hangzónak, azokban sem vala semmi jó ízlést vagy az Ur tízparancsolatát sértő. Ennek pedig az a titka, hogy feleségem: szőkehaju. Az angyalokat is szőke hajjal festik, mert hűek, önfeláldozók — egész a nagy mosásig. Nagybánya város gentlemanjei! Hat lányom van otthon. Született angyalok és szőke hajúak. Aki őket elveszi, a boldogság és bölcsek kövét megtalálja. Csak a szőke tud szerelni. Hiszen az a bűvös nóta is úgy szól: Minek a barna emlékem, mikor a szőkét szeretem. £gg sóhajtozó családapa. * Kedves Szerkesztő Bácsi! Én még ugyan férjhez nem mentem, de azt hiszem, a boldog házasság legfőbb titka: a tenniszezés. Ki is szemeltem egy sport-férfiút, aki ugyan hitelbe rendeli a tenniszlabdákat, de gyönyörűen játszik. Az egész életünk tenniszezésből áll majd és az j esküvőmet is a tenniszpályán fogom megtar- j tani. A házasságra nagy haíássaj van a szin is. j Például: a csikós fehér ruha. 0 ebben szokott j a ligetben játszani. Szerkesztő bácsi kérem, j legyen szives és adjon nekem igazat, mert ha i ismerné őt, akkor elitélné a papa kőszivét, aki azt mondja, a boldog házassághoz nemcsak egy I csinos bajusz, csikós ruha, de legalább is a X. 1 rangosztály szükségeltetik. Milyen prózai az én papám ! Mintha a házasságból a rangosztályokat I Tosselliné ki nem küszöbölte volna. Üdvözli: ! Iíláricza. * A boldogság főfeltétele Neumann és Tsa j budapesti ezég legelegánsabb fehér színű ke- i lengyéje. Színes, szivárványszinben pirkadó ezer- í koronások, miket az édes, az áldott, az egyetlen j fru-frujára függeszthetünk. Hogy a szin is nagy- j ban előmozdítja a boldog házasságot, az régi és ó-görög igazság. De nem egy színről lehel szó, hanem a kétszínűségről. A kancsal hölgyei Madonna v'á előléptetni, a púpost nádtermetüvé j bűvölni, a szeplőst az Erényi-féle Diana-krém j ideáljává avatni: ez a boldog házasság titka, I amibe természetesen a szürke szin is vegyülhet, j ha a telekkönyv sűrűn teleirt lapjai lehermen- | tességet boronganak. idealista ifjú. Három hetes asszony vagyok. Sőt a rossz \ nyelvek azt állítják: csinos is. A kérdésre vonal- ! kozólag a házasság boldogságát teljesnek tartom, ha mindig mézeshetekből áll. A színre vonatkozólag az amerikai lapot kaczagom, mert a legszintelenebb sötétben legédesebb a csók. A férjecském ugyan azt mondja, hogy a házaséletben a szemérmes pirulás is nagyban izmo- sitja a boldog frigyet, ezt illetőleg magyarázatot adni nem tudok, mert folyton pirulok. Különben is boldogtalan házaséletet el sem képzelek. Színes az, valóban, csupa napsugár, csupa gyémánt szikrázik a szivemben. £gy doktorkáné * A házasélet boldogságára a színek határozott befolyással vannak. Az ideálom szeme: zöld, mint az absynth; haja sárga, mint a Dreher- sör. Karja márványos, mint a rizling-bor. Rózsás körmei vakítanak, mini Tokaj nedve. Szemöldökei finom metszésüek, mint egy pezsgős-pohár. Ajkai rubintosak, mint a furmint. Álla rózsaszínű, mint a vaníliás likőr. Ideálom apja különben regálebérlő. £gy anliuikfíhoUslcL Rakéták. — A selyem blouse. — Egy hófehér, egy tiszta, édes Selyem blouse sóhajt valahol: Künn a ligetben csúnya minden, Es egy madárka sem dalol. Itt sorvadok egy szegre téve, Emésztő kin, oh gyötrelem, Zuhog az eső szüntelen! Kern csillan rám a napsugár már, Szétfoszlom, mint a liliom . . . Mily régesrég, hogy elfelejtett Kaczagó, szép kisasszonyom. A könnyű blouse-ok sírba szállunk : Egy nagy szekrénybe nesztelen, Zuhog az eső szüntelen / Keblem- felett virág se pompáz, Kaczag a sok őszi kabát . . . És gúnyosan suhan a szárnya: A blouse lejárta rég magát! A sok havas kart csókolósva Kern burkolom be sohasem : Zuhog az eső szüntelen! Pedig úgy vágyom már a fényre, Feléd te ragyogó, tenisz , . . Mért büntet ennyire teremtőm, A sivár, erős nemezis. De sóhajom az űrbe roskad, Kern: hallja senki-senki sem: Esik az eső szüntelenl A szobalány se tudja már hol Függök halálraváltan itt, A pihegő kebel nem áldja Lényemnek selyemszálait. Ki is törődnék ily időben, Ki is foglalkoznék velem : Esik az eső szüntelen! . . . Lesz még selyemblouse a ligetben, Repül velem még a leány. Meg fürdőm majd a habos keblen, Süt majd a nap is tán reám. Meghallom édes áhítattal, Gyönyörrel, kéjjel csendesen: . . . Hogy csókba fül a szerelem ! És a kisasszonyom szelíden, Mint egy bimbót magára tűz, Elperzsel engem — édes álom — Az az izzó szerelmi tűz. Szétfoszlom még a nap hevétől, És rózsa lesz a keblemen : ... Oh csak ne esnék szüntelen ! Rikkancs. HÍREK. Julius 29. Reviczky Gyula. — Halálának évfordulójára. — Egy utcza Pesten hirdeti neved, Hisz nem koldulsz már többé — kenyeret. Ahol nyomorban éltél, búslakodtál, Kévéd minden betűje felragyog már. És dőzsölő nép hahotázik ottan, Ahol zokogtál árván, elhagyottan. És mig az utczán annyi hintó gördül, Ki tudna már egy süppedt sirgödörrül? Virágillattól terhes itt a lég, Szegény poétám : ennyi tán elég ? Sáppadt árnyad a légen átborong. Látom arezodon: süppedez a gond. Csak édes ajkad az a méla régi: Eszményt imádni, szivet megigézni. Hallom : szép lányok súgják — tán csak álom »Én édes, édes, elhervadt virágom.« . . . Bár oly fukar volt hozzád minden álmod, És nem akadt egy áldott, drága párod. Babérnak jó neved az utczasarkon, Talán reá néz pár szerelmes asszony . . , Pálmád a sir s egy utcza neve még, Egy poétának sok — nem hogy elég 1 F. H. Valaha három vármegye fiatalsága versengett ennek a szemnek egy meleg tekintetéért! — Nos, mi jót hozott ? — kérdezte az ügyvéd. — Jót én sohse hozok. Bocsásson meg, hogy megint alkalmatlankodom. Nincs egy fillérem se! Tegnap óta egy falat sem volt a számban. — Hiszen tegnap kapta ki a fizetését? — Igen, de még tegnap el is költöttem. — Sajnálom. v — Én nem sajnálom, hogy elköltöttem. Hallgassa meg ügyvéd ur, hogy történt a dolog. Vendéglőben, már t. i. olyanban, minőre nekem telnék, nem tudom megenni az eledelt. A gyárba szoktam magammal vinni mindig valami ennivalót és egy kis kávéházban, a gyár mellett, szoktam megenni. Tegnap is ott voltam. Egyik asztalnál egy ember ült, aki a pinezért tegezte, úri módon parancsolgatott és hordatta a konyakot. A ruhája nagyon nyüttes voit, a pinezér gyanakodott és a sok parancsolgatás után szerették, volna már látni a pénzét is. Éppen, mikor befejeztem az ebédemet, akkor állt elő a kávés, hogy fizessen. — Mi az ördögből fizessek ? -- kiáltotta a részeg ember rekedtes, nevető hangján. A kávés rendőrt hivatott s be akarta kisértetni. A részeg ember még részegségében is méltósággal állt föl s valami irásfélét dobott oda a rendőrnek: — Én Bay Ábris vagyok. Az apám Bay I Péter volt, az alispán! Nemes embert nem szabad elfogni. Csakugyan ő volt. A hires Bay Ábris, aki valaha halálig szerelmes volt belém. Kikosaraztam, mert őrült voltam. Talán én vagyok az oka, hogy tönkre ment. Talán az egész élettel tartozom neki, hát csak kifizethetem érte ezt a kis kontót. — Kifizette a kontóját ? Odaadta az egész heti keresményét ? — Oda hát. — S Bay Ábris ur mit szólt hozzá? — Semmit. Nem is tudta meg. Azt mondták neki, hogy csak menjen haza, minden rendben van. — S, ha én most nem adnék magának j semmit? Éhezne tovább s nyugodt lenne, hogy ! a pénzét odadobta egy lumpnak a pálinkázása fejében ? — Éhezném tovább! Csak nem engedhetem, hogy egy Bayt becsukjanak! Mindnyájunk szégyene lett volna! A megtört fényű szemekbe mintha egy perezre visszaszállott volna a régi fény, a régi büszkeség lángja s megroskadt termete is egy pillanatra mintha kiegyenesedett volna, mig ismételte : — Mindnyájunk szégyene lett volna, mindnyájunké, akik nemesek vagyunk . . . Tekintete egy pillanatig mintha ott kalandozott volna a múltban s mintha ott látta volna maga körül repdesni a Eráter-czimer aranyos darvát, meg a Bayék ezüstös szárnyú sasmadarát — és azután büszkén nézett az ügyvédre, mintha csak azt akarta volna neki mondani: — Érted is le ezt! A te apád szűcs mester volt! Hanem hamarosan kialudt ez a büszke tekintet. És a rimánkodó, szegény, levert teremtés lett újra, aki alázattal kérte az ügyvéd urat, hogy »kölcsönözzön« neki néhány koronát . . . Vértesy Gyula. „BITUMINA" JUHIT téli ZSilÉlii ÉIÍÉSÉIt tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő »B>tuminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad ItflUlcUUflliyfly. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. — iS liYfllijil ällälüS. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
