Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-11-26 / 48. szám
"VI. évfolyam.. ISOS, november Ixó 26.-iQ-ils: szám. 90S B 2 * J5 " «•■ •v U * TÁRSADALMI IÉ3S SZÉíPlRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. A szabad tanítás szervezése. November 25. Megmondotta már a legnagyobb magyar, a mély szocziális gondolkodással bíró Széchenyi István, hogy: „Elvész a mi népünk, mert tudomány nélkül való.“ A tudatlanság minden társadalmi és gazdasági bajnak szülőoka. A tudatlan ember nem képes megérteni, magába fogadni az élet nagy igazságait, a haladás vívmányait, a szellemi produktumokat s csupán felületesen, megemésztés nélkül viszi be gondolkodásának körébe s megteremti vele korunknak legsajnálatraméltóbb egyénét, a fél- műveltet. A praktikus angolok már jó korán belátták annak szükségét, hogy a nép legszélesebb rétegeit is be kell vonni a tudományok elsajátítására, a tanítás körébe. A nagy Toynbee bejárva London munkásnegyedeit, mélyen megdöbbenve látta, hogy a kívülről pompás és műveltnek látszó metropolis a műveletlenek, a tudomány nélkül valók micsoda hatalmas seregét fogadja magába. A fiatal közgazda lelkét megragadta e szomorú kép s lelkes barátainak támogatásával megteremtette a „The University Extension11 -okát, az ifjúság népegyetemeit „Toynbee hallt“ és „Peopla Palace“-okát vagyis népházakat. Itt a napimunka után megtérő munkások előadásokat, felolvasásokat, vagy konczerteket hallgatnak végig, terjedelmes könyvtár és hirlapszoba áll rendelkezésükre mind ingyen, a szocziális érzékkel biró társadalom jóvoltából. Hazánkban is felszínre került a kérdés és nagyarányú mozgalom indult meg a Szabad Tanítás szervezésére, melynek legjelentősebb eredménye a ma egy éve Pécsett lezajlott szabad tanítási kongresz- szus volt. A mozgalom ma már jelentős eredményekkel dicsekszik, igy a Társadalomtudományi Társaság magas nívón álló Szabad Iskolája s a köréje gyülekező vidéki Szabad Lyceumok. Városunkban is visszhangra talált a kulturális gondolat s az Ipartestület pár évvel ezelőtt rendezett is ily irányú előadásokat, melyeknek eleintén volt hallgatóságuk, de később részvétlenség miatt be kellett szüntetni. Vizsgálva az okokat, azt kell végső eredményben konstatálnunk, hogy a tan- folyamok sikertelenségét azoknak helytelen szervezése okozta. Helytelen volt a szervezés már az előadások idejének megállapításánál, mikor azt vasárnap délelőttre tűzték ki. Ez a legalkalmatlanabb idő ily czélra. mint ezt a tapasztalat mutatja. Mert a hallgatók egyrésze templomba megy, másrésze örvend, hogy napfény mellett a szabadban lehet munka nélkül. Hibák történtek az előadási tárgyak megválasztásában s az előadók néha nem a legszerencsésebb kézzel oldották meg előadási thémájukat. Néha túlságosan elvont tárgyakról hallottunk beszélni, nem laikusoknak, hanem szakembereknek megfelelő modorban. Miután a tudásnak magvát elültetni mindenkinek kötelessége, nem lehet czél- szerü dolog az, hogy egy ilyen szépen induló mozgalom csupán másodrendű taktikai okok miatt csődöt mondjon. A következőkben röviden egy általános irányt jelölünk meg, amelyen haladva a szabad tanítás kérdése Nagybányán helyes mederbe fog térni s maga körül tudást terjesztve, győztesen fog az uj csapásokon előre haladni Az előadások idejét mindenkor köznapokon, munkaidő után, tehát 7. és 9. óra közé kell helyezni. Ez az idő vált be legjobban az összes sikerrel működő ilynemű intézményeknél. Az előadások tárgyainak megválasztásánál, első sorban a napirenden levő szociális, társadalmi, ipari és művészeti kérdéseket kell figyelemben részesíteni, így a szociálismus alapos és helyes ismertetését, aztán az aktuális ipartörvén}7 tervezetet, stb. Ez előadásokat mindenkor vitával kell összekötni, hogy a hallgatóság gondolatai kicserélődjenek, az eszmék tisztuljanak s az előadás an}7aga könnyebben megismerhető legyen. Hány életrevaló eszme kerülhet és kerül igy napvilágra. Az előadók megválasztásánál pedig magukat az iparosokat is meg kell nyerni előadások tartására, mert kétségtelen, hogy egy szakipari kérdésben ők mindenesetre jobb felvilágosítást tudnak nyújtani, mint egy bármilyen képzettségű közgazdász vagy szociológus. Hogy áttekinthetőbbé tegyük a kérdést, czélszerűnek találjuk közölni a pécsi munkásiskola egy havi programmját: A socziálismus keletkezéze és fejlődése. Marx gazdasági tanításai s a nagyipar kialakulása. Az uj mag3Tar irodalom. TerA „Nagybánya“ tárczája. A kakuk. Kakuk madár szállott a fára, Mi ép’ a ház előtt ülőnk, A vadszőlő sürü indája Hüs árnyat terjesztett jölénk. Átöleltél és játszadozva Csattogtál vígan, kedvesen, 8 én megkérdém a jós madártól: »Modd, meddig él a kedvesem?« A kakuk kiáltani kezdett, 8 tán százat is szólt, úgy lehet, 8 én újra kérdőm: »Felelj arra, Hogy meddig szeret engemet A kakuk ismét megszólalt, de Csak egy-két hangot hallatott, Aztán elszállt ... S te sírva montad: »JVe hidd, a kakuk hazudott.« Aztán esküdtél mindenekre, Hogy a szerelmed végtelen, Hogy én tehettek csak boldoggá A jósolt hosszú életen! . . . — Most, hogy másnak karjába’ nyugszol> (A pár év gyorsan elfutott!) Jut-e eszedbe olykor-olykor, Hogy nem a kakuk hazudott 1? . . . Balla Miklós. Hűség. A »Szenvedők« huszonötödik előadásának a jubileumát ültük. Magyar szerző darabja, hozzá nem holmi léha frivolság, hanem komoly társadalmi dráma és mégis huszonöt előadást ért meg, ez nagy sor! Büszkék is voltunk rá, Detrey Miklós is, az iró, meg mi is, a Miklós barátai. Azaz, hogy csak talán mi. Mert Miklós ur, mióta becsöppent a dicsőségbe, nagyúri nemtörődömséggel fogadta a szerencse udvarlását. Mintha eddig is mindig csak olyan darabokat irt volna, amelyeket öt- venszer, százszor szoktak egymásután előadni; mint ha nem is emlékeznék vissza azokra a majdnem egy évig tartó igazgatói előszobázásokra és pártfogók keresésére, amelyekre szüksége volt, hogy a »Szenvedők« végre színpadra kerülhessenek. Ö mondom, elfelejtette a keserű és bántó előzményeket, élt ?. jelennek, a dicsőségnek és bezsebelte az előadási dijakat olyan fölényes közönynyel s olyan nyugalommal, mintha zsenge ifjú kora óta csak tantiémek zsebredugásával lett volna elfoglalva. Ö elfelejtett mindent, de mi emlékeztünk reá, hogy az írói sikertelenségek miatt már-már elzüllőfélben volt szegény fiú és büszkék voltunk rá, hogy a »Szenvedők« révén, azok vállán, talpra állt, felemelkedett. Mert magyar Írónak, elesni, elzülleni könnyű, de felemelkedni nehéz, ha egyszer elesett. Miklós pedig már közel járt hozzá. Nem volt akkora tehetség, hogy azzal utat tudott volna magának törni minden akadályon át, de olyan kis kaliberű ember se volt, akit mások szánalomból vittek volna előre. Meg aztán egy kicsit gavallér is volt, ur is volt, régi gentry gyerek, aki se koldulni, se hízelkedni nem nagyon tudott, az üzletekhez pedig nem értett, hát nem tudott érvényesülni. Ráadásul még meg is házasodott, elvett egy bájos, szép, de nagyon szegény leányt, valami kis szinésznőcskét, aki mint a rossz nyelvek beszélték, azért ment férjhez, mert a színpadon nem tudott boldogulni. Holmi rózsaleányka volt, az pedig tudni való, hogy az orleánsiaknak nem való a színpad. Ezzel a házassággal ezután, legalább mindenki azt hitte, hogy teljesen letört Miklós ur. Eleinte csakugyan úgy is látszott. Egyre gyengébb dolgokat irt, verset, tárcát, sokat és rosszat; a nevét mindenütt lehetett látni, csak jó dolgok alatt nem; ez a stadium pedig, mikor az iró már csak húsz koronáért dolgozik, a tehetség elzüllésének első lépcsője. S azután egyszerre csak visszafordult a lefelé vivő lépcsőről, megírta a »Szenvedők«-et, előadták s megérkezett a jubileum napja is. Nagyszerig bankettet rendeztünk a szerző tiszte-
