Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-10-22 / 43. szám
1908. október 22. 3 NAGYBÁNYA mozgalmak e nemesszivü, fenkölt szellemű alakja volt szives elvállalni, ki lelkes gyűjtő hölgygárdájával bizonyára méltán számíthat a a kegyejetes közönség támogatására s nem egy virágszálat fog juttatni a szanatórium-egyesületnek. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület. Színésznőink — Nagybányáról. A nedves, ködös, sőt hópihés világba egy kis melegség szakad. Megszólaltattuk a színésznőket: mi a véleményük Nagybányáról s annak tapsoló közönségéről? Nem a színésznőtől kértük a véleményt, de a szép hölgyektől. Nem a súgó után Írták le alábbi soraikat, hanem sziveik szerint. És a közönség bizonyára olyan szívesen fogadja a válaszokat, mint amily szeretettel Írták meg azokat. Hadd beszéljenek különben erről a levelek. Jakab fíy Jolán. Kedves Szerkesztő Ur! Mit írjak én Nagybányáról a nagybányaiaknak, mikor nem írni, de énekelni szeretek nekik ? A kritikusom aranyos gyerek, szellemes pajtás, törzsgyökeres bohém, a Szerkesztő ur a második Porzsolt Kálmán, a város még téli köntösében is végtelenül hangulatos, a közönség pedig olyan édes, mint a legfinomabb Kugler. Nemcsak én, de Sarah Bernhardt is megelégednék vele. Krémer papa pedig a legjobb direktor széles e hazában. Imádom ezeket a faragatlan deszkákat is és a Nemzeti Színház színpadját nem adnám oda értük. Imádom a közönséget. Megszerettem annak minden rendű és rangú tagját. Hogy pedig szerencsétlen ötleteimet befejezzem, megsúgom, hogy csütörtök este lesz Ja- kabffy Jolán jutalomjáléka . . . Szeretném, ha az en aranyos publikumom akkor is úgy szeretne, mint a mennyire én ölelem át a lel- kemmel. Üdvözli: Jakabffy Jolán. Ladányi Mariska. Kedves Szerkesztő Ur! Hiába kér tőlem szellemes megjegyzéseket. A direktorom ritkán ad szellemes szerepeket. Vegye tekintetbe, hogy társulatunk legmagasabb tagja vagyok. Valódi Atlasz, ki fél kézzel felemelem az egész színpadot. Én szoktam fejemet a liliputi sszinpad szufíitáiba beütni. Az én közönségem dicséretre nem szorul. Igazán sajnálom őket, hogy közös a sorsunk. Én a színpadon, ők a földszinten kapkodnak — levegő után. De még ebben a kinos állapotban is gyönyörűen tapsolnak. Egyedül a városi tanácsra haragszom. Mért nem építette már fel a nagytermet ? Ott tudnék én valóban szerelmet vallani imádott közönségemnek, kinek ez utón is sok üdvözletét küld a sok tapsért tisztelője: Ladányi Mariska. Galgóczy Emma. Kedves Redaktor Ur! Sok csapás ért az életben, de ilyen gyötrel- mes soha. Mondja meg annak a Mephistónak, annak az örökké gúnyos arczu kritikusnak, hogy szinte üldözési mániába estem miatta. Folytonosan üldözött. Reggel, ha találkoztunk, rögtön azt a levelet ostromolta, délben az ebédemet zavarta meg, este a színpad megett rendezett klasszikus szcénákat, vacsora közben plane kiálhatatlan volt. Én írjak valamit ? Ha őszinte lennék: az is baj volna. Ha hízelegnék: az meg nagyon li- monádés lenne. Nagybánya szép kis fészek. A közönség nagyon is müpártoló. A lapok nagyon is magasztalnak. A tapsok pedig valami idegizgatók. Ritkán hallottam ilyen őszinte tapsokat. A színpad csupán a kellemetlen. Egy szűk deszka koporsó, a hol a láva izik és a hol mi szegény áldozatok szinte összesorvadunk. De azért ennek a közönségnek akár még egy félévig is szívesen énekel tisztelője: Galgóczy Emma. Benes Hona. Kedves Szerkesztő Ur! Mért írjunk mi Nagybányáról, mikor a »Nagybánya,« ez a kitűnő lap helyettünk is beszél ? Drámai 'színésznő lévén, nem értek a szellemeskedéshez. Szeretném, ha Égly Mihály egy hatalmas darabot Írna s a főszerepet én játszhatnám el ennek az igazán lelkes és kedves közönségnek. Szeretem. Tegyen ön helyettem vallomást majd a színi kritikában és üzenje meg ennek a szép, nemes közönségnek, hogy a Múzsák világában nagy az öröm és vigadalom, mert elsősorban nem lesz deficzit, másodsorban nincs közöttünk az a színésznő, avagy színész, aki Nagybányára egy szatirikus megjegyzést merne megkoczkáz- tatni. Jaj lenne neki. Rögtön meglincselné a gárda. Szeretném, ha Nagybányának állandó színháza volna. Soha nem vágyódnék el innen. Tisztelője: Benes Ilona. Báródi Kató. Kedves Szerkesztő Ur! Tudok játszani állítólag. Kaczagni is mindhalálig. A nyelvem egy örökmozgó gépezetecske. Csak a tollat nem bírja a kezem. Az nagyon súlyos tárgy. írjanak maguk rólam, én maguk helyett játszom. Lelkes hangulatom ugyan azt a bizonyos, hires mondást juttatja eszembe: Nagybányát látni és meghalni . . . Ennek a közönségnek jaj de szívesen, könnyű kedélylyel játszom, mert romlatlan és megbecsüli a színpadot, szereti annak lakóit. Legjobban szeretném azonban a kereszthegyi bányát, mert hetenkint öt uj toalettre van szükségem. Üdvözli: Báródi Kató. Lapzárta előtt vettük a következő sorokat: Kedves Szerkesztő ur1 Ne vegye tolakodásnak, hogy amint Szerbia trónörököse mindennüvé behatol, szerény direktori lényem is minden interjú mellőzésével e hasábokra törekszik. Feljebb a primadonnáim csattognak, itt egy őszhaju, redőshomloku és szigorú direktor nyilatkozik. Nem tudtam szivem csábitó vágyának ellent- állani. Azt hittem Herkulanumot jelenti számomra Nagybánya. Lázas álom volt. Felébredtem Aranyországban. Szegény feleségem a pénztár örökös rabja. Oh de jó ez az örökös raboskodás. Éltetem Torday Imre urat, hogy ezt a szűk termet templomunkká varázsolta. Éltetem önt is kedves Redaktor ur, hogy rózsafából faragta tollát és nem holmi lándzsából. A mit az én művésznőim Bányáról Írtak, az megható, őszinte s a mi legfőbb, az igazságnak nem kerékkötője. Ünnepélyesen kijelentem, hogy társulatom tagjainak fizetését a jövő hótól kezdődőleg ötven százalékkal felemelem. Ha visszatérek boldogulva hon, Hadd lássam népemet vitányidon. Igaz kézszoritással : Krémer director. Színház. A mi közönségünk operette-közönség. Akármilyen morális kijelentés is, hogy a könnyed, franczia szellem helyett néha-néha egy-egy komoly darab — erkölcsileg is súlyos — elevenedjék fel a mi díszes, kis színpadunkon: őszintén szólva, hálátlan vállalkozás. Nem könnyekre, axiómákra szomjas a közönség; kaczagni és látni akar lélekszakadásig. Ezt igazolta az elmúlt hét is. Életveszélyes dobta le magáról nagy gyapotkendőjét, amelyikbe be volt burkolodzva: — Sándor a levegőbe röpítette a cárt. Most öt perczel előbb. Az emberek mintha villamosütést éreztek volna a testükön: — Vladimírt? — Nem, az újat. Pétert. A pályaudvar előtt. Most érkezett Moszkvából, hogy proklamálja magát. Cafatokba röpült. Örült pánik. Sándort elfogták. A bizottság tagjai, csupa halálra szánt arcz, összenéztek. — Ügyes dilletáns, dünnyögte magában valaki. Egy őszbecsavarodott ur, aki az imént még az uj proklainátiót szövegezte, czeruzájával huzigálni kezdett valamit a fogalmazványában: »Vladimir cár megőrült. Zsarnoki hajlamaival ösmert utódját Pétert utolérte a népszabadság bosszúálló angyala, tehát az uj czár... Az öreg ur a körülállókra tekintett: — Ki is most az uj czár ? — Cirill, mondta valamelyikük. — Tehát Cirill... és papirosa fölé hajolva folytatta a szövegezést. Merinoff, aki fagyos mosolyával még mindig ott ült az asztal végén, czinikusan szólott: — Reggel Vladimir, délben Péter, este Cirill. Ez oly gyors torlódása az eseményeknek, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnunk. Szólt és odalépvén az öreghez, elyette előle az asztalról a már kész kiáltványt és ketté hasította. — Az éjjel, mondta felvillanó szemmel, proklamáljuk a kaszárnyákban a forradalmat. Aztán, mialatt a többiek a meglepetés lelkesedő tüzében pillantottak reá, egy gondolatnyi ideig sötéten, a mérhetetlen nagyravágyás rideg számításával tekintett maga elé. — Itt az ideje, beszélte hangtalanul ez a tekintet, — itt az ideje, hogy magamhoz ragadjam a fő hatalmat. Odalent valahol a szomszéd utcában sor- tüz hallatszott. A nép — ez a bolond ágyutöl- telék, lövette rakásra magát — a szabadságért. A halál angyala pedig, amely ott suhogott a tűzkeresztségben kavargó tömeg között, gúnyos szánalommal sziszegett a sebekből vérző halottak és sebesültek fölé hajolva: Azért a népszabadságért estetek el ugy-e mámoros fajankók, hogy a Vladimirek, Péterek és Cirilek helyett holnap Merinoff, vagy holnapután egy másik mindenható demagog lába előtt heverjetek a porban ? Szólt, és puskaropogás, halálorditás között vijjogó kaczagással suhant tova, hogy más elesetteknek a fülébe súgja a silány históriai igazságot, amelyet a szabadság fantomát kergető eleven ágyutöltelék évezredeken át nem volt és talán nem is lesz képes megérteni soha. Zsoldos László. Kapható a gyógyszertárakban, de biztosan az J5Inergin vállalatnál Pécsett, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. Leghathatósabb és legizletesebb hizlaló és vértisztitó szert Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménynyel kipróbálva! * Sietleti a járást és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és az ótvart, vjycl IllcKGKllCl. _ biztosítja a csontok és izmok ép fejlődését — javítja és — rendezi az emésztést. P^1nr^Hf=*Lrn*Ál * Utolérhetetlen vérképző, gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, F ClIlOllcKIlCi. — mellbajosoknál megszünteti az izzadd izzadást és elősegíti a gyógyulást.
