Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-02 / 14. szám

1908. április 2. NAGYBÁNYA 3 dr. Sohönherr Gyula a társaság titkára és a Turul volt szerkesztője folyó évi márczius hó 24-én, Nagybányán, élete 44-ik évében, hosszas betegség után meghalt. Korán elköltözött tár­sunk emlékét nagy érdemei iránt érzett hálás kegyelettel fogjuk megőrizni. Budapesten, 1908. márczius hó 24-én A gyászoló családhoz az ország minden részéből, sőt a külföldről is még egyre érkez­nek a kondoieáló táviratok, levelek. A kon- doleálók sorában ott vannak a tudományos és Írói világ, közéletünk kitűnőségei, nagynevű férfiai, kik országosnak jelezve a vesztességet, mely a tudományt érte, igaz részvéttel osztoz­nak ősi bányavárosunk s a család mély gyá­szában Részvétüket fejezték ki: Fraknói Vilmos püspök, gróf Teleki Géza v. b. t. t. és neje, Berzeviczy Albert v. b. t. t. és neje, Láng Lajos v. b. t. t, Wlassics Gyula v. b. t. t, Plósz Sándor v. b. t. t., Erdélyi Sándor v. b. t. t., Jekelfalussy Lajos v. b. t t„ Herczeg Fe- rencz, Bérezik Árpád és neje, gróf Teleki Sán­dor, gróf Teleki László, gróf Teleki László Gyuláné, gróf Teleki Iska, Lánczy Gyula, a budapesti egyetem bölcsészeti fakultásának dé­kánja, Lakatos Ottó, minorita rendfőnök, Thal- lóczy Vilmos, gróf Serényi Pálné, Hubay Jenő, gróf Teleki Miksáné, Ferenczy Ferencz, Bársony János ud. tanácsos, Földes Béla és neje, Blom­berg báróné, Robelly Lajosné, Thaisz Péter, Puky László, Gaál Lajos, Posta Béla egyetemi tanár, Szmik Antal, Vécsey Tamás, dr. Kossu- tány Tamás, Vámbéry Ármin, Rakovszky Géza, dr. Grosz Emil, dr. Terray Pál, Radisics Jenő az iparművészeti muzeum igazgatója, Pap Géza, Jurkovits Emil, Szalay László, a heraldikai és genealógiai társaság, Fejérpataky László, a Szé­chenyi könyvtár nevében, gr. Teleki Sándor (Nagysomkut), dr. Erdődy Ignáczné, Mandello Gyula és Magda, dr. Kosztka Emil, Ábrányiné Katona Clementin, dr. Károlyi Árpád, Latinovits János, Szász Károly, Korányi Sándor és neje, Szathmáry Béláné, dr. Hampel József és neje, Richl Gyula és neje, Hosszú Biri és Róza, Ha- rácsek László és neje, Ahácz Menyus, Ahácz Guszti, Hültl József, dr. Hültl Dezső és neje, özv. Pellion Béláné, Újhelyi Hugó és neje, Kol- tányi Ferencz, Földváry József és neje, Breán Kázmérné, Kégly Seréna, Héder család, Ger- gelyék, Hirsch Ida és Jakab, özv. Szabó Ber­talanná, Balázs Béla és neje, Áldássy Antal, Tury Gyula, Zala György, Stettka Gyula, Fe- renczi Károly, Domahidy Blanca és Viktor, dr. Pataky János, Ahácz Imre, Várady Erzsi, Herrer Xandrin és Cézár, Lovrich Gusztáv, Emma, Józsi, Gyula, Ujfalussy Miklós, Ajtai Tercsi, Staibl Juliska, Bund Károly, Ladies László és Margit, dr. Szaitz László és neje, Hendrey Ilonka, Zupkó József és neje, Nagy Ignácz és neje, Balló Ede és neje, Hunnia csolnakázó- egylet nevében Lisznyay, Pásztélyi, Horánszky, Sztancsek János, Kliment Gyuláné, Kliment Ferenc, Takácsy Ignácz, Botzenhardt Ferencz, Gyenes László, Horánszky Dezső, Incze Sán- dorné és Béla, Schochné Prugberger Mária, Palmer Mari és Arthur, Gönczi Jenő, Mikecz Ká­roly, Buday Sándor, Vas Ferencz és neje és még igen számosán. Szatmárvármegye törvényhatóságának leg­utóbb tartott közgyűlésén dr. Falussy Árpád főispán a részvét legmelegebb szavaival emlé­kezett meg azon súlyos vesztességről, mely dr. Schönherr Gyula halálával a tudományos világot s Szatmárvármegyét érte. A boldogult Szatmárvármegye nagynevű fia volt, kinek tu­dományos működése dicsőséget hozott a vár­megyére is. Indítványára a törvényhatóság mély részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést s az elhunyt tudományos érdemeit jegyzőköny­vébe igtatta. Dr. Makray Mihály polgármester a szom­baton tartott városi közgyűlésen méltatta a bol­dogult nagy érdemeit s vázolta ama nagy csa­pást, mely dr.* Schönherr Gyula elhunytéval j városunkat érte. A közgyűlés részvétének szin- j tén jegyzőkönyvileg adott kifejezést s megbízta j a tanácsot, hogy a gyászoló családhoz részvét- ! iratot intézzen. A boldogultat a családi gyászháznál nagy pompával ravatalozták. A halottas szobát egé­szen fekete drapériával vonták be s virágerdő és égő kandeláberek között antik aczélkoporsó- ban pihent a boldogult a díszes ravatalon. A szenvedés kinyomata nem látszott meg arczán, mintha csak elszenderült volna . . . Városunk közönségének s az ide érkezett küldöttségeknek impozáns részvéte mellett f. hó 26-án helyezték örök nyugalomra a r. kath. sirkertben. Nagy halottunkat a magyar nemzeti mu­zeum s a múzeumok és könyvtárak országos tanácsa és főfelügyelősége képviseletében Sza­lay Imre miniszteri tanácsos, a muzeum igaz­gatója, a Széchenyi-könyvtár nevében Fejér- pataky László igazgató, a nagybányai muzeum- egyesület nevében dr. Rencz János főgimnáziumi igazgató búcsúztatták el mélyen megható gyász- beszédekkel. Dr. Schönherr Gyula haláláról szóló nek­rológokba, úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó hasábjaira az a valótlan hir csúszott be, hogy a fiatal tudós betegsége folytán szemevilágát egészen elvesztette s elméje is teljesen elborult. E közlemények nem felelnek meg a valóság­nak. Törékeny teste összeroskadt ugyan s nem birt a gyilkoló kórral megküzdeni, de szellemi képességét s bámulatos emlékező tehetségét még az utolsó pillanatokban is bírta. Betegsége alatt is folyton olvasott s a legnagyobb érdek­lődéssel kisérte a múzeumi ügyeket. Most már kint pihen a csöndes temetőben. A toll kiesett lehanyatló kezéből. De az­zal a tollal ragyogó, soha el nem tűnő betűk­kel jegyezte be nevét a magyar históriai iro­dalom lapjaira! Rákéták. — Villanyvilágítás. — Igen sok théma él a földön, Mi roppant módra kellemes . . . Van köztük olyan, mely unalmas, És akad amely szellemes! S m.a keserű prózába járunk, Oh hol késik a Messiás ? . . . Oh merre csillansz, merre hóditsz Te jó villany világítás ! Sötétbe bandukolni folyton Veszélyes, szörnyű néha tán . . . Különösen, ha ingatagság Ül a mámoros koponyán ! A mennyi korhely él a földön Annak a sóhajtása gyász . . . Óh ments meg már az elbukástól Te jó villanyvilágítás ! Oh mert ha jó is, hogyha édes A kormot hintő méla éj . . . És felcsapong méhén a szívnek Sok titkos édes szenvedély . . . És mert a csók sötétbe jó csak És néha a szerelmi láz . . . Feláldozzuk mindezt bizonynyal Értted villanyvilágítás ! És látom félig önfeledten A fényárban rezgő teret.. . Oly meghatott a nagy közönség Es ünneplők az emberek! m S az ázsiója nő a szívnek Ah itt van a feltámadás: Világíts már egy jobb jövőbe Te jő villanyvilágítás ! És villany mellett lumpolunk majd S veszünk hitelbe jó sokat . . . Villany mellett Írják a váltót . . , Villanyos lesz az indulat . Villanyos lesz a szív, a lélek És nő majd a szerelmi láz ... Oh jöjj szerelmünk, jöjj maiasztunk Te jó villany világítás ! Redactor ur ön is belátja, Hogy lelkesedni szép dolog . . . Tehát alantirott ezentúl A villanyért hevülni fog! — És ami fő, villany mellett ér Utói egyszer az örök álom : 0' a tulvilági üdvösséghez Az utat jobban megtalálom. Rikkancs. — Na és tégedet nem bántja a kíváncsi­ság, minek vagy te edj aslaba szamár ? — Nü? — Adtál te a Hirsch Lajos & fia cégnek edj ütvenes helyett kellü ötvenes. Én, Grünstein Móric, láttam ! Grönfeld ur ijedten kap a tárcájához, egy pillantást vett bele s azután kezeit tördelve for­dul Grünsteinhoz. — Móric, oh bocsássál te nekem meg ne­kem edj aslaba szamárnak! Ledjél te nekem tonu a Hitsch Lajos & fia cégnél, — Leszek, de először visszaadom o pafant, — óh édes Móric! le nadjlelkü ! Grünfeld ur összedörzsöli a két tenyerét, hátralép egy lépést, majd nekiszalad Grünfeld- nek, ki egy kissé meghajolva, alázatosan tartja az arcát és ismét csattanás és kalaphullás, Azután karonfogva egymást, hevesen geszti­kulálva visszaindulnak a börze felé, de most már gyorsabb, apróbb lépésben. Mondhatom, ez inczidens egészen kizök­kentett tragédiái hangulatomból, sőt e pillana­tokban az én szemeim előtt az emberben any- nyira előtérbe nyomult az emberi, hogy nem sok különbséget láttam a töprengő Hamlet és azon csöndes söröző között, ki éjfél után azon tűnődik, hogy megigyon-e még egy kriglivel vagy se? Beláttam, hogy az napra minden erőlkö­désem hasztalan. A sötét felhők is elvonultak, csak itt-ott úszott még egy-egy darabka foszlány s nyomuk­ban felragyogott a csillagok ezreinek remegő, halvány fénye. — Eh! az idő sem kedvez többé ! gondo­lám bosszankodva. Csak a szél sivitott még mindig, magasra korbácsolva a Duna hullámait. Elnéztem hossza­san a habok tornyosulását s ép azon szeren­csédének ezreire gondoltam, akik évenkint az élet nehéz terhei elől ide menekülnek, midőn egy magánosán ácsorgó nőt vettem észre lent egészen az alsó rakodó partoknál. — Öngyilkosjelölt! gondoltam villámgyor­sasággal egész önkéntelenül, meg fogom men­teni, meg kell mentenem! Észrevétlenül én is lekerültem az alsó partra s hiuz szemekkel lestem minden moz­dulatát. Lassú, támolygó léptekkel, lehajtott fővel bolyongott egymaga. Sehol egy élő lélek, csak mi ketten, itt közel a halál birodalmához. Biztosan szegény özvegy asszony lesz, ki­nek az urát leütötte a hajókötél s most öreg, töpörödött korában egymaga nem bir eleget keresni, hogy odahaza az árvák élhessenek . . . Mit érezhet most? Mire gondolhat most e szörnyű órában ? 5sini, valamit szorongat a kezében, úgy néz ki, mintha levél volna; valószínűleg a bú­csúzó levele. ... tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűz­biztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő tfltnfflrlrnniraif vB'tumir,á“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad IclUICuuűllyúy. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = JIM" lityi ZSildelllteiŐk áiíedéséie is kiváltán Mm. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom