Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-26 / 13. szám

1908. Márczius 26. NAGYBÁNYA 3 nek levét elsősorban a bevándorolt munkások isszák meg. Ezeknek nyomoráról a napi sajtó ijesztő képet fest. Chicagóból azt írják, hogy az ottani hús- nagyvágók üzemük redukcziója miatt több, mint 40.000 munkást bocsátottak el az utóbbi hó­napok alatt, a kiknek legnagyobb része magyar. Az elbocsátott magyar munkások a helyet, hogy elutaztak volna, továbbra is ott maradtak, de természetesen hasztalanul kerestek uj foglalko­zást. Pénzkészletük fogytával egyenesen a kol­dulásra szorultak és ez olyan mérveket öltött, hogy a békebirák egyetlen nap leforgása alatt száznál több magyarországi illetőségű munkást büntettek meg csavargás és koldulás címén. A közigazgatási hatóságok különben is teljes szigo­rúsággal járnak el most az idegen munkásokkal szemben és azokat, a kik két éven belül érkez­tek az Egyesült-Államok területére és foglalko­zásuk jelenleg nincs, mint az állam terhére eső elemeket, az európai kontinensre deporláltatják. A magyar kivándorlók szánalmas helyze­tét legjobban az jellemzi, hogy a húsárugyárak ingyenes étel-osztásánál ezrivel verődnek össze. A húsnagyvágók ugyanis most, a köznyomor enyhítése érdekében, a gyengébb minőségű hús egyrészét ingyen osztják ki a munkanélkülieknek. A kiosztás este 6—7 óra között történik és a környék ilyenkor szinte visszhangzik a magyar szótól. A tolakodás — dacára a rendőrség eré­lyes közbelépésének — oly nagy, hogy a men­tők állandó őrjáratot tartanak fenn és még igy is megtörtént, hogy többeket a szó szoros ér­lelőiében agyongázolt a tömeg. Hasonló jelenetek folynak le a hajléktala­nok menhelye körül is és a napról-napra ismét­lődő razziákon mindig husz-harmincz magyart fognak el, a mint éjszaka idején az utczai pa­dokon, bolthajtásokban alszanak. A magyar segitő- egyesületek alapjai már teljesen kimerültek és ezzel a tömeges Ínséggel szemben a főkonzulá­tus sem segíthet. Azoknak az ügynököknek, a kik bánya- és irtási munkálatokra keresnek em­bereket, most fényes aratásuk van, mert a meg­szorult magyar munkások még erre a foglalko­zásra is készséggel vállalkoznak, noha jól tud­ják, hogy életük állandóan veszélyben forog és e mellett nyomorúságos bér mellett rabszolga- sorsba jutnak. Ezt a kétségbeejtő helyzetet azután még csak rontja az, hogy még mindig sok kiván­dorló érkezik Európából, a kik a munkabére­ket a végletekig alákínálják és kevésbé kimerüli erejük révén kiszorítják a régi munkásokat. A kisebb vidéki városokból is sok munkás tolul a nagyobb metropolisokba és csak szaporítják a munkanélküliek számát. A hatósági és egyesületi munkaközvetítők előttmár hajnalban ezer és ezer munkás tanyázik olyan tömegben, hogy a rendes utczai közlekedés fennakad. Az üzemben levőgyá­remekéből. De e perczben úgy találta, hogy Fidiász közönséges kontár, aki nem méltó egyébre, minthogy örökké csak durva kőkorsót faragjon. Elvakulva vetette magát az Olympusz leg­parányibb lábacskái elé: — Istennő! Olyan vágy gyuladt föl a lel­kemben, amely csak kárhozata, vagy legnagyobb üdvössége lehet egy halandónak. Szeretlek Áfro- dite és azt akarom, hogy az enyém légy. Mit kívánsz? Gazdag vagyok és hatalmas. Ha aka­rod hadat vezetek az Olympusz ellen, letaszí­tom onnan Zeuszt és a gőgös Hérát és téged teszlek meg az istenek királynőjének! Afrodite mosolygott. Mosolyától gyöngéd rózsás pir derengett a szentélyben; a halovány, lehetszerü rózsapir, mint a friss hajnaltény, reszketett a galambok hófehér tollán. — Nem haragszom vakmerőségedért, ha­landó. Asszony sohasem haragudott meg még azért igazán, ha szerelmes epekedéssel betörtek hozzá. Sőt mi löbb : vártalak is, hiszen láttam, hogy napok óta itt kóborolsz a ligetemben, melynek lombjai sóhajtásaidtól lengenek. rak kapui zárva vannak és noha nagy táblákon hir­detik, hogy munkásokat többé nem vesznek fel, mégis százan és százan tesznek kísérletet a be­jutásra. A hatóságok most több délvidéki erdőtu­lajdonossal tárgyalnak a fölös számban levő munkaerők foglalkoztatása érdekében, de a nyomasztó pénzviszonyok miatt erre sincs sok kilátás. Épen ezért elhatározták, hogy a rend­őrség létszámát ideiglenesen másfélszeresre sza­porítják, mert komoly rendzavarásoktól tartanak. A vagyon ellen elkövetett vétségek és bűn tettek száma különben is ijesztő mértékben nö­vekszik, amit csak fokoz az, hogy a békebirák csak minimális büntetést rónak azokra, akik az éhségtől űzetve élelmiszereket lopnak. A munkások elhelyezésére a san-franciscoi építkezéseknél is kísérleteket teltek, de már olt is fölös számban vannak a munkások. Ezzel szemben igen sok munkás indul útnak Kanada felé, ahol az állam telepeseket keres, de ahol az abnormis időjárási viszonyok miatt fölöttébb szomorú sors vár a kivándorlókra. Hasonló szomorú viszonyok vannak az Egyesült-Államok többi nagyobb városaiban is. így például a londoni »Daily i\lail< tudó­sitója a következőket jelenti Newyorkból: Jóllehet az Egyesült-Államok minden ré­széből ezerszámra bocsátják el a munkásokat, az idegenek kivándorlása az atlanti kikötőkből eddig elejét vette annak, hogy a nyomor a munkás-lakosság más köreire is kiterjedjen. Tegnap este látogatást tettem Hobokenben és meggyőződtem arról, hogy azok a hírek, melyek szerint az olasz, lengyel és magyar munkások olyan gyorsan menekülnek Amerikából, amilyen gyorsan őket a hajók csak elszállítani képesek, nein voltak túlzottak. Egy hajóügynök azoknak az idegen munkásoknak a számát, kiket a kü­lönböző hajóstársaságok a legközelebbi pár hét alatt hazájukba szállítanak, több mint félmillióra becsüli. Ez nagy megkönnyebbülést jeleni az amerikai munkásokra nézve, mert a gyárak, amennyire lehet, csak külföldi munkásokat bo­csátanak el, az amerikaikat pedig megtartják. A nagy állami és vasgyárakból eddig elbocsá­tott munkások számát több mint hatszázezerre becsülik. Dr. Schönherr Gyula. 1864—1908. Mély gyász érte a mi kis városunkat s e gyászunkban a legigazabb részvéttel osztozik a tudományos világ is. Dr. Schönherr Gyula, az országos nevű tu­dós, a jeles tollú történetiró, ki számos és igen Bodanosz szive reménykedve dobogott. Az istennő nagyon is kegyesen bánik vele . . . —■ Abban azonban tévedsz, ó halandó, folytatta az istennő, ha azt hiszed, hogy Afro­dite szivét fegyverrel meg lehet hódítani. Afro­dite nem vágyik hatalomra. Nem irigyli Hérát gőgös királyi székén. Afroditének nem kell egyéb, mint egy árnyas liget, egy forró, lázas tekintet és egy , pár édesen elsuttogott szó . . . És az istennő pirulva fordult el a gaval­lértól, aki tulboldogan ugrott föl térdeiről. — Afrodite édesem! kiáltotta és meg­akarta ragadni az istennő kezecskéjét, hogy csókjaival halmozza el. De Zeus leánya visszavonta tőle a kezét és most már több komolyság és szigorúság volt a hangjában, midőn igy folytatta: — Meghallgattam kérésedet, ó halandó s oly boldoggá teszlek, aminő boldog nem volt még senki az Eliziumban sem. Azonban egy föltételt szabok eléd. Te minden este bekened homlokodat e kenőcscsel és láthatatlanul suhansz templomomba, s ha jő a rózsaujju hajnal, ész­revétlenül osonsz haza ismét. S a világban is értékes politikai történetírással gazdagította iro­dalmunkat, f. hó 24-én, tegnap este meghalt vá­rosunkban, hová a szülői házhoz ezelőtt pár hónappal enyhülést, gyógyulást jött keresni. Törékeny szervezete nem birt a gyilkoló kórral megküzdeni s a leggondosabb és leg­önfeláldozóbb édes anyai szerelet sem bírta őt megmenteni: össze roskadt java férfikorában. Alig negyvennégy évet élt, de ez évek kora ifjúsága óta lázas, soha nem szünetelő munká­ban teltek el s valóban, minden frázis nélkül elmondható a megboldogultra, hogy a munka, a tudomány vértanúja. Hogy a tudományos világ minő értékes s alig pótolható erőt vesztett dr. Schönherr Gyu­lában, azt főleg azok a nagynevű férfiak tudják, kik évtizedek óta együtt dolgoztak ővele, kik ismerték nagy kvalitásait, rengeteg ismeretét, munkaszeretetét, mely határokat nem ismert s azt a rajongó lelkesedést, melylyel a tudomány iránt viseltetett. A nagy munkában, melynek pihenője alig volt, ereje végre is kimerült s az elmúlt év folyamán súlyos betegség támadta meg, mely gyors léptekkel vezetett a katasztrófához. Jel­lemző az elhunytra, hogy még betegségében sem tudott pihenni, egyre dolgozott s egyre szőtte szép terveit, hogy miként fogja azt a ha­talmas, gazdag anyagot feldolgozni, mit hosszú évek alatt a nagy levéltárakban végzett kutatá­sai alatt gyűjtött. A toll azonban kiesett lehanyalló kezéből. De azzal a tollal ragyogó, soha el nem tűnő hetükkel jegyezte be nevét a magyar históriai irodalom lapjaira. Dr. Schönherr Gyula 1864 szeptember 26-án született városunkban. Középiskolai tanul­mányait városunkban, majd Szatmáron végezte, hol az egyházmegyei papnövedékek közé vé­tette föl magát. De az egyházmegye köteléké­ből, felismerve igazi hivatását, alig két év múlva kilépett s a budapesti egyetem jogi fakultásá­nak lett a hallgatója. Már ez idő tájt igazi nagy előszeretettel foglalkozott a históriai tanulmá­nyokkal s a muzeum könyvtárának a legszor­galmasabb látogatója volt. A történelmi tudo­mányok iránt táplált nagy szeretete vezette őt Bécsbe is, hol egyetemi tanulmányai befejezé­sével a csász. kir. történeti intézetnek lett a hallgatója. Onnan visszatérvén a magyar fővárosba, a nemzeti múzeumba hívták meg, hol csak­hamar mint segédőr a levéltári osztálynak lett vezetője. Már ekkor igen gyors egymásutánban jelen­tek történelmi tanulmányai, értekezései a Száza­dok, Turul, a Magyar Könyvszemle hasábjain sez utóbbi tudományos folyóiratnak 1893-ban át is vette a szerkesztését. 1892-ben a magyar heraldikai és geneo­hallgatsz az éj drága titkairól; senkinek sem szabad tudnia, hogy maga a szerelem isten- asszonya üdvözít kegyeivel. Mert ha csak egy szempillantással sejteted a titkot: nemcsak el­veszted azonnal a boldogságodat, de isteni ha­talmamnál fogva rögtön letaszítalak a Tartarus fenekére . . . Bodanosz esküre emelte a két ujját. Ar- czán tiltakozó felháborodás ült, hogy tud ő róla az istennő ilyen lovagiatlan eljárást feltételezni ? — Megállj! fogta meg a kezét Afrodite. Még nem fejeztem be a mondókámat. Más vá­lasztást is tűzök eléd. Megteheted azt is, hogy minden este mindenek szemeláttára jöjj lige­tembe. És mindenkitől irigyelve távozzál innen. Hunyorgass a szemeddel, ha rólam esik szó az emberek között. Ejts el a barátaid előtt titko­lózó és éppen ezért sokat mondó czélzásokat, ha szépségemet dicsérik. Szóval: dicsekedj el vele az egész világ előtt, hogy Afrodite a ked­vesed . . . Ám ebben az esetben voltaképpen én nem leszek a tiéd. Hanem mig a világ azt hiszi, hogy az én szerelmemet élvezed: az én hasított orrú szerecsen rabszolgálóra várjon reád. „BITUMINA“ tetőfedőanyag. Jiunt" réíi zsiidsiyiei Mm is kiválóan tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tető- lemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő »Bituminá«- val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. Csakis védjegygyei ellátott tekeroseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom