Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-13 / 7. szám
4 NAGYBÁNYA 1908. február 13. Vájjon a mi humanus korunk humanus népei miben különböznek a római czirkuszok fehér togáju népségétől, mely rózsakoszoruval fején, falernusit szürcsölgetve gyönyörködik a keresztre feszítettek iszonyatos haláltusájában, a vadállatok által széttépettek halálhörgésében, Neró élő fáklyáiban s a borzalomnak egyéb pokoli raffmeriáiban ? * • És az újságok! A krajczáros lapok 1 Talán csak ők tudják valójában, hogy mi kell a mi humánus népünknek, mely az emberszeretet jegyében fogantatott. Pitaval rémregényeibe illő színezéssel Írnak le minden legkisebb részletet, azt is, ami megtörtént, azt is, ami meg nem történt. A borzalomnak, iszonyatnak nincs oly húrja, melyet ineg ne érintenének, melyek alkalmasak arra, hogy hassanak a petyhüdt idegekre. Az egyik riporter meginterjúvolja magát a hóhért, a másik kerülő utakon meghivatja magát az elitéit által, mert csak igy lehet az elitélthez bejutni s meginterjúvolja őt. És oldalszámra öntik a tudósítást, hogy az a szánalomra méltó vén zsidó, ki tizenegy hónapja szenvedi-át Dante-poklának minden iszonya tosságát, mit tett utolsó óráiban, evett vagy nem evett, czigarettázott vagy nem czigarettá- zott, nyöszörgött vagy nem nyöszörgött és a mi humanus közönségünk falva-falja e lapokat s egy pillanat alatt úgy széthordja, hogy aranyért se juthatni egy-egy példányhoz. Az élet dúsgazdag tragédiákban. Ha a városok külső negyedeiben jár az ember, nem egy eseílenül összetákolt viskóra akadhatunk, melynek odújában a halál borzalmasságának minden jelenete lejátszódik. Láthatunk a betegségtől, nyomorúságtól korán összefonnyadt, összeránczosodott arczo- ; kát, félig megüvegesedett szemekkel, láthatunk | a rémülettől siró asszonyokat és gyermekeket, j kik vergődve állják körül a haldokló, kenyér- j kereső családfő ágyát s akik esengenek az ir- I galomért, sikoltoznak a humanizmus egy da- | rabka kenyere után, de láthatjuk azt is, hogy az emberszerető közönség, mely egyptomi czi- j garettákkal traktálja a halálra Ítélt és siralomházban ülő Húsz Ábrahámot, részvétlenül suhan el e nyomorúságos viskók mellett. Pedig halálhörgést ott is hallhatna. De hogy az érdekes, hátborzongató s kellemesen izgató legyen a mi humanus közönségünknek, ahoz Báli Mihály kötele is kell... * Aminő visszataszitóak a külsőségek, épen olyan visszataszitóak e dráma hősei is. Mihálka János, a volt csendőr, ki a törvénynek éles kardu őre lévén hosszú ideig, teljesen tisztában lehetett borzalmas tette következményeivel. Aki rendkívüli hidegvérrel, állatias brutalitással tudta leütni két áldozatát s a vértől párolgó s még meleg holttesteket kifosztani, de aki ájultan esik össze bírái előtt, midőn a saját nyomorult életéről van szó, amidőn meghallja, hogy a Kúria jóváhagyta a halálos ítéletet. S aki a legfelsőbb kegyelem kihirdetése után, örömében talán kékvókot járt Czellájában, mert megmenekült a kötéltől vagy a saját szavai szerint, mert van Isten . . . Förtelmességben vetekedett vele Hasz Ábrahám, ez a vén szenteskedő, aki huszonnégy órán át bőjtölve mormolta az imákat s még a sir szélén is, Isten és emberek előtt ártatlanságát hangoztatta. — Ártatlanul halok meg! voltak utolsó szavai. Valóban, ha a vizsgálat adatai és Mihálka János töredelmes vallomása megdöbbentő bizonyossággal nem igazolnák bűnösségét, meg- átalkodottsága valóban kétséget támaszthatna a szivekben. Hiszen egy-két perczczel a halál előtt hírhedt bűnösök is megtértek. Húsz ajkán a hazugságot a kötél fojtotta el. . . 1 ságot, az árvaságot, amit az az ember hozott őrájuk, ők csak a férjet, az apát látták őbenne És bizonyára, ott a zsidó temető szélén, hol egy félreeső helyen hántolták el a gyalu- latlan koporsót, ennek a három árvának forró könnyei felolvasztják a havat a sirdomb fölött. És e könnyekben megtisztul a durva emberi indulat s e könnyeken át csak a szánó részvét férkőzhetik a jeltelen sirhalomhoz. Rakéták. — A fogyasztási adó. — Somér korában mért nem éltél, Avagy Héllasznak szent honán . . . Zsuroztál volna Jappiterrel Minden csütörtök délatán Nem rettent volna meg a lelked, Ha felsivít a szörnyű szó — Hogy ah az újkor minden átka A fogyasztás adó ! A fórumon mért nem pihentél A cyprusi bor lángital — Megrészegültél von' barátom Kornéliának bajival. A végrehajtó szende léptét Befuhatná mostan a hó, Ha téged szolgál áhítattal Te fogyasztás adó ! Siralmas arozok a jelenben, Minő más is volt, ami volt . . . Tokaj hegyén a kis pacsirta Csak a szabadságról dalolt! Ma már a nótája siralmas, Dalos szive oly zokogó — Nem a múzsa az ihletöje: A fogyasztás adó! Maholnap édes jó barátom■, Szelíd, bús, könyüs fájdalom — Nem zsong eyy dal se már szivedben, Hogy a pincze — a Pantheon ! A denaturált spiritusz lesz Az asztalodon hangadó — Hogy árnyával a sírba tűnjön A fogyasztás adó! Lennék miniszter csak, tudom jól, Szobrot emelne, szép hazám — Amennyi vendéglős e földön, Aldón tekintene reám ! Egy tollvonás — s a szürke élet Egy örökös nagy dáridó — Nem sírna vissia senki téged Te fogyasztás adó! Hajdan kupába tűnt a bánat, Ma idegen literben él, A pincze régen tárva állott Ma rajta a lakat beszél . . . 5 ha nyikorog a kulcs a zárban . . Sírva nyillik az ajtó . . . Nem vendég jön, de az adóért A végrehajtó ! Rikkancs. HÍREK. Február 13. Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgármester holnap, csütörtökön hivatalos ügyekben Budapestre utaEgy igazán szivettépő, megható jelenete mégis volt e huszonnégy óra történetének. Az egyetlen fölemelő momentum, mely sziveinkhez férkőzött. Az, midőn felesége és két kis gyermeke Viszontlátták Húsz Ábrnhámot a siralomházban. Az a szegény, agyongyötört asszony, az a két elárvult gyerek ártatlan szivöknek egész szeretetével, kiáradó melegségével, könyezve, sikoltozva, ájuldozva borultak a remegő ősz emberre és csókolták arczát. kezét, ruháit. Feledtek mindent, a szégyent, a nyomorunk. _ Heinrieh Viktor petrozsényi h. bányaigazgató, Szabó Adolf nyug. erdőigazgató veje pár napot városunkban töltött. Kinevezés. Dr. Falussy Árpád főispán Sikolya Bálint végzett joghallgatót díjas közigazgatási gyakornokká nevezte ki s szolgálattélelre az alispáni hivatalhoz osztotta be. A miniszter köszöneté. Karácsonykor a nagybányai rém kath. plébániai hivatal Szent Antal perselyének adományaiból 20—20 elemi iskolába járó fiút és leányt látott el meleg léli ruházattal. E jótékonyságért a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter most Szőke Béla h. plébánoshoz intézett leiratában elismerését és meleg köszönetét fejezte ki. Esküvők. Boromisza János, a Ferencz Józséf- rend lovagja, Zenta város nyug. polgármestere, ügyvéd s neje almási Kovachich Kalicza örömmel tudatják, hogy fiuk, Boromisza Tibor festőművész, honvéd huszárhadnagy február hó 8-án vezette oltárhoz Torday Mária kisasszonyt, Torday Imre v. tanácsos, h. polgármester leányát. — Dr. Blumenfeld Dezső nagysomkuti ügyvéd tegnap tartotta esküvőjét Trankovits Ábrahám nagysomkuti földbirtokos leányával, Amáliával. Pályakoszoruzott költő. A Kisfaludy-társaság Bulyovszky-di]ál A bosszú ez. költeményével Zempléni Árpád, neves poéta, Révész János sógora nyerte meg. A költeményről a birálók a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoznak. Szivből örülünk Zempléni újabb diadalának, hisz őt rokonszenves baráti kötelékek . fűzik városunkhoz is. A muzeum egyesület közgyűlése. A muzeum- egyesületnek vasárnap délelőtt 11 órára hirdetett közgyűlését nem lehetett megtartani, mert az egyesület tagjai az alapszabályokban megkívánt számban nem jelentek meg. Valóban érthetetlen az a nagyfokú közönyösség, melyet a tagok az egyesület ügyei iránt tanúsítanak, pedig, hogy a városi muzeum vezetősége a múzeumot hivatásának magaslatára emelte, azt senki sem vonhatja kétségbe, de megcáfolhat!a- nul igazolják azon elismerő nyilatkozatok is, melyekkel az idegenek múzeumunknak adóznak. A közgyűlés megtartásának ujabbi határidejét f. hó 15-ére, szombat este hat órára tűzte ki az elnökség a Kaszinó nagytermébe. I Thaisz Demidoff Kornélia. | ^kórságáról országszerte ismert urinő halt el Budapesten Thaisz Péterné szül. Demidoff Kornélia her- czegnő személyében, kit városunkban is jól ismertek s kinek jótékonyságát nem egy Ízben élvezték a mi humanitárius egyesületeink is. A boldogult dúsgazdag orosz herczegi családból származott s 1861-ben lépett házasságra Thaisz Péter földbirtokossal, Rubelliné Thaisz Fanni édes testvérével. A főváros társadalmi életében nagy szerepet játszott s egyike volt a főváros általánosan ismert jótevőinek, kiknek ezrek és ezrek áldják nevét és emlékezetét. A család a halálesetről a következő gyászjelentést adta ki: Thaisz Péter mint férje, özv. Robelly Lajosné szül. Thaisz Fanny mint sógornője a maguk, valamint az alulírottak és az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett, felejthetetlen jó hitvese, illetőleg sógornője, nagynénjük és rokonuk: Thaisz Péterné szül. Demidoff Kornélia herczegnő ez évi február hó 5-én déli 1/il órakor, áldásdus és jótékony életének 78-ik évében, rövid szenvedés után az Urban csendesen elhunyt. A drága halott hült teteme folyó hó 7-én délután 3 órakor fog $ gyászházban: V. kér., Deák Ferencz utcza 12. szám alatt, a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a Kere- pesi-uti temetőben, a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 8 án délelőtt 10 órakor fog a terézvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1908. évi febr. hó 5-én. Áidás emlékén! Thaisz Béla és neje szül. Jánossy Irén, Thaisz László és neje szül. Podhraczky Adrienne és leányuk, Thaisz Lajos, Thaisz Géza és neje szül. Szentes Anna és gyermekeik, Török Gézáné szül. Thaisz Irma és férje, unokaöcscsei és húgai. — A boldogult herczegnő temetésén, mely nagy gyászpompával s az előkelő világ óriást részvéte mellett ment végre, városunkból részt vett sógornője, Robellyné Thaisz Fanni is. Az Uránia Nagybányán. Az Uránia tudományos színház, mely már évek óta nem volt városunkban, még e hóban városunkba érkezik s az eddigi megállapodások szerint február hó 22. 23. és 24 napjain előadásokat fog tartani a Polyári Kör nagytermében. Az Uránia színház legújabb darabjai fognak ezúttal bemutatóra kerülni. Kereskedeimi ösztöndíjak A kereskedelemügyi ni. kir. miniszter pályázatot hirdet őfelsége, néhai Erzsébet királyné emlékezetére az »Erzsébet királyné ösztöndíj-alap« néven kezelt alapból hél egyenkint 2500-2500 és egy 1500 koronás ösztöndíjra. Pályázati feltételek meg- I tudhatok a debreczeni kereskedelmi és ipar
