Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-13 / 7. szám

VI. évfolyam. 1908. február lió 13. V-ilc szám ElöfizeTösí árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kfinyvkereskedő üzletében is. Az uj ipartörvény. Február 12. Az uj ipartörvény tervezete nagy részben immár elkészült s azt egy vas­kos kötetben a kereskedelmi miniszter most bocsátotta a nyilvánosság elé. Szerfölött terjedelmes munka, mely 28 fejezetből és 546 szakaszból áll s a sza­kaszokat bizonyára csak növelni fogja a törvénytervezet hátralékos részének, a munkaadó és munkás szervezetek, a sztrájk és békéltetés, az ipari és keres­kedelmi bíróságok, a hatóságok és eljárás fejezeteinek feldolgozása és szövegezése, mit a kereskedelmi miniszter egy foly­tatólagos füzetben fog kiadni. Ezt az elaboralumot, melyet Szte- rényi József államtitkár készített, mielőbb végleges szövegezés alá kerülne, véle­ményadás végett meg fogják küldeni az összes törvényhatóságoknak, kereske­delmi s iparkamaráknak, ipartestületek­nek, ipari, kereskedelmi s munkásegyesü­leteknek. Hatalmas, munka vár e véleményező testületekre Hiszen az ő feladatuk lesz megvizsgálni, hogy az uj ipartörvén)7 radikálisan orvosolja-e azon bajokat, amik már évtizedek óta sorvasztják az iparos, főleg pedig a kisiparos osztályt s ha pedig e törvénytervezet is csak újabb csalódásokat s kiábrándulásokat rejtegetne magában, rámutatni arra az egészséges irányra, melyet a törvény kodifikátorainak követniük kell. És e tekintetben a véleménvező tes- tületek szavainak súlyosan kell a mér­legbe esniök. Mert bármennyire is nagyra becsüljük a törvénytervezet készítőjének egyéni kiváló kvalitásait, széleskörű tu­! dását, de azért minden törvény kritiká- ! jának legszilárdabb alapjául azok a ta- í pasztalatok kínálkoznak, amik nem a theoriákból, de a való élet ezernyi ezer bajaiból, fonákságaiból, visszáságaiból, gyakorta súlyos méltánytalanságaiból és I szembeszökő igazlalanságaiból szürőd- ; nek le. A nagybányai ipartestület is bizo­nyára meg fogja ragadni az alkalmat arra, hogy szavát hallassa a törvényter­vezettel szemben s munkáját tetemesen meg fogja könnyíteni az, hogy a törvény- tervezet tárgyalásain szives készséggel részt vesznek dr. Makray Mihály polgár- mester és Egly Mihály főjegyző is. Ezúttal az alábbiakban ismertetjük Szterényi államtitkár előszavát, melyet a törvénytervezethez irt s mely nagy vo­nalakban azon irányelveket ismerteti, amelyek tervezetének elkészítésekor ve­zették. Az előszó igy hangzik: Két évtizednél hosszabb idő óta tartja a hazai kézműves osztály állandóan napirenden egy uj, a kézműipar érdel eivel számoló ipar­törvény alkotására vonatkozó óhaját. E régi óhajnak teljesítését és erre vonatkozó régi Ígé­reteknek végre valóra váltását tűzte ki egyik gazdasági irányú föladatául a jelenlegi kormány és annak erre első sorban hivatott tagja: Kos­suth Ferencz kereskedelemügyi miniszter. E föladat megoldásának első lépése kíván lenni e törvénytervezet, nyomon követve az e tör­vényalkotás céljaira készült tiz köteles anyag- gyűjteményt. E törvénytervezet jelen alakjában még csak egyéni állásfoglalás, egyéni vélemény, melynek célja alapul szolgálni a törvényalko­tásnak; alapul arra, hogy az érdekeltség min­den illetékes tényezője állást foglalhasson az őt illető kérdésekben és ez alapon foglaljon azu­tán állást a kereskedelemügyi miniszter és ma­ga a kormány. A tervezet a lehetőség határain belül számol az érdekeltség óhajaival és javas­I lataival. Az életnek készült, annak szüségleleit ‘ és jogos igényeit akarja kielégíteni, A hazai viszonyok alapján áll, a hazai ta­lajra kívánja intézkedéseit fölépíteni és az ipa­rilag fejlett külföldön bevált intézményekből és intézkedésekből csak azt veszi át, a mi a hazai talajba termőképességgel átültethető. Radika­lizmus nélkül modern ipartörvényt akarunk alkotni. A haladó kor követelményei elől Ma­gyarország nem zárkózhatik el e téren sem. E követelményeket ki kell elégítenünk, egy uj ipartörvényben érvényesítenünk kell. Különö­sen a törvény szocziálpolitikai részében. Hár­mas irányt kíván a törvénytervezet különösen érvényesíteni. Az első a kézműipar védelme és fejlődése alapjainak megszilárdítása. E részben elmegy a tervezet a legmesszebb határig, a meddig, véleményem szerint, a jövő fejlődésének mes­terséges megakasztása nélkül lehel. Gondját vi­selve a jelen kézmüiparos osztálynak, nem téveszti szem elől és nem áldozza föl a jövő fejlődést. A védelemnek nem formáját, hanem lényegét igyekszik nyújtani. A kötelező társulás alapjára állva, az érdekeltség önerejébe veti hitét és erre bízza a viszonyok szabályozásának lehetőségét. Ebben nevelőleg kíván hatni kéz­műves osztályunkra. A második a nagyipar helyzetének bizto­sítása. Abban a mértékben, mely a tőkét a mai gazdasági és termelési viszonyok között méltán megilleti. A lőkeeilenes irányzat lehet ideig-óráig népszerű, de egy pillanatig sem észszerű. A mezőgazdaságban, az iparban és a kereskede­lemben egyaránt megbecsülendő a tőke szerepe, elleugedhetetlen kelléke a gazdasági élet és fejlődés erőteljes megnyilatkozásának. A kis exisztenciák védelme és a tőkeellenesség nem természetszerű folyományok. Amaz és a tőke jogos érdekeinek biztosítása, a vállalkozás erő­teljes előmozdítása kiegészítői egymásnak a gaz­dasági törekvésekben. A harmadik az ipari és kereskedelmi al­kalmazóitok védelme. A haladó kor követelmé­nyei szerint. A magántisztviselőnek, a kereske­delmi alkalmazottnak és az ipari munkásnak mindazt nyújtva a védelemben, a mire jogosan számot tarthat. A kereskedelem és ipar érdekei­nek szemmel tartásával. Csak az a szociálpoli­A „Nagybánya“ tárczája. De profundis .. . Enyém vagy ... bírlak . . . bársony kis kezecskéd, Ajkad, szemed, enyém mind, csak enyém\ Őrizlek féltve, mint nagy drága kincset, S hogy boldogitnál, mégsem érzem én. De nem . . . hiszen ha megtagadnál engem, Ha másnak adnád nagy szerelmedet, Akkor érezném csak az árvaságot, Akkor vérezne, fájna még e seb . . . Szeretlek-é? Ne hidd, nem szerelem ez, Engemet hozzád sorsom átka köt, Átok e láncz, mely elszakíthatatlan, Itten húzódik sziveink fölött. De nem . . . Szeretlek örült szerelemmel, Szeretlek téged véges végtelen, Áldásnak mondom ezt a szörnyű átkot, Mely összeköt örökre én velem. Mi vagy nekem ? Sötét, kietlen éjjel, A fény, a csillag minket elkerül, Nincs csillag ott, hol a bűnök tanyáznak, , . . Érzem, elvesztem menthetetlenül. De nem . . . Szebb csillag nincsen a szemednél, S bírom e csillag minden sugarát, Elvesztem-é? Hiszen édes szerelmed, A menynél nagyobb üdvösséget ád. Kaozaj, gúny kisér . . , Hogy gúnyolnak minket, Követ dobálnak ránk az emberek. — Oh az a pont ott sötétlik múltaiban, Azt elfeledni nem, sohsem lehet. De nem ... A gunykaczaj ne fájjon néked, Ne fájjon a kö szép homlokodon, A szégyent rólad könyümmel mosom le, A pirt arczodról én lecsókolom. . . . Szép holdas éjen, midőn minden alszik, S fönt az egen milljd csillag remeg, Ott ülsz ölemben, hattyú karjaiddal Átalölelve izzó fejemet . . , A csalogány boldogságát dalolja, El-elhallgatjuk némán, csendesen, El-elhallgatjuk s köny rezeg szemünkön, És sírunk, sírunk hosszan, végtelen . . . Yezekleni kell, hisz te o’y bűnös vagy, Yezekleni tövises utakon . . . Tövis vérezze picziny, gyönge lábad, Zsolozsma zengjen bíbor ajkadon. Oh én kisérni foglak téged ott is, A fájdalmat, kint megosztom veled . . . Lásd, lásd egy röpke, bűnös pillanatban, Mint téptél szét két boldog életet! Meggyőződés nélkül. — Irta: Zöldi Márton. — A vádlott tagad. Alacsonyhomloku, zömök ember, barátságtalan villogásu szürke szemek­kel. Hangja tompa, rekedt. Egész valósága ellen­szenves. Csontos Imre a neve. Mesterségére nézve rostás. A tanuk szerint indulatos, erőszakos em­ber, ki már egyszer börtönt szenvedett súlyos testi sértésért. A lulajdon öcscsének törte el a lábát egy igen jelentéktelen összekoccanás al­kalmával. Most azzal van vádolva, hogy feleségének egykori udvarlóját ölte meg és pedig előre megfontolt szándékkal. Azt maga sem tagadja, hogy néhány héttel a gyilkosság előtt halálosan megfenyegette. A tanúvallomások szerint ezt mondotta:- - Ha az én kezembe kerülsz, lepedőben visznek haza . . . Az esküdlek a főtárgyaláson figyelmesen nézik a vádlottat, önkénytelen borzalmat érez­nek, mikor tekintetük a vádlott nagy csontos

Next

/
Oldalképek
Tartalom