Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-30 / 5. szám
4 1908. január 30. NAGYBÁNYA meg is elégelte a gyakori jegyzőváltozást s azt hiszem, hogy ezt te sem tartod az ipartestület érdekében jónak épen most, »reorganizáló« munkád kezdetén. Engemet választottak tehát meg s én elfoglaltam azzal a reménységgel, hogy az ipartestület tagjainak megelégedésére fogom tisztemet betölteni, Tegyük fel azonban, hogy te a megtörtént választás formáját kifogásolod. Erre válaszom a következő: az iparhatósági biztosnak az egész választási eljárásban kifogásolni valója nem volt és nem is lehetett, ha lett volna, bizonyára megtette volna; különben is sokkal őszintébb barátság fűz az iparhatósági biztos személyéhez, mint sem hogy tőle a saját javam előmozdításáért szabálytalanság elkövetését kívánnám. Hiszen az ipartestületnek nem szükséges pályázatot hirdetni az állásra. Azon az elöljáróság!-gyűlésen pedig, melyen megválasztattam, egy pár tag kivételével az egész elöljáróság jelen volt, s akik jelen nem voltak is, tudomással bírtak a volt jegyző lemondásáról s annak következtében az én esetleges megválasztásomról; más tekintetben sem lehet kifogásod, mert az elöljáróság a lemondott jegyzővel szemben elment addig a határig, amit a törvény megenged t. i. a három hónapi felmondását elfogadta. Említetted czikkedben a pályázat hirdetésére a precedens esetet. Itt arról szó sem lehet. Az elöljáróság ha akar hirdet pályázatot, ha nem akar, nem. Nem tudom tehát, hogy ez az egész dolog ki által fájhat neked. ÍS ha mégis fáj ez valakinek vagy hogy épen nagy munkád kezdetén ezt az ügyet is programmodba felvetted, annak okát nem találom egyedül az igazságért élni-halni kész lelkednek őszinte megnyilatkozásában. Okos embernek tartottalak mindig, de hidd el nekem, hogy az igazság iránt való szertelen rajongásodnak, a társadalmi és erkölcsi rend »reorganizálását« czélzó bölcs igyekezetednek épen a mostani körülmények között való hirtelen feltámadását a leghiszékenyebb emberek sem fogják egyedül őrtállásra bivatottságodban magoknak megmagyarázhatni. Most még csak arra kérlek, hagyj engemet j békességben, keress nálam nagyobb embereket, akiket dicsérj vagy gáncsolj; talán lapod olvasó- , közönségét is hálára kötelezed. Sólyom Ferenez. J Rákétdk. — A jég-ünnepélyről. — Elő a térre. lm a verseny Megkezdődik barátom: Ki eddig még nótázni mertem, Ha sirt bennem as álom. Egyik felül a kis gróf Nagel Katiczával. j Szaladnak egymás felé. Másik oldalon ő, dr. j Szabó István, szemben Piroska. Mind a két pár i ég a szerelemtől, a fiatal tüztó'l, de mind a kettő össze nem kerülhet. Sohse látták egymást talán, sohse találkoztak, semmi dolguk egymással. Valami mégis közéjük ékelődik. Vagy az egyik pár közé, vagy a másik pár közé. Félre tolni nem lehet az éket. A Szabó orvosi szava az az ék. Most az ő hatalmában van. Elhárítja az akadályt a kis gróf, meg Nagel Katicza elől, akkor nincs maradása, mehet uj fészket keresni, mehet egyedül. Töprengett: — Talán nem is használ nekik. Talán megunják egymást, talán nélküle is szétválasztják őket, talán nem is lesz baj belőle. A gróf még gyerek, mire férfi lesz, övé három vármegye, övé a hatalmas vagyon, amelvik felejtet vele más,földi bajt. — És vele? Mi lesz vele? áltatta a lelkiismeretét. Az este gyönyörű, tüzfényü óráira gondolt, aztán a nyugalomra, a jövendő családra, a békére. Szép lassan kihúzta az éket, áttolta a másik oldalra. — Tegyük fel, hogy operálok — nyugtatta meg magát. Az egyik emberen bizonyosan segítek, a másikat megölöm — talán. Az orvos nem cselekedhetik másképen. Korán reggel felkereste Kram doktort. — Igaza van, kollega ur. — mondotta neki. A diagnózis helyes. Lengyet Géza. Nyugdíjba, készül osendesen Egy elfáradt poéta, A jégpályán im győztesen Pattan szét a — rakéta. A szemnek ez tán édesebb lesz, Mint a bús nyomda-festék . . . A környezet is oh mi kedves, Csupa tündériesség. Az én rakétám árny csupán, Az a rakéta fénylik, Az este bűvös alkonyán Sóvár szemek vezérlik. Lihegő lányok serge lebben, Tapsol kaczagva néked, A jég gyönyörrel összerezzen : Mi mámoros az élet I Rózsát fakasztasz annyi orczán, A szív nagy üdvbe rezdiil, S te büszkén pattansz szét rakétám Az aetheren keresztül. És ellesed, amit sóhajtva Mesél az ajk az ajknak, A jég-ünnepély Don Jüanja Nyomán álmok fakadnak. Hány szívbe gyújtod fel a régi, Az elhamvadt időket, És Seherezád szép regéi Ragyognak ki belőled. Hány nagy any ó szól nagyapónak : Emlékszel-e reája, Én voltam még a jég-királynő, S te a jégnek királya ? Rakéta mellett mint egy álom Suhantunk el a jégen, Rózsa fakadt a hervadt ágon, Tavasz csillant a télben! Oh elrepült rakéta lángok, Mi ma ez a rakéta f Szétfoszlott vágyak, fáradt álmok, A múltnak egy karéja , . . Lidérczfénye egy tűnt világnak, Amely lassan sötétül, S ahol csak szótlan, árva árnyak Almodnak még a jégrül . . . Lehettem volna akkor este, A bűvös sima pálya, Iramlott volna el nevetve Keblemen sok virága! Leheltem volna összevágva Ki ezt e dalos lelket: Rakéták bűvös, drága lángja. Rakéták fénye mellett! Rikkancs. HÍREK. 1908. január 29. Carnevál. Ninos fessebb herozeg a világon, Mint a jókedvű Carnevál, Hová őherczegsége toppan, Ott minden fejtetőre áll. Derűs lesz arcza a papának. Ha herczegsége rákacsint, S nem mordul rá a szabónőre, Hanem fizet úgy, mint a pinty. Adventben hej, a dáridóknak A vége volt ám csattanóé, Most Carnevál varázsszavára Galambbá válik az anyós. Nem néz órát bús gyertyafénynél, Ha az idő éjfél után — Nem kérdi, hogy hol járt az urfi, Nézzen ki bármilyen bután, Az asszonyka sem zsörtölődik, Ha hajnalpirba vész a zsur, Az sem baj, ha egész rekedtté Válik a vidám trubadúr. Sőt ha inogna erre-arra, Miként ha a föld rengenék — Sebaj ! Most mindení kiengesztel : Egy bársony alj, selyemderék. Hű czimborák, fél tánczra, dalra, Száll az idő, száll, meg nem áll, Tépjük le minden est virágit, Mig véd védszentünk: Carnevál. Ha vig uralma véget ér majd, Mindennek Isten ucscse fucs, A rémuralmat akkor ismét Átveszi majd egy kis papucs. Hirdető közönségünket kérjük, hogy a »Nagy- I bánya« részére hirdetményeiket kizárólag a lap- ; tulajdonosnál vagy Kovács Gyula könyvkereskedésében szíveskedjenek feladni. Személyi liireb. Dr. Mázy Engelbert, a kassai ! tankerület főigazgatója influenza megbetegedéséből felé- j pülvén, városunkból elutazott. — Madán Ferenez bánya- I kapitány elhunyt nővére temetésére Verespatakra utazott. — Torday Imre huszárfőhadnagy haza érkezett. Kinevezés. Őfelsége a király Madán Fe- j rencz m. kir. bányakapitányt VI. rangosztálybeli bányakapilánjnyá nevezte ki. Kitüntetés. Ó felsége a király bölőni Mikő Béla m. kir. főmérnököt nyugalomba vonulása alkalmával sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a bányatanácsosi czimmel tüntette ki. Uj h. lelkész. Boronkay Béla nagybányai ev. ref. segédlelkészt zilahra h. lelkésznek hívták meg, ki e meghívást el is fogadta s már a napokban elutazik .városunkból uj állásának elfoglalására. Utódja értesülésünk szerint Miszty Mihály, városunk szülötte, a kiválóan képzett theologus lesz, ki csak most jött haza a strass- burgi egyetemről. Áthelyezés. Kurtái Ernő kincstári erdészeti j altisztet, ki már 25 éve szolgál a naagybányai ! erdőhivatalnál, a földművelésügyi minisztérium erdészeti főosztályához Budapestre helyezték át. Kiküldetés. A pénzügyminiszter dr. Kádár Antal kincstári főorvost kiküldte a Frankfurtban tartandó orvosi kongresszusra, melyen a magyarországi kincstári orvosok képviseletében vesz részt. Áthelyezett joggyakornok. A debreczeni kir. tábla elnöke L. Berks Lajos nagybányai járás- birósági joggyakornokot a debreczeni kir. törvényszékhez helyezte át. Iskolalátogatás. A nagybányai ev. ref. egyházmegye képviseletében Nagy Lajos felsőbányái lelkész meglátogatta az elemi s polgári iskola ev. ref. növendékeit s tapasztalt előhaladásuk fölött a legteljesebb elismerését fejezte ki. Kisorsolt esküdtek. Az 1908. évi esküdtszéki cziklusra f. hó 25-éu sorsolták ki az esküdteket a szatmári kir. törvényszéknél.; Városunkból kisorsolta ttak ; Langer Sándor, Hanzulovits Kristóf, Bónis István, Lakos Imre és Sipos Lajos. Gyászhir. Lesújtó gyász érte Madán Ferenez m. kir. bányakapitányt. Édes testvére, Madán Helena, néhai Moldovány Lajos bányatulajdonos özvegye, mint részvéttel értesülünk, f. hó 27-én, Verespatakon elhunyt. A boldogultál ma helyezték örök nyugalomra óriási részvét mellett. A fernezelyi kónsavgyár megnyitása. A fernezelyi kénsavgyárat, melyet a szerfölött ártalmas és egészségtelen kohófüst felfogására és feldolgozására létesítettek, f. hó 25-én, szombaton vettek üzembe. Nagyjelentőségű határnap ez városunk krónikáiban, mely mig egyrészt évtizedes jogos panaszoknak veszi élét, másrészt pedig egy hatalmas iparteleppel gazdagította közeli vidékünket. Csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk a nagybányai bányaigazgató- ságnak, mely a kénsavgyár építésének eszméjét fölvetette s annak életrehivásában oly fáradságot nem ismerő buzgalommal közreműködött. A kénsavgyár megnyitásával örökre megszabadultunk a kohófüsttől, mely áltandó réme volt közegészségügyünknek s amely oly mérhellen károkat okozott gyümölcsöseinkben. A megnyitáson a bányaigazgalóság részéről: Neubauer Ferenez min. tanácsos, Oblatek Béla, Weisz György bányatanácsosok, L. Berks Leó pénzügyi tanácsos és György Gusztáv főmérnök; a fernezelyi kohóhivatal részéről Hullán János főnök, Alföldy Zoltán mérnök, Sclwarlz Lajos és Schelle Gyula s. mérnökök, Zauilla Arnold gyakornok; a Phönix kénsavgyár részéről pedig Bedő Béla elnök-igazgató, dr. Weiser Arthur, Weiser Oszkár igazgatósági tagok, Auer Henrik, a kénsavgyár üzemvezető főuöke és Bachmann
