Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-25 / 26. szám
I közre működésre a rendező bizottság Abrahám Mariskát és a Schönherr Sándor által vezetett vonós négyes társaságot fogja felkérni. Valószínű, hogy egy monolog is lesz a műsoron, melynek előadására szintén helybeli szereplőt kérnek föl. Városunk közönsége híven hagyományos vendégszeretetéhez, bizonyára el fog követni mindent, hogy vendégeink rövid itt tartózkodásuk alatt jól érezzék magukat s pillanatra se feledjük, hogy az ily kirándulások a legjobb közvetítői az idegen forgalom megteremtésének. Nagyon helyes volna, hogyha a Kölcsey- egyesület tagjai Nagybánya ismerletéseképen megkapnák a »Nagybánya és Vidéké«-ről írott könyvét, melyből még fölös példányok állanak rendelkezésünkre. Vendégeink ez esetben nemcsak röpke impressziókkal távoznának körünkből, hanem oly emlékkel, mely valószínűleg maradandó kapcsokat teremtene közöltük s városunk között. A hangversenyt, mely a Kaszinóban fog lezajlani, Fátyol József zenekarának muzsikája mellett tánczestély követi. 1908. junius 25. Érettségi előtt és után. i. Kedves Nusikám! Szinusokat izzadok és kotangenseket ebédelek, eltekintve attól, hogy éjjeli nyugalmamat nem az amorettek, hanem az imaginarius számok ragyogják he oly fénynyel, mely esetleg az örök világosságot is jelentheti. Amig maga a konyhában izzad, ahogy legutolsó aranyos levelében kesereg, én is izzadok és tessék elhinni: kellemesebb omleltkészilés mellett gőzzé válni, mint a fizika, algebra, latin stb. boszorkány-konyhájában keverni a tudományt, melynek esszencziája egy rettenetes szócska: a matura. Nem veheti tehát rósz néven, hogy égő koponyám hülő szivemmel fordított arányban áll. Sem a szerelemmel, sem pedig emlékkönyvével nem törődöm. Nem törődhetem, mert a mi életünkben ez a négy hét az, mely rettenetesebb a vérkeresztségnél, ami azonban nem zárja ki, hogy magát változatlan érzelmeimről ne biztosítsam. Jövő levelében már valószínűleg érett csókokat küld kínlódó szerelme : Tibi. II. Kedves Nusikám! Itt lobog kezemben az a rettenetes irás. Természetesen leereszkedő előkelőséggel fogadtam a tanárok gratuláczióit és anyám áradozá- sait kellő illemmel, mikor Lina szakácsnő előtt megakart csókolni, visszahárítottam. Atyám kijelentette, hogy a kitűnő bizonyítvány örömére NAGYBÁNYA egy doboz szultánflórt vesz és rögtön el is hozatta. Bodri kutyánk remegve nézett rám és az én vén dajkám bizonyos csodálattal telten mért végig, ami közben azt sóhajtotta: feltétlenül miniszter lesz belőle, amire húgom erős meggyőződéssel jegyezte meg, hogy erre is vagyok hivatva, mert nagyon hasonlítok Andrássy- hoz. Az utczán az emberek már jó messzire kitérnek és sétabotommal olyan köröket hasitok a levegőben, mint a Magas-Tátra. A szabóm különösen megnyerte tetszésemet: nagyságos urnák szólított. A pedellus pedig ebédközben beállított és ha jól emlékszem, »pater pátriáéinak nevezeti el. Udvari gyógyszerészem egv kitűnő bajuszpedrőt küldött s ma szitlam el az első czigarettet az igazgató előtt, ki ugyan gúnyosan jegyezte meg, hogy a czigaretta úgy alkalmazkodik ajkaim közé, mint ... de ezt a gorombaságot meg nem irom le. Szerencséje, hogy pap, mert különben provokáltattam volna. A jövő terveivel készen vagyok. Pestre megyek s bemutatkozom első sorban is a képviselőház elnökeinek, a minisztereknek és talán — az államtitkároknak. Mert a mai agrárpolitikával nem vagyok megelégedve. A terjedő szocziáliz- raus ellen hatásos gyógyszerem van. Majd megbeszélem Andrássyval. Mert érzem, hogy rettenetes dolgokra vagyok hivatva s ha álmaimat elérem, fejem az eget döngeti, akkor magát is kegyelmes asszonynak hívják, mert ugy-e édes, a maga szerelme, forró csókja az enyém marad, ha miniszteri gondjaimat a puha fészekben kipihenem. Csókolja III. Nagyságos Asszonyom! Megkaptam esküvőjéről az értesítését. Legyen boldog! Tegnap nevezett ki a kegyelmes ur díjtalan adóhivatali gyakornoknak. Meggyőző erejű beszédemet semmibe sem vette, mert nem találta eléggé indokoltnak alapvizsgázás nélkül eltöltött hat évi egyetemi tanulmányaimat arra, hogy magasabb politikai missziót bízzon reám. Bársonyszék helyett egy kemény faszék az osztályrészem és keservesen sóhajtok fel Bánk bánnal: Nincs a teremtésben vesztes csak én, nincs árva több csak az én szivem A főnököm tegnap alaposan leszidott, mert az illeték segédnaplót rosszul osszegezLm. Néma megvetéssel honoráltam a korholó szavakat, mert tudom, hogy pár év múlva alázatosan görnyed előttem s mint e kerület országgyűlési képviselőjétől, tőlem esedezik egy kis protekczióért. Mert kitűnő szónoknak mondanak s ez a reális élet valósággal széngáz az idealizmusomnak. így veszíti el ez a proletárország legjobb fiait. A szamarak bársonyruhában sétálnak s én — én — eh! így van ez a világ teremtése óta, rongyokban jár a lángész . . . 3 Fogadja nagyságos asszonyom tiszteletteljes kézcsókjaimat, kész hive: Zándorí Tibor díjtalan kir. adógyakornok. IV. Méltóságos Asszonyom! Tegnap olvastam azt az örvendetes hirt, hogy nagyrabecsült férjét miniszteri tanácsossá nevezték ki. Amidőn tisztelettel párosult sze- rencsekivánataimat tolmácsolni bátorkodom, a legalázatosabban kérem Méltóságodat, kegyeskedjék magas figyelmét csekélységemre terelni s odahatni, hogy Zándorra adópénztárnoknak kineveztessem. Huszonöt évi szolgálatom, egy beteg feleségem, nyolcz gyermekem és — szin- jeles matúrám van. Magam is gyomorbajos vagyok és azután 2400 korona fizetésből nem igen telik Karlsbadra. A kerület képviselője támogatását megígérte s hinni merészelem, hogy Méltóságod egy igények nélküli, csupán hivatásának élő szürke filiszter forró kérését teljesiti, hisz egyetlen álma életemnek — egy 2600 koronás adótárnoki állás. Engedje meg, hogy hódolatteljes kézcsókjait a legtiszteletteljesebben kifejezze, Méltóságod legalázatosabb szolgája: Zándorí Tibor kir. adóhiv. ellenőr. Rakéták. — A legszebb poéma. — Rövidke kis lap. Összegyűrütt. Fár sora van csupán . . . Amit mesél, a legszebb álom A legszebb nóta tán . . . Felragyog rajta az a pár sor, Mint röpke villanás . . . A legszebbik poéma kérem> Az uj húsz koronás. Meghitt szelíden, tiszta bájjal Az angyalok fején Megcsillan remegő sugárral Valami drága fény . . . Forgatjuk mint az imakönyvet S imánk mi volna más : ffdvözlégy életünk malasztja, Te uj húsz koronás. Mintha sorából is kicsapna Az enyhe fuvalom . . . Szerelmi vallomás rezeg fel Sóhajtó ajkamon . . . Eszményiségem légy megáldott, Kincs benne földi láz. lm felavatlak ideálnak, Te uj húsz koronás 1 elhagyá műhelyét. És járula nagy alázatosan a vitézlő generális kegyes színe elé és kiönté előtte szivének tenger keserűségét. Elpanaszlá nagy szomorúan, hogy a mely időtől fogvást egy bizonyos német jezsuita-barát jőve ide Nagyszombatból, azóta vége vagyon az ő boldogságának. Mind az egész város arról suttog és pletykázik, hogy igy meg úgy ... az uj jövevény barát bűnös szemet vetett volna a Dúló Márton szép asszonyára ... és hogy a menyecske sem idegenkednék a baráttól . . . Immár az utczára sem mehet a hites feleségével anélkül, hogy a háta mögött csufondárosan össze ne nevetnének az emberek. Valamelyik gézengúz semmirekellő diák már pasquillust is faragott, amit vásott kölykök szerte kiabálnak. Hogy azt mondja: Dúló Márton házába Ott lakik egy szép páva. Dúló Márton, ha tudnád : Kinek tartod a pávát! . . . Ö maga bizonyosságot nem tud semmit is. Való igaz, hogy ama bizonyos fráter meg-meg- fordul házában, de megfordul ott a többi is, mivel hogy ő az Ur jámbor és kegyeséletü szolgait mindenkor szívesen látta hajlékában, soha nem gondolván arra, hogy ama szent férfiakban bűnös világi indulatok is lakozhatnának. De most, hogy egynémely furgangos praktikájuk napvilágra került, most már sötét gyanú támadt szivében... És azért járult alázatosan a vitézlő generális kegyelmes színe elé, hogy tenne törvényt, avagy adna valamely okos tanácsot, hogy mitévő legyen, ha csakugyan . . . — Hm, hm . . . teringettét Márton fiam, felelt Szentpéteri, kemény dió ez, én feltörni nem tudom. Mégha valamelyes bizonyosságod volna a dolog felől ... De igy én semmi egyebet nem cselekedhetek, hanem hogy a vezérlő fejedelem adta jogomból és hatalmamból jogot és hatalmat adok tenéked, hogy bizonyosságot szerezvén, ha tilosban fogod a németet: a te tetszésed és akaratod szerint elbánhatsz őkéimével. Köszönte a jó szívességet Márton és hazafelé ballagtában kieszelte módját a bizonyosságszerzésnek. Hazaérkezvén, érzékeny búcsút vön feleségétől. A generális parancsából, mondá, most már mindjárt a táborra kell utaznia, hogy ott egynémely kegyes mandátumokat személyében vegyen át a vezérlő fejedelemtől. Csak holnap jön vissza, úgy lehet, csak holnapután. A műhelyben is rendben hagyta a legényeket, hogy dolgozzanak szorgalmatosán és le ne pihenjenek mindaddig, mig a legnagyobbik festé- kes kádat telistele nem keverik ama bizonyos zöld festékkel, amely, ha mit egyszer megfogott, többet el sem is ereszti. Mert hogy erre lészen szükség a holnapi munkában. Azután elkoezogott szép csöndben ki a hegyek fölé. Napszálltakor visszafordult azonban és mire leszakadt az öreg este, annak kedvező sötétségében már ott kuporgott és ott fülelt, lélegzetét is visszafojtva, felesége ágyasházának ajtaja előtt. »És az ágyasháznak belsejéből, mondja a krónikás, csakhamar hangok üték meg az fülének dobját, amely hangok nem valának az özvegyes magányosságnak hangjai.« Ekkor méné a műhelybe és elhivá négy markos legényét, akik éppen akkor késziték vala el a festéket. És mivelhogy az ajtó barátságos kopogásra föl nem nyílott, hát kiemelteté szépen a két sarkából. Csönd vala odabent és a szép asszony mélységesen aludt párnái között egyedül magában ... A nagy diófa almáriumból azonban hamarost előkerült a német is. Nyájasan köszönté őt Márton ur és mivelhogy igen 99 BITUMINA" „Hl“ fi zsirtlyíÉl Mim tiszta bitumonból készített valódi aszfált-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő totnforlnanirari »Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad luUlcUUüllyujj. és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. =*= ÍS MISII sllslis. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
