Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-09 / 2. szám

1908. január 9. 3 Törvényszéki kinevezések A szatmárnémeti törvényszék elnöke Adler Adolf dr., ügyvéd, nagykárolyi lakost a nagykárolyi járásbíróság­hoz hites német tolmácscsá, Brán Felicián dr. nyug. gör. kalh. főesperest a szatmárnémeti törvényszékhez hites román tolmácscsá és Tanódy Endre dr. ügyvédet ugyanide hites német tolmácscsá nevezte ki. Választás a nagybányai ref. egyházmegyé­ben. Egy papi tanácsbirói és két tanitó-képviselöi állásra beadott szavazatokat a napokban fel­bontották. Tanácsbiróságra 39 szavazatból Hajdú Albert udvarii lelkész 10, Kálmán Sándor hiripi és Tóth Dániel kolcsi lelkész 8—8 szava­zatot kapott, a többi megoszlott 5 leikész között, így uj választás lesz a három legtöbb szavazatot kapott lelkész között. Fábián Istvánt 33 szavazat­tal tanítói képviselőül megválasztották. Kádár Károly (15) és Hajdú Ambrus tanítók (8) között pedig uj választás lesz. A vidéki hirlapirás köréből A „Szatmár" ez. laptársunk az újévtől kezdődőleg politikai lappá alakult és mint ilyen a szatmárvármegyei függetlenségi párt hivatalos közlönye is lesz. Lapvezérként Luby Géza orszgy. képviselő, a vármegyei függetlenségi párt elnöke szerepel, főszerkesztő dr. Nagy Barna, felelős szerkesztő dr. Vájná Géza lesz. — A „Szatmár és Vidéke“ laptársunk szerkesztőségében is változást hozott az újév, dr. Fejes István a lap eddigi felelős szerkesztője ezentúl, mint főszerkesztő fog szerepelni, mig Erdőssv Vilmos, a lap eddigi főmunkalársa, felelős szerkesztővé lép elő. Dr. Tanódy Endre eddigi főmunkalárs pedig a „Szamos" czimü lap kötelékébe lépett át. — A „Szatmárvármegye" czimü nagykárolyi lap­társunk szerkesztőségében is változás állott be. Ugyanis a lap szerkesztését, mint felelős szer­kesztő, Orosz György főgimnáziumi tanár vette át. Egyházkerületi választások. A tiszántúli ref. egyházkerület tisztikarában két tekintélyes állás van üresedésben: egy papi tanácsbirói és egy világi jegyzői állás. Mint hírlik, az általános köz­vélemény jelöltjei: tanácsbiróságra dr. Márk Eerencz okányi lelkész, a jegyzőire pedig Szat­már város polgármestere, dr. Vajay Károly. Ezredünk uj elhelyezése. A Szalmáron ál­lomásozó 5. gyalogezred zászlóaljai újévtől kezdve uj elhelyezést nyertek. A Szatmáron állomásozó 3-ik zászlóalj továbbra is ott marad, az I. zászlóaljat Boszniából Iglóra, a 2-ikal régi helyéről Eperjesre, a 4-iket Kisszebenbe (Sáros megye) helyezték át. Az ezred parancsnokság Iglón lesz. Ezelőtt 25 évvel kezdte meg váro­sunkban fogorvosi praxisát Lengyel Lajos s bár működésében klienseinek elismerése és bi­zalma honorálta, nem lett elbizakodottá, hanem foglalkozásának folytonos technikai és hygie- nikus fejlődését állandóan figyelemmel kisérte s szinte évenként tett tanulmány útjaiban szer­N A G Y B Á N Y A zett tapasztalataival tudását és gyakorlatát erő­sítette és növelte. Emellett kizárólag családjá­nak élt, hol most mély gyászt és bánatot ha­gyott maga után. Csütörtökön este halt meg hosszas betegeskedés után 50 éves korában. A boldogultat özvegye és leánya Malvin, ki okleveles cimbalomművésznő, valaminr kiter­jedt rokonsága gyászolja. Temetése f. hó 4-én délután ment végbe általánosan megnyilvánult részvét keretében. A család gyászlapja igy hang­zik : Alulírottak lelkünk legmélyebb fájdalmá­val tudatjuk, hogy a jó férj, gondos apa és rokon Lengyel Lajos életének 50-ik, boldog házasságának 25-ik évében, hosszas szenvedés után, folyó hó 2-ikán este 8 órakor jobb­létre szenderült. A megboldogult hült teteme folyó hó 4-én d. u. 3 órakor fog a Kis- pénzverő-uteza 6-ik számú gyászházból az ev. ref. egyház szertartása szerint, az ev. ref. sir- kertbe örök nyugalomra helyeztetni. Nagybánya, 1908. január hó 3-án. Özv. Lengyel Lajosné, szül. Aimer Ida neje. Lengyel Malvin leánya. Almer József és neje, özv. Grencer Ulésné és családja. Nyugodjék csendesen, béke poraira. Karácsony ünnep. A görög katholikus kará­csonykor, hétfőn d. u. 3 és fél órakor, miként az utóbbi időben, az idén is gazdag karácsonyfát rendeztek kegyes adakozók a szegény gyermekek részére. A karácsonyfát Bilcz Valéria és Iványi Grünvald Béláné díszítették fel. Ez alkalommal Brebán Sándor adminisztrátor megható beszéd kíséretében a Bilcz István-féle alapítványból kél I szegény gyermek részére egy-egy teljes öltözet ruhát osztott ki. A bő adakozásból még sokféle ruhanemű lett a szegények között kiosztva, kik a jelenvolt nagyközönség részvétele melleit könyekig meghatva hálálkodtak a nemesszivü jótéteményekért. A karácsonfa-ünnepély rende­zéséhez hozzájárultak: Hanzulovics Kristófné 10 K, Pokol Elekné 20 K, Dr. Drágos Teofilés Brebán Sándor 10 — 10 K, Bajnóczy Sándor 6 K, Dr. Pap Viktor 5 K, özv. Bilcz ístvánné 4 K, I Rusorán József 3 K, 5 sapka és kézvédővel, I Anderkó Artur. Gitta Jusztin és N. N. 2 -2 K, j Papp Endre, Berindán Nucz, Búd Sándorné, ; Kádár Mihály és Miklós, Kincza Sándor. M. ; Ghirászin Jánosáé, Krizsán György, Papp János ! Mihálka Sándor, Dobricsán János, Petrován I János, Drágos Demeler, Török Sándor, Farkas 1 Endre, Kovács János, Babán Simon, Brinzei János, Bálint István, Kardos Káros és Mladeiovszky Lajos 1—1 K, Brinzei László, Pusztai László és I Kosztin György 50 f, Ghirászin László 40 f, Madarász János, Berindán István és Herman ' Prohászka 30—30 f, Krecsun Vaszilika, Berindán Pál és Lengyel László 20—20 fillérrel, ezenkívül küldöttek még ezukorkákat Harácsek Vilmos utódai és Wienerberger —Glaviczky ezég. Gyön­gyös}' Gyuláné, Robelly Lajosné, Iványi Grünvald Béláné, Bilcz Valéria és Kerticza Jánosáé, akik­nek ez utón is hálás köszönetét fejezi ki a szegény gyermekek nevében Brebán Sándor gk. h. lelkész. Két fontos belügyminiszteri rendelet. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter két rendeletet intézett a vármegyei törvényhatóságokhoz, amelyek közül az első a tisztviselők összefér­hetetlenségét, a második pedig a járási tiszt­viselőktől megkívántaié nyelvismeretet szabá­lyozza. Az első rendelet az összeférhetetlenséget általánosságban a következő esetekben állapítja meg: 1. Ha a mellékfoglalkozásként tekintendő igazgatósági tagság, vagy más hasonló megíté­lés alá eső állás a tisztviselő idejét oly mér­tékben foglalja el, hogy ebből a hivatali ügy­menetre akár a hivatalos teendők kellő időben való ellátása, akár a hivatali helyiségben töl­tendő hivatali órák betartása tekintetében bár­mily csekély hátrány is háramlik. 2. Ha a pénz­intézet, illetőleg vállalat üzlete a vármegyével vagy az illető tisztviselő rendes, hivatalos ügy­körében előforduló ügyekkel oly összeköttetés­ben van, hogy a tisztviselő a hivatali ügyköré­hez tartozó teendők és ügyek ellátása tekinte­tében érdekeltség miatt akadályozva lenne. 3. Ha az intézet, illetőleg vállalat szervezete vagy működésének iránya olyan, amely kizárja azt, hogy annak igazgatásában a vármegye tiszt­viselője a hivatali állás tekintélyének, az állam érdekeinek, vagy a közérdeknek sérelme nélkül részt vehessen. E szempontok mérlegelése és az összeférhetőség kérdésének elsőfokú eldön­tése saját tisztviselőire vonatkozólag a vár­megye közönségének hatáskörébe tartozik. A miniszter kötelességévé teszi a vármegyei tisztviselőknek, hogy aki a fent körülirt igaz­gatósági tagsági, vagy hasonló állásra hivatik meg s azt elfogadni kívánja, az összeférhe­tőség kérdését eldöntés végett a vármegyei köz­gyűlése elé terjessze. Azok a vármegyei tiszt­viselők pedig, akik a vármegyei közgyűlés ki­fejezett engedelme nélkül töltenek be ez idő szerint ily állásokat, e körülményt a törvény- hatósági bizottsághoz haladék nélkül bejelen­teni s amennyiben eme mellékfoglalkozás hiva­tali állásukkal összeférhetetl innék mondatnék ki, az erre vonatkozó határozat jogerőre emel­kedése után attól nyomban megválni tartoznak. A vármegye közönsége e szempontok figyelembe vételével az összeférhetetlenséget később is bár­mikor megállapíthatja, minek következtében a már megadott engedély is mindenkor csak a visszavonásig terjedő érvénynyel bírhat. A me­gyei tisztviselőktől megkívánt nyelvismeret dol­gában a másik rendelet szükségesnek mondja, hogy azok, akik a néppel hivataluknál fogva Lengyel Lajos | Csendes kicsi fészek .. . (Két jelenetben.) Személyek : Váry Zoltán, titkár. Margit, felesége. Lehocziné. Margit anyja. Váry Mihály gazdag földesur, Zoltán nagyatyja. I. Jelenet. Zoltán: Ugyan édes Margit, hallja ezt a szörnyű perpatvart. S ez igy megy nálunk nap­ról napra. Margit: Igaz, a mama egy kissé ideges. Zoltán: Egy kissé? Hahaha! Pompás! A mama egy kissé ideges! Brrr! Margit: De édes Zoltán . . . Zoltán: Nagyszerű ! Csak egy kissé. (A kony­hából egy odavágott tányér csörömpölése hallat­szik.) Hallja? Szerencse, hogy csak egy kissé ideges, máskülönben a nagy rézüstöt verné a földhöz. Margit: Gúnyolódik? Zoltán: Én nem, hanem ez már sok! Margit: Úgy ? Zoltán: Igenis úgy! Nekem elég volt! Tor­kig vagyok! Margit: Tisztelt uram, sokkal gyöngébb­nek hittem, hogy sem egy védtelen nővel szem­ben gorombáskodjék. Zoltán: De tisztelt asszonyom beláthatja . . . Margit: Hogy ön szívtelen, kegyetlen ember. Zoltán: Én szívtelen? Margit: S ha többet is akar tudni, azt is kimondom, hogy ön az oka mindennek. Zoltán: Én ? Margit: Igen uram, teljesen ön ! Mikor min­den kérésünket megtagajda. (Bánatosan). Tűrés és lemondás teljes életünk. S még csodálkozik, ha az ember egy kissé ideges. Zoltán: A tengeri fürdőt érti ugy-e ? Margit: Azt is, meg sok egyebet. Zoltán: Meg azt a legújabb divatu selyem­ruhát, amelyet elég kegyes volt megtagadni. Margit : Amelyet elég kegyes volt megtagadni. Zoltán; Meg azt a herczig kis plüs kala­pot, meg azt a karpercczet, tudja, amilyen a ta­nácsosáénak is van, meg azt a . . . Margit: Kiállhat at la n ! Zoltán: Pedig én úgy tudtam, hogy akik igazán szeretik egymást, azok gunyhóban is bol­dogok. Legalább mi úgy hittük. Emlékszik-e még arra a szép csillagos, holdas estre, midőn olt sétáltunk a szőke, kanyargó Szamos partján, a füzesek alatt . . . kéz kézbe fonva, álmadozva a szép jövőről. . . Margit: Igen . . . igen, amikor még arra is fogadkozott, hogy lehozza számomra az ég csilla­gait is s most ? Zoltán: Hiperbola! Margit: Most egy kicsike ékszer is sok, egy kalap . . . egy . . . Zoltán: Nem erre gondoltam, tudja, a gúny- hóra, a puha, csendes kicsike fészekre, mely rejtett virágos völgy ölében százados tölgyek lombjai közül fehérük ki, amelyet mi olyan szépnek, igézőnek színeztünk ki képzeletünkben. Ahová nem bat el a világ zaja, hol oly egyszerű s mégis oly édes az élet. Margit: Álom! (A konyhából ismét erős perpatvarkodás hallatszik.) Ha megfekszi a lelked Ezernyi néma gond, Minden keservet rólad Majd ez a viz lebont! Kutkezelőségi iroda.: Hisz oly édes e nóta. Hisz oly szelíd e dal, A Borpataki borviz A legtisztább ital! 1ST a g- y "b ót n -y a, “Vár-utca IX-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom