Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-18 / 25. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. junius 18 kével össze nem egyeztethető, de épen ez teszi szükségessé a termelők egyesülését, hogy ama kör ellenében minden kisgazda kellőleg védekezhessék. Ha azonban a gazdaközönség saját jól felfogott érdekükben a részvénytársaság létrejöttét részvények jegyzésével nem siet kellőleg előmozdítani, úgy valóban nincs más hátra, mint megalakítani a részvénytársulatot idegen tőke igénybevételével is, mely esetben azután csak azon gazdák részesülnének az alapszabályszerinli külön osztalék-jövedelemben, kik már ez ideig részvényt jegyeztek, ellenben nem részesíthetők e jövedelemben azon termelők, kik csak a társulat megalakítása után lettek annak részvényeseivé. A részvénytársaság létjogosultságát fejtegetnünk immár fölösleges. A nagybányai finom gyümölcs nemcsak a hazában, hanem a londoni, berlini, breszlaui, stuttgarti, hamburgi, pétervári és lipcsei piaczokon is nagyon keresett. Megfelelő raktárak, osztályozás és csomagolás mellett állandó vevőközönségre és állandó, biztos piaczra tehetünk szert, amit az egyesek vagy épen nem, vagy csak nagy áldozatokkal érhetnek el. Mert hiányzik a kellő mennyiség, fajta és minőség, mig a részvénytársulat a gyümölcsöt összegyűjtve, a legmesszebb menő kivánalmaknak is megfelelhet. Midőn a gyümölcsfeldolgozás és elhelyezés megkönnyítését czélzó miniszteri intézkedéseket közöljük a gazdaközönséggel, ismételten felkérjük, gondolja meg, hogy a gyümölcsértékesitő részvénytársaság megalakítása e nagy gyümölcstermő vidéknek úgyszólván életföltétele. Mit ér, ha nagy termésünk is van, ha azt nem tudjuk kellő árakon értékesíteni? A részvénytársaság megalakítása biztosítja azt, hogy gyümölcseinket a napi árakon mindenkor és azonnal eladhatjuk s ezenfelül a gazdák a beszolgáltatott gyümölcsmennyiség arányában még részesednek a nyereségben is, melyet a részvénytársaságnak az értékesítésnél elérnie sikerül. A főgimnáziumi ifjúság torna- versenye. A nagybányai kir. állami főgimnázium ifjúsága folyó hó 14-én, vasárnap délután lartoüa meg nagyszabású tornaversenyét, melyet ezúttal a szokottnál is érdekesebbé lelt azon körülmény, hogy egyrészt a társadalom áldozatkészségéből számtalan dij volt kitűzve. A lornaversenyeknek a legpompásabb idő kedvezett. Némileg borús volt ugyan, de legalább nem vált kiállhatatlanná a bőség; a délután későbbi óráiban azonban verőfényben ragyogott minden. A versenytéren nagyszámú, előkelő közönség jelent meg. Lehettek mintegy háromezren, akik a szerfölött érdekes tornajátékokat végignézték. Az ifjúság délután V23 órakor vonult ki a bányászzenekar hangjai mellett a versenytérre. Katonás fellépésük, magatartásuk mindenkit meglepett. Ä tornaversenyt a Hymnus eléneklése vezette be, melyet az egész ifjúság levett sapkákkal, együtt énekelt a főgimnáziumi énekkarral. A versenytér háta mögött elhúzódó nyájas zöld hegyek lánczolala a színes csoportokhoz gyönyörű stafázst nyújtott s valóban e jelenet feledhetetlen lesz mindenki előtt, akik annak szemtanúi voltak. Az ifjúság ezután szabad gyakorlatokat végzett, melyen nagy fegyelmezettséget árultak el. A katonai pontossággal, vezényszóra működő csoportok megkapó festői látványt nyújtottak s nagy tetszésben részesültek. Majd csapatlorná- szás, végül pedig a versenyek következtek, A versenybíróság tagjai voltak: dr. Makray Mihály, B. Kovács Géza, Moldován László, Tor- day Imre, Gellert Béla, dr. Vass Gyula, dr. Sloll Tibor, E. Bcijnóczy Sándor, dr. Ajtay Gábor, dr. Sloll László, Révész János, Eyly Mihály, Fliesz Henrik, Jeney Gyula, Rácz Péter, Harausz Gyula, Balezer György, Borbús Géza és Németh Béla, kik közül nehányan nem jelentek meg a versenyeken. Győztesek lettek; A futásban: I. o. 1. Rozsos István, 2. Yig- der Márton. 3. Varga Andor. II. o. 1. Pfeilmayer Mihály. 2. Incze József. 3. Ebert László. III. o. 1. Adler Gyula. 2. Petky József. 3. Kerezsán László. IV. o. 1. Drágos Nyisztor. 2. Magyar Levente. 3. Ocsárd Sándor. V. o. 1. Szabó Dénes. 2. Nyisztor Vilmos. 3. Szaitz Jenő. VI. o. 1. Weisz Ervin. 2. Marosán Sándor. 3. Kasza- nitzky Géza. VII. o. 1. Thurzó György. 2. Lupán Adorján. 3. Vajay Imre. Vívásban. Érmet kapott: 1. Török Béla. 2. Frankovits Jenő. 3. Uándy Zoltán 4. Svaiczer Béla. Öt-öt koronái a következők kaptak: Incze István, Spáczay István, Kosziin Miklós. Moldován László jutalmát Harausz Béla II. o. tanulónak ítélte oda a versenybíróság. A főversenyben-. I. Kaszaniczky Géza VI. o. 25 pont. II. Weisz Ervin VI. o. 24 pont. III. Drágos Nyisztor IV. o. 23‘/2 pont. IV. Szaitz Mihály. VII. o. 20 ponttal. Rúdugrásban. I. Kaszaniczky Géza VI. o. 2 m. 40 cm. II. Pap Sándor Vili. o 2 m 30 cm. III. Ármás László VIII. o. 2 m. 20 cm. Diszkoszvetésben : I. Takács Antal V. o. 20 m. II. Ébert István VII. o. 18 m. 50 cm III. Várady Zoltán VI. o. 17 méterrel. Sulylökésben: 1. Pap László VI. o. 14 m. 90 cm. II Krausz Lajos VII. o. 14 m. 70 cm. III. Vajay Endre VII. o. 13.90 cméterrel A versenyek eredményének kihirdetése után azonnal kiosztották a győzteseknek a jutalmakat is, kikhez s általában az ifjúsághoz dr. Vass Gyula intézett lelkesítő beszédeit. A szép ünnepélyt a Szózat eléneklése zárta be, mely után az ifjúság visszavonult a főgimnázium udvarára. Kiváló elismeréssel kell adóznunk dr. Rencz János lőgimnáziumi igazgatónak és Uj Gyula tornatanárnak, kik e magas nívón álló versenyeket rendezték s akik valóban egy igen élvezetes délutánt szereztek a nagyközönségnek. Rakéták. — Matúra. — Zsonog a tér a■ templom, előtt, Ontja a sok sok kaczagó szót . . . Csattog a Légben, zeng a madár, Éljen az élet — kaczag a táj, Csupa gyönyörbe foszlik a lélek, Éljen a mámor, éljen az élet I . . . Görnyedve, megfakultan, — Szivükben láz remeg, Vonul a tág kapun be Egy kis diáksereg . . . Tánczol a fény a templom előtt Szórja a csábos sugár erőt, Csak pár gyereknek arcza halvány És ima reszket ajkán . . . Számumi lég száll át a teremben, Libben a sóhaj, mennyi a drukk, Ülnek remegve, bús haloványon, Máskor a vig, most komoly fiuk. Klárika nem tudta, mire vélje ezeket a banális burkolt szavakat. De még este betoppant Pista : — Szent Isten ! Klárika! El kell mennem ! Becitáltak a nagy hadgyakorlatra. El kell utaznom Pécsre és csak hat hét múlva térek vissza! A lány sirva fakadt. — Hat hétig ne lássalak ? És naponta lássam itt köiülöttem Hammerklopfot? Mert tudd meg, ő itt marad. A kaszárnyában kért inspekeziót és itt lesz az egész nyáron! ügy félek, hogy a mig te távol vagy, a szüleim addig fognak gyötörni, amig kicsikarják tőlem az igent. De én akkor sem leszek a felesége. Mert csak téged szeretlek. De ne menj el. Keress valami ürügyet, hogy itthon maradhass le is. . A lány rimánkodásának nem birt ellenlállni Pista, törte az eszét, mint bújhatna ki a katonai parancs alól, amely Pécsre szólítja. Végre el tudta hitetni az ezredorvossal, hogy rosszul van s amikor az ezred távozott, ő még hátra maradt. — Ha többet nem, egy-két napot nyerek s ez is boldogság rám nézve! Amióta Hammerklopf olyan sűrűn járt Gom- básékhoz, mint a hogyan a vőlegényjelöltek szoktak, a szorongó önkéntes jól megfigyelte az időt, mikor mehet el ő is Klárikához, anélkül, hogy veszedelmes vetélytársával találkoznék. Eleinte sűrűn voltak együtt az önkéntes és főhadnagy. Egy kis barátság-féle is kifejlődött j köztük, mert Hammerklopf csak az unokabátyát, j a Gombás-fiút látta benne. Eszébe se jutott, hogy ez a fiatal ember neki útjába állhatna s azt még kevésbbé hihette, hogy Pista jobban beférkőzött Klárika szivébe, mint ő. Annál inkább föltűnt a főhadnagynak, hogy a ház rokona hirtelen elmaradt. Mert Pista egy idő óta csak a kert palánkján át beszélt a leánynyal és csak olyankor tett látogatást, amikor a háziasszony nem volt otthon. Meg is kerdezte Hammerklopf főhadnagy Klárikát: — Hol van az unokabátyja? Már rég nem láttam I — Beteg, el se mehet a hadgyakorlatra. Az ezredorvos megtiltotta neki. II. Cselényesre néhány nap előtt az uj színész- társaság vonult be. Az első operett-előadásra elment a Gombás család is. Ott ült egy emeleti páholyban Gombás Tamás, vastag óralánccal a j domború mellén ; mellette élete párja, tele ékszerekkel és nehéz selyembe öltözve; és középütt Klárika igézőn, kecsesen, fehér ruhában, mint az Ízlés és báj mintaképe. Minden látcső a téglagyárosék felé fordult. Az átelleni páholyban Winkler ezredes is sűrűn nézte a szép leányt és elragadtatását nemcsak a nejével közölte, ki titkon irigykedett Gombásné toiletljeire, hanem Hammerklopf főhadnagygyal is. — Gratulálok, kedves Hammerklopf — mon dogatta több ízben és hátrafordult a főhadnagyhoz, ki épen köteles látogatáson volt az ezredeséknél. Egyszerre fölszólal Winklerné: — Hát az a fiatalember kicsoda ott a leány mögött? Most jött be és visszahúzódva marad a páholyban. Mintha félne, hogy meglátja valaki. Hammerklopf látcsövön át vizsgálta a Gombásék páholyát, aztán minden indulat nélkül felelte : — „Nini, Gombás Pista . . . az önkéntes! . . . — Önkéntes ? — pötlönt fel az ezredes. — És polgári ruhában? Mit keres itt Gselényesen? Hisz ezrede már Pécsett van! Mért nem ment el? — Beteg szegény — mentegette Hammerklopf. BENZINMOTOROK, GŐZL0K0M0BIL0K, UTIM0ZD0NY0K, GÖZCSÉPLŐGÉPEK, ARATÚGÉPEK, „L0S0NCZI DRILL“ VETŐGÉPEK, RESICZAI ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, STB. STB. kívánatba szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ÁLLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZÉRÜGYNÖKSÉGE, BUDAPEST V, VÄCZI-KÖRUT 32.
