Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-04 / 23. szám
2 N AGYBÁNYA 1908. junius 4. az, hogy a jogkereső fél inkább lemond a jogvédelemről, semmint igazságos ügyét egy hosszas, költséges s mégis kétes kimenetelű pernek bocsássa alá. A memorandum nem a szatmári vagy nagykárolyi törvényszék ellen érvel, hanem csupán a mellett, hogy az a nagy távolság, mely egy nagy vidéket, melynek központja Nagybánya, úgy Szatmártól mint Déstől elválaszt, indokolttá teszi és ellentmondást nem törően követeli a nagybányai törvényszék visszaállítását, melynek bírái, ha a törvényszék bányabirósági jellegénél fogva a rendesnél valamivel jobban volnának dotálva, már e körülmény biztosítaná a birák stabilitását, igy azt is, hogy a birák itt, egy nagykerületü bányaigazgatóság, bányakapitányság körzetében köny- nyebben elsajátíthatnák azt a szakképzettséget, melyet egy bányaügyekben Ítélkező bírótól méltán megkövetelhetünk. Igen figyelemre méltók a memorandum más egyéb érvei is s az a statisztikai kimutatás, mely számadatokkal mulatja ki, hogy 87.000-et túlhaladó lakosság 256.1 ÍJ hold területtel, tekintve azon távolságokat is, melyek a szatmári, dési és máramaros- szigeti törvényszékektől elválasztják, megérdemli, hogy régi négy törvényszéke helyett legalább egyet nyerjen Nagybányán, mely, ismételten hangoztatjuk, már természeti fekvésénél is központja az érdekelt vidékeknek. Síoll Béla kiváló tollal megirt s meggyőző érvekben gazdag memorandumával a városi képviselőtestület már a legközelebb tartandó közgyűlésében fog foglalkozni s nincs kétség benne, hogy ahoz nagy lelkesedéssel hozzá is járulnak. De e memorandum érvei elől nem térhet ki az igazságügyi kormány sem s igy a város régi óhaja, hogy törvényszéke visszaállittassék, könnyen valóra válhat, mely esetben bányászatunkra is egy szebb jövő perspektívája ragyog föl. A siketnémák. — A debreczeni siketuémák városunkban. — . Junius 3. A siketuémák debreczeni intézetének uyolcz növendékét Gácsér József intézeti igazgató és Emmer István tanár vasárnap délelőtt a Polgári Olvasókör nagytermében mutatták be nyilvánosan a nagyközönségnek, hogy csodálatba ejtő bizonyságát nyújtsák annak, hogy e szerencsétleneket is, kik a múltakban századokon át mint szánalomra méltó hülyék, csavargók és koldusok szerepeltek, jó neveléssel, szakszerű vezetéssel minő hasznos tagjává lehet tenni a társadalomnak. Valóban, amit a bemutatott siketnéma növendékek produkáltak, az nemcsak meglepett mindenkit, de még a képzeletet is felülmúlta. A sikelnémák jeles, képletes beszédét, melylyel magukat főleg egymás között vagy nagy erőlködéssel és hosszas jeles magyarázatok után másokkal úgy ahogy megértették, eddig is ismertük. De mi ehez képest az az óriási előhaladás, hogy az'a sikelnéma, ki életében soha semmiféle hangot nem hallott, rendes, hangos beszéddel íejezi ki gondolatait s másoknak pedig ajkmozgásáról lesse le és olvassa ki az ő hangos beszédére adott válaszokat. A nevelési tudomány csodákat művelt e téren s ledöntötte azon válaszfalakat, mely a siketnémák és embertársaik között ez ideig fen- állottak s e szerencsétlenekből is ép oly hasznos és munkás elemeket képzett, kik tudományuk, munkájuk révén meg tudnak állani a maguk lábán is és nem szorulnak a társadalom könyörületére, irgalmára. És azon apostoli munkának, melyet az arra hivatott férfiak szinte emberfölötti odaadással és szamaritanusi szívre valló nemes érzelmekkel a siketnémák nevelése terén kifejtenek, éppen ebben rejlik alig értékelhető humánitárius és szocziális nagy jelentősége. Magyarországon a siketnémák száma körülbelül 60—70 ezerre lehető a statisztikai adatok szerint. Óriási szám ez, ha elgondoljuk, hogy 60—70 ezer, egyébként erős szervezetű és erős karú ember eltartása nehezedik a társadalomra az esetben, ha e szerencsétleneket szakszerű neveléssel és tanítással ki nem emeljük a bárgyuság és tudatlanság azon örökös homályából, melybe szervi hibájuk kárhoztatta. Hál oly gazdag az ország, hogy 60—70 ezer egyébként erős és egészséges ember hasznos munkáját nélkülözheti? Oly gazdag a társadalom, hogy 60—70 ezer henye és télien életet élő embert a legkisebb ellenszolgáltatás nélkül is eltarthat? Ezek a kérdések pedig minden józanul gondolkodó fő előtt már önmagukban hordják a feleletet. De nem kicsinyelhelő a siketnémák nevelésének eredménye a hasznossági és humanitárius szempontokon kívül a büntető judikatura szempontjából sem. Ezek a szerencsétlenek, tapasztalás szerint, a legszegényebb néposztályból kerülvén ki a legnagyobb számban, önmagukra hagyatva, a létfentartásért örökös ádáz küzdelmet folytatva, lenézve, kitaszítva, kiközösítve a társadalomból, érzelmi világuk annyira eldurvul, szinte elállatiasodik, hogy a múlt időkben nem egy borzalmas bünpörnek épen a kitaszított, kiközösített siketnémák voltak a főhősei. Korántsem túlzottak ez adatok. A debreczeni intézet körzete Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágyvármegyékre terjed ki. E négy vármegyében 1162 siketnéma van, kik közül 278 még tanköteles. S e tankötelesek közül is ez ideig csak 60 részesül nevelésben és tanításban. A többi szerencsétlen még mindig minden segítő, támogató kéz nélkül a saját sorsára van hagyva. És ez a megdöbbentő statisztikai számadat kell hogy felrázza a társadalmat letargiájából s azon szinte bűnös közönyéből, melyet a siketnémák nevelő intézeteivel szemben ez ideig tanúsított. S kell, hogy mind fokozottabb áldozatokra ösztönözze az államot, hiszen most, mikor minden téren oly égetően tapasztalható a munkáshiány, az ország részére 60—70 ezer munkáskéz megmentéséről van szó. És különösen nem zárkózhatnak el a siketnémák nevelő intézeteinek segítése és istápolása elől a városok, a községek. Már a maguk jól felfogott érdekében sem! Hiszen minden város a maga szegényeit, munkaképtelenjeit a saját költségén eltartani köteles. Ez eltartásra szoruló szegényeknek, munkaképteleneknek egyik tekintélyes kontingensét a tanulatlan, neveletlen siketnémák teszik ki. Már pedig csak a hozzávetőleges számítás is meggyőzhet mindenkit arról, hogy ha a városok és községek a siketnémák intézeteiben csak egy alapítványi helyet igyekeznek fentartani, ez is kevesebbe, vagy legalább is csak annyiba kerül, mint amennyire megterheli költségvetésüket egy keresetképtelen siketnémának hatósági eltartása. Egy alapítványi tőke ugyanis a debreczeni intézetben 5000 korona. De ez összeget nem szükséges egyszerre befizetni, elég, ha az alapitó kezességet vállal az évi 250 koronát kitevő kamat befizetésére. Ily összegbe belekerül egy siketnéma évi eltartása is, csakhogy mig egy kereselképtelen siketnémát ily összegű kiadással egy egész életen át kell istápolnunk, addig hasonló összegű évi kiadással számos sikelnémát nevelhetünk fel, menthetünk meg a teljes elzülléstől s adhatunk vissza a hasznos társadalomnak. A debreczeni intézetet 1903. évben alapították s jelenleg már öt osztálya van. Még három év kell, hogy az intézet mind a nyolcz osztálya feláilittassék. Mert egy sikefnéma teljes kiképzése nyolcz évig tart s ez idő elteltével az összes növendékek oly eredményeket képesek felmutatni, hogy egészen bátran bocsáthatók a maguk szárnyára, hogy mint iparosok, vagy más foglalkozást űzők becsülettel megkereshessék kenyerüket, sőt családot alapíthassanakA debreczeni intézet tanárait az állam íimintha.csak nem is afféle zsellérsorban levő ember lenne, hanem legalább is fertálytelkes gazda. Nem is igen kellett kérdezősködni a felől, hogy változott ilyen jóra a sorsa, hamarosan előállt vele! — A szőlőket mikor kirágta a féreg, akkor azt hittem, hogy az én életem gyökerét is elrágta. Koldusabbnak éreztem magam a koldusnál. Ebben az állapotban ért utói a szerencse. Mintha csak a megváltom lett volna az a kis kölyök, akit a leányom hozott haza a városból. Hej, pedig első haragomban kis híjjá hogy meg nem fojtottam mind a kettőt! Kár lett volna! A gyerek szerencsét hozott nekem! Mert a po- rontytyal együtt dajkaságba kaptunk egy másikat is. Valami gazdag asszonyságé lehetett. Tetszik tudni, olyan gyerek, a kiről nem volt szabad sokat beszélni. Mert a nagyúri kisasszonyok meg asszonyok is sokat botlanak ám. Talán még többet, mint a mifélénk! A kis gyerekért sokat fizettek. Mindnyájan megélhettünk belőle. Mikor azután két esztendős lett, elvitték. De a leányom kapott ám más gyerekeket is. Nem mind volt ilyen drága gyerek. Cselédleányok, meg varrókisasszonyok is kerültek bajba és a leányom, Isten tudja hogy, hogy nem, de mindjárt kiszimatolta a bajukat. Annyi gyerekünk lett egyszerre, mint a raj! Volt olyan is, akit az anyja kéthetes korában már elválasztott és hozzánk adott, ügy táplálta a leányom czuczlival. Mégis felpendere- dett az istenadta! — És nem halnak a gyerekek? — Hát a kirül az Isten elvégezte, az bizony elpatkol, de annak nem oka senki sem. Beszélgetés közben a házához értünk. Behívott: — Instálom, tessék beljebb kerülni, hadd mutatom elő a gyermekeimet. Mint eső után a békák, úgy nyüzsögtek mindenfelé a kis jószágok. Voltak vagy tizen! Valamennyi egyformán piszkos és egyformán sápadt. Mintha csak apró halottakat láttam volna. Végtelen szomorú kép volt! Egy csomó halálra váló élet! Egy halom bimbó, amely sohse fog nyílni! — Betegek ezek a gyermekek, Kórós?-- Ezek, instálom ? Ugv esznek, mint a kis malaczok 1 Egy-egy nagy karéj kenyeret majszol el mindegyikük minden evéskor. — Hát ezeknek kenyeret adnak? — Tejbe eláztatva! A puszta tejen már túlvannak. Mind elmúlt egy esztendős! — El ám, vágott közbe az öreg leánya, aki ezalatt bejött a szobába. A nagy, tagbaszakadt leány sovány, korán elhervadt arczárói csupa gonosz indulat ritt le. Apró, villogó szemei mintha vércsekarmok lettek volna, úgy tapadtak rá a földön fetrengő kis gyermekek arczaira. Csöndesség lett egyszerre. Mert az imént még nyöszörögtek és pityeregtek a kis szerencsétlenek, de a mint az az asszony bejött és rájuk nézett, rögtön elhallgattak. Bizonyára sok verésben volt részük. — Elmúltak mind egy esztendősök, folytatta azután beszédét, ezek már vasat is ehetnének. A doktor ur is mondta, hogy már egy kis húst is kaphatnak, hogy erőre jöjjenek. — ügy, hát a doktor ur mégis felügyel! — Felügyel? Mire kell itt felügyelni? mondta kihívó, kellemetlen nevetéssel az aszBENZINMOTOROK, GÓZLOKOMOBILOK, UTIMOZDONYOK, GÖZCSÉPLŐGÉPEK, ARATÓGÉPEK, „LOSONCZI DRILL“ VETŐGÉPEK, RESICZAI ACÉLEKÉK, TELJES MALOMBERENDEZÉSEK, STB, STB. kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A MAGYAR KIR. ALLAMVASUTAK GÉPGYÁRÁNAK VEZERUGYNOKSEGE, BUDAPEST « 5,^,.. V, VÁCZI-KÖRUT 32.
