Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-07 / 19. szám

2 NAGYBÁNYA 1908. május 7. A részvénytársaság alaptőkéje 120,000 koronára van előirányozva, mely összeg 1200 drb. névre szóló 100 koronás be­fizetett részvényből állana. A részvények jegyzésének határideje 1908. május tizediké. S hogy a legkisebb gazda is minden nagyobb megerőltetés nélkül szerezhessen magának egv-két részvényt, arról gondoskodtak a pénz­intézetek. Mindenki, aki a jegyzett rész­vény harmincz százalékát készpénzben befizeti, a hátralevő összeget a részvény lekötése mellett bármely nagybányai pénzintézetnél kölcsön veheti s igy abba a helyzetbe kerül, hogy a jegyzett rész­vény hetven százalékát aprólékos rész­letekben fizetheti meg. Vagy pedig akik kölcsönt nem akarnak igénybe venni, a hátralékot havi tiz százalékos részle­tekben is törleszthetik. A részvényes az általa birt részvény­jegyek arányában részese a társaság va­gyonának és jövedelmének. A részvényjegyek törlesztésére tehát a legkedvezőbb feltételek vannak meg­állapítva, úgy, hogy a részvénytársaság súlyos feltételekkel a legkisebb gazdát sem zárja ki a részvételből s talán a bi­zalmat csak fokozni fogja, ha megírjuk, hogy a nagybányai részvénytakarékpénz­tár máris 20,000 korona értékű rész­vényt jegyzett. Az előirányzott alaptőkéből a vasút­vonal mellett, lehetőleg sínpár bevezeté­sével a raktárakkal és feldolgozó épüle­tekkel ellátott gyümölcsértékesitő telepet rendezik be; az üzemhez szükséges forgó­tőkét a pénzintézetek fogják majd ren­delkezésre bocsátani. Az eszközök tehát, melyek az eredményes működést feltéte­lezik, rendelkezésre állanak. De minden termelő érdeke, hogy tagja legyen a rész­vénytársaságnak, már az elért jövedelem felosztása tekintetéből is. Ugyanis az el­ért jövedelem tiz százaléka az alaptőkét fogja növelni, a fenmaradó többlet két­harmadrésze a részvényesek között fog kiosztatni, egvharmadrésze pedig azon részvér^esek között az eladásra beszol­gáltatott gyümölcsérték arányában, akik saját termésüket adták el a részvénytár­saságnak. A részvényes termelő igy azon hely­zetbe jut, hogy amig gyümölcsét a rész­vénytársaságnál a napi árakon készpénz­fizetés mellett azonnal értékesítheti, más­részt még az elért jövedelemből is részesül azon értékarányban, melyet a részvény- társaságnak beszolgáltatott termése telt ki. A részvénytársaság czélja, hivatása főleg az alapszabályok ez intézkedéseiben csúcsosodik ki. A többi szakaszok az adminisztrálást szabályozzák kiváló pre- czizitással. Banálitás volna részünkről, hogy még most is, midőn sok keserves évnek sok keserves tapasztalata sürgeti a gyümölcs­értékesitő részvénytársaság életre hívását, — annak szükségességét, hasznosságát fejtegessük. Mi csak ismételhetjük, hogy a gazda­közönségnek másodízben is meg van adva az alkalom, hogy tűrhetetlen sorsán se­gítsen. Jövője ismét saját kezébe van letéve s ha letargiájából most sem ébredne föl, szégyenteljes sorsát valóban meg­érdemli ! Osztálygyülés. Az orsz. magy. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya május 2-án, délután 4 órakor tartotta meg ez idei első gyű­lését a bányaigazgalóság tanácstermében. A tagok és a vendégek igen szép számban jelenlek meg az oszlálygyülésen, melyen Neu­bauer Ferencz miniszteri tanácsos, bánvaigaz- galó elnökölt. Az elnöki bejelentések után Szellemi/ Geyza bányatanácsos, az egyesület titkára terjesztette elő évi jelentését, ma vet jóváhagyólag tudomá­sul vettek, nemkülönben tudomásul vették a pénzlárnok évi jelentését. A folyó ügyek lelárgvalása után, melynek során Latinuk Gyula, Porubszky Béla és Orcz- virk Nándor indit ványai tárgyában döntöt­tek, a felolvasásokra tértek át. Dr. Szokol Pál bányatanácsos Az ásvá­nyok mágnességéről és ez alapon való szepará­lásáról értekezett. Nagy gonddal és széleskörű tudással ismer­tette a különböző ásványok érzékenységéi a mag- nességgel szemben, majd taxatíve felsorolja — Hát megöltem! Akasszanak fel! vágja oda daczosan és azzal elhallgat. Hanem később megint csak beszélni kezd: — Kiállhatatlan, utálatos voltam. Egyre féltékenykedtem. Hát még mikor láttam egy-egy operettben ingerlőén szép és szemtelen jelme­zeiben. Buja tűzben ragyogott a szeme; mozdu­lataiban annyi bűnös kaczérság volt és moso­lyában, tekintetében annyi szédítő mámor. Oh, ilyenkor azt hittem, hogy az a nő be­fertőzi az én becsületemet és megszentségtele- niti a művészet templomát! Mert én annak tar­tottam a színpadot. De mikor szóltam neki, kinevetett: — Csak nem jálszhalom úgy, mint le ! Nem vagyok én drámai színész! Nekünk inge­relni kell! Azért fizetnek ! Meg aztán jól is esik látni, hogy bomlanak utánam I Később aztán rám unt. S a szememre hányta, hogy minek vettem el I — Elvetted a legnagyobb érdekességemet! Kit érdekel többé egy színésznő, akinek férje van ? Végünk van, ha tudják rólunk, hogy elő­adás után, odahaza papucsban meg hálókabát­ban vár a férj. Aki a színpadon hódítani akar, annak meg kell őriznie a leányság látszatát. Vagy pedig úgy kell játszania, hogy a férfiak a fejük tetejére álljanak! — És rossznak is kell lenni ? kérdeztem egyszer tőle. — Dehogy kell. Csak mutatni kell, mintha rosszak lennénk ! Kaczérkodni, ingerelni, hódí­tani őket! Szeretni, csak téged szeretlek! És akkor elhittem neki! Abban a percz- benl De már a következőben nem. Irtózatos élet volt ez! S még hozzá az az irtózatos ellen­tét, ami köztünk volt a művészeti kérdésekben. Nekem szentség volt a művészet és oltár a színpad; neki kenyérkereset és vidám kaczér- kodási hely. S mikor néha magasabb művészi czélokról kezdtem előtte beszélni, kikaczagolt s felkapva a szoknyáját és mutatva formás lábát, belekezdett valami pikáns kupiéba. — Ez kell a publikumnak, fiam! — Térjen már végre a dologra. — Rátérek Próbánk volt aznap délelőtt. Az én próbám már elvégződölt, de az övé még tartott. A színpad homályos volt s ő nem látta, azon ásványokat, illetőleg érczeket, melyeket a mágnesség utján előnyösen lehet egymástól el- különiteni. Ismerteti a különböző módokat és szerkezeteket, melyek által ezen elkülönítés le­hetséges. A tartalmas előadást nagy tetszéssel fogadták. Altnéder Ferencz kohómérnök, ki csak nemrégiben érkezett vissza tanulmányuljáról, lépett ezután a felolvasó asztalhoz. Egy hihe­tetlen töményitési eljárás czimen értekezett s az érczek előkészítését egészen uj alapon tárgyalta. Előadását a külföldről hozott próbaanyagok és képek bemutatásával igyekezelt még érdeke­sebbé tenni. Igen nagy érdeklődéssel és figyelem­mel hallgatták s zajosan megéljenezték. Gyűlés után az osztály a Kaszinóban tar­totta meg szokásos estélyét. Csekély számú kö­zönség gyűlt csak egybe, de a hangulat annál fesztelenebb, annál vidámabb volt s az estély belenyúlt a kora reggeli órákba. Jelen voltak: Asszonyok: Altnéder Fe- renezné, L. Berks Leóné, Harácsek Vilmosné, Makray Mihályné, Moldován Lászlóné, Neubauer Ferenczné, Prihradny Kálmánná, Radó Pálné, Schwarcz Eajosné, Szentmiklóssy Józsefné. Szel- lemy Geyzáné, Szokol Pálné, Wagner Józsefné. Leányok: Berks Emmike, Gurszky Lujzika, Pázsit Irénke, Szentmiklóssy Dusika, Szokol Jerta. Dalestély. A szombati dalestély csekély számú közön­séget vonzott a Polgári Olvasókör nagytermébe. Megmagyarázhatatlan az a közömbösség, melylyel a nagy közönség a valóban nemes missziót szolgáló dalárda működését honorálja. A mindennapi kicsinyes gondok már annyira elfásilollák a kedélyeket, hogy a mi szeczessziós korunk lihegő, tova törtető gyermeke nem képes már élvezetet találni abban a gyönyörű verseny­ben, melyért a hajdani büszke görög vagy római mértföldeket lelt meg gyalog, csak hogy a dal, a zene megigéző varázsa alatt felemelkedjék abba a régióba, hol a pártoskodás, az egyéni érdek nem nyűgözi le a lelkeket. Ilyen körülmények között igazán elszoruló lélekkel, fájdalmas lemondással kísérhetjük a lelkes dalárda ambicziózus működését. A tagok buzgóságát úgyis csak erkölcsileg jutalmazhatjuk meg s ha elismerést érdemel meg a mi meg­döbbentően sivár társadalmi életünkben vala­hogy én ott állok az egyik oldalfal mellett. Nem volt jelenése s nem messze tőlem, a hátulsó színfal mögött beszélgetett azzal az utálatos vö­rös kritikussal, aki engem mindig levágott, őt pedig mindig dicsérte. Egészen hozzásimult, a nyakkendőjével babrált és kaczagva beszélte neki, hogy én milyen féltékeny vagyok. — Tudja, kezdek már jóllakni vele. Olt is hagyom, ha nem becsüli meg magát. A vérem már akkor kezdett forrni. Hát itt akar hagyni ? Jóllakott velem ? Közelebb húzódtam hozzájuk, hogy min­den szavukat halljam. A vörös kritikus ezukor- ral kínálta meg. Bádogdobozban volt s nem tudták felnyitni. Kést vetlek elő és azzal fesze­gették. A feleségem leült valami lóczára s egyik lábát a másikra téve bontogatni kezdte a do­bozt. A férfi eléje térdelt s amint a czipőn fe­lül előkandikált a lába, simogatni kezdte : — De remek lábad van! És ő ahelyett, hogy ellökte volna magától azt az embert, hozzáhajolt és megcsókolta. Ekkor rohantam oda. A férfit arczul ütő t­kőolaj-üzemre is alkalmasak, gőzlokomo- bilok, utimozdonyok, gőzcséplőgépek, arató­gépek, teljes malomberendezések, talaj mi­velő eszközök, stb. stb. —.... r-zrr~=zzzz KÍVÁNATRA SZÍVESEN KÜLDÜNK ÁRJEGYZÉKET ÉS KÖLTSÉGVETÉST. II IRái.Uf 1 u I

Next

/
Oldalképek
Tartalom