Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-30 / 18. szám

2 NAGYBÁNYA 1908. április 30. intervenczióiukkal minden bait elsimí­tottak. A polgármester budapesti utazásának van még egy másik eredménye is. Tudjuk, hogy a vízvezeték ügyében a vizépitészeti osztály hallani sem akart más megoldásról, mint arról, melyet a zazarvölgv talajvizeinek földerítésével le­hetett volna elérni. Ez ideájához oly me­reven ragaszkodott, hogy a képviselőtes­tület kénytelen volt elrendelni a próba­fúrásokat, jóllehet a bányaigazgatóság mérnökei, kik legjobban ismerik e vidék geológiai alakulatait, határozottan meg­mondták, hogy a zazarvölgynek nincse­nek talajvizei s ha esetleg akadnának is talajvizekre, azok teljesen alkalmatlanok a vízvezeték czéljaira. A napokban, mig a polgármester a fővárosban időzött, a vizépitészeti osz­tály táviratilag szüntette be a további próbafúrásokat s ma már örömmel je­lentjük azt is, hogy a vizépitészeti osz­tály hozzájárult ahoz, hogy a vízvezeték a mi ideánk szerint, a felsőbányái sulyori tiszta forrásokból létesittessék. A vízveze­téki munkálatok mielőbbi gyors meg- kezdhetése czéljából pedig már a napok­ban egy mérnököt fog kiküldeni váro­sunkba Farkas Kálmán osztálytanácsos, a vizépitészeti osztály főnöke, ki az uj tervet és költségvetést elkészíti. De beszámolhatunk még egyebek­ről is. Mindnyájunk leghőbb vágya, hogy az uj főgimnázium a Klastrom-mező alsó részén építtessék föl. Ez ügyben ezelőtt két héttel a város tanácsa kimeritő memo­randumot terjesztett föl a vallás és köz- oktatásügyi miniszterhez. S ma már, mi­dőn a memorandumot a minisztériumban alig igtatták be, az ügy azon stádiumban van, hogy bírjuk báró Barkóczy Sándor miniszteri tanácsos ígéretét, hogy legkö­zelebb a helyszíni szemle megejtésére városunkba jő ő maga. Ez pedig már a legnagyobb valószínűség szerint azt je­lenti, hogy nyert ügyünk van, hisz a hely­színén személyesen győződhetik meg arról, hogy a főgimnázium elhelyezésére ideálisabb helyet elképzelni is alig lehetne. S mindezen nagy alkotásokra szük­séges kölcsönösszegre vonatkozólag a város máris a lehető legkedvezőbb aján­lat birtokában van. A mennyi papírra és tentára lett volna szükség, hogy mindezeket elérhes­sük, azzal egy papír és tentagvárat bíz­vást felvirágoztathattunk volna. De hát még mennyi tenger idő pocsékolódott volna el haszontalanul! A képviselőtestület bizonyára meg­találja majd a módját, hogy elismerésé­nek kifejezést adjon, mi csak a végső tanúságot vonjuk le. Ez pedig a következő: Szükség van ékesen megfogalmazott instancziákra, de ezeknek akkor van csak foganatjuk, ha maga a polgármester a fáradhatatlan, ügyes postásuk! Gyümölcsértékesítés. Április 29. Városunknak alig van oly inslitucziója, melyre nagyobb, égetőbb szükség volna, mint épen egy gyümölcsértékesitő intézményre, te­remtsük azt meg akár szövetkezeti, akár rész­vénytársasági alapon. Az utolsó évek keserűséggel, csalódással tele tapasztalatai szomorúan győzhettek meg erről mindenkit, különösen gazdaközönségünket, kiket az uzsora haszonra éhes szenzálok arczát- lan kufárkodásaikkal úgyszólván életfeltételeiben támadtak meg. Páratlanul szép, messzeföldön hires, nemes gyümölcsöseink a hasznot nem a föld tulajdono­sának, a gazdának hozták; nem a gazda tőke- befektetését, verejtékező fáradságát jutalmazták, hanem a szenzálokét, kik összeköttetéseik s tőkéik révén teljesen uralták a helyzetet s kik a vett árun nagyobb hasznot vágtak zsebre, mint maga a gazda egy évi aggodalmas, verejtékező mun­kája után. E tűrhetetlen, szégyenteljes helyzeten segí­teni több ízben megkisérlette a gazdasági egyesü­let. Gazdáink nagyfokú közönyére, nemtörődöm­ségére vall, hogy mindig sikertelenül. Pedig már egyszer határozatilag is kimon­dották a gyümölcsértékesitő szövetkezel meg­alakulását. A gazdasági egyesületnek 1904. év december 4-én tartott rendkívüli közgyűlésén történt ez, amidőn Szabó Adolf elnök és Stoll Béla nagy­szabású és meggyőző beszédei után a szövet­kezet megalakult s az alapszabályokat el is fogadták. Sajnos azonban a gazdasági egyesület ne­mes törekvése a gazdaközönség nagyfokú, szinte hihetetlen indolencziája miatt dugába dőlt. A gazgaközönség, mely jobbára a gyümölcs- termelésre van utalva s megélhetését is attól várja, szinte egészen feledi, hogy ahoz, hogy a gyümölcsös megfelelő hasznot hajtson, főként két dolog szükséges: a gyümölcsös jó karban tarlósa, továbbá a gyümölcsértékesítés. Kétséget nem szenved, hogy a lehető legnagyobb jöve­delem eléréséhez a gyümölcsfaj czélszerü meg­választása is szükséges, de a gyümölcsös jókar­ban tartását s a gyümölcsértékesítést főleg azért emeljük ki különösen, mert eddig nálunk e két dologban mutatkozott a legnagyobb hiányosság. A gyümölcsösök jó karban tartásának na­gyon is nehéz kérdése legutóbb a lehető leg­kedvezőbb elintézést nyert. Darányi Ignácz föld- mivelésügyi miniszternek irántunk tanúsított jó­akarata és bölcs intézkedése folytán a gazdasági egyesület telepe állami kezelésbe menvén át, városunk oly kísérleti teleppel gyarapodott, hol minden gazda szives útbaigazítást és tanácsot nyerhet. Az egyik fő kérdés tehát meg volna oldva. De meg kell oldanunk a másik fő kérdést, a gyümölcsértékesítés kérdését is, ha azt akarjuk, hogy munkánk teljes legyen s a kívánt czélt a maga egészében elérhessük. Belátták ezt azok a buzgó férfiak is, kik a gazdasági egyesület ügyeit intézik s irányítják és el nem keseredve a múltakban tapasztalt nagy közöny miatt, ismét megindították az akcziót, talán sikerülne életre hivniok a sokszor eltemetett eszmét és talán sikerül gyökeresen rendezni a gyümölcsértékesítés kérdését, melyre a már ki­fejtetteken kívül nem csekély impulzust adtak az 1904. év óta lezajlott évek keserves tapasz­talatai is, mely évek alatt a hasznot ismét csak nem a gazdák, hanem a szenzálok vágták zsebre. A gazdasági egyesület választmánya Szabó Adolf elnöklete alatt vasárnap tartott ülésében foglalkozott e nagy fontosságú kérdéssel. Szabó Adolf elnök megnyitó beszédében részletesen ismertette az uj helyzetet, mely előállott s erősen hangsúlyozta, hogy ha a gazdaközönség meg akarja óvni a legvitálisabb érdekeit, továbbra már el nem zárkózhatik a gyümölcsértékesítés gyökeres rendezésétől. S a rendezésre nézve részletes propozicziót terjesztett elő, melyhez a választmány több fel­szólalás utján hozzá is járult. A választmány kimondotta, hogy a gyümölcs­értékesítés rendezését fölötte égető szükségnek tartja s ezt csak egy gyümölcsértékesitő részvény- társaság keretében tartja megoldhatónak. A nagybányai gazdasági egyesület gyümölcs­értékesitő részvénytársasága nemcsak a gyü­mölcsök értékesítésével, hanem azok feldolgozá­sával is foglalkoznék s igy teljesen ki van zárva az, hogy az el nem adott gyümölcsökből bár­Egy levélben szörnyű fogadalmat tett: — Utálom Európát. S ezennel kijelentem, hogy soha a lábamat be nem teszem többé abba az unalmas, agyoncivilizált világba! — Már tisztára bolond! - - mondogattuk mi idehaza. De hisz mindig hóbortos volt. Ka­landra szomjas, vad és kegyetlen hajlamú. És eszembe jutott, milyen szenvedéllyel tépdeste ki gyermekkorában a bogarak lábát, a pillangók szárnyát s úgy engedte szabadjára a csonka állatkákat. Hárman is összetűztünk vele e vérlázitó szokása miatt és ő mindhármunkat elpáholt és megszalasztolt. Nem csoda, hogy a vadak közzé ment. — Bizonyosan ő is emberevőuek csapott fel! Tán királynak is választották a kanni­bálok. A budapesti állatkertben sokat bámulta a közönség azt a hatalmas királytigrist, mely Al­gírból érkezett. Ezt is Hajagos Pista küldte. Maga fogta elevenen. De hányat ejtett el rette­netes bátorsága és pusztító fegyvere! Egész élete már csak tigrisvadászat lesz idegen világré­szekben. És mégis hazajött, de akkor már nem volt a régi Hajagos Pista. Az újságok bőven kiszínezték, mint szenvedett hajótörést, mint gyújtották fel vad indiánusok virágzó gyarma­tát, mint esett sárgalázba, s milyen koldussá lett, mig hazavetődött Magyarországba csupa honvágyból. Egész titokban jött meg. Még legjobb ba­rátait sem értesítette, hol telepszik meg. Én pedig a Tátrában hittem s azért nagyon meg­lepett, mikor egy nap magához hivott a Cse- pelszigetre, egy kis faluba, melynek szőlejében magános ház állt s ebben húzódott meg a félel­mes tigrispusztitó. Amint odaértem, éppen a kertben ült, olyan pajta-féle épületben, melynek csak há­rom fala volt. Már meszsziről nagy lármája hal­latszott a legkülönfélébb madárhangoknak. Mit jelentsen ez? Harmincz-negyven kalitka tűnt szemembe. A pajta egész környékét ellepték s valamennyi­ben a legtarkább madarak, tengeliczek, zöldi­kék, vadgalambok, kanárik, sárga- és fekete- rigók, papagályok, pintyőkék, fülemilék, cinegék, összevissza váíogatlanul! . . . S ebben a rettenetes zsivajban, a kalitkák tömegében ült Hajagos Pista s mellette egy j fekete, borzáshaju, apró asszonyka. Olt nézték az ugrándozó sok madarai, és hallgatták a ri­kácsolás, a csattogás, a fütty, a turbékolás, a trillázás, a csipogás rendezetlen hangversenyét. S olyan áhítattal tekintgettek ide-oda minden madárra s figyeltek minden hangra! Megálltam és néztem én is és hallgattam én is. Jó helyen járok-e? Ez volna az én világ­látott bárátom? A rettenetes huszár, a vérszom­jas tigrisvadász ? Végre ő vett észre. Hirtelen felszökött és felém sietett. A fekete asszonyka ámulva emelte rám szemeit, aztán el akart illanni. De a házi­gazda rászólt idegen nyelven, amelyből semmit sem értettem. — Feleségem — Dalajanti . . . mondta bemutatáskép, amint az asszonycsudát szemügyre vettem. De nem beszélhetsz vele, mert semmi­féle ismert nyelvet nem ért. S valóban, a mit ők ketten morogtak és sziszegtek, annak semmiféle nyelvtanát még meg nem Írták. A fekete nő legugolt a dívány sarkába és kőolaj-üzemre is alkalmasak, gőzlokomo- bilok, utimozdonyok, gőzcséplőgépek, arató­gépek, teljes malomberendezések, talaj mi­velő eszközök, stb. stb. _ —­kívánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. A Ili Hifiiül Mill 6ÉPMK1 KtttttK, BÜDAPES1, ti., ICZI-IIIII34.------

Next

/
Oldalképek
Tartalom