Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-16 / 3. szám
1908. január 16. NAGYBÁNYA 3 nemzet számra nézve most ugyan nagyobb, mintha valaha volt, de szaporodása nem áll arányban a többi európai nemzetek megnövekedésével. Minden más nemzet sovinistább nálunk, holott nekünk lenne a legnagyobb szükségünk az ilyen érzelmekre. A magyar faj szuprematiáját nem külső esemény biztosította, hanem a magyar faj értelmi, gazdasági ereje és a magyar állameszme öröklött jogai. Vármegyénk magyarságának földrajzi elhelyezkedése oly szerencsés, hogy csak a hegyes-völgyes vidékein levő részein kell a nemzetiségekkel megküzdenünk. Az alföldi részen lakó magyarság tömörsége, Szatmár-Németi sz. kir. város kulturális fejlettsége adja meg azon szilárd alapot, mely- lyel e küzdelmet czélirányosan folytathatjuk. A társadalmi erők tömörítése, a Schulve- rein, az Astra slb. nemzetiségi kulturegyesüle- tek intenzív és sovén munkálkodásainak példái, Társulatunk jelenlegi elnökének személyisége fogja a Társulat jövő történetét irányítani, mely hogy dicsőségteljes legyen, minden magyar legforróbb óhaja! Az iparos ifjúság bálja. Január 15. Carneval herczeg őfensége az idei farsangon az iparos ifjúság tánczestélvével tartotta bevonulását. Ez a bevonulás nem volt szemkápráztatóan fényes, de annál bájosabb, kedvesebb. Suhogó selymek, bársonyok, gyémánt diadémok. vakító ékszerek nem fogadták a pajkos herczeget, hanem ünneplő fehér és rózsaszínű ruhácskák, melyeknek bájos viselői örömtől kigyuladt arcz- czal, a boldogságtól ragyogó szemekkel és kikicsattanó jókedvvel siettek Carneval üdvözlésére. És ennél szebb fogadást elképzelni sem lehet. Carneval herczeg a fiatal gyönyörű leánysereg szívből jött hódolatáért nem is maradt adós. Már jóelőre elküldé legügyesebb apród- jait, kik a csillogó jókedv rózsáival szórták tele útját s e bűvös virágokból bőven kijutott mindenkinek, kik eljöttek hódolni Carnevalnak. Pedig igen sokan sietlek a pajkos herczeg hódolására. Alig múlt el nyolcz óra, midőn a Kaszinó gyönyörűen diszitelt parkettes nagyterme népesedni kezdett. Az ízléses dekoráczió valóban meglepte a belépőt. A falakat illatos fenyőlombok borították, melyeknek sűrűjéből itt-ott apró lampionok villantak elő diszkréten. Az egész tánczterem pedig vakító fényben úszott. Kleine Arnóthy: Ha okos, hasznára fog válni. Amelie: Mit kíván tőlem ? Arnóthy: Azt,hogy viszonozza barátságomat. Amelie: És hogy lehessem azt ? Arnóthy : Meg kell beszélnünk bizalmasan . . . Nem itt . . . Amelie: (Elszántan, haragtól kipirult arcz- czal) Más szóval találkára hiv. Nemde ? Közönséges, hitvány teremtésnek tart s azt hiszi, hogy kész vagyok a szeretőjévé lenni. És ha okos volnék . . . hasznomra válnék ... megfizetné .. . A vége az lenne, hogy a felesége kilökne a házból. . . így érti ön a barátságot, nemde? Arnóthy : (Suttogva.) Nem igy, Amelie. Úgy értem, hogy kibériek a számára egy csinos lakást az Andrássy-uton. Berendezem önnek s évjáradékot biztositok . . . Amelie: (Pillanatnyi szünet után.) Azt hiszi, hogy ilyen mesével elkápráztat? Arnóthy : Kedvesem, ha nem hiszi, ez nem ok arra, hogy elutasítson. Adja beleegyezését ahhoz, hogy megvalósítsam ezt a tervet. Adja szavát. .., hogy barátnőmmé lesz s akkor nemsokára saját szemeivel fog mindent látni. Nos ... Mit felel? Amelie : (Remegve s megzavarodva.) Nincs mit felelnem. Arnóthy : Akarja, hogy meggyőzzem őszinteségemről ? Amelie: Oh, erről nem győzhet meg! Klárika: (Jó ideje abbanhagyta a bábu öltöztetést s némán bámul apja arczába, végre fölkiált:) Papa! Sándor jónevü bádogos ugyanis e tánczestélyen mutatta be legelőször nyilvánosan az általa feltalált s szabadalmazott különleges aczetilén világítást, mely pompásan bevált, ugyannyira, hogy a Kaszinó elnöksége el is határozta e kitűnő találmány bevezetéséi. A nagyszámú rendezőségnek, kik nagy készséggel állottak a közönség szolgálatára, csakhamar nagyon is meggyűlt a dolga s nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy a pénztár állandó ostromnak volt kitéve. Nagyon kedves dolog volt, hogy senki sem feszélyezte magát azért, hogy esetleg ő érkezik elsőnek, hanem mindenki igyekezett első lenni s igy a fényes nagyterem csakhamar tömötten megtelt igen szép, diszes közönséggel. A bálon résztvett dr. Makray Mihály polgármester is nejével együtt. Megjelenésükkor természetesen zajos óvácziókban részesítette az ifjúság. Csakhamar felhangzott azután a csárdás első akkordja. Minő bájos kavarodás támadt egyszerre! Mindenki a pódium felé sietett a párjával s tüzes jókedvvel ropták a tánczot a szilaj ütemekre, melyeknek vége-hossza alig volt, mert kétszer-háromszor is megujrázták. És ez a tüzes, hamisítatlan jókedv egy ! pillanatra sem lankadóan tartott kivilágos-ki- virradtig, sőt akkor is igen-igen sokaknak úgy tetszett, mintha e napon sokkal korábban virradt volna . . . A négyeseket 60 pár tánczolta s a hosszú kigyódzó vonal alig fért el a nagy teremben. Szóval a farsang ez első bálja a legteljesebb erkölcsi s anyagi sikert aratta, ami legelső sorban a buzgó rendezőség érdeme. A kitűnő táncz- estélyt már hetek óta valóban nagy ötletességgel készítették elé. Csak elismeréssel szólhatunk Nagy Györgyről, a Kaszinó vendéglőséről, ki úgy konyhájával, mint kitűnő boraival, nemkülönben szolgálatkészségével a nagyközönség teljes megelégedését vívta ki. A zenél Adóm József zenekara szolgáltatta s a banda ez éjjel is megmutatta, hogy alakulhatnak a városban uj zenekarok, ő mégis csak a Józsi bandája . . . A bál összes bevétele 367 K 80 f volt, melyből 219 K 31 f kiadást levonva, tiszta jövedelme maradt az iparos ifjak önképző körének 148 K 41 f. Felülfizettek: Kovács Lajos 8 K, dr Makray Mihály 5 K, Révész János 4 K, Stoll Béla, Morvay Gyula, Török Pál 3—3 K, dr. Wagner József, Arnóthy : (Ijedten ) Mi kell, kis médikém ? Klárika : Yégy nekem is olyan szép lakást! Akarsz ? Arnóthy: (Zavarodottan.) Neked bizonyosan veszek. (Hirtelen lehajol s össze-vissza csókolja Klárikát.) Kis oslobácskám, még most sem öltöztetted föl a babát. Nézd csak, mily csúf ez a baba! Add rá gyorsan a sárga ruhát. Klárika. Előbb Ígérd meg, hogy én is kapok lakást az Andrássy-uton. Amelie: (Halkan, szemrehányóan) Látja, uram! Nem mondtam-e? Arnóthy : (Suttogva.) Igaza van . . . Akar-é meghallgatni ? Amalie : Nem. Nem! Hisz látja, hogy lehetetlen ! Arnóthy. Ha a kis módikét délután sétára vezeti, menjen az Adrássy-ut jobb oldalán . . . Megteszi ? Amalie: (Szemlesütve.) Nem! (Arnóthy sietve elhagyja a szobát. E pillanatban a belső terem ajtaja fölpatlan s Márta jelenik meg sápadtan, dúlt vonásokkal. Teljesen föl van öltözve, fején kalap, kezében kar- manvtyu.) Klárika: (Fölugrik, hozzárohan, átkarolja térdét.) A mama! A mama! Tudod-e, mama, hogy a papa nekem meg Amelie kisasszonynak lakást vesz az Andrássy-uton ? Márta: (Nagyon föl van indulva, alig tud szóhoz jutni.) Amelie kisasszony . . . Amelie: (Sötét daczczal néz maga elé.) Nagyságos asszony . . , dr Vass Gyula, Galló Antal, Nánásy János 2—2 K, Kocsis J. Gyula 1 K 30 f, Grünfeld Adolf, M. Gyirászin Sándor, Sipos Lajos, Radó Andor, Swarcz Mátyás, id. Suba Károly, Steinfeld Adolf, Petki László, Steinfeld Andor, Jancsovits József, Schwartz Simon, Szentmihályi József, Mursitz Győző, Nagy Károly, Lövi Ernő, Kovács Béla, Ivupás Mihály, Iring Pál, Harácsek Gyula, Rusz György, Klein Lipót, F'ényes József, Schvartz Sámuel 1 — 1 K, Frink János 60 f, Fáczky György 50 f, Neusl Antal 40 f. Jegyeiket megváltották : Gallisz István 3 K, Pintér József, Bagossy Sándor, Gönczy József, Somkereky Antal, Kincza Sándor, Rumpold Gyula, Szűcs Jenő, Szappanyos Jenő, Török Antal, Vértes Adolf 2—2 K, Nánásy István 6 K, Glavitzky Károly 3 K. Fainség Nagybányán. Akármilyen hitetlenül is hangzik, Nagybányán, a sok-sok ezer holdas erdők kellő közepén, fainség van. A faraklárak üresek s hogy az ember pénzéért fához jusson, oda még a protekczió sem elégséges. Hiszen megtörtént és megtörténik, hogy a városi tisztviselők is, akik pedig illetményül, fizetéseik kiegészitéseképen kapják a fát, napokig kénytelenek egy szekér fára várakozni. Mint mindenütt, úgy a fa megszerzésénél is, az erősebb érvényesül. Az erősebb pedig az, aki kora reggel kiküldi fuvarosát a faraktárhoz s ott esetleg délig vagy még tovább is várakoztatja, mindaddig, mig egy egy szekér fa érkezik a kitermelés helyéről. Akkor azután van oly megrohanás, melyhez képest a nagyidai czigányok históriai atakja is csak kismiska volt. S mikor már a megfizetett s a rohammal akvirált fa a szekéren van, ha a gazda azt hiszi, hogy most már van fája, nagyon csalódik. A faraktártól be a városig az ut nagyon hosszú. A hosszú utón pedig már is száz so- várgó fainséges kiséri a megrakott szekereket s a kapaczitálás csengő koronákban folyik. Megtörtént, hogy a fuvarost három koronával is megvesztegették, csakhogy adja el a hazaszállítandó fát s otthon pedig mondja azt, hogy nem kapott fát. Ily utón jut a közönség élelmesebb része fához, szekerenkint 12—13 koronáért. Hát ezek tűrhetetlen állapotok, jóllehet, azokra ellehettünk készülve. Illetékes helyről be volt az jelentve a közgyűlésnek, midőn a közgyűlés a fa árának emelését ismételten megtagadta. De a bajokon rekriminácziókkal segíteni immár nem lehet. Sürgős és erélyes intézkedést kérünk, mert az már valóban szörnyen nevetséges és gyámoltalan dolog, hogy sok-sok ezer holdas erdők közepén fainségben szenvedjünk erős tél közepén. Márta: Ön — ugy-e bár — haza akar utazni ? Amelie: (Habozva.) Igen, asszonyom. Márta : Még ma elutazhatik, Gondoskodom útiköltségről. Ki fogom kisérni a vasútra. Készüljön ! Amelie: (Megdöbbenve) így ? . . . rögtö- nösen . . . Márta: Miért ne? Félóra múlva rendbe jöhet. Egy óra múlva uíazhatik. Készüljön! Amelie: (Fölütve fejét.) Ez azt jelenti, hogy kényszeríteni akar. Erre nincs joga senkinek. Márta: (Elfojtva felháborodását.) Nem, nem, — kisasszony, de ön oly nagyon vágyódik haza ... És én beleegyezem. Megadom mindazt, ami ehhez szükséges. Többet is, ha kell! De utazzék . . . (Villogó tekintettel.) Ha becsületes leány : akkor utazni fog. Amelie: (Elszántan.) Az vagyok! De kény- szerutlevéllel nem utazom. Márta : Nem ? Akkor értem. Akkor tudom, mire gondol . . De csalódik . . . keservesen csalódik. (Fenyegetően.) Vigyázzon magára! Amelie: (Fagyosan.) Nincs mitől félnem asszonyom. Márta: (Kitörve.) Szedje össze sátorfáját s pusztuljon a házból. (Mereven ajtót mutat). Amelie: (Indul az ajtó felé.) Megyzk asszonyom, de engedje megjegyeznem, hogy épen ötödször veszítem el az állásomat amiatt, mert átkozottul szerencsés vagyok a férjurak rokon- szenvét megnyerhetni . . .
