Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-08 / 32. szám
1907. augusztus 8. NAGYBÁNYA 3 Utána ismét Bene Valika szavalt csinos, eleven verseket Farkas Imrétől, Erdős Renétől, bemutatott egyet-kettőt a maga verseiből is, majd Németh Gyula lépett a pódiumra újólag, hogy a tőle megszokott bravúrral énekelje el Hubay „Szeretném itt hagyni“ . . . kezdetű műdalát. Ezután Ocsárd Böske és Bertalan István adtak elő egy ügyes helyi vonatkozású dialogot igen nagy hatással. Ezt a két kedves fecsegőt már ismeri a nagybányai közönség. Most is méltóak voltak régi szereplésükhöz. Szinte tüntetőleg megtapsolták őket. A bájos naivságu, szellemes kis dialogot Bertalan Mariska irta a hangversenyre. Ezután ismét Karczag Marcsa gyönyörködtette a közönséget. Szokatlan, ritkán előforduló előadásban ragyogtatta művészetét: magyar nótákat szavalt czigányzenekisérettel. Végül Németh Gyula énekelt magyar népdalokat s Fráter Lorándnak néhány nótáját. Ez a száma kevésbé sikerült. Talán a sok ráadáskéréssel nagyon is kimerítették; énekén meglátszott, hogy fáradt s az érzelemteljes népdalok bizony érzés nélkül hangzottak el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Németh Gyula ne tudna magyar népdalokat is énekelni, majd bebizonyítja a jövő évi hangversenyén ... Ezzel kimerült a műsor s elkezdődött a táncz, mely a legvidámabb hangulatban a késő hajnali órákig tartott. A kereskedők bálja. Szombaton este ismét beköltözött a mosolygó arczu jókedv a Polgári Kör termeibe, hogy ott csillogjon, tündököljön, mig a sötét éj álmot adó fátyola borul a nyugvó városra. Elpihent a város, csöndesek lettek az utczák, csak a Polgári Kör kivilágított ablakai szórtak fényt az éjszakába, csak a vidám zene vérperzselő akkordjai csengtek át a csöndességen s szálltak tova gyors szellőparipákon. A kereskedő ifjúságnak ez estén zajlott le a nyári tánczmulatsága. Ragyogtak a termek, csillogtak a lámpák, az arczokon nevetett a pajzán jókedv, a bizalmas otthonosság. Minden csupa hangulat, melyet nem zavar semmi affektáczió. A zene ütemeire vidám párok lejtik a deli tánczot ritmikus mozgással, mint az imbolygó nád, mint az aranyos buzatenger a szellő ringa- tására. A melódia, a ritmus, a fény, csillogás megfogja a lelkeket s elringatja édesen, lágyan a kellemetlen, a fájó érzelmeket. Titkos sejtések arany szállaiból tündéri képeket sző a röpke képzelet. Édes ábrándok, sejtelmes vágyak, boldogító álmok fogamzanak meg a szivekben, melyeknek intenzivitását fokozza a remény, mely a nem létező dolgokat a létező színeivel ruházza föl. Ez egy pillanat fölvétel a szombati éjszakáról, melyet joggal sorozhatunk a legsikerültebb mulatságok közzé. Ah, az a csók! Éreztem, hogy messze túl haladta azon határokat, amelyeken innen a kézi csók a női nemnek tartozó tiszteletből fakad. Bizony jó messze! S ez az ember, az én rabszolgám, mikor meg prológust ir, összetett kezekkel nézi, hogy a napról-napra hódítóbb Valika nagysámot egyszerűen a konyhába küldjék. De meg is lakói ezért a lovagiatlanságért! Leleplezem a felesége előtt, hogy jobban vigyázzon a prologusos urára, ne hogy házi postlogus legyen a dologból. Ilyenek a mai modern lovagok, kiket bilincsbe vert a házasság. De mit beszélek, csak a házasemberek ? Dehogy! Mintha bizony a fiatalság külömb volna. (Hallgatózik.) Nagyszerű, most meg az igen tisztelt operaénekes panaszkodik, hogy nem tud zongorakisérőt kapni. Hahaha! De ki is vállalkoznék arra, hogy az ő szentimentális kornyikálásait kisérje ? (Némi szünet után.) Hát nem vagyok én itt ? Vagy még azt sem tudja az igen t. operaénekes ur, hogy a polgáriban kettősöm volt a zenéből ? Ez az ur is igen kiváló firma lehet! Ő is el tudta nézni szörnyű megaláztatásomat s egy szava sem volt védelmemre. Pedig ez az igen t. ur is úgy zsirálta magát, mintha meg tudna halni egy mosolyomért. Mintha egyike volna legrajon- góbb titkos imádóimnak. A múltkor is, amidőn a nagy áriát énekelte a troubadurból, szinte feltűnő epekedéssel nézett állandóan reám, még akkor is, midőn a magas c-ét kivágta. Pedig Hiszen minden kellék meg volt ahhoz, hogy jól sikerüljön: ügyes, buzgó rendezőség s a régi hagyományos vidám publikum. Ilyen körülmények között feltétlenül biztos a siker. S valóban az est sikgre méltán állítható egy sorba a kereskedők régi hires mulatságainak sikerével. Az első négyest mintegy 50 pár tánczolta. Boldogan, mosolygó arczczal, pajzán jókedvvel lejtették a párok azt a kedves, soha el nem évülő szalontánczot, mely nem fáraszt, sőt pihentet, felüdit s éppen azért kedves táncza marad mindig a bálozó közönségnek. Szünóra alatt megkezdődött a vidám csevegés az asztaloknál körös-körül. Kedves, családias fesztelenségü csoportok ültek egymás mellett üdülést keresve. A csillogó, ezerszinü ruháju hölgyek s a feketében komolykodó férfiak tarka festői csoportokat alkottak. Közben- közben megcsendült a nóta, a bánatos kesergő magyar dal, a szilaj, tüzes táncz után, hogy hirdesse a régi mondás igazságát: sírva vigad a magyar. Addig csengtek a szomorú melódiák, addig merengtek a lelkek, mig egy vidám rendező ráhuzatta a czigánynyal a ropogós talpalávalót. Azzal szétrebbentek a csoportok s a vidám párok ismét megkezdték a szelíd imbolygást, deli hajladozást, a gyors keringést, hogy még szilajabban, tüzesebben folytassák, mint a szünóra előtt. Most aztán a jókedv a tetőpontra hágott. A csárdás deli taglejtései tolmácsolták, juttatták kifejezésre a szilaj kedvet, mely a szivekben tanyát ütött. így folyt a mulatság véges-végig zavartalanul világos virradtig, a legszebb emlékekkel töltve el a sziveket. Nem hagyhatjuk említés nélkül a termek pompás, ötletes díszítését, melylyel a rendezőség valóban kitett magáért. A nagy termet valóságos erdővé varázsolta, melynek élénk zöld gályáin lámpionok csillogtak s a lombok közül nemzetiszinü zászlók villogtak ki. A táncz- terem atmoszférája pedig megfelelt a stafázs- nak, erdei hűs levegő áramlását érezte mindenki s a pornak még csak a legcsekélyebb nyoma sem volt. De csoda-e ez, mikor a padló lagirozására a legelső czégek keltek versenyre elsőrangú áruikkal ! Bezzeg, úgy is nézett ki ez alkalommal a padló, mintha nem is padló, de parkett lett volna. . . . A tánczmulatság anyagilag is szépen sikerült, amennyiben az összes bevétel 369 korona 60 fillérre rúgott. Jegyeiket megváltották : Harácsek Vilmos és Károly 40 korona, Spinetti Sándor, Platthy Géza, Törley József (Budapest) 10—10 korona, Edelmann Ábrahám (Szatmár) 5 korona, Rum- pold Gyula, Szappanyos Antal, Melichár Venczel, Simon István (Szatmár), Kupás Mihály, Vértes Adolf 4 — 4 korona, Szaitz Elemér, Gyöngyössy Gyula, Galisz István, Trigarszky Emil (Debre- czen), Hoffmann Árpád, Virág Eszter, Kovács Sándor (F.-Bánya) 3-3 koroila, Gitta Jusztin, ilyenkor minden jónevelésü, valamire való énekes a plafonra néz. Láttam Betrámnál is! S ime, a szépen indult regénynek minő prózai vége lett. így higyjetek lányok a művész uraknak ! De ne higyjetek egy mákszemet a poétáknak sem. Képzeljék csak kérem, az az örökösen meghatott ur, aki ott bent ül, már hónapok óta, amóta csak engem megismerni szerencsés volt, egyebet sem ir, csak Hozzá és nagy ő czimü verseket, melyekben egy kis lányt egekig magasztal, angyalnak, tündérnek nevez, akiért még szenvedni is tulvilági gyönyörűség neki. És képzeljék el kérem, ennek a lantos lovagnak sem volt egy szava sem, hogy megvédje a Hoz- zá-k és nagy ö-k hősnőjét, mert talán mondanom sem kell, hogy a Hozzá s a nagy Ő én vagyok. De megmutatom én, hogy mire képes egy kis kurta szoknya! (Az ajtó felé, fenyegetőzve.) Az a hangverseny, melyet most akartok kifőzni odabent, nem fog sikerülni. Lebeszélek mindenkit, hogy arra elmenjen s ha mégis lenne publikum, nem lesz, aki elmondja a prológust, mert (önérzettel) én a történtek után akkor sem vállalkozom annak elmondására, ha a kétségbeesett szerkesztő térden állva is könyörög előttem. (Az ajtó felé.) Adjő tisztelt rendezőség! A vi- szonlátásra a nagy fiaskón! Molnár Antal, Incze Gyula (Baróth), Klein Márton, Braun Testvérek (Budapest), Bratmann Emánuel (Gy.-Liget) 2-2 koronával. Felülfizettek: Glavitzky Károly, 5, Radó Dezső 3, Morvay Gyula 6, Füvesy Lajos, Sipos Lajos, Platthy Zoltán, Erdélyi Gyula, Bonis Sándor (F.-Bánya) 2 — 2, Kiss Béla (F.-Bánya), Román N. (F.-Bánya), Lévay Mihály (Felső-Bánya), Abelesz József, Gyirászin Sándor, Schwarz Sámuel, Jancsovits József, Steinfeld Adolf, Gyalai Gyula, Boda Gyula, Szász József, iíj. Incze József, Mayer Henrich, Mesier József 1 — 1 koronát; Weisz Sámuel 60 fillért. Úgy a jegymegváltásokért, mint a felül- fizetésekért ez utón is köszönetét mond a kör elnöksége. HÍREK. Augusztus 7. Személyi hirek. Réti István festőművész, Rómából, hol egy évet töltött, állandó tartózkodásra haza érkezett. — Dr. Paretz Gyula aradvármegyei tiszti főorvos, közkórházi igazgató városunkba érkezett, itt nyaraló veje, dr. Erdödy Ignáez honvéd törzsorvos látogatására. — Zelenka Lajos törvényszéki biró, kúriai tanácsjegyző, apósa, Szabó Adolf nyug. erdőigazgató látogatására városunkba érkezett. - Schmit Sándor dorogi bányamérnök családjával városunkba érkezett. — Sziklay Alfonz bányatanácsos, nagyági bányaigazgató, apósa, Nagy János orvos látogatására városunkba érkezett. — Hanzulovits Kristóf nejével együtt Lidóra utazott. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Várady Ilona beregszászi polgári leányiskolái s. tanítónőt rendes tanítónővé nevezte ki. Uj segéd-lelkész. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök Rokk Istvánt Nagybányára segédlelkésznek nevezte ki. Kitüntetések. Őfelsége a király Lerch Ignáez és Vernóczy István nyugalmazott pénzügyi számvizsgálóknak sok évi buzgó szolgálatuk elismeréséül a pénzügyi számtanácsosi czimet adományozta. A bányaigazgatóságok köréből. Őfelsége a király megengedte, hogy Svehla Gyula miniszteri tanácsos, selmeczbányai bányaigazgató saját kérelmére nyugalomba helyeztessék s ez alkalommal neki a fémbányászat terén kifejtett hasznos szolgálatai elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. — A király Grillusz Emil bányatanácsost főbányatanácsossá és selmeczbányai bányaigazgatóvá, továbbá Tirscher Géza VI. fizetési osztálybeli bányakapitányt V. fizetési osztálybeli bányaka- pitánynyá nevezte ki; Wahlner Aladár VI. fizetési osztálybeli bányakapitánynak pedig a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. Áthelyezés. Mészáros Iván m. kir. csendőrhadnagyot városunkból, hol huzamosabb ideig működött, Brassóba helyezték át s helyébe Nagybányára Kunos Béla hadnagy helyeztetett át. Mészáros távozása szélesebb körökben kelt őszinte sajnálatot. Uj miniszteri tanácsos. Fővárosi tudósítónk híradása nyomán ■ ezelőtt két héttel jeleztük, hogy őfelsége a király Neubauer Ferencz főbányatanácsost, bányaigazgatót miniszteri tanácsossá nevezte ki. E kinevezést a hivatalos lap augusztus másodiki száma közölte, igaz örömmel töltve el az uj miniszteri tanácsos tiszttársait s nagyszámú tisztelőit. Ez a magas kitüntetés minden tekintetben kiváló, érdemes férfiút ért. Nemcsak egy hosszú, évtizedekre rugó derék munkásságnak jutalmazása, de egyszersmint elismerése azon kiváló érdemeknek is, melyeket Neubauer bányaigazgató a bányászat terén szerzett. Az uj miniszteri tanácsosnál a nagybányai bányaigazgatóság tisztikara szombaton délelőtt tisztelgett Martiny János bányatanácsos vezetésével, ki igen szép beszédben tolmácsolta a tisztikar üdvözletét, kiemelve azt a szeretetteljes kapcsot, mely a tisztikart az uj miniszteri tanácsos személyéhez fűzi. Neubauer miniszteri tanácsos meleg szavakban mondott köszönetét az üdvözletért, hangsúlyozva azt,
