Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-22 / 34. szám
V. évfolyam. 1907. augusztus JLlo 22. 84-d.ils. szám. TÁRSADALMI 3D® SZÉPIRODALMI HETILAP. előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések 'elvetetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14 Cionizmus Nagybányán. Augusztus 21. A Cionisták gyűlést tartottak városunkban. Ott volt ezen a gyűlésen a zsidóság egész tömege, apraja, nagyja, hogy megtudják, mi a tartalma annak a mozgalomnak, melyet a zsidókérdés homályába lobogó szövétnekül állított oda a nagy hevületek, a ragyogó álmok álmodója : az ifjúság. De ott volt városunk közönségének számos nem zsidó vallásu tagja is. Kíváncsian hallgatták az elhangzott szavakat, mert az elmondóktól fényes ideáloktól sugalt lelkesedést, nemes, igaz érzéseket vártak. A legtöbben azonban más benyomá- I sokkal távoztak a gyűlésről, mint aminőre I számítottak, mikor oda mentek. Fájdalom, nem olyan hangokat hallottak e gyűlésen, mint aminőket várni lehetett volna, tekintettel a hazafias zsidóságra, mely a múltban mindig együtt érzett a nemzettel s megértette a honfiszivek minden dobbanását. üz a gyűlés — lehet, hogy nem rossz akaratból — lekicsinylése volt Nagybánya város intelligens és hazafias érzésű zsidó közönségének. Az ünnepi szónok készületlenül jött le hozzájuk s mint maga bevallotta, azt hitte, hogy nem lesz intelligens hallgatója, tehát drasztikus eszközökkel akart hatni az összegyűltek érzelmeire. Olyan elveket hirdetett, melyek homlok egyenest ellenkeznek a hazafias érzület, a nemzeti érzés megszilárdítására való törekvéssel. A pártikulárizmusnak égy. uj alakját ismertük föl az általa hirdeteljt cionista elvekben. Mintha föltette volna' Hallgatóiról, hogy egytől-egyig hazafiatlan embe- /rek s feledik, hogy ennek a szegény s igaztalan nemzeti törekvésektől folyton zaklatott hazának újabb tördöfés minden szeparativ törekvés. Pedig hiszen csak igaztalan vádakat emelt a szónok a magyar haza ellen. A zsidóság nem mostoha gyermeke nálunk a hazának, nekik egyáltalán nincs okuk a panaszra. Ahol igazán okuk volna a szervezkedésre, ahol valóban kérhetnének jogokat, ott hallgat a cionizmus. Azt nem tűzik ki czélul, hogy a kultúra terjesztésével a barbarizmusnak olyan ténykedéseit akadályozzák még, minők az utóbbi időben Olaszországban és Rqgnániában végbe mentek. Hanem ezek Helyett arról beszélnek, hogy a zsidóság poziczióját Magyarországon meg kell erősíteni. Pedig hát nálunk Magyarországon intelligens ember nem tesz különbséget zsidó és* nem zsidó magyar ember között. Sőt — ha már ők magokat elkülönítik a vallásukra való tekintettel — a zsidóság Magyarországon igazi nagy hatalom. Mindenki tudja, hogy a börze zsidó, a kereskedelem zsidó, a nagyipar zsidó, a sajtó zsidó, a nagy és középbirtokosok egy- része zsidó, az orvosok, ügyvédek s a magyar középosztály nagy tömege zsidó, az egyetemeken és főiskolákon a hallgatóknak aránylagosan túlságos többsége zsidó. Mit akarnak tehát ezek után még a cionista apostolok? Hol van itt az igazság az ő beszédükben, az őszinteség baráti mosolyukban s a jóakarat baráti, érzelmű törekvésükben? Félre értették a czélt, melyet egy pár nagy álmodozó eléjük kitűzött, félre ismerték az ideált, mely uj tartalmat vinne be a mostani vajúdó társadalomba. Egészen olyan irányba terelődtek, mint a szocziáldemok- ratizmus, tehát ne csodálkozzanak, ha sokan a hazafiatlanság vádjának bélyegét sütik az ilyen igehirdetők homlokára. Nagybányán a zsidó közönség intelligens, sőt nem csak intelligens, hanem hazafias is. Nem lehet tehát föltenni, a mi zsidóságunkról, hogy felül ezeknek a helytelen és jogtalan ábrándképeknek. Vagy talán tévedett igehirdetőjük s nem számítva itt intelligens hallgatóközönségre, nem egészen korrektül fejezte ki magát? De akkor magyarázzák ki jobban magukat, domborítsák ki jobban törekvésükben a szépet, a magasztost, az ideált, hogy ne lássék ki mögötte a mi szürke, köznapi és alacsony. Mert szégyen volna, hogy a nem zsidók jobban tudnák őnáluk, mi a cionizmus igaz tartalma, vagy legalább is milyennek kellene lennie. K. D. A Rákóczi zászló felavatása Szinérváralján. Lélekemelő, hatalmas ünnepség folyt le vasárnap e hó 18-án Szinérváralja nagyközségben. A hazafias közönség dicső fejedelmünk II. Rákóczi Ferencz emlékére készített zászlót avatta föl Mándy Zoltánná úrasszony, zászlóanya védnöksége alatt. Már reggel óriási tömeg gyűlt össze a közel vidékről. Egymást érték az ünnepélyre A „Nagybánya“ tánczája. Poéta-sors. Az erdőben barangoltam, Ezer fehér ákácz ringott. Mámoritó kéjt leheltek Rózsák, szegfűk, rozmaringok. Bokor tövén fülemile Átlőtt szívvel pihent halva, Ajka nyitva, éppen akkor Kezdett édes, csengő dalba. Golyó érte mikor dalolt Tüzes, boldog szerelemről, Erdő bokra, rét virága Friss dalától visszacsendült. Rózsa, mályva mind őt leste, Szellő vitte dalát széjjel; Dalolt, dalolt és hirtelen Ráborult a sötét éjjel. Alig, hogy élt, pihenni tért, S mégis boldog az a halott, Kinek ajkán, szive mélyén Ki nem fogytak a friss dalok. Nincs busább, mint a vén dalnok, A ki jár-kel törve, kopva, Elfogyott a dal szivéből, Próbálgatja még titokba. Próbálgatja, de hiába, Nem csendül már szava dalba. Rózsák, szegfűk másnak nyílnak, El, de érzi: meg van halva. Feleki Sándor. Embervadászat. Az áldatlan 1850-ik esztendő márczius havának utolsó napjaiban Kerecsényi Imre volt honvédtüzérhadnagy, ki hónapok óta az Ilkey családnál rejtőzött, menekülni volt kénytelen. Valaki feljelentette a zsandároknak. Annak a szomorú időnek legnyomoruságosabb, leg- undoritóbb hajtása a kém volt. Este hat órakor történt, hogy egy fiatal szabómester Kiss Pál benyitott az Ilkeyek nagy fehér házába, mely a város szélén a Kőrösparton terült el. A tornáczon Ilonával találkozott, Ilkey Péter hajadon leányával. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabómester, azt hiszem, ösmer engem? — Igen, hangzott kissé határozatlanul. — En Kiss Pál vagyok, szabó mester, nagyon fontos üzenetet hoztam. — Kinek? — Az Önök ispánjának . . teszik érteni? Kerecsényi Imre mint ispán tartózkodott Ilkeyéknél s többnyire a tanyán volt Olyvéd mellett a három Kőrös összefolyásánál. A fiatal leány félyhomályban is látta, hogy Kiss Pál arczát nyugtalanság önti el. A hangja is tompán csengett, mint a megriadt embereké. Megsejtette a veszedelmet. Gyorsan, energikusan intézte a kérdést. — Valami baj fenyegeti az ispánt? — A legkomolyabb baj, kisasszony. Feljelentették s a zsandárok már talán útban is vannak üldözésére. Jézus Mária. — Kisasszony, mondotta a fiatal szabó, itt az imádság nem használ. Meg kell menteni az ispán urat, azért jöttem. Ilona kezét nyújtotta. — Köszönöm. — Arra meg ráérünk . . . Tudom, hogy ön a menyasszonya ... hol van a kedves uraatyja. — Nincs itthon, csak holnap estére várjuk. A szabó közelebb lépett.
