Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-15 / 33. szám
2 NAGYBANYA 1907. augusztus 15. keresményét s innen ered a sok zavar és egyenetlenség a munkások családjaiban. Külföldön egyes nagy munkásközpontokon a munkásnők nevelésére, a házvezetésben való kiképzésére tanfolyamokat állítottak fel. A „La Cultura sociale“ szerint Olaszországban az ilyen tanfolyamokon a munkásnő megtanul jól és olcsón főzni, megtanulja a szükséges ruhadarabok, fehérnemüek készítését. Bizony nálunk sem volna felesleges egy néhány ilyen tanfolyam legalább a nagyobb városokban. Régi igazság, hogy a munkás ritkán fizet készpénzzel a bevásárlásnál, hanem addig halogatja a fizetést, mig keresetét kézhez veszi. Az a veszély, mely az ingatlannal sem rendelkező munkásnak nyújtott hitelt éri, sok rosszlelkü hitelezőt arra az embertelen lépésre visz, hogy a kölcsön adott pénz után 50 — 60 százalékos kamatot szedjen. A munkásnak ingatlant szerezni nehéz, de nem lehetetlen dolog. A vis unita fortior elve megtanította a belga munkásokat, hogy házat tudjanak venni valamennyien maguknak. A belga munkásoknak vannak házépítő egyletei, melyek a földet nagyobb darabban veszik és par- czellázzák, házakat építtetnek s azokat több évi lakbér lefizetése után a lakó munkásnak, mint saját tulajdonát átadják. S ezzel a munkás meg van kötve a földhöz s nem nevezi többé magát „hazátlan bitangnak.“ Alig van osztály, melyet többen és jobban látogatnának a különféle ügynökök, mint a munkásosztályt. Nemcsak képet, könyvet, gépet ajánlanak, hanem életbiztosítást ajánlanak a munkásnak, kit tőrbe csal a sok szép beszéd s csak akkor bánja meg tettét, mikor vagy 1—11/2 évi befizetés után, haszon nélkül benn marad pénze, mert tovább fizetni képtelen. A biztositó társaság pedig örül és osztja a dividendát a részvényeseknek. A józangondolkozásu, intelligens munkás most már ez ellen is tud védekezni. A társpénztár mintájára maguk alkotnak ilyen egyleteket a munkaadónak bevonásával s igy talán nincs messze az idő, mikor minden munkás életét házi kezelés Nesze! Tépj ki belőle egy lapot, ird rá a nevedet, én ezalatt hordárt hivatok, aki beviszi a bankba! Kálmán: (Szomorúan mered a könyvecskére.) Ez a könyv, ezek az üres lapok ... az én tragédiám megsiratatlan történetét tartalmazzák. Lili: (Kitép egy lapot a könyvből s tollat ragad a kezébe.) Mennyit Írjak rá ? Kálmán: Oh, amennyit tetszik! Lili: Ezer korona! . . . Elég? Kálmán: Szegény Lili! Ha még csak egyetlenegyszer honorálnák azt a kitépett lapot ezer koronával . . . Lili: (Átadja a tollat.) Nos! írd alá! Kálmán: Látom, hogy még most sem érted! Lili: (A babaarcza kissé elkomolyodik.) Igazán, ha igy folytatod, megharagszom . . . Kálmán: Figyelj reám, kis Lilim. Gyónni fogok. Elfogyott a pénzem. Egy fillérem sincs ... A szálló költségeit se fogom kifizethetni . 9. Vacsorára valakitől kölcsön kell kérnem . . . Talán tőled . . . ! Lili: De hisz ez borzasztó! Kálmán: Egy-két hét óta érzem ennek a borzasztóságnak a kimaradhatatlan bekövetkezését. Már kissé hozzá vagyok trenírozva. Lili: De lehetséges ez ? Hiszen gazdag vagy, dúsgazdag! . . . mellett biztosítani fogják. — A munkásnépnek munkahiány esetén megtakarított pénzecskéjéből kell élnie. Azért szükséges, hogy a munkásnép munkahiány esetére is gondoljon s keresetének egy bizonyos kis °/o-át félre tegye egy közös pénztárba, melyből annak idején kiki segélyt kap. Svájczban államilag kezelik a munkahiány esetére beszedett ezen dijakat s rendeletben pontosan körvonalozzák a feltételeket, melyek mellett a munkás napi segélyre igényt tarthat. Ez pedig nagyon fáj a szocziáldemokrácziának, mert lába alatt inogni érzi a talajt. Az Egyesült Államokban még tovább megy a munkások érdekéről való gondoskodás. A munkás és munkaadó között fölmerülő egyenetlenségek elhárítására, békés elintézésére munkás bizottságok vannak szervezve, melyek a munkásokon kívül a munkaadó megbizottaiból s egy semleges félből állanak. Ez az intézmény ez ideig mindenütt bevált, sőt Kaliforniában olyan hatalomra tett szert, hogy munkások közt felmerült vitás ügyekben 400 koronáig dönt s Ítélete ellen fellebbezni nem lehet. Ezekben akartuk röviden elmondani, mik azok a hibák, melyek magában a munkásnépben találhatók s hogyan védekeznek ezek ellen a külföld intelligens munkásai. Jó jel, hogy a mi munkásaink is érzik már a hiányt s tudják, hogy nem mindenben járnak helyes utakon. Az idők jele ez a tétovázás, ez a nagy várakozás, mely a munkások lelkét betölti s a jövőben oka lesz uj irányoknak s az ideál helyes felismerésére vezet. k. d. Közös konyha. — Háziasszonyaink figyelmébe. — A piacz drágasága, a folytonos cseléd- mizeriák, a megélhetésnek napról-napra súlyosbodó terhei időszerűvé teszik Nagybányán azt a kérdést, hogy vájjon nem volna-e czélszerü itt is az egyjövedelmü családoknak megalkot- niok az úgynevezett kollektiv konyhát ? Hogy az ily irányú közös háztartás mily előnyökkel jár, arra nézve rövid tájékozódásul álljanak itt az alábbiak: Nagybecskereken, ahol az első kollektiv konyha megalakult, ezidőszerint 70 család étkezik annak a főztéből. A 70 család nagy része Kálmán: Négy év előtt ... 24 éves voltam — s az árvapénztárból 60.000 frtot vettem fel. Gazdag voltam nemde ? Azt hittem, ennyi pénzt sohasem lehet elkölteni. Egy előkelő banknál helyeztem el chequeszámlára. Ilyen könyvecskét kaptam, amelynek lapjait egyenként kezdtem tépegetni ... És tépegettem . . . tépegettem, amig . . . Lili: Lehetetlen! 60.000 forint 4 év alatt! Kálmán: Én is úgy tartottam ... De a könyvecske lapjai gyorsan fogytak. Uj könyvecskét kaptam s annak lapjai csak úgy rohantak az őrült forgatagba, mint az előbbié. Csak egyet akarok felemlíteni. Lili: Mit? Kálmán: Mikor téged^fölfedeztelek, sam- panyeres kisasszony voltál Ősbudavárában. Én meggyőződtem arról, hogy benned énekesnői tehetség lappang s énekórákra járattalak. Mit gondolsz ? Hány chec-lapot kellett e miatt kitépnem ? Lili: (Vállát vonogatja.) Bánom is én akárhányat! Kálmán: Aztán egyszer-másszor a lóversenyen is voltunk. Átkozott lóversenyek! Az én tippjeim sohasem bizonyultak jóknak. Emiatt is egy csomó chec-lapot téptem ki a könyvemből. Lili: El akarsz részletesen számolkodni ? Kálmán: Nem! ... És bizonyára unalaz állami tisztviselők köréből került ki, de rajtuk kívül több tehetős, sőt gazdag család is tagja a szövetkezetszerü egyesülésnek, még pedig nem annyira takarékossági szempontból, mint azért, hogy az állandó cselédmizeriát elkerülje. A közös konyháról étkezők egy hat szobás lakást béreltek. A lakásban két konyha van, a szobákban pedig a szakácsnő, mosogató-lányok és a konyha személyzet lakik. A konyhaintéző, aki a szabad lakáson és étkezésen kívül rendes évi fizetéssel dotált hivatalnoka a közös konyhának, egyike a legfontosabb személyeknek. O gondoskodik a bevásárlásról, az ő felügyelete alatt megy ki a szakácsnő a piaczra, ő vezeti a kiadásokról és bevételekről szóló könyveket, ő állítja össze a közös konyháról étkező háziasszonyok útmutatása szerint a heti étlapot, amely különben olyan, hogy az inyencz- ségekhez szokott családok is megelégedhetnek vele. Itt közöljük például julius 1-ső, 2-ik és 7-ik napjának étlapját. íme: Julius 1. Hétfő. Ebéd: Húsleves májas haluskával. Marhahús, burgonya-körzet és kapormártás. Zöldborsó kirántott borjuszelettel. Meggylepény. Vacsora: Rostélyos hagymával és burgonyával. Töltött metélt csipkelekvárral. Julius 2. Kedd. Ebéd: Zöld bableves apró haluskával. Töltött kalarábé. Borjuvesés és szegye vegyes salátával. Piskótatészta baraczk- lekvárral. Vacsora: Sertéstokány burgonyával. Tojásos haluska. Julius 7. Vasárnap. Ebéd: Kalarábéleves aprólékkal. Zöldborsó, kirántott sertésczoinb. Kacsapecsenye, meggykompot. Pozsonyi patkóstészta dióval. Vacsora: Hideg sertéskaraj, burgonyasaláta. Pozsonyi patkóstészta dióval. Amint látható, ez az étlap olyan, aminőt egy szerényebb fizetésű hivatalnok nem igen engedhet meg magának, ha csak az egész fizetését nem akarja az étkezésre fordítani. Egy négy fogásból álló ebédet és két fogásból álló vacsorát hasonló összeállításban két forinton alul nem is lehet a mai piaczi viszonyok közt egy háromtagú család részére megszerezni. Nagybecskereken egy háromtagú család mindezt megkapja 30 forintért, azaz hatvan koronáért egy hónapra. A tiszta megtakarítás 50-60 forint. De feltételezve, hogy az illető család sokkal szerényebb étkekkel is beéri, 30 forintból teljes lehetetlenség ma háztartást vezetni. Maga a főzéshez szükséges élelmiszerek számlája fölemészti ezt az összeget. Most még ehez hozzájön a cseléd bére és a horribilis drága fűtőanyag : mindenki kiszámíthatja, hogy a közös konyha mily jelentős megtakarítást eredményez minden háztartásban. Az adagok nagyságára vonatkozólag azt a felvilágosítást kaptuk, hogy három ember nemcsak jól lakik a közös konyhából kikerülő adagokkal, de átlagos étvágyat véve alapul, nem is fogyasztja azt el. Négy, öt vagy több más, csak visszatekintek az örökre elmúlt aran- huezi napokra . . . Vége . . . Örökre vége! Lili: A pénzednek? Kálmán: S vele a jólétnek, gondtalan, lomha életnek, vig poharazásnak, gummikerekün való sétakocsizásnak és sok másnak . . . ! Lili: (Elkaczagja magát. Mindjobban belejön a kaczagásba. Utoljára hentereg a kere- veten, a könnyei csorognak belé, úgy nevet.) Olyan furcsa . . . Olyan különös ez . . . Kálmán: Kikaczagtad már magad? Lili: (Újabb kaczagó rohamot kap, most szinte fuldoklik bele.) Még nem barátom! Halálra kell magamat kaczagnom! Kálmán: (Nyugodtan vár, mig Lili abban hagyja jókedve túlzott kitörését.) Hálistennek, most aztán beszélgethetünk komolyan. Lili: (Megtörli szemeit, melyek nedvesek a kaczagástól, nagyon komoly arczot vág s ez igen jól áll neki.) Nem bánom fiacskám, beszéljünk komolyan. Kálmán: Beszéljük meg a jövőt! Lili: Rajta, beszéljük meg! Kálmán: Az a körülmény, hogy a pénzem elfogyott, nem változtat semmit viszonyunkon. Én szeretlek! . . . Lili: De én is téged! Kálmán: Nos tehát! Alapítsuk meg a jövő programját . . .
