Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-15 / 33. szám

2 NAGYBANYA 1907. augusztus 15. keresményét s innen ered a sok zavar és egyenetlenség a munkások családjaiban. Külföldön egyes nagy munkásközponto­kon a munkásnők nevelésére, a házveze­tésben való kiképzésére tanfolyamokat állítottak fel. A „La Cultura sociale“ szerint Olaszországban az ilyen tanfolya­mokon a munkásnő megtanul jól és olcsón főzni, megtanulja a szükséges ruhadara­bok, fehérnemüek készítését. Bizony nálunk sem volna felesleges egy néhány ilyen tanfolyam legalább a nagyobb városokban. Régi igazság, hogy a munkás ritkán fizet készpénzzel a bevásárlásnál, hanem addig halogatja a fizetést, mig keresetét kézhez veszi. Az a veszély, mely az in­gatlannal sem rendelkező munkásnak nyújtott hitelt éri, sok rosszlelkü hitelezőt arra az embertelen lépésre visz, hogy a kölcsön adott pénz után 50 — 60 százalé­kos kamatot szedjen. A munkásnak ingatlant szerezni ne­héz, de nem lehetetlen dolog. A vis unita fortior elve megtanította a belga munká­sokat, hogy házat tudjanak venni vala­mennyien maguknak. A belga munkások­nak vannak házépítő egyletei, melyek a földet nagyobb darabban veszik és par- czellázzák, házakat építtetnek s azokat több évi lakbér lefizetése után a lakó munkásnak, mint saját tulajdonát átadják. S ezzel a munkás meg van kötve a föld­höz s nem nevezi többé magát „hazátlan bitangnak.“ Alig van osztály, melyet többen és jobban látogatnának a különféle ügynö­kök, mint a munkásosztályt. Nemcsak képet, könyvet, gépet ajánlanak, hanem életbiztosítást ajánlanak a munkásnak, kit tőrbe csal a sok szép beszéd s csak akkor bánja meg tettét, mikor vagy 1—11/2 évi befizetés után, haszon nélkül benn marad pénze, mert tovább fizetni képtelen. A biztositó társaság pedig örül és osztja a dividendát a részvénye­seknek. A józangondolkozásu, intelligens mun­kás most már ez ellen is tud védekezni. A társpénztár mintájára maguk alkotnak ilyen egyleteket a munkaadónak bevoná­sával s igy talán nincs messze az idő, mikor minden munkás életét házi kezelés Nesze! Tépj ki belőle egy lapot, ird rá a neve­det, én ezalatt hordárt hivatok, aki beviszi a bankba! Kálmán: (Szomorúan mered a könyvecs­kére.) Ez a könyv, ezek az üres lapok ... az én tragédiám megsiratatlan történetét tartal­mazzák. Lili: (Kitép egy lapot a könyvből s tollat ragad a kezébe.) Mennyit Írjak rá ? Kálmán: Oh, amennyit tetszik! Lili: Ezer korona! . . . Elég? Kálmán: Szegény Lili! Ha még csak egyetlenegyszer honorálnák azt a kitépett lapot ezer koronával . . . Lili: (Átadja a tollat.) Nos! írd alá! Kálmán: Látom, hogy még most sem érted! Lili: (A babaarcza kissé elkomolyodik.) Igazán, ha igy folytatod, megharagszom . . . Kálmán: Figyelj reám, kis Lilim. Gyónni fogok. Elfogyott a pénzem. Egy fillérem sincs ... A szálló költségeit se fogom kifizethetni . 9. Vacsorára valakitől kölcsön kell kérnem . . . Talán tőled . . . ! Lili: De hisz ez borzasztó! Kálmán: Egy-két hét óta érzem ennek a borzasztóságnak a kimaradhatatlan bekövetke­zését. Már kissé hozzá vagyok trenírozva. Lili: De lehetséges ez ? Hiszen gazdag vagy, dúsgazdag! . . . mellett biztosítani fogják. — A munkásnép­nek munkahiány esetén megtakarított pén­zecskéjéből kell élnie. Azért szükséges, hogy a munkásnép munkahiány esetére is gondoljon s keresetének egy bizonyos kis °/o-át félre tegye egy közös pénztárba, melyből annak idején kiki segélyt kap. Svájczban államilag kezelik a munka­hiány esetére beszedett ezen dijakat s rendeletben pontosan körvonalozzák a fel­tételeket, melyek mellett a munkás napi segélyre igényt tarthat. Ez pedig nagyon fáj a szocziáldemokrácziának, mert lába alatt inogni érzi a talajt. Az Egyesült Államokban még tovább megy a munkások érdekéről való gon­doskodás. A munkás és munkaadó között fölmerülő egyenetlenségek elhárítására, békés elintézésére munkás bizottságok vannak szervezve, melyek a munkásokon kívül a munkaadó megbizottaiból s egy semleges félből állanak. Ez az intézmény ez ideig mindenütt bevált, sőt Kaliforniá­ban olyan hatalomra tett szert, hogy mun­kások közt felmerült vitás ügyekben 400 koronáig dönt s Ítélete ellen fellebbezni nem lehet. Ezekben akartuk röviden elmondani, mik azok a hibák, melyek magában a munkásnépben találhatók s hogyan véde­keznek ezek ellen a külföld intelligens munkásai. Jó jel, hogy a mi munkásaink is érzik már a hiányt s tudják, hogy nem mindenben járnak helyes utakon. Az idők jele ez a tétovázás, ez a nagy várakozás, mely a munkások lelkét betölti s a jövő­ben oka lesz uj irányoknak s az ideál helyes felismerésére vezet. k. d. Közös konyha. — Háziasszonyaink figyelmébe. — A piacz drágasága, a folytonos cseléd- mizeriák, a megélhetésnek napról-napra súlyos­bodó terhei időszerűvé teszik Nagybányán azt a kérdést, hogy vájjon nem volna-e czélszerü itt is az egyjövedelmü családoknak megalkot- niok az úgynevezett kollektiv konyhát ? Hogy az ily irányú közös háztartás mily előnyökkel jár, arra nézve rövid tájékozódásul álljanak itt az alábbiak: Nagybecskereken, ahol az első kollektiv konyha megalakult, ezidőszerint 70 család ét­kezik annak a főztéből. A 70 család nagy része Kálmán: Négy év előtt ... 24 éves voltam — s az árvapénztárból 60.000 frtot vettem fel. Gazdag voltam nemde ? Azt hittem, ennyi pénzt sohasem lehet elkölteni. Egy előkelő banknál helyeztem el chequeszámlára. Ilyen könyvecskét kaptam, amelynek lapjait egyen­ként kezdtem tépegetni ... És tépegettem . . . tépegettem, amig . . . Lili: Lehetetlen! 60.000 forint 4 év alatt! Kálmán: Én is úgy tartottam ... De a könyvecske lapjai gyorsan fogytak. Uj köny­vecskét kaptam s annak lapjai csak úgy rohan­tak az őrült forgatagba, mint az előbbié. Csak egyet akarok felemlíteni. Lili: Mit? Kálmán: Mikor téged^fölfedeztelek, sam- panyeres kisasszony voltál Ősbudavárában. Én meggyőződtem arról, hogy benned énekesnői tehetség lappang s énekórákra járattalak. Mit gondolsz ? Hány chec-lapot kellett e miatt ki­tépnem ? Lili: (Vállát vonogatja.) Bánom is én akárhányat! Kálmán: Aztán egyszer-másszor a lóver­senyen is voltunk. Átkozott lóversenyek! Az én tippjeim sohasem bizonyultak jóknak. Emiatt is egy csomó chec-lapot téptem ki a köny­vemből. Lili: El akarsz részletesen számolkodni ? Kálmán: Nem! ... És bizonyára unal­az állami tisztviselők köréből került ki, de rajtuk kívül több tehetős, sőt gazdag család is tagja a szövetkezetszerü egyesülésnek, még pedig nem annyira takarékossági szempontból, mint azért, hogy az állandó cselédmizeriát el­kerülje. A közös konyháról étkezők egy hat szobás lakást béreltek. A lakásban két konyha van, a szobákban pedig a szakácsnő, mosogató-lányok és a konyha személyzet lakik. A konyhaintéző, aki a szabad lakáson és étkezésen kívül rendes évi fizetéssel dotált hivatalnoka a közös kony­hának, egyike a legfontosabb személyeknek. O gondoskodik a bevásárlásról, az ő felügye­lete alatt megy ki a szakácsnő a piaczra, ő vezeti a kiadásokról és bevételekről szóló könyveket, ő állítja össze a közös konyháról étkező háziasszonyok útmutatása szerint a heti étlapot, amely különben olyan, hogy az inyencz- ségekhez szokott családok is megelégedhetnek vele. Itt közöljük például julius 1-ső, 2-ik és 7-ik napjának étlapját. íme: Julius 1. Hétfő. Ebéd: Húsleves májas haluskával. Marhahús, burgonya-körzet és kapor­mártás. Zöldborsó kirántott borjuszelettel. Meggylepény. Vacsora: Rostélyos hagymával és burgonyával. Töltött metélt csipkelekvárral. Julius 2. Kedd. Ebéd: Zöld bableves apró haluskával. Töltött kalarábé. Borjuvesés és sze­gye vegyes salátával. Piskótatészta baraczk- lekvárral. Vacsora: Sertéstokány burgonyával. Tojásos haluska. Julius 7. Vasárnap. Ebéd: Kalarábéleves aprólékkal. Zöldborsó, kirántott sertésczoinb. Kacsapecsenye, meggykompot. Pozsonyi patkós­tészta dióval. Vacsora: Hideg sertéskaraj, bur­gonyasaláta. Pozsonyi patkóstészta dióval. Amint látható, ez az étlap olyan, aminőt egy szerényebb fizetésű hivatalnok nem igen engedhet meg magának, ha csak az egész fize­tését nem akarja az étkezésre fordítani. Egy négy fogásból álló ebédet és két fogásból álló vacsorát hasonló összeállításban két forinton alul nem is lehet a mai piaczi viszonyok közt egy háromtagú család részére megszerezni. Nagybecskereken egy háromtagú család mind­ezt megkapja 30 forintért, azaz hatvan koronáért egy hónapra. A tiszta megtakarítás 50-60 fo­rint. De feltételezve, hogy az illető család sokkal szerényebb étkekkel is beéri, 30 forintból teljes lehetetlenség ma háztartást vezetni. Maga a főzéshez szükséges élelmiszerek számlája föl­emészti ezt az összeget. Most még ehez hozzá­jön a cseléd bére és a horribilis drága fűtő­anyag : mindenki kiszámíthatja, hogy a közös konyha mily jelentős megtakarítást eredményez minden háztartásban. Az adagok nagyságára vonatkozólag azt a felvilágosítást kaptuk, hogy három ember nemcsak jól lakik a közös konyhából kikerülő adagokkal, de átlagos étvágyat véve alapul, nem is fogyasztja azt el. Négy, öt vagy több más, csak visszatekintek az örökre elmúlt aran- huezi napokra . . . Vége . . . Örökre vége! Lili: A pénzednek? Kálmán: S vele a jólétnek, gondtalan, lomha életnek, vig poharazásnak, gummikerekün való sétakocsizásnak és sok másnak . . . ! Lili: (Elkaczagja magát. Mindjobban bele­jön a kaczagásba. Utoljára hentereg a kere- veten, a könnyei csorognak belé, úgy nevet.) Olyan furcsa . . . Olyan különös ez . . . Kálmán: Kikaczagtad már magad? Lili: (Újabb kaczagó rohamot kap, most szinte fuldoklik bele.) Még nem barátom! Ha­lálra kell magamat kaczagnom! Kálmán: (Nyugodtan vár, mig Lili abban hagyja jókedve túlzott kitörését.) Hálistennek, most aztán beszélgethetünk komolyan. Lili: (Megtörli szemeit, melyek nedvesek a kaczagástól, nagyon komoly arczot vág s ez igen jól áll neki.) Nem bánom fiacskám, beszél­jünk komolyan. Kálmán: Beszéljük meg a jövőt! Lili: Rajta, beszéljük meg! Kálmán: Az a körülmény, hogy a pénzem elfogyott, nem változtat semmit viszonyunkon. Én szeretlek! . . . Lili: De én is téged! Kálmán: Nos tehát! Alapítsuk meg a jövő programját . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom