Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-28 / 48. szám

4 1907. november 28. Schönherr Sándor főerdész töltött be. Schön- herrt azonban hivatalos elfoglaltsága akadá­lyozta a további helyettesítésben s igy az őri állást be kellett tölteni. A választás megejtésére delegált bizottság vasárnap tartotta választó ülését dr. Makray Mihály polgármester elnök­lete alatt s ez alkalommal a muzeum őrévé titkos szavazás utján, egyhangúlag Balezer György főgimnáziumi rajztanárt választották meg. Balezerben a muzeumegyesület kiváló munkaerőt nyert. Harmincz év. Csöndesen, zajtalanul ünnepelt egy kiváló társadalmi ember, egy puritán tiszt­viselő e hó 26-án. Otthonában, szerettei között. Benső, édes megnyugvással tekintett vissza a múlt kezdő ösvényére, honnan ezelőtt harmincz évvel lépett az élet nagy küzdő terére s a hol egyenes jelleme, igazságszeretete, ideális jósága csak szeretetet, tiszteletet vívott ki. Egy töké­letes életet mondhat magáénak városunk egyik illusztris embere : lovag Berks Leo pénzügyi tanácsos, a nagybányai bányaszámvevőség hu­mánus főnöke, ki e hó 26-án töltötte be hiva­talos működésének harminczadik évfordulóját. Páratlan szorgalma, igazság érzete, kiváló te­hetsége előkelő társadalmi állást biztosított ré­szére s mint számvevőségi főnök osztatlanul bírja alantas tisztviselőinek önzetlen szeretettel párosult tiszteletét. A jubiláris napon Kondor Sándor számtanácsos vezetésével tisztelgett a bányaszámvevőségi tisztviselői kar L. Berks Leo előtt. Kondor igaz érzéstől áthatott sza­vakkal üdvözölte a jubilánst, ki a váratlan ün- nepeltetést egyszerű, meleg szavakkal köszönte meg. Jellemző az ünnepekre, hogy minden áron kitérni óhajtott az üdvözlések elől s a számve­vőség csupán egy véletlen utján — „Az Állami Tisztviselők Lapjából“ — melyet Berks gon­dosan elzárt a tisztikar elől, szerzett értesülést a jubiláns évfordulóról. Bérks 1853-ban született Felsőbányán. Középiskoláinak és a bányaszak- akadémiának elvégzése után, midőn fémkohá­szati oklevelet nyert, a nagybányai számvevő­ség szolgálatába lépett. 1877-ben kezdte meg hivatalos pályáját, melyből a legnagyobbik rész a kohászat terére esik. 1902. évi novemberben nevezték ki p. ü. tanácsosnak és számvevőségi fő­nöknek. Közéleti pályája csak bámulatos ener­giáról és lelkességéről tanúskodik. Megalapította 1889-ben a bányász-zenekart. Tagja volt a pol­gári leányiskola gondnokságának; elnöke volt a Kath. Legényegyletnek; tagja a városi képvi­selőtestületnek ; a Vöröskereszt-Egylet pénz­tárnoka ; a Kaszinó igazgatója; a fogyasztási egylet ügyvivő elnöke; az Ifjúsági Kör tiszte­letbeli tagja, a természettudományi társulat, a bányászati és kohászati egyesület rendes tagja. 1905. évben a pénzügyminisztérium a számve­vőség kitűnő vezetéséért legmelegebb elisme­rését fejezte ki L. Berks Leónak. Kirendelés. Plachy Gyula nagykárolyi pénz­ügyigazgató Szűcs Károly nagybányai adópénz­tárost sürgősen Szatmárra rendelte ki a pénz­tárnoki teendők végzésére. Városunkban a pénz­tárnoki teendőket ez idő alatt Bommersbach Péter ellenőr, az ellenőri teendőket pedig Simcsó Ferencz adótiszt vette át. — A szat­mári adóhivatalnál tudvalevőleg nagyobb sik­kasztás történt. Pap Gyula adótárnok ugyanis amint ezideig megállapítható volt, 12.208 ko­ronát sikkasztott s azután Budapestre szökött, hol öngyilkossági kísérletet követett el, de sebéből már felépült. Pap Gyulát erős fedezet mellett Szatmárra szállították, hol most az ügyészségi fogház lakója. Ezzel a dolog teljesen rendben is volna, de mélyen elszomorító ez ügyben az, hogy Pap Gyula bűneiért ártatlan embereknek is kell lakolniok. A kincstár ugyanis az elsikkasztott összeg erejéig biztosítási végre­hajtást vezetett Kádas József ellenőr és Csányi Lajos adóhivatali segéd ingatlanaira, kik mint felelős számadók osztoznak a felelős­ségben. A kincstárnak tehát kára nem lesz, mert a felelős számadók vagyonából az bőven megtérül, hanem hosszú évek munkája után koldusbotra jut két becsületes tisztviselő, kik NAGYBANYA bátrak voltak évtizedeken át azért koplalni, hogy családjuknak egy kis ingó-bingó vagyont összekuporgassanak s kiknek csak az a bűnük, hogy nem merték a főnököt azzal vexálni, hogy az adóhivatalban zsák számra levő tekercseket naponkint felbontsa, vájjon nem hiányzik abból egy fillér sem? Bizony, bizony ezt aligha lehet osztó igazságnak nevezni. De hát mire valók akkor a rovancsoló bizottságok, kik mindig mindent rendben találnak s ha baj van, anya­gilag épen nem felelősek? Dr. Földes Béla nyiltleveie. Dr. Földes Béla orszgy. képviselőnk, miután nagy elfoglaltsága miatt jelenleg nem keresheti fel választó kerü­letét, nyílt levelet intézett választóihoz, hogy a jelen válságos politikai viszonyok között hű képét rajzolja meg a helyzetnek s megindokolja a független s 48-as párt álláspontját, melynek az összes pártok között Italán a legnehezebb szerep jutott. Dr. Föld,es Béla nyílt levele a legrutinirozottabb tollal megirt politikai essay, mely teljesen méltó nagynevű Írójához s a melyben a nagy tudás, a széleskörű tapasztalat, a bölcs mérséklet s az adott helyzetnek okos és előrelátó mérlegelése - a legszebb harmo- nioban olvad össze a független és 48-as párt zászlójához való rendithetlen hűséggel. A nagy­bányai független s 48-as párt értesülésünk sze­rint egy legközelebb tartandó nagygyűlésén fog foglalkozni a nyílt levéllel s előre láthatólag egyhangúlag fogja bizalmát demonstrálni nagy­nevű képviselője iránt. Jóváhagyás. A m. kir. belügyminiszter a város képviselőtestületének azon határozatát, amelylyel a fernezelyi vasút törzsrészvényei fejében 10.000 koronás segélyt szavazott meg s a megszavazott segély részleteit tiz éven át az évi költségvetésekbe beilleszteni rendeli, jóváhagyta. A vízvezeték ügye. Tudvalevő dolog, hogy a vízvezeték ügyében beállott fordulat folytán az akczio négy irányban indult meg annak megállapítására, hogy a vízvezeték miképen volna legczélszerübben úgy megvalósítható, hogy minden jogos igényeket kielégítsen s emellett a költségek anyagi erején túl a várost se terheljék meg. A rozsályhegyi források fel­fedezésére az intézkedések már megtörténtek, úgyszintén a felsőbányái sulyori források fel­mérésére is. Hátra van még a fokhagymási völgy vizének, nemkülömben a fernezelyi völgy talajvizeinek felderítése. Örvendetesen konsta­táljuk, hogy a vízvezetékünk ügye iránt a bel­ügyminisztérium közegészségügyi osztályában igen élénken érdeklődnek s dr. Falussy fő­ispán is élénk figyelemmel kiséri vízvezetéki ügyünk proczessusát. Legközelebb dr. Makray Mihály polgármester Nagykárolyban volt tiszti értekezleten s ez alkalommal több mint egy órán át tartó tárgyaláson ismertette a főispán előtt a vízvezeték hosszú évekre visszanyúló ügyét. Dr. Falussy főispán, ki városunk iránt már számtalanszor kimutatta nagyfokú jóindu­latát, felkérte a polgármestert, hogy előterjesz­tését Írásban is tegye meg s Ígérte, hogy hatáskörében minden lehetőt el fog követni, hogy a vízvezeték mielőbb megvalósítható le­gyen. Dr. Makray polgármester részletes s a vízvezeték egész genezisére kiterjedő jelentését most terjesztette be a főispánhoz, főleg arra kérve közbenjárását, hogy a fernezelyi völgy talajvizeinek felderítésére a próbafúrásokat még ez évben eszközöljék. Ha ezen is túl leszünk hamarosan, a képviselőtestület már tavaszkor abba a helyzetbe juthat, hogy a négy irányban folytatott tanulmányok alapján a vízvezeték tárgyában véglegesen meghozhatja határozatát. Lesújtó, mérhetlen gyász érte ismét a Szendy-csalá- dot. Egy ifjú, nagy reményekre jogosító élet roppant össze megdöbbentő váratlansággal. Zoltán Lajos műegyetemi hallgató, néhai Szende Antalnak, a protestáns egyházak feledhetetlen főgondnokának az unokája, boldogult Zoltán Lajos volt gyógyszerész s a zseniális feltaláló­nak fia, Budapesten, az irgalmas-rend kórházá­ban, hol enyhülést, gyógyulást keresett, f. hó 22-én jobblétre szenderült. Ez a gyászhir bizo­nyára igaz, mély részvétet fakasztott a szivek­ben, hisz egy ifjú élet mélységes, megrázó tragédiája van abba foglalva. A család a Zoltán Lajos. halálesetről a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Szendy Antalné mint nagyanyja, Zoltán László és Viola mint testvérei, Hanzulovits Kristóf és neje Sztárt Ilona mint gyámszülők az összes rokonok nevében is fájdalomtól meg­tört szívvel, de Isten akaratába vetett törhe­tetlen hitben megnyugodva jelentik, hog3r a mindnyájuk által oly nagyon szeretett család­tagjuk, Zoltán Lajos műegyetemi hallgató, f. hó 22-én, délelőtt 9 órakor, élte 21-ik évében, a haldoklók szentségének felvétele után Buda­pesten az Irgalmasok kórházában, hosszas szen­vedés után jobblétre szenderült. Drága halot­tunk földi maradványait f. hó 24-én, vasárnap d. e. 11 órakor a nagybányai vasúti állomástól temetjük és az ev. ref. sirkertben adjuk vissza az örök nyugalomnak. Lelke üdvéért gyász­misét a róm kath. plébánia templomban f. hó 25-én d. e. 9 órakor mutatunk be az Egek Urának. Nagybánya, 1907. november hó 22-én. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Molcsány Gáborné és családja, Moldován Lászlóné és családja, Tarjáimé Hanzulovits Anna és családja, Lánczkyné Hanzulovits Mária, Bugyisné Hanzulovits Cecilia és családja, id. özv. Hanzulovits Kristófné, Hanzulovits Ilona, Hegedűs Zoltán. — A koporsót Budapesten, az Irgalmasok kórházában nagy gyászpompával szentelték be s azután vonatra tették. Váro­sunkba vasárnap délelőtt a tízórai vonattal érkezett meg. A boldogult hatalmas kettős ércz- koporsóban pihent, melyet megérkezés után négyes fogatú üveges gyászhintóra helyeztek. A gyászkocsit a család szebbnél-szebb koszorúi borították. A pályaudvarra tizenegy órakor érkezett ki Szőke Béla h. plébános káplánjaival s ekkora a pályaudvart már zsúfolásig meg­töltötte a gyászoló s résztvevő közönség. Nem­sokára ezután megindult a hatalmas gyász­menet. Legelői a rendőrség emberei mentek, utánuk a bányászzenekar, mely mélyen meg­indító gyászindulókat adott elő. Azután az egyházi énekkar következett Szánthó Dezső kántor vezetésével, kezükben égő gyertyákkal. A papságot a négyes fogatú, koszorúkkal, virágokkal borított gyászkocsi követte, melyet kivont kardu gyászhuszárok és testőrök, továbbá fáklyások vettek körül. Azután a gyászoló család kocsiai s a gyászoló közönség impozáns menete következett. Amerre a gyászmenet el­haladt, az utczai lámpák gyászfátyollal voltak borítva. Az összes egyházak harangjai zúgtak, mig csak a menet az ev. ref. temetőbe nem ért, hol a boldogult nagyatyja és édes atyja is pihennek. A temetőben hatalmas, égő kande­láberek között volt felállítva a ravatal s erre helyezték a gyönyörű érczkoporsót. És ekkor vette kezdetét a temetési szertartás, mely könnyeket csalt sokak szemeibe. Az egyházi énekkar megrázó hatással énekelte a Circum­dederunt me fenséges áriáját, melynek hatása, ha egy ifjú koporsója áll a sir szélén, talán még megrenditőbb, szivet facsaróbb. Azután csak a rögök dübörgése hallatszott, amint el­földelnek egy ifjú életet, annyi szép, gyönyörű álmot .... A boldogult lelki üdvéért az engesztelő szentmise áldozatot hétfőn délelőtt 9 órakor mutatták be az Egek Urának. Ez alkalomra a templom nagy gyászpompával volt díszítve. A szentélyt fekete drapériák borították. A gyászmisét Konkoly Barna minorita ház­főnök tartotta nagy segédlettel, mig a kóruson az egyházi énekkar Szőke Béla vezetése alatt megható gyászénekeket adott elő. A gyász­misén a gyászoló család tagjai s igen nagy közönség volt jelen. Nem szállítják le az adót! Annak a hallatlan elemi csapásnak, mely a piros levélgomba s az erős téli fagy miatt érte gyümölcsöseinket, szinte vigasztaló csattanójául hangzott el az a biztatás, hogy a pénzügyigazgatóság kegyelmes s irgalmas lesz s legalább azzal fog a gazda­közönség támogatására sietni, hogy az elemi csapás arányában az előirt adót majd leszállítja. Azonban a gazdaközönség tervez, de a pénz­ügyigazgatóság végez. A nagybányai gazdák kérelmére most jött meg a nagykárolyi pénz­ügyigazgatóság válasza, melyben a kérelmet teljesithetőnek nem találja, még pedig azon okból, mert az 1883. évi XLIV. tezikk vonat­kozó paragrafusaiban a fagykár a kertekre nézve nincs felvéve, másrészt pedig azért, mert a piros levélgomba a bejelentés elkésése s a falevél elhullása miatt megállapítható nem volt. - Hát ez az indokolás kertelésnek elég művészi kertelés. Az 1883. évi XLIV. tezikknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom