Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-17 / 42. szám

1907. október 17. NAGYBÁNYA 3 Oh mert a szó szelíd toasztja Mámorba, üdvbe ringató: Minden dolog között a legszebb Egy hangulatos dikczió. Oh csupa esprit, csupa szellem, (Mi vígan gördül rá a dal) Minden sóhaj, a bor, az étel Oh, csupa dikczióra vall! A beat'steak, csőrege, a ramsteak Csak akkor édes, izgató: Ha te körited ideálom, Te drága, bűvös dikczió! A dikczió csak akkor édes, Ha nincsen benne gondolat, Ha már merengő sugarával Beáll az — eszmealkonyat, És a varázsa: talpnyalásra És hízelgésre ah mi jó: Ugy-e bár kérem szép az élet, Mert áldása a dikczió. Legyen szomszédod kellemetlen, Egy dikczióra méltatod, Oh dikcziót eped a paptól Ravatalán is a halott. Az esküvőnek fénye, bája Csak úgy lesz elkápráztató: Ha tündöklik — mint a rakéta — Sok szellemes, szép dikczió. És mindenütt — a holt a mélyben, A hervadó levél a fán: Dikcziózik a gimnazista, A lomb között a csalogány. Most is oh csupa meghatottság, Oh csupa köny vagy Kaszinó: Falaid közt jár számkivetve, Sok el nem mondott dikczió! De véget ér — ha jól tudom tán — Minden rossz, minden jó toaszt.. . A pennám is pihenni készül, De még egy sóhajt fel fakaszt . . . Mi sivár lenne árva létünk, Oh mennyi jajszó, iszonyat — Ha a banketten dikcziózni Többé nem volna már szabad . . . Rikkants. HÍREK. Október 16. A vizvezeték Ugye. Azt hittük, hogy a vizvezeték ügyét csak­hamar dűlőre vihetjük s a tegnap megejtett helyi szemle után arra kell felocsúdnunk, hogy évekig tartó huzavona után ott vagyunk, ahol az a bizonyos mádi izraelita volt. Kezdhetünk mindent legelőiről, egészen a forrásvizek tanulmányozásától. A vizvezeték ügyében ugyanis hétfőn dél­után városunkba érkezett Farkas Kálmán mi­niszteri osztálytanácsos, a vizépitészeti osztály főnöke, Hoffmann Károly kir. mérnök kísére­tében s az ad hoc bizottság több tagjával teg­nap, kedden helyszíni szemlét tartott. Ennek a helyszíni szemlének az eredménye az, hogy a város által kontemplált tervet, azt ugyanis, hogy a Zsidóvá és Limpegye patakok egyesült vizét kell szűrés után a fernezelyi Kál­váriáról bevezetni vízvezetéki czélokra, el kell ejteni, mert e patakok nagy legelőterületeken folyván keresztül, állandó inficziálásnak vannak kitéve. A kirándult bizottság megtekintette a Rozsály északi s északnyugati forrásait is, de nem sok eredménynyel járt e helyi szemle sem, mert alkalmas vezető hiányában az összes forrásokat felkutatni nem lehetett; de azon körülményből, hogy az e forrásokból eredő patak a jelenlegi száraz időben is elég bő vízzel rendelkezik, a bizottság azon következ­tetést vonja le, hogy a Rozsály északi és észak- nyugati oldalán igen bővizű forrásoknak kell lenni. Ma hajnalban Stoll Béla ajánlatára Farkas osztálytanácsos megtekintette a fokhagymási völgy vizét is s úgy a mai, mint a tegnapi ta­pasztalatairól a ma délelőtt tartott értekezleten számolt be. Az értekezlet eredménye az, hogy a Zsi­dóvá és Limp'egyei patakok vizéből táplált víz­vezetéki tervet elejtették. Ellenben sürgős tanulmányozás alá fogják venni a Rozsály északi és északnyugati forrá­sait ; továbbá a fokhagymási völgy vizét, hol zárógáttal, terveznék a vízvezetéket; nemkü- lömben tanulmányozni fogják a felsőbányái su- lyori források vizét s egyúttal fúrásokat fognak eszközölni a fernezelyi völgy talajvizeinek fel­derítésére. Ha e tanulmányokat megejtik s a pontos adatok rendelkezésre fognak állani, csak azután döntenek majd azon kérdés fölött, hogy a víz­vezetéket forrás vízzel, szűrt vízzel vagy pedig a feltárandó talajvízzel lássák el. A vizvezeték ügye tehát ismét megrekedt, de mi reméljük, hogy csakhamar lefogjuk győzni az ismét élőnkbe tornyosult akadályokat. Uto- végre oly nagy összegek kiadásáról s oly fő­benjáró ügyről van szó, hogy a legmesszebbmenő óvatosság, mérlegelés és körültekintés nemcsak jogosult, de szükséges is. Mi legfőlebb csak azt kifogásolhatjuk, miért kellett nekünk évekig várni arra, hogy megtudhassuk, hogy mindent legelőiről kell kezdenünk. Kinevezés. Őfelsége a király Czébel Gusztáv debreczeni kir. táblai elnöki titkárt és Matolay Gábor dr. szatmári kir. törvényszéki birót a debreczeni kir. Ítélő táblához birákká nvezte ki. Uj ügyvédjelölt. Köves Sándor jogszigorló, a jogtudományi szigorlatot a kolozsvári tudo­mányegyetemen kitűnő sikerrel letette. Joggya­korlatra dr. Köves Miklós ügyvédi irodájába lépett be. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Németh Béla kassai főreáliskolai h. tanárt a nagybányai állami főgimnáziumhoz ugyanazon minőségben áthelyezte. Uj albiró. Őfelsége a király a nagybányai kir. járásbíróságnál dr. Makray Mihály albiró- nak polgármesterré való választásával megüre­sedett albirói állásra Rusz János soproni tör­vényszéki jegyzőt nevezte ki. Hivatalvizsgálat. Tirscher Géza központi bányakapitány a napokban megvizsgálta a nagy­bányai bányakapitányi hivatal ügykezelését s az ott tapasztalt rend fölött legteljesebb elis­merését fejezte ki. Tirscher bányakapitány városunkból Kapnikbányára utazott. Eljegyzés. Borbás Géza, a nagybányai fő­gimnázium tanára, lapunk munkatársa vasárnap tartotta eljegyzését néh. Penthy Albert volt m. kir főerdész kedves leányával: Penthy Pirikével. Esküvő. Altnéder Jenő jónevü iparos pol­gártársunk f. hó 20-án tartja esküvőjét Tar Károly kedves leányával: Strasser Jolánkával. Bankett. F. hó 12-én, szombaton este a Kaszinó nagytermében bankettre gyűltek össze Vernóezy István és Lerch Ignácz számtaná­csosok tisztelői és jóbarátai abból az alkalom­ból, hogy nyugdíjaztatásuk alkalmával őfelsége a számtanácsosi czimmel tüntette ki a két puritán jellemű, derék tisztviselőt. A banketten szép számú, előkelő közönség jelent meg s az egész este szerfölött meleg tónusokban folyt le. A vacsora alatt, melyet nagy Ízléssel Nagy György kaszinói gazda szervírozott, a bányász­zenekar felváltva játszott Ádárn József zene­karával. Az első felköszöntőt Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos, bányaigazgató mondotta az ünnepeitekre, meleg szavakban emlékezve meg kitűnő szolgálataikról s évtizedekre rugó mű­ködésűk alatt szerzett érdemeikről. A bánya­számvevőség tisztviselői nevében Jeney Gyula éltette a volt tiszttársakat. Stoll Béla a Kaszinó nevében köszöntötte az ünnepeiteket. Nagy hatást ért el dr. Kádár Antal szellemes pohár­köszöntőjével, nemkülönben Konkolyi Barna­bás házfőnök, Szőke Bél h. plébános és Péter Pál hittanár remek toasztjaikkal. Gellért Béla főmérnök az ünnepeltek családjait éltette meleg szavakban, mig Stoll Tibor a város nevében ürítette poharát az ünnepeitekre. Az óváczió- kért Vernóezy számtanácsos mondott megha­tott, keresetlen szavakban köszönetét. A minden tekintetben kitünően sikerült bankett a leg­vidámabb hangulatban a kora reggeli órákig tartott. Városi közgyűlés. A város képviselőtestülete f. hó. 26-án szombaton délelőtt 10 órakor rend­kívüli közgyűlést tart, melynek napirendjére a takarékpénztári alapszabályok s az ügykezelési szabályok tárgyalása van kitűzve. Egy kis tévedés. Hámon József kanonok elhalálozása alkalmával a püspöki hivatal köz­sürgönyt bocsátott ki, melyben a halálesetről értesítette a vidéki papságot. A sürgöny igy hangzott: „Hámon kanonok meghalt.“ De nem­csak nyomdahibák, hanem sürgönyhibák is van­nak s mire a vidéki papság az értesítést vette, a távirat igy hangzott: „Három kanonok meg­halt.“ Képzelhetni azt a konsternácziót, melyet ez a távirat okozott, mig a tévedés ki nem derült. Az önkéntes tüzoltó-egyesület. Mint már meg­írtuk, az önkéntes tüzoltó-egyesület dr. Makray Mihály polgármester főparancsnoksága alatt megalakult városunkban. A parancsnokság la­punk utján is felkéri a közönséget az egyesület erkölcsi és anyagi támogatására. Aki mint rendes tag nem működhetik, az legyen az egyesületnek alapitó vagy pártoló tagja. Az alapitó tagok egyszer s mindenkorra 50 koro­nát fizetnek, a pártoló tagok 5 koronát. Hisz- szük, hogy a közönség felkarolja ez intézményt, mely oly mintaszerűen működött a múltban. Működő tagokul már ez ideig is szép számmal jelentkeztek s örvendetesen konstatáljuk, hogy az intelligenczia sem vonta ki magát a tűzoltói szolgálat alól. Tagokul jelentkezni lehet Rónai Géza alparancsnoknál. Október tizediké. Ez a nap alighanem hosszú időkig emlékezetes marad Magyarország gaz­dasági életében. A szoczialista vezérek meg­mutatták, hogy elég hatalmasak arra, hogy megállítsák az ország gazdasági ütőereit s megbénítsák a nemzet anyagi életét. Az erő­próba nagy jelentőségéből semmit sem von le, hogy ezt az egy napi munkaszünetet csak a munkaadók szervezettlensége, a polgári tár­sadalom nagy gyávasága, a hatóságok erélytelen magatartása s hallatlan terrorizmus és féktelen izgatás utján tudták csak elérni, az eredmény mégis csak az, hogy Bokányiék parancsszavára az ország igen nagyszámú műhelyében szünetelt a munka, sőt sok helyütt szünetelt oly műhe­lyekben is, ahol dolgozni akartak, mert az elv­társak kíméletet és türelmet nem ismertek. A vidék egészséges gondolkozása ez erőpróbánál is kitűnt. Nem igen hajtottak a munkások a nagy demagógok parancsszavára, kik a mun­kások verejtékes filléreiből élnek és játszanak nagyúri szerepet s nem igen voltak hajlandók egy napi keresményüket feláldozni Bokányiék oktalan szeszélyeinek. így történt azután, hogy ha a nagyobb városokban nagyobb arányú volt is a tüntetés, de a legtöbb vidéki város fölött minden nagyobb emoczió nélkül siklott át a rettegett október tizediké. Városunkban sem volt észrevehető, hogy október tizedikén általános munkaszünet van, mert a legtöbb műhelyben dolgoztak, csupán 60 — 70-re tehető azon szakmunkások száma, kik e napon be­szüntették a munkát. A hatóság preventív in­tézkedése folytán október tizedikére egy század katonaság s mintegy harmincz csendőr érkezett városunkba, de semmi rendzavarás nem történt. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom