Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-10-03 / 40. szám
I 1907. október 3. NAGYBANYA 3 A Kaszinó virul — ha hervad A pusztuló, a méla táj . . . Calabert szomjazik a dandy, Ki nyáron által kurizál. Az asszony otthon rémunalmas, A férj nem nyájas jól tudom : Occazió szép costümökre — Most nyűik csak az alkalom! Oh nő a fagy és nő a váltó, És nő a gond halomra, dombra, Mert a mészáros bárha nyájas, Az ár szerint nagyon goromba! Sok apa sóhajtja lemondva : Megkezdődik a Cabaret .. . S a mama mondja rá a rimet: Mi lenne más — mint toalett! De csitt. . . maholnap szebb az ég is,, Rózsát fakaszt a dér, a tél . . . Több lesz az esküvő, a nászút, Az álom szebbeket mesél . . . Többet veszünk hitelbe bizton, A régi bús dal ah mi más, Mert Szögedében jó előre Ittak rád — gázsijavilás. Rikkants. HÍREK. Október 2. Áthelyezések. A m. kir. pénzügyminiszter Schm.it Jenő m. k. segédmérnököt Budapestre helyezte át s szolgálattételre a minisztériumba osztotta be; Urbán Andor és Timkó József s. mérnököket pedig a nagybányai bányaigazgatósághoz helyezte át. A király nevenapja. Őfelsége névünnepét az idén is meg ünnepli városunk közönsége. Október hó 4-én délelőtt kilencz órakor a plébánia-templomban hálaadó istentiszteletet tartanak, melyen résztvesznek a hatóságok s az iskolák tanuló ifjúsága is. Díszes esküvő. Holdy Jenő oraviczabányai járási számvevő szombaton délután esküdött örök hűséget derzsenyei és zseniben Zsembery Tivadar nyug. m. kir. bányakapitány és neje szül. Bene Ilona kedves leányának: Margitnak. A polgári házasságkötés délelőtt volt, melyen mint tanuk Freyler Ferencz Orsováról és Holdy Kálmán Dobozról szerepeltek. Az egyházi esküvőre díszes nászmenet kisérte a fiatal párt az ág. ev. templomba, hol az esketési szertartást Révész János lelkész végezte, szép beszédet intézve a fiatal párhoz. Esküvő után a menyasszony szülei házánál fényes lakoma volt. Október hatodika. _____ fA magyar Golgotha em lékünnepét az idén hagyományos kegyelettel ünnepli meg városunk közönsége. A templomokban gyászistentiszteleteket tartanak; a róm. kath. plébánia templomban, tekintettel arra, hogy a gyásznap az idén vasárnapra esik, f. hó 7-én, hétfőn délelőtt kilencz órakor lesz a gyászistentisztelet; az ev. ref. templomban vasárnap délelőtt fél 10 órakor tartják meg a protestánsok együttes istentiszteletét, melyen az ünnepi beszédet Boronkay Béla s. lelkész tartja. Az Ifjúsági Kör vasárnap délelőtt V4 12 órakor a Kaszinó dísztermében gyászünnepélyt tart, melyre vonatkozólag a következő felhívást bocsátották ki: Hazánkfiai! Polgártársak! A magyar nemzet, a magyar nép lelkesedéssel, büszkeséggel beszél nagyjai dicső tetteiről, győzelmes harczairól . . . Azonban egy ezer éves történelmi múlttal biró nemzetnek egén nem mosolyoghatott folyton derülten a ragyogó nap. A természet örök törvényei szerint a hol fény. van, ott árnyék is van . . . A természet mélységes, ünnepélyes csendje, legforróbb napja, rendesen hatalmas pusztító orkánoknak előjele . . . Az 1848-iki törvényeink által uj életre kelt nemzet tiszta égboltozatát nemsokára vészterhes felhők, mélységes sötétség borították el. A felfrissült vérü nemzet gyönyörűen fejlődő teste csakhamar tetszhalottá vált... de az önkényében korlátot nem ismerő, fékevesztett, minden szentségünket és kegyeletünket lábbal tipró hatalom a legirtózatosabb vandalizmusra sem átalt vetemedni: a tehetetlen halottnak erőtlen testébe tizenhárom mélységes döfést mért . . . Vérzett a test, de nem halt bele . . . Nem akarjuk mi a talán (?) már félig- meddig behegedt sebeket fölszaggatni, de a vérvesztességet és igazságunkat érezzük s a sebhelyek látszanak, melyekért, a világhistóriában egyik legszörnyübb nem igazságtalanságért, de egyenesen a legembertelenebb gazságért, annak elkövetői Isten és a ábrázatját. De ilyen borzasztót csak a haragvó Úristen maga tud előidézni. Óriási égiháboru dühöngött, a menykő csak úgy hullott, sötét volt a Garam völgye, mintha éjszaka lett volna, fekete felhők ültek rajta. Egyszer a villám beleütött egy házba, lángra kapott, a szél szította a tüzet s vitte tova. Rövid negyed óra alatt a fél község lángban állott. Oltásra nem is gondolhattunk, csak gyermekeinket, meg pénzünket ragadtuk ki a házból, futottunk a hegyre, hová a tűz heve már nem ért. A falu mintha óriási máglya lett volna, égett, égett. . . . Sírva néztük otthonunk vesztét. Asszonyok, lányok jajgattak, a gyermekek sírtak, a férfinép kiabálva, észnélkül szaladgált ide-oda, meg- perzselődött kutyák ugatva, vonitva futkostak, a marhák égő ólakban bőgtek, a baromfiak pörkölt szárnyukra kaptak s úgy próbáltak menekülni, de belehullottak a tűzbe, a mely eget verve vérvörös üstökével, dörgött, ropogott, recsegett . . . Uram, én láttam már a poklot; de ennél rettentőbb még az sem lehet. A visszaemlékezésnél könnybe lábbadt az öreg szeme. Letörülte könnyeit s folytatta. Kihevertük a csapást, nem zúgolódtunk az Isten ellen, de ez a fiú nem heveri ki. Ott a tűzben maradt ifjúsága, egyik szeme és az elméje. Csóva esett a Gyúró menyasszonyának házára is. Rozoga, korhadt volt, alig kapott bele a tűz, égett mint a fáklya. Marka ott jaj- veszékelt anyjával együtt, menyasszonyi ruháját siratta, hogy bennég a házban. — Nem leszek a magáé, ha ki nem hozza a ruhámat, kiáltott Marka ott ődöngő vőlegényére. S Gyúró bolond fővel berohant az égő házba, bár sokan visszatartották. De mit tesz a szerelem, uram, meg a virtus! A lányt szidták, hogy követelhet ily őrültséget vőlegényétől. Én nem Ítélem el érte, hisz az a ruha neki mindene volt, arcza verejtékével szerezte, soká tudott volna másikra szert tenni. Rászakadt Gyúróra az égő ház. Alig bírták kihúzni a romok alul. Haja leperzselődött, félszeme kisült, teste összeégett. Hej az a menyasszonyi ruha, de nagy szerencsétlenséget okozott! Marka elemésztette magát bujában, a Garamba ugrott, nem tudta kiállani a szégyent, hisz őt átkozták Gyúró haláláért. Az egyiket a tűz, uram, a másikat a viz! Sokáig betegen sínylette az ágyat Gyúró; felépült teste, de lelke odaégett a menyasszonyi ruhával. Nem bánt senkit, csendes ember, dolgozik is. De mit ér ez az élet. Láthatta, tánczos bolondja lett a falunak: a korcsmában tanították rá a többi legények. Most gúnyt űznek belőle, bezzeg mig ép esze volt, tágultak mellőle. így történt ez, uram. Isten mentsen minden embert hasonló szerencsétlenségtől. Megköszöntem az öreg szívességét, haza felé tartottam, már délre harangoztak. Útközben elgondolkoztam, hogy kis emberekkel is mily nagy tragédiák történnek. (1907. aug. 15.). D B. Q. Historia itélőszéke előtt felelősséggel tartoznak. Jertek Polgártársak, tegyünk eleget a tizenhárom vértanú iránti kegyeletszerü kötelességeinknek. Szenteljük október hatodikét az ő emléküknek. Gyászünnepünk október hatodikén vasárnap, délelőtt V4 12 órakor a Kaszinóban lesz, melynek programmja a következő: 1. Lavotta kesergője és Tavasz elmúlt . . . Előadja Ádám József zenekara. 2. Ünnepi beszéd. Tartja dr„ Kiss Rezső. 3. Palágyi Lajos: Aradi vértanuk. Szavalja Harausz Gyula joghallgató. 4. Hymnusz. Énekli a közönség. Október hatodikét megüli a nagybányai m. kir. áll. főgimnázium „Petőfi Önképző-kör“-e is. Délelőtt 10 órakor az intézet tornatermében gyászünnepélyt rendez, melyre az érdeklődő közönséget lapunk utján meghívja. Az ünnepély műsora a következő: 1. Hymnusz; énekli az ifjúság. 2. Megnyitó beszéd; tartja Neuber- ger István önképzőköri vezető-tanár. 3. Ábra- hám Endre III. oszt. tan. szavalata, Tóth Kálmán: „Az aradi tizenhárom.“ 4. Janovich Tibor VIII. oszt. tan. ünnepi beszéde. 5. Katona János VIII. oszt. tan. szavalata, Bartók Lajos: „Rekviem.“ 6. Szózat; énekli az ifjúság. Szathmáry Béla emlékezete. A nemrégen elhunyt Szathmáry Béla miniszteri tanácsos, a Lipót-rend lovagkeresztese emlékét kegyelete- sen méltó módon óhajtja megörökíteni özvegye: kézdi és csomortányi Mike Anna. Ugyanis elhunyt férje emlékére 1000 koronás alapítványt küldött Moldován László bankigazgatónak, hogy ez összeget a jelzett czélokra fizesse be. Ez összegből 400 korona alapítványt a kath. jellegű gyermekmenhely czéljára óhajt fordítani; 100 koronát a Muzeum-Egyesület, 100 koronát a Tüzoltó-Egyesület, 100 koronát a Nőegylet javára; végül 300 koronát alapitványképen a veresvizi óvoda karácsonyfájára, hogy annak kamataiból a szegényebb sorsuak részére kalácsot vegyenek. E nemes elhatározás önmagát dicséri s valóban méltó emléket emel néhai Szathmáry Bélának, kit oly sok rokonszenves, régi kapocs fűzött városunkhoz. Vármegyei virilisek. Szatmárvármegye igazoló választmánya f. évi szeptember hó 24-én tartott ülésében állapította meg a vármegye legtöbb adót fizető tagjainak 1908. évre érvényes névjegyzékét. A névjegyzékbe városunkból a következő virilisek vannak felvéve : Pokol Elek 2903 K 77 f adóval; Stoll Béla* ügyvéd 1923 K 60 f; Molcsány Gábor* erdőtanácsos 1410 K 26 f; Almer Lajos 1012 K 07 f; Rum- pold Gyula 919 K 64 f; Harácsek Vilmos 914 K 55 f; Csüdör Lajos 727 K 62 f; Steinfeld Lipót 678 K 59 f; Bay Lajos* 670 K 74 f; és Herskovits József 648 K 65 f adóval. — A csillaggal jelöltek adója oklevél alapján kétszeresen van számítva. A névjegyzék ellen az esetleges felebbezések szeptember hó 24-től számított 15 nap alatt a vármegye állandó bíráló választmányához czimezve a vármegye alispáni hivatalához adandók be. Elhunyt főpap. Szatmárról vesszük a gyász- hirt, hogy a szatmári káptalan egyik kiváló tagja: Hámon József prelátus, kanonok folyó hó 1-én, életének hatvankilenczedik évében elhunyt. A boldogult hosszú ideig volt a theolo- giának tanára s az ő jeles gazdasági kapaczi- tásáijak s nagy agilitásának tudható be, hogy a szatmári egyházmegye zilált anyagi viszonyai rendeztettek. Nagy érdeme van az irgalmas nővérek tanitónőképző, óvónőképző, nemkülönben polgári leányiskolái tanitónőképző intézeteinek felvirágoztatásában s neki köszönhető, hogy ez intézeteknek a legkiválóbb hírneve van az egész országban. Halála a legszélesebb körben kelt igaz, mély részvétet. Temetése holnap lesz. Gondnoksági ülés. Az állami iskolák gondnoksága vasárnap délelőtt Stoll Béla elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen Stoll Béla kinevezett elnök dr. Makray Mihály polgármester kezeibe a hivatalos esküt letette, majd a gondnokság kinevezett tagjai letették az esküt az
