Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-03-14 / 11. szám
V. évfolyam. 1007. m&rozluB lio 14 11-d.lls. szám CIMiutéil árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8-12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY Surkaut«(á| és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a »«r közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések •elvétetaek Morva? Gyala k>syvayeidá|áhas Is: Wtér 14 A gazdaközönség szervezkedése. Márczius 13. j Mint már jeleztük, a nagybányai | gazdaközönség is sorompóba lépett, hogy j a lelketlen izgatok által felbujtott mező- gazdasági munkások tulköveteléseivel szemben védekezzék. Ez akczió sikere pusztán attól függ, hogy a gazdák összessége sorakozik-e a kibontott zászló alá s őszinte és erős lesz-e az a szövetség, melyet a közös védelemre kötnek. Szabó Adolf elnök most bocsátotta ki felhívását a gazdaközönséghez, melyben a gazdák értekezletének megállapodásait ismerteti. Midőn kiváló fontossá- ! gánál fogva mi is közöljük e felhívást, melegen ajánljuk azt megszivlelésre, hiszen az abban foglaltak keresztül vitelétől függ úgyszólván a nagybányai kisbirtokosok sorsa. A felhívás igy hangzik: A mezőgazdasági munkások között országszerte megindult munkásmozgalom sajnos, immár a mi munkásaink között is észlelhető. Vidékünkön ezen mozgalom a munkabérek indokolatlan és teljesithetlen követelésében nyilvánult. Azonban legyünk őszinték és ismerjük be, hogy a munkabérek rohamos emelkedését gyakran magunk is mesterségesen mozdítottuk elő, mert ki a reggeli órákban a munkások gyülekezési helyén megjelent, sajnosán tapasztalta, hogy nemcsak a gazdának megbízott vinczellérje, vagy kocsisa, hanem maga a gazda is, kinek kevés számú munkásra volt szüksége, emelte löl a munkabért néha 40 — 60 fillérrel is. Nem gondolta meg, hogy ezáltal nemcsak gazdatársainak, hanem önmagának is érzékeny anyagi A „Nagybanya“ tarczája. Jlj/enkor márcms fele... Egy kis versnek ez volt a czime, Sokat nem ért, rossz volt a rime. A versre, mondd, emlékszel-e ? Szivembe cseng, mint messze hangzó Édes-kedves, gyöngéd harangszó, Ilyenkor márczius fele. Jól emlékszem, mikor szavaltad, Tüzes szavad, beszédes ajkad Szint, illatot öntött bele. Dicsérted a rimes beszédet, Szóval tetszett nagyon tenéked Ilyenkor márczius fele. A tavaszi nap enyhe fénye Reményt önt az ember szivébe, S bohó játékot üz vele. Bizony, bizony, ez régi nóta, Megújul már évezrek óta, Ilyenkor márczius fele. kárt okoz. Félő, hogy a munkás megszokván a magas munkabéreket, ezeket leszorítani egyáltalán már nem fog lehetni. Máris hallani 3 — 4 korona munkabér igényekről. E tulcsigázott igényeket a gazdák csak anyagi romlásuk árán teljesíthetnék; már pedig minden józan gondolkozásu, számítani tudó gazdának érdeke nem lehet anyagi pusztulásának árán a munkás indokolatlan követeléseit előmozdítani. A mi gazdáink kevés kivétellel iparosok s igy a gazdasággal való foglalkozás csak másodsorban képezi megélhetési forrását; éppen ezért inkább tudnának egymás érdekében akár anyagi áldozatot is hozni. Egy kis jóakarattal és összetartással a tulcsigázott követeléseket egyértelnm niegállapodás utján kellő mértékükre leszállffmrtjuk. Ezen összetartásnak és megállapodásnak azonban nem lehet czélja a munkást megérdemelt munkabérétől megfosztani, hanem e kényes kérdést a munkaadó anyagi érdekének szem előtt tartásával is kell megoldani, úgy, hogy mindkét fél számítását megtalálja. Tagadhatatlan, a munkabér emelkedéséhez sok mellékkörülmény is hozzájárult és idézte elő. így sajnos, lépter-nyomon észleljük a munkáskéz hiányát; gyakran a rossz időjárás okozta munkatorlódás volt. De bármely körülmény is idézte azt el/, most az a kérdés, miképen védekezhetünk Miene. E tárgyban a gazdák értekezletet tartottak, a kérdést megvitatták s egyértelműig abban állapodtak meg, hogy érdeküket megvédelmezik, összetartanak s a jelen nem volt gazdákat csatlakozásra felkérik. Ezen határozat alapján minden gazdát felkérem a csatlakozásra és ezáltal saját érdekének előmozdítására. Felkérem továbbá arra, szíveskedjenek figyelembe venni, hogy vidékünkön a szemtermelés, de különösen a tengeri termelés talaj, éghajlati és munkásviszonyaink között határozottan anyagi kárral jár; ezen kívül nagyobb munkástömeget von el a több haszonnal kecsegtető szénatermelés s ezzel kapcsolatos marhatenyésztéstől: nem volna-e czélszerübb és jövedelmezőbb a semmi hasznot I nem hajtó szemtermeléssel teljesen felhagyni, vagy legalább is a legszűkebb korlátok közé szorítani. Ez által sok munkáskéz felszabadulna és a munkabérek illő korlátok közé volnának szoríthatók. A szénatermelés, marhatenyésztés és gyümölcstermesztés mindenesetre nagyobb tiszta jövedelmet biztosítana. Minden gazdáról feltételezzük, hogy kárral gazdálkodni nem akar; már pedig aki kitudja számítani, hogy egy hektoliter tengeri a mi viszonyaink mellett mibe kerül, meggyőződhet arról is, hogy a tengerit piaczi napi áron felül vásárolta meg, házi termelés utján. Hol marad a földértéktőkének megfelelő %-a. Miből térül meg saját jdővesztességének és fáradságának dija. Ebből meggyőződhet mindenki, hogy mi nem haszonnal gazdálkodunk, hanem fényüzési gazdálkodást folytatunk a tengeri termeléssel, tehát ezzel okvetlenül föl kell hagynunk, ha anyagilag a tönk szélére jutni nem akarunk. Térjünk egész bátran át a szénatermelésre, marhatenyésztésre és gyümölcstermesztésre. A munkás még mindig jobb helyzetben van, mint mi. Az ő szükségleti czikkeinek ára éppen nem, vagy vajmi csekély mértékben emelkedett. Viszont a munkás egyúttal termelő is; czikkeinek ára 30-50°/0-kal emelkedett, mi vagyunk fogyasztói s e réven is megvagyunk terhelve. Ebből is látható, hogy a munkás sokkal jobb helyzetben van, mint mi gazdák. Az értekezlet, hogy a nagy eltéréseket mutató munkabéreknek lehető egységes jelleget adjon, megállapította ezeknek legalacsonyabb fokát. Kiküldött az értekezlet egy bizottságot is, melynek feladatát képezi a munkabéreknek idényszerü megállapítása. Az igy megállapított munkabérekről azután úgy a gazda, mint a munkás, a főtéren, a kút tájékán kifüggesztendő táblára történő feljegyzés nyomán tudomást szerezhet. Ha a gazdák a megállapított legmagasabb munkabéreket már csak saját anyagi érdekük A bércztelő még hóbelepte, Mégis kibú a tarka lepke, Kicsalja a tavasz szele. S egy biztató szó, egy tekintet Rabbá teszi már sziveinket Ilyenkor márczius fele. Költő, vigyázz tavaszkor egyre: Ne adj napfényre, női kegyre, Mert könnyen pórul jársz vele ! Alig süt a nap, búcsút inthet, S gyorsan fordul a lány tekintet Ilyenkor márczius fele. Feleki Sándor. S oseV hirtelen hidegre fordul, Eltiin a nap, sivít szél zorduT. Szeszélyes márczius jele. Elvész a lepke porba fagyva, S a szív megtör, magára hagyva Ilyenkor márczius fele . . . Elmúlt tavasznak fénye, bája, Szép csendbe, csendbe hull le rája A múlás sárga levele. Széttoszlott álom, drága emlék, Melytől megdobban a szivem még Ilyenkor márczius fele. Tavasz van újra, ámde néma. Piros ajkad. Nézd a poéma Rossz rímekkel most is tele! Már nem kell vers, sem az Írója, S a sorokat hiába rója Ilyenkor márczius fele. A vitézség utján.- Irta: Molaír Gyula. (A nagybácsi: Bertalan táblai biró, Íróasztalánál ül s valami nehéz stúdiumba van elmerülve, észre se veszi, hogy az ajtó megnyílik s dr. Bertalan Dezső, egy nyúlánk, magas ifjú tüzérönkéntesi egyenruhában, erősen elcsigázott vonásokkal, de kifeszitett mellel s ruganyos léptekkel a szobába lép. A történeti hűség kedvéért itt nyomban megjegyezzük, hogy Dezső ur 3 hónap óta tüzér önkéntes és a katonasor első heteiben napestig jajveszékelt, hogy ő ezt ki nem állja s legközelebb főbe lövi magát.) Dezső: (tréfásan szalutálva): Alásan jelentem . . . Bertalan: (föl'se tekint olvasmányából): Szervusz öcsém . . . ülj le . . . gyújts rá . . . Dezső: (kihívóan): Nagybátyám! Nézzen I rám . . . Bertalan: (Ránéz): Megviselt a katona
