Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-07 / 10. szám

I TÁHSA3DALMI 3E35S SSZJiaP'IRODA.X.MI HETILAP. ElMlietési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség' és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések 8 előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések elvetetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Pótár Iá, A városi nagyszálló költség- vetése. Márczius 6. A városi nagyszálló épitési ügye is­mét egy hatalmas lépéssel haladt előbbre. Bálint és Jámbor, a két jeles buda­pesti műépítész, akiket városunk közgyű­lése az uj szálló, vigadó és szinház épület részletes terveinek és költségvetésének elkészítésével megbízott, ezzel a nagy munkát és alapos tanulmányokat feltéte­lező elaboratummal elkészültek és azt a város tanácsához be is terjesztették. A tervek kiváló gonddal vannak keresztül dolgozva és a pályatervhez képest egy lényeges javitást is mutatnak: az emeleti páholyokhoz és erkélyekhez a foyerből külön monumentális páholylépcső vezet, úgy, hogy a szinházi közönség a szállóban levő forgalommal nem kénytelen érintkezni. A homlokzatok és diszhelyiségek ki­váló művészi gonddal vannak díszítve s bátran elmondhatni, hogy az uj palota ritkítani fogja párját hazánk hasonló épü­letei között. A szinház terem és mellékhelyiségei, az étterem és a kávéház központi gőzlég fűtéssel vannak tervezve. Úgy a szinház, mint a szálló tűzbiztonságára különös gond van fordítva: mindkét épületrész önálló hydráns-vizvezetékkel van ellátva, amelyet tűzveszély esetén magas nyomás alá lehet helyezni. Az épületnek minden veszélyeztetett helyén kellő számú hyd­rans (tűzi fecskendő) van a falban elhe­lyezve, úgy, hogy bárhol üt is ki a tűz, az oltás rögtön foganatosítható. A színpad berendezése teljesen vas­ból van tervezve, vasfüggönynyel és vas- szerkezetű zsinorpadlással. A színházterem és színpad teteje vasbetonból készülne, tehát az egész teremben éghető anyag alig van. Egyszóval minden tekintetben a legmodernebb berendezésű és a sze­mélybiztonságnak a legmesszebbmenő módon megfelelő szinház- és vigadóter­met nyerne a város ennek az uj palotá­nak a felépítésével. Uj még a részletes tervekben az is, hogy a padlásrészen három festő-műterem van kontemplálva s ezzel a téli műtermek rég vajúdó kérdése is megoldást nyerne. Természetes, hogy ezek, a legmo­dernebb technika alapján szerkesztett berendezések nem olcsók. A részletes tervek alapján kidolgozott és minden részletre kiterjedő költségvetés az eredeti előirányzatot lényegesen meg­haladja, amennyiben az eredetileg kon- templált 500.000 korona épitési összeg 662.660 korona költségösszeget mutat. De hát a legtökéletesebb technikai kikép­zés sok költséget emészt föl, a mutatkdzó 162.660 koronás többköltség csak részben ezeknek folyománya; túlnyomó részben azonban a most uralkodó közgazdasági viszonyokban rejlik. Tudnivaló dolog és ezt, azt hiszszük, városunk közönsége is érezi, az általános drágaság a közgazdasági termelés minden ágán abnormissá fejlődött az utolsó esz­tendőben, de különösen mutatkozott ez az ipari tevékenység minden terén. A vas- és fémgyárak, a parkettgyárak kar- telben vannak ; a fatermelés is kartelezve van, úgy, hogy úgyszólván az összes építőanyagok ára rettenetesen fel van emelve, még pedig a tavalyi tavaszi árak­hoz képest 25—50 százalékkal. Az országszerte dühöngő munkás­sztrájkok is ismeretesek minden újságol­vasó ember előtt. Az építő munkásság országszerte szocziálista alapon szervezve ; van és úgy a fővarosban, mint a vidéken I a kőműves, ács stb. sztrájkok napirenden vannak és a munkabéreket 30 - 40 szá­zalékkal emelték föl. Igen természetes, hogy ilyen körül­mények között a régi előirányzat ma fent nem állhat és hogy szolid, alapos és lelkiismeretes számítás, amely a város közönségének nem port akar hinteni a szemébe, hanem tisztán és becsületesen óhajtja tájékoztatni a leendő költségek felöl, az előirányzatnál keli, hogy 30 szá­zalékkal nagyobb költségvetési összeget mutasson. Ez a számítás teljesen reális és a mai áraknak meg a legpontosabban meg­felel, ami nem zárja ki azt, hogy egy nyilvános árlejtés alkalmával a vállalkozók részéről 5—6 százalékos engedmény el lesz érhető. Viszont azonban közgazdasági viszonyaink alapos ismerői előtt nem lehet titok az, hogy a termelés és árak ten- dencziája ma felmenő irányzatot mutat. A kartelek még távolról sem érték el azt a felső határt, amelyet az anyagárak A „Nagybanya“ tarczája. Tavasz. — Irin: fíévay Károly. — Tűnik a hó, a kikelet kopogtat, Fölnyitogatok minden ablakot; A virágágyon madarak kopognak, És szedegetik a leszórt magot. A rügy is bomlik, bugyognak a nedvek, Szellők elhozzák édes illatát; Jóleső mámor esik a sziveknek, Elkezdődik az ibolya világ. Jer, kis leányom üljünk ablakunkba, Es lessük meg az ébresztő tavaszt! Oda künn foly már a tavaszi munka, S a kerék nyomán zöldül a kárászt. A jó Istenke — lásd - reánk is gondol, Pedig millió földje van neki! A menyországi csodaszép lombokból A mienket is földiszitgeti. Virágot szór a patakok partjára, S küld hegyre-völgyre aranysugarat; S hogy kis szivecskéd ne hiába várja, — Elküldi a sok vándormadarat. Örvendezel, tapsolsz a kikeletnek, Lelked, illattal, fénynyel less tele; Kis ajkaid valami szót rebegnek, De nem imádság vegyül most bele. A fény, mi szemed, bogarába mászott, A Te kis hálás szivedről regél; A Te örömöd, a Te tapsolásod Száz imádságnál sokkal többet ér! . . . Válasz egy levélre. Asszonyom, Ön Ítélt. Ön volt a sértett, a vádló, a biró, - én a sértő, vádlott és elitéit. Mint büntető angyal olvasta fejemre a szentencziát és én belenyugodtam, nem felleb­beztem. ítélete lesújtott, kitörült a becsületes em­berek sorából, szégyenbélyeget sütött homlo­komra ; s viselem azt lehorgasztott fejjel, sze­mem is alig merem az emberekre vetni, hisz már a társadalom számkivetettje vagyok. Oly nagy volt bűnöm ? Oly nagy bűn az, hogy én Önt, asszonyom, nem szerettem? Mondhatja, megnyugodtam Ítéletében s ime mégis védekezni akarok. Nem szépitgetem, csak magyarázni kívá­nom eljárásomat, bár úgy sem hisz belőle egy szót se, Ön szerint „lehelletem is hazugság.“ Hallgasson meg mégis. Nem kérem, hogy magyarázatomra bünbocsánatot adjon, de talán belátja, máskép nem cselekedhettem. Mulatságon láttam először. Csinos volt. Nem lekenyerezésből mondom ezt, — hisz talán most is „hazudom.“ Tettem a szépet Önnek, mint tettem volna bárki másnak. Szívesen vette s ezzel még többre is biztatott. Ne csóválja fejét. Ez igy volt. Ha szivére teszi kezét, hall­gatni fog. A mulatság hangulata alatt beszéltem Önnek sok bohóságot és - nem hitte el. Jól tette. S mikor figyelmeztetett rá másnap, mind- I ketten kaczagtunk azokon. Kért látogassam i gyakrabban, oly kedélyesen elbeszélgetünk. El- i mentem párszor s azt vettem észre, hogy amin az imént mint bolondságon mulattunk, azt köny- nyes szemmel valóságként emlegeti. Szeretett. Nem hittem, hogy a játékból ily gyorsan ko­moly dolog lesz. ön nekem gúnyosan mindig azt mondotta, nem jó a gyermeknek tűzzel játszania, - asszonyom, higyje el, a nőknek sem jó. Megégette magát. Sose mondtam, hogy szeretem, hisz tudta, hogy mást szeretek. Ki a hibás ? Játszott velem, mint kis gyerekkel, — engem mulattatott unalmamban a játék, mig nem láttam, hogy gyakran sóhajtott. Erre vissza­vonultam, mert hogy az Ön becsülete megma­radjon, csak ez az ut volt hátra. Csalogatott, hívogatott, hajthatatlan marad- ; tani; mindent Ígért - s én nem mozdultam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom