Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-23 / 21. szám

I 1907. május 23. NAGYBÁNYA zonyos közhasznú, de a mellett anyagi előnyök­kel is járó vállalatok létesítését helyes város- politikai szempontból nem lehet csak a ^ város szabad tetszésére bízni, hanem már törvényileg kell a várost annak megvalósítására serkenteni, s az uj törvénybe utat-módot kell találni arra nézve, hogy a város érdekei a magánvállalko­zás kapzsisága ellen megvédessenek, hogy a vízvezeték, közvilágítás, a közúti vasút stb., ha nagyobb koczkázat nélkül tehető, a város be­vételeit gyarapítsa. Az alkotandó városi tör­vényben, esetleg külön, de lehetőleg egyidejű­leg gondoskodjék a kormány arról, hogy a vá­rosok a reájuk rótt állami teendők végzéséért megfelelő kárpótlásban részesüljenek, egyszer- smint azonban alkalmas módon kényszerí­teni kell a városokat soczialhumánus^ in­tézményeknek erejökhöz mért létesítésére. Nem szabad a törvénynek kicsinyes rész­letekbe bocsátkozni, mert úgy nagyon me­rev lenne; a részletezés sokszor helyesen utal­ható a városi statutum körébe, esetleg a kor­mány által kiadandó ügyviteli szabályaira bíz­ható, a mely ügyviteli szabályzatot az uj tör­vényalkotás nem teszi feleslegessé, ellenkezőleg annak egyidejű kibocsátása kívánatos, hogy az által a városok ügyvitelének egyszerűsége s egyöntetűsége biztosítható legyen. Dr, Nagy Ferencz. titkos szavazásról lévén szó, az eredményt előre senki sem jósolhatra meg. Általános volt azon­ban a felfogás, hogy bármelyik jelölt győz, a többség csak egy-két szavazat lehet. Ezt az általános felfogást azonban alapos csalódás érte, mert a beadott 110 szavazat közül dr. Makray Mihály kapott 62, Gellert Endre 48 szavazatot, igy dr. Makray Mihály 14 szavazatta! Nagy­bánya szabad királyi rendezett tanácsú város polgármesterének választatott meg. Dr. Makray Mihály egészén fiatal, törzs­gyökeres nagybányai ember; itt született váro­sunkban s még negyvenedik évét sem töltötte be. Már tiz év óta van a bírósági pályán s szimpatikus modorával, kollegiális érzületével s előzékenységével nemcsak birótársai, hanem a nagyközönség általános tiszteletét, szeretetét s becsülését is kivívta. Munkabírásától, agilitá­sától s képzettségétől igen sokat vár a város közönsége, főleg most, midőn az alkotásoknak egész sorozata vár megvalósításra. Gellert Endre volt polgármester eleste igen sokaknál nagy megütközést keltett, sajnál­ják benne a város régi, tisztakezü s nemesszivü tisztviselőjét. Élénk harcz fejlődött ki a tiszti ügyészi Városi tisztújító közgyűlés. Május 22. A városi általános tisztújító közgyűlés ma délelőtt zajlott le óriási érdeklődés mellett. Nem emlékezünk oly választó közgyűlésre, melyen az érdeklődés oly nagy mérvben nyil­vánult volna meg, mint a ma megejtett válasz­tásoknál, ami utóvégre nem is csodálandó do­log, hiszen már hetek óta folyik a legélénkebb korteskedés az egyes jelöltek érdekében. A leghevesebb küzdelem ütköző pontja természetesen a polgármesteri állás volt, melyre ketten pályáztak: Gellert Endre régi polgár- mester és dr. Makray Mihály kir. járásbirósági albiró. Még a választás kezdetén is úgy látszott, hogy a két párt egyenlő erővel mérkőzik, de I állás betöltésénél is. A kandidáló bizottság első helyen dr. Miskolczy Sándor volt tiszti ügyészt, a máso­dik helyen dr. Stoll Tibort, harmadik helyen dr. Ajtai Nagy Gábort jelölte. A tiszti ügyészi állásra összesen 107 szavazatot adtak be, mely­ből Stoll Tibor 60, dr. Miskolczy Sándor 44 és dr. Ajtai Nagy Gábor 3 szavazatot kapott, igy dr. Stoll Tibort 13 szótöbbséggel a köz­gyűlés a város tiszti ügyészének választotta. Változás még annyi esett a régi tiszti karban, hogy alkapitánynak Halmai Imrét, mérnöknek ifj. Grundböck Istvánt és szám­vevőségi számtisztnek Székely Mihályt válasz­tották meg. Részletes tudósításunk a következő: Péehy István vármegyei főjegyző, alispán helyetes pont tiz órakor megnyitván a közgyü­Elszállott tőle mindön vétők, Nyugodjék a szögény lélök. De Boris nem igen akart belenyugodni Kalós sietős természetű végnyilatkozatába, miért is jajongva szólott a többiekhez: — Mönjenek doktorért 1 Egy-kettő a 'oámészók közül ment a dok­tor után, de bizony az künt járt a pusztán, alkalmasint a bérlő fiával kártyázott. Tehette is, ilyen dologidőben nem igen betegeskednek az emberek. A kórság elvárhat télig is. A jobb lelküek tehát a borbélyért szalad­tak, aki egyben szép kovácsmunkát is végez. Ennek a két mesterségnek rokoni voltát máig sem értem, de Kaszab szilárdan kijelen­tette kérdésemre : — így pászol ez uram . . . Testvér foglal­kozás ez a kettő. Ha meg pászol — gondoltam — hát bele kellett nyugodnom! Nehéz táskájával fölért tehát Kaszab uram a toronyba. Tudákos ábrázattal kezdte vizsgálni az öreg elernyedt testét és fontoskodva jelentette a körülállóknak: — Vagy éi, vagy nem! — Úgy lőhet . . . mormogták köröskörül. — Mindig mondtam, hogy jelös ész, ez a borbély, müvelkedett Jároni István katonaviselt zsöilér . . . — Édös apám, jó tanító apám, kelmed is itt hágy! búgott fel zokogva Boris. A bor­bély kovácsos gyöngédséggel tolta el onnét a kétségbeesett asszonyt és önérzetes büszke­séggel vigasztalta: , ----------------­— Ne röttögj, Boris! A meddig az ér­vágás meg nem lösz, addig ki nem megy belőle a pára. Embörök, - kiáltotta — vigyük le az öreget. . . A parancsszóra néhány ember megfogta fejnél, lábnál Samu bácsit és leczepekedett véle a kertbe. Ott szépen lefektették a pázsitra. Ekkor a borbély sietősen nekikészülődött a munkának. A gyöngéd természetűek arrébb hú­zódtak . . . Megcsillant az alkonyat fényében a borotva . . . Boris remegve támaszkodott az öreg kör­tefának és reszkető aggodalommal leste az eredményt. Kalós Ferencz melléje került és lágyan súgta: — Boris! — No! — Ha meghótt is az apád, nem maradsz magadra! Boris neheztelve a vállát vonogatta erre a vigasztalásra. — Nem, nem! szőtte a beszédet Kallós, miközben csempe száját egyengette. Magam is özvegyi sorba vagyok . . . Azután mög a ha­rangozáshoz is értök ... Jó lesz? Ezzel már a menyecske keze után nyúlt. Majd nagy hegyesen ment a templom felé, mintha máris ő lett volna a harangozó. Az ajtó­ból odaszólott az ácsorgóknak: — Most hallgassák mög kendtök az igazi harangozást. És kapaszkodott fel a torony­padlásra. A borbély ezalatt elvégezte a dolgát . . . 3 lést, utal arra, hogy minő fontos esemény tette szükségessé a mai közgyűlés összehívását. A tisztujitás minden körülmények között fontos dolog, de talán még sohasem volt oly nagy horderejű, mint jelenleg, midőn az alkolásoknak egész hosszú sora vár megoldásra, midőn ar- j ról van szó, hogy e nemes város belépjen a modern kultur városok sorába s mindent elkö­vessen arra nézve, hogy méltó legyen ősi hír­nevéhez, múltjához. Meg van győződve arról, hogy a közgyűlés oly egyéneket fog megvá­lasztani, kiknek múltja, munkabírása s képzett­sége biztosítékot nyújt arra, hogy nagy fela­datuknak képesek is lesznek megfelelni. (Éljenzés.) Ezután az egyes bizottságok megalakítá­sára került a sor. A közgyűlés bizalmi férfiakul Almer Ká­rolyt, Farkas Sándort, Stoll Bélát és Szabó Adolfot választotta meg. A kijelölő választmányba elnök Soltész Elemért és Molcsdnyi Gábort nevezte ki, a közgyűlés pedig Moldován Lászlót és dr. Fass Gyulát választotta meg. A szavazat szedő küldöttség elnökévé az alispán helyetes dr. Lovrich Gyulát, tagjaivá pedig Szerencsi/ Józsefet és Glaviczky Károlyt nevezte ki; továbbá választási jegyzőül Égly Mihályt főjegyzőt, bizottsági jegyzőül Smaregla János aljegyzőt, ügyészszé dr. Miskolczy Sándort, a rend őrévé Smaregla Mihály rendőrkapitányt. A kijelölő választmány ezután a jelölések megejtésére visszavonulván, elnök a közgyűlést felfüggeszti. Az egyes választások a következő sor­rendben ejtettek meg: Polgármesteri állásra a kijelölő választmány első helyen Gellert Endrét, második helyen dr. Makray Mihályt jelölte. Beadatott összesen 110 szavazat. Ebből dr. Makray Mihály kapott 62 sza­vazatot, Gellert Endre 48 szavazatot. így elnök dr. Makray Mihályt zajos éljenzések között Nagybánya sz. kir. r. t. vá­ros polgármesterének jelentette ki. A t. ügyészi állásra a kijelölő választmány I első helyen dr. Miskolczy Sándort, második ; helyen dr. Stoll Tibort, harmadik helyen dr. Aj- ! tai Nagy Gábort jelölte. Beadott összesen 107 szavazat. Dr. Stoll Tibor kapott 60, dr. Miskolczy : Sándor 44 és dr. Ajtai Nagy Gábor 3 szavazatot. Elnök dr. Stoll Tibort megválasztott t. ; ügyésznek jelentette ki. De az öreg csak _ nem eszmélt. Kaszab kezdett aggoskodni. És halk hangon nyilatko­zott is: — Alighanem oda van! — Nem csoda, toldotta a szót az egyik öreg asszony, névszerint Sajgóné, igen szivére vötte a halálesetet . . . — Jó lesz doktorért küldeni — sürge- tőzött az odaérkezett biró. — Hát nem ártana . . . válaszolt a tudo­mányában megakadt borbély. Egyszerre csak megkondult a harang és nagy zúgással kongott ki az utakra . . . Hol erősen, sebesen, hol meg lassan, gyámoltalanul szólott. Még a süket is hallhatta, hogy együgyü, hozzá nem értő kéz rángatja a kötelet. Kon­gott . . . libegett össze-vissza a hang, mintha ! maga is röstelkedett volna azon, hogy igy dobálják haszontalanul a levegőbe. Samu bácsi hirtelen megrándult. Előbb a j lába húzódott fel, majd meg az ábrázatját fintorgatta keservesen. Szinte látszott rajta, hogy ember fölötti erővel igyekszik életre kelni. Kaszab, a borbély, helyzete magaslatára jutott újra. Diadalmas szerénységgel mondotta: — Tudtam ... Az én munkám, mégis csak munka. Az öreg pedig hirtelen kezeire támasz­kodva föltápászkodott . . . Ijedten nézett szét, szeme egyik emberről a másikra siklott. Alig volt jártányi ereje, éppen azért nagyot lépett. Boris átölelte szeretetből is, de meg azért hogy el ne essék a halottaiból föltámadott . . Sürgöny. ........ . ............ =---- Sürgöny. ----—■ ■=---- Sürgöny. A kontinens legnagyobb magyar czirkusza VILLAND TFSTVfiRFK,— ---­Ü2 Ö személy, 60 8é, 5 elefánt, indiai bikák, Világhírű ailrakcziok. Három előadás megtartása czéljából folyó hó 24-én reggel, külön vonattal Szatmárra érkeznek. Folyó hó 24-én, 25-én és 2S=án három nagy előadás. A Vásártéren felállítandó amerikai sátorban, mely 4000 kényelmes ülőhelylyel lesz ellátva. Bővebbet a falragaszok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom