Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-16 / 20. szám
2 NAGYBANYA 1907. május 18, önzéstelen törekvéseknek ezer és ezer szálai bogozodnak össze. A választásoknak személyi részéhez nekünk semmi közünk. Hisszük, hogy magas nívón álló képviselőtestületünk igaz meggyőződése s legjobb lelkiismerete szerint lép az urna elé s ha ez ünnepi hangulatban mégis nehány szót szentelünk a közelgő tisztujitásnak, tesz- szük ezt azért, hogy rámutassunk azon örök igazságra, hogy az egészséges társadalmi élet kérdése a legszorosabb összeköttetésben van városunk fejlődésének, boldogulásának kérdéseivel s a társadalmi élet megromlása következésszerüleg sújtja városunkat is. Ne feledjék ezt el egy pillanatra sem azok, kik a pártok életében vezető szerepet töltenek be, kik a legexponáltabb helyen küzdenek, kiknek erejét épen a küzdelem eszközeinek megválasztása teszi a legnehezebb próbára. Ne feledjék, hogy semmi sem köny- nyebb, mint sebeket ejteni, de viszont semmi sem nehezebb, mint a sebeket orvosolni. Ne feledjék, hogy mindnyájan e városnak vagyunk fiai s a ezél is közös: városunk nagygyá, hatalmassá, virágzóvá tétele. Vajha a szeretet hetében ki ne hülne a mi szivünkből a szeretet . . . Városi közgyűlések. i. Meghívó. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselő- testületének 1907. évi május 18-án, szombaton délelőtt 10 órakor tartandó r endkívüli közgyűlésére. Tárgyai: 1. Kereskedelemügyi miniszter ur által jóváhagyott s a zsibáruskodásról szóló szabályrendelet beterjesztetik. 2. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának véghatározata Stoll Béla fellebezése ügyében a vendéglőjövedelmezősége tárgyában. 3. Az alispán véghatározata Thanhoffer D. Pál városi állatorvos fellebbezése ügyében az országos és heti vásárokon teljesített teendők ellátásáért való külön díjazása tárgyában. 4. Hivatalos jelentés az 1908. évre jogosított esküdtek névlajstromának elkészítése czél- jából 12 bizottsági tag megválasztása iránt. 5. Hivatalos jegyzőkönyv a néhai Kovács Lőrincz alapítványi erdő birtokának kihasználása és betelepítése ügyében. 6. A gazdasági és pénzügyi bizottság véle- ményes javaslata Kovács Gyula ligeti vendéglő bérlő kérelmére. 7. Botos Sándor íöldfeladás iránti kérelme. 8. Városi szülésznők, óvodadajkák és más városi szegődvényesek segély iránti kérelme. 9. A városi tisztikar kezelő személyzetének drágasági pótlék iránti kérelme. 10. A város tanácsa beterjeszti Szász József és társai indítványára a városi fűrész bérlőjével kötött szerződés pontos betartása, az ellenőrzés szigorú gyakorlása, e czélból az ellenőrzési bizottság megválasztása iránti jelentését, ugyané tárgyban az erdőtanácsos részletes jelentése. Ugyané tárgyban a fiirészbérlő részére ledöntött és átadott famennyiség kimutatása beterjesztetik. 11. Javaslat a szénégetés és szállítási dijak felemelése tárgyában. 12. Javaslat a favágatási bérek felemelése tárgyában. 13. Pomján György illetőségi ügye. 14. Lénárdfalu község tulajdonát képező bérezés erdő kataszteri felvétele, illetve telek- könyvezése iránti intézkedés. 15. Nagybánya város takarékpénztára választmányának 1907. évi február 10-én tartott üléséről felvett jegyzőkönyv. 16. Szász Lajos bizottsági tag lemondása a bizottsági tagságáról. 17. Az építészeti bizottság javaslata Bányai József építési anyag adományozása iránti kérelmére. Nagybányán, 1907. május 15. Torday Imre, h. polgármester. ii. Meghívó. Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselő- testületének 1907. évi május 22-én, szerdán délelőtt 10 órakor tartandó tisztújító közgyűlésére, a bizottsági tag urakat tisztelettel meghívja. Nagybánya, 1907. május 15. Ilosvay Aladár, aiispán. Válasz.- Szász Józsefnek. Nem tartom helyesnek, hogy ebben a kényes ügyben Szász József helyezkedik velem szembe, hiszen az általa említett Függetlenségi Kör-ben és Ipartestület-ben akadt volna egy ! más ember is, kire ezt a kötelességet rá biz— Nem, feleltem bátortalanul s megálltam. Micsoda hely ez? — Ez, ifjú ember, az emberiség története, világosított fel különös hangon az öreg. És anélkül, hogy félbeszakíthattam volna, magyarázni kezdett, kezével mindenfelé, amiről épen beszélt, nagy mozdulatokban mutogatva. — A történet, már mint az emberiség története, most sincs rendben s amint látod a különféle korszakok, áradatok, nemzetek és világnézetek emberei csak úgy össze-vissza, a legnagyobb rendszertelenség szerint és rendetlenségben nyüzsögnek ide-oda; úgy, ahogy az idő ide, a lomtárba bevette őket. Látod, ugy-e bár, ezt a sokféle lámpást, fáklyát, (igen, épp most vonult el ott a házsor alatt egy fáklyás csapat) és gyertyát? Látod ifjú ember, ezek az emberi tudásnak, minden időből való világitó eszközei! Nézd! Amikor az első éjszaka leszállt a földre, az első emberek nem akarták belátni, hogy ők is le kell, hogy nyugodjanak a nappal s mesterséges világosságot gyújtottak. Nem volt nekik elég az a világítás, amelyben nappal a nap révén bőséges részük volt. Nekik olyan fény kellett, amelyet ők gyújtottak. Kíváncsiságuk nem érte be a nappal szűzies világosságával, ők tudni akarták, mit rejt méhében az éj. Világot gyújtottak. Körülnéztek a lobogó tűz fénykörében s ameddig a világosság terjedt, láttak. Azontúl azonban minden a vak sötétségben maradt, mintha fekete lepel takart volna el mindent. Ez az első éjjeli világosság volt az első emberi tudás. A világosságon túl pedig köröskörül minden az emberi tudatlanság. Ha megmaradnak természetes állapotukban és nappal nyitva tartják a szemüket, mindent, óh, hidd meg, ifjú ember, mindent tisztán, a maga eredeti helyes valóságában, láthattak volna s tanulhattak volna megismerni; de nem, ők mást akartak. Meggyujtották a tudás mesterséges mécsét s azzal kezdtek kutatni az éjben, a sötétben. Képzelheted, hogy ez mennyi világosságot terjeszthetett az emberi elmék sötétségében, amikor, látod, ma itt, ebben az embersokaságtól nyözsgő utczában együtt van már valamennyi idők világitó szerszáma, mécse, fáklyája, olajlámpája, gázlángja, villamos, vagy acetelyn világítása, szóval az emberi tudás összes eddigi nagy vívmányai és mégis, ha jól körülnézesz, be kell, hogy ösmerjed: — Hiszen, még mindig sötét van! — Igen, még mindig sötét van s az emberek, azért még mindig nem akarnak rájönni, hogy sem mesterséges bölcselkedéssel, sem technikai s más tudományos eredményekkel, hiú öntelt emberi tanokkal (amelyekkel a sötétben botorkálok agyuknak gyújtanak itt is egy mécsest, ott is egy gyertyát, fáklyát, vagy vil- lamlámpát) nem fognak sohasem igazán boldogulni, mert a tudomány minden villamos reflektora mögött is megmarad a homályos környék, amelyet sohasem bírnak megvilágítani. Nem. Hanem várják meg a nappalt, a mikor a nap természetes ragyogásában, a természetes ősállapot- sugaraiban, minden, az egész természet megnyílik tekintetük előtt. És akkor boldogok lesznek, mert megértik a természetet, az Alkotásnak e legnagyobb szépségét. háttá volna s így kikerülhette volna azt, hogy édes testvérével szembe kerüljön. Nem igaz az, hogy engem a választói értekezletre meghívtak volna, mert ha úgy törté- I nik, el voltam arra határozva, hogy az értekez- I létén kijelentem: nevemet mellőzzék a névsorból és ezzel a dolog el lett volna intézve. De nem igy történt. Az sem igaz, hogy én bárkinek is a rá- beszélére mondtam volna le vagy indokoltam volna meg a lemondásom. Ez egyedül az én elhatározásomból és az én belátásom szerint történt. Az azonban igaz, hogy én arra nem gondoltam, hogy az én szerény lemondásom a lapokban napvilágot fog látni; de ha ezt a tek. szerkesztő urak arra érdemesnek tartották, nekem az ellen sincs kifogásom. Abban igaza lehet Szász Józsefnek, hogy én közügyekkel nem foglalkozom, de hasznot sem húzok belőle ! Tisztelet a kivételeknek, de énösmerek olyan embereket, akik a közügyeket néha a maguk javára kamatoztatják! Bár igaza lenne abban, hogy a város és a lakosság javára fáradtságot nem ismerve, egyedül a közérdeket tartva szem előtt, önzetlenül fáradoznék mindenki a közügyekben. Sajnos, hogy ez nem mindig van igy! Ismétlem, tisztelet a kivételeknek! Az is igaz, hogy a legutóbbi v. képviselő- választáshoz a névsort hét ember főzte ki; azután egy nagyobb számú értekezletnek jóváhagyás végett bemutatták, akik azt egyhangúlag el is fogadták. Tehát szerintem ebből is világosan látszik, hogy hét ember ejtette meg az egész választást, amit az a tény is igazol, hogy a hét ember között olyan is akadt, aki Péternek előre megígérte, hogy képviselő lesz és Pálnak tudtára adta, hogy kimarad. És ez úgy is volt. Azt hiszem, akkor túloztam, mikor azt mondtam, hogy heten választottak. Helyesebben azt kellett volna mondanom, hogy csupán egy vagy két ember végezte a választást. Hát nem kinevezés ez ? Hát azt tudja-e valaki helyeselni, hogy a városi közügyekbe bele viszik a pártpolitikát? Mi köze a város közügyeinek a politikához vagy megfordítva. Ennek már is van háttere, mert azért buktattak ki négy különböző felekezetű lelkészt, kikért nagyobb kár, mintha száz darab Szász Lajos vagy hozzám hasonló ember kimaradt volna. Azt se felejtsék el az igen t. urak, hogy pár évvel ezelőtt épen a mai függetlenségi párt vitt diadalra egy hatvanhetes lobogót! Tehát kár a város érdekét összekavarni a politikával, mert ennek úgyis csak mi isszuk meg a levét ! Minek a tudás, a czivilizáczió ezernyi csillogó lámpája, a mikor mégis a sötétben botorkálunk mellettük? S nem jobb lett volna-e, ha az emberek a helyett, hogy kerülő utakon igyekeznének íel- lebbenteni az éjszaka rejtett titkairól a fátyolt, inkább megmaradtak volna természetes, ősi életük módja mellett s fölkeltek volna a felkelő nappal s lenyugodtak volna a lenyugvóval? Akkor ifjú ember, nem kellene mécs, nem kellene gyertya, nem lámpa, olaj, gáz, villam, vagy acetylen. Nem kellenének a mindenféle bölcseleti rendszerek, nem a nagyszerű találmányok, nem semmi, semmi; mert az ember, aki a nappal ébredne s a nappal térne pihenni, a maga ősi, félvad állapotában, boldog volna és bölcseb b mint az összes bölcsek, akik a világ fönnállása óta rátukmálták doktrínáikat a természet rendjétől eltért emberiségre. Ah, ifjú ember, csak egyszer igy lehetne ! S most, hogy a nagyszakállu öreg ezt kimondotta, egyszerre fordult egyet az álmom. Azt álmodtam, hogy szónok voltam, a természet vallásának apostola és beszéltem a néphez: — Emberek, testvéreim az Urban, oltsátok ki mécseiteket, gyertyáitokat, fáklyáitokat és mindennemű fényes lámpáitokat ! Emberek, ne kutassunk tovább az ösmeretlen sötétségben, hanem érjük be, mind a hogyan a többi állat, a nap áldott, meleg, ragyogó sugaraival. Este pedig, a mikor a nap leszáll, térjünk mi is nyugalomra, mint ő! Oltsuk ki lámpáinkat! Csodálatos szónoki varázs lehetett szavaimban, mert felhívásomra, óh tisztán emlékszem
