Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-05-09 / 19. szám

2 NAGYBANYA 1907. május 5. redukálják az amerikai munkásbéreket. Igaz, hogy sok kivándorló szép összege­ket küld haza, de a nagy kitartást igénylő munka mellett oly silányul táplálkozik, hogy a vagyongyűjtésre egészségével, sokszor életével fizet reá. Irtuk pedig e sorokat azon czélból, hogy egy kis meditáczióra sarkaljuk azon munkásainkat, kik megtévesztve a csábos ígéretektől, idegenben keresik a boldo­gulásukat, holott pedig itthon is fellel­hetik azt. A csendőrség szaporítása. A költségvetés előirányzata szerint 830 fővel szaporítandó a m. kir. csendőrség s az igy keletkezett számemelkedésből eredő hiány a csendőrségnél ez idő szerint még 1385 főre rúg. Ez a szaporítás már e hó elejével életbe lépett s a belügyi kormány ezen intézkedése folytán még 810 katona viselt férfi kap biztos és tisztességes megélhetést nyújtó állást. Nagy jótétemény ez azokra nézve külö­nösen, kik itthon az állandó és jövedelmező munkát nélkülözvén, az Amerikába való kiván­dorlásra gondolnak. Ezeknek most már nincs szükségük arra, hogy kitegyék magukat az ismeretlen világ ezer veszedelmének, mikor itthon tisztességes állás­hoz juthatnak, mely nemcsak megélhetésüket biztosítja, hanem a melynél rendes életmód és kellő beosztás mellett az illető eleget meg is takaríthat és családalapításra is gondolhat. A csendőrség díjazása teljesen kielégítheti az igényeket, amennyiben a napizsold a hadap­ród tiszhelyettes és őrmester részére 3 korona 29 fillér, az őrsvezető részére 2 korona 77 f. a csendőr részére 2 korona 20 fillér, a próba­csendőr részére 2 korona 6 fillér. A zsoldot egész hóra előre fizetik ki s igy a legénység annál jobban beoszthatja azt szükségletei fedezésére. Ez a zsold egész a 18. szolgálati évig minden 3 évben emelkedik az úgynevezett szolgálati pótdijjal, mely a fizetéssel teljesen egyenlő elbírálás alá esik s igy a nyugdíjnál is tekintetbe jön. E szerint a csendőr a jó ruházaton és évi ellátáson kívül évente 803 korona tiszta fizetést — Helyes, fűzte tovább a szót Katja, de mért nem festett a nyáron. — Igen, hát lehet ebben a pajtában dolgozni? válaszolt a festő kedvetlenül. Honnan vegyek én magamnak itt modellt. Ebben a pillanatban a földszintről nagy ajtó csapkodás hallatszik. Katja, aki már perc­ről percre várta az anya érkeztét, felállt és ki­surrant. A festő egyedül maradt. Lassan sétált az egyik saroktól a másikig, a ládák és bő­röndök között lavírozva. Hallja az özvegyasszont, amint veszekszik Katjával, szidja azt a két pa­rasztot, kik két rubelt kérnek a szállításért. Megáll és sötéten néz a konyakos üvegre. — Ah, te még a halálba kergetsz, kiabál az özvegyKatjára. A festő nagyot húz az üvegből. Leikéből elszállanak a gondok, a sötét teher s lelkét va­lami kellemes izgató álomképek lepik el. Álmo­dozik. Képzelete elszáguld a jövőbe, midőn mű­vészetét elismerik és méltányolják. Ma még nem tudja kiállítani képét, de lelkiszemei már látják a jövőt, amikor mindenki róla beszél, mi­dőn képei széthordatnak az egész világon, s barátjai irigységgel gondolnak reá. Elképzeli képéirt egy elegáns szlon kiállí­tásán, amint körülvannak véve tisztelőinek és bámulóinak sokasága által. De a szép rózsa­színű álmokat szétzúzza a rideg valóság. Hisz ő még csak egy tárlatot sem látott. Nincsenek benyomásai, nem ismer jelleme­ket, embereket ? Művészek, kik az életet nem ismerik, igyekeznek jó könyveket olvasni, s kap, mely még a szolgálati pótdijjal minden három évben növekszik. Minden erkölcsös és tehetséges ember pedig járásörmester is lehet idővel s ekkor csupán a tiszta fizetése 1805 koronára emelkedik. Ezen­kívül gondoskodik a kincstár kórházi ápolás­ról, a nős csendőrök családjainak ingyenes gyógyításáról, külön utazási költséget s külső szolgálatoknál napi 80 fillér vezényeltetési pót­dijat ad. Ezenkívül eredményes szolgálati tény­kedésért fényes jutalomban részesiti azt, ki magát valami utón erre érdemessé teszi. A szolgálatra alkalmatlanná vált csendőr nyugdíj vagy végkielégítés tekintetében ugyan­olyan elbírálás alá esik, mint az állami szolgák. Megélhetése tehát még a legrosszabb esetben is biztosítva van. Az élelmezés a nőtleneknél közös s több­nyire havi 27 koronáért kapnak bőséges ellátást, melyhez a mosás és a szakácsnő fizetése is hozzá van számítva. A laktanya tisztán tartására s a világításra szükséges költségeket ellenben a kincstár viseli. Majd minden laktanyánál van veteményes és gyümölcsös kert, hol a kerti munkával szívesen foglalkozó ember hasznos és kellemes foglalkozást nyerhet. Tehát egy csendőr laktanya nem bir egy kaszárnya rideg­ségével, hanem kellemes és meleg otthont nyújt az egymás közt szeretetben és békében élő bajtársaknak. Tekintettel arra a nemes és önzetlen hivatásra, melyet egy csendőr szolgálatában betölt, mindenkitől jogosan várhat becsülést és tiszteletet. Az országban a csendőrség a rend őrizője, az igazságszolgáltatás ereje s ennél­fogva oly magasztos hivatást teljesít, mely ok­vetlenül maga után vonja a polgárok becsülését. A csendőrség szervezeti utasítása a követ­kezőkben határozza meg a csendőri intézmény fogalmát: „A csendőrség a közbiztonság fen- tartására rendelt katonailag szervezett őrtest.“ Feladata ezek szerint tehát a személy és vagyonbiztonság megóvása, a béke és rend fentartása, a törvények megsértésének meg­akadályozása, a megzavart béke és rend helyre­állítása. Ily körülmények között minden derék írástudó katonaviselt embernek érdekében áll azt a ritka alkalmat megragadni, hogy magá­nak szép és nyugodt jövőt biztosítson. ezeknek benyomása alapján dolgozni. De Jegor Szavits erre nem volt képes; egyszer próbálta meg Gogolt olvasni, de már a második oldal­nál elaludt. — Katja hozz szenet, kiált az özvegy és tedd fel a szamovárt. A festő szerette volna álmait, ábrándjait valakivel közölni. Lemegy a konyhába s az öz­vegyet gondosan kikerülve, ráül egy padra, egy hatalmas fazék mellé és beszélni kezd. — Milyen szép művésznek lenni. Megyek ahova akarok, teszem azt ami jól esik. — Nem köt le a szolgálat,Jnem tart vissza a föld.- Független vagyok, szabad mint a madár. — Nem gátolnak a szokások, nem vetem magamat alá a társadalom konvencionális sza­bályainak, és mégis hasznára vagyok az em­beriségnek. Ebéd után elment, hogy kipihenje magát. Ilyenkor aludni szokott, amig esteledik, azon­ban máma alighogy elaludt, érzi, hogy valaki a lábát rángatja és nevén szólítja. Felnyitja sze­meit, lát kit lát ? Kollegáját Wreikin fölbirtokost, ki az egész nyarat a kosztromai kerületben töltötte. — Ej, haj, kit látnak szemeim, örvendezett a festő, miközben kezet nyújtott barátjának. Na mi jót és szépet hoztál magaddal. — Bizonyára vagy száz tanulmányt, mondá a festő, amint látja, hogy barátja kezd kicsomagold.-Na, hát természetesen. Én dolgoztam ! És te mit csináltál egész idő alatt ? Jegor Szavits elszégyelte magát és vörös A felvétel úgy történik, hogy a jelentkező katonakönyvével a legközelebbi csendőrörsre megy, hol a további eljárásról tájékozást kap s ügye 10-15 nap alatt teljes elintézést nyer. Városi közgyűlések. A városi képviselőtestület folyó hó 4-én tartotta alakuló közgyűlését Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt. Az alispánt pont 11 órakor Szabó Adolf, Molcsány Gábor és Révész János tagokból álló küldöttség hívta meg a közgyűlésre, mely­nek megnyitása után Égly Mihály főjegyző a következő beszéddel üdvözölte őt: Mélyen tisztelt Alispán ur! Tekintetes Közgyűlés! Engedje meg Alispán ur, hogy amidőn első Ízben, mint Szatmárvármegye alispánjához, legelső tisztviselőjéhez szerencsénk van, úgy a városi tisztikar, mint a városi képviselőtestület igaz s őszinte szeretettől áthatott tiszteletét, nagyrabecsülését és üdvözletét tolmácsoljam. Nem uj az a frigy, nem uj az a barátság, mely bennünket Alispán úrhoz köt, hiszen azon díszes állásban, melyet mint Szatmárvármegye főjegyzője hosszú időkön át betöltött, számta­lan ízben érezte e város s éreztük mi Alispán urnák jóindulatú, rokonszenves érzelmeit. De kedves motívumául szolgál a mi ünnep­lésünknek azon körülmény is, hogy azóta, a mióta azon vészterhes, sötét idők lezajlottak, a midőn mindnyájan éreztük a hatalom ostor­csapásait, a midőn az elnyomatás letipró törek­véseivel szemben harczba szállott az egész nemzet s e harczokból dicsőségesen kivette részét Szatmárvármegye is; a midőn törvény- hatóságunk sánczai között alkotmányunk védel­mében Alispán ur, kezében Szatmárvármegye ősi czimerével s Rákóczi lobogójával a legelső sorokban küzdött, koczkára tevén karrierjét, állását, mindenét, sőt elszenvedte azt a már- tiriumot is, hogy a hatalom bitorlói csendőr­szuronyok között dobatták ki mindig méltóság­gal viselt hivatalából, mondom, azon körülmény, hogy e sötét idők óta először jelenik meg kö­rünkben, kedves alkalom nekünk arra, hogy megújítsuk baráti frigyünket s Alispán urat tör- hetlen bizalmunkról, szeretetünkről s nagyra­becsülésünkről biztositsuk. E vészterhes időkben Nagybánya szabad kir, város amig egyrészről aggódó, hazafias szívvel, de büszkén nézte végig e dicső küzdel­met, azon szűk keretekben, melyet a törvény a rendezett tanácsú városoknak hagyott, kivette a maga részét a harczból s azon törhetlen el­határozás kelt szivében, hogy legyen bármi sors osztályrészünk, de azon egész embereket, tiszta lett mint egy rák. Aztán rá mutatott egy félig megkezdett képsorozatra a falon.-Nézd, „Búcsú a vőlegénytől“. Háromféle helyzetben. Még nem kész. A kép Katját ábrázolta az ablakban, le­mondással néz ki a levegőbe, előtte a szabad­ban egy léckerítés. Az egész ház alapszínnel. Wreikin-nek a kép nem tetszett.- Hm. . . . Sok a levegő és ... igen . . . és kevés a hatás. A kerítés teljesen felesleges. Nincs az eszmé kidomborítva. Általában véve gyenge az egész. Bírálat közben elő került a konyakos üveg is. Este fele megjött a társaság harmadik tagja: Kosztilev, történeti festő. Jegor Szavas­nak szomszédja és barátja, ki szintén csak áb­rándokból élt. Hosszú hajat viselt, kék zubonyt és a nyakkendőjét a la Shakespeare kötötte. Vékony mellbeteg ember volt, de azért szorgalmasan töltötte magába a poharat és na­gyokat szipákolt kis csibukjából.- Gyerekek, nagyszerű témám van, kezdte Koszilev, amint megérkezett izgatottan. Roppant nagy müve tkeresek. Szembeállítom a kereszténységet a pogánysággal. A kép egyik oldalán lessz Róma, a bűneiben és or­giáiban tobzódó Szodoma, a másik oldalon ke­resztény Róma, felette pedig gyenge rózsaszínű fény fátyollal körül fogva lesz a kereszt. Mint oroszlánok a ketrecben járkált a há­rom művész a szűk kis szobában. Lelküeket megszállta az álomlátások repü­lő sas lelke. Bezséltek átszellemülten a jövőről, művészetükről. Miközben megfeledkeztek arról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom