Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-09 / 19. szám
2 NAGYBANYA 1907. május 5. redukálják az amerikai munkásbéreket. Igaz, hogy sok kivándorló szép összegeket küld haza, de a nagy kitartást igénylő munka mellett oly silányul táplálkozik, hogy a vagyongyűjtésre egészségével, sokszor életével fizet reá. Irtuk pedig e sorokat azon czélból, hogy egy kis meditáczióra sarkaljuk azon munkásainkat, kik megtévesztve a csábos ígéretektől, idegenben keresik a boldogulásukat, holott pedig itthon is fellelhetik azt. A csendőrség szaporítása. A költségvetés előirányzata szerint 830 fővel szaporítandó a m. kir. csendőrség s az igy keletkezett számemelkedésből eredő hiány a csendőrségnél ez idő szerint még 1385 főre rúg. Ez a szaporítás már e hó elejével életbe lépett s a belügyi kormány ezen intézkedése folytán még 810 katona viselt férfi kap biztos és tisztességes megélhetést nyújtó állást. Nagy jótétemény ez azokra nézve különösen, kik itthon az állandó és jövedelmező munkát nélkülözvén, az Amerikába való kivándorlásra gondolnak. Ezeknek most már nincs szükségük arra, hogy kitegyék magukat az ismeretlen világ ezer veszedelmének, mikor itthon tisztességes álláshoz juthatnak, mely nemcsak megélhetésüket biztosítja, hanem a melynél rendes életmód és kellő beosztás mellett az illető eleget meg is takaríthat és családalapításra is gondolhat. A csendőrség díjazása teljesen kielégítheti az igényeket, amennyiben a napizsold a hadapród tiszhelyettes és őrmester részére 3 korona 29 fillér, az őrsvezető részére 2 korona 77 f. a csendőr részére 2 korona 20 fillér, a próbacsendőr részére 2 korona 6 fillér. A zsoldot egész hóra előre fizetik ki s igy a legénység annál jobban beoszthatja azt szükségletei fedezésére. Ez a zsold egész a 18. szolgálati évig minden 3 évben emelkedik az úgynevezett szolgálati pótdijjal, mely a fizetéssel teljesen egyenlő elbírálás alá esik s igy a nyugdíjnál is tekintetbe jön. E szerint a csendőr a jó ruházaton és évi ellátáson kívül évente 803 korona tiszta fizetést — Helyes, fűzte tovább a szót Katja, de mért nem festett a nyáron. — Igen, hát lehet ebben a pajtában dolgozni? válaszolt a festő kedvetlenül. Honnan vegyek én magamnak itt modellt. Ebben a pillanatban a földszintről nagy ajtó csapkodás hallatszik. Katja, aki már percről percre várta az anya érkeztét, felállt és kisurrant. A festő egyedül maradt. Lassan sétált az egyik saroktól a másikig, a ládák és bőröndök között lavírozva. Hallja az özvegyasszont, amint veszekszik Katjával, szidja azt a két parasztot, kik két rubelt kérnek a szállításért. Megáll és sötéten néz a konyakos üvegre. — Ah, te még a halálba kergetsz, kiabál az özvegyKatjára. A festő nagyot húz az üvegből. Leikéből elszállanak a gondok, a sötét teher s lelkét valami kellemes izgató álomképek lepik el. Álmodozik. Képzelete elszáguld a jövőbe, midőn művészetét elismerik és méltányolják. Ma még nem tudja kiállítani képét, de lelkiszemei már látják a jövőt, amikor mindenki róla beszél, midőn képei széthordatnak az egész világon, s barátjai irigységgel gondolnak reá. Elképzeli képéirt egy elegáns szlon kiállításán, amint körülvannak véve tisztelőinek és bámulóinak sokasága által. De a szép rózsaszínű álmokat szétzúzza a rideg valóság. Hisz ő még csak egy tárlatot sem látott. Nincsenek benyomásai, nem ismer jellemeket, embereket ? Művészek, kik az életet nem ismerik, igyekeznek jó könyveket olvasni, s kap, mely még a szolgálati pótdijjal minden három évben növekszik. Minden erkölcsös és tehetséges ember pedig járásörmester is lehet idővel s ekkor csupán a tiszta fizetése 1805 koronára emelkedik. Ezenkívül gondoskodik a kincstár kórházi ápolásról, a nős csendőrök családjainak ingyenes gyógyításáról, külön utazási költséget s külső szolgálatoknál napi 80 fillér vezényeltetési pótdijat ad. Ezenkívül eredményes szolgálati ténykedésért fényes jutalomban részesiti azt, ki magát valami utón erre érdemessé teszi. A szolgálatra alkalmatlanná vált csendőr nyugdíj vagy végkielégítés tekintetében ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az állami szolgák. Megélhetése tehát még a legrosszabb esetben is biztosítva van. Az élelmezés a nőtleneknél közös s többnyire havi 27 koronáért kapnak bőséges ellátást, melyhez a mosás és a szakácsnő fizetése is hozzá van számítva. A laktanya tisztán tartására s a világításra szükséges költségeket ellenben a kincstár viseli. Majd minden laktanyánál van veteményes és gyümölcsös kert, hol a kerti munkával szívesen foglalkozó ember hasznos és kellemes foglalkozást nyerhet. Tehát egy csendőr laktanya nem bir egy kaszárnya ridegségével, hanem kellemes és meleg otthont nyújt az egymás közt szeretetben és békében élő bajtársaknak. Tekintettel arra a nemes és önzetlen hivatásra, melyet egy csendőr szolgálatában betölt, mindenkitől jogosan várhat becsülést és tiszteletet. Az országban a csendőrség a rend őrizője, az igazságszolgáltatás ereje s ennélfogva oly magasztos hivatást teljesít, mely okvetlenül maga után vonja a polgárok becsülését. A csendőrség szervezeti utasítása a következőkben határozza meg a csendőri intézmény fogalmát: „A csendőrség a közbiztonság fen- tartására rendelt katonailag szervezett őrtest.“ Feladata ezek szerint tehát a személy és vagyonbiztonság megóvása, a béke és rend fentartása, a törvények megsértésének megakadályozása, a megzavart béke és rend helyreállítása. Ily körülmények között minden derék írástudó katonaviselt embernek érdekében áll azt a ritka alkalmat megragadni, hogy magának szép és nyugodt jövőt biztosítson. ezeknek benyomása alapján dolgozni. De Jegor Szavits erre nem volt képes; egyszer próbálta meg Gogolt olvasni, de már a második oldalnál elaludt. — Katja hozz szenet, kiált az özvegy és tedd fel a szamovárt. A festő szerette volna álmait, ábrándjait valakivel közölni. Lemegy a konyhába s az özvegyet gondosan kikerülve, ráül egy padra, egy hatalmas fazék mellé és beszélni kezd. — Milyen szép művésznek lenni. Megyek ahova akarok, teszem azt ami jól esik. — Nem köt le a szolgálat,Jnem tart vissza a föld.- Független vagyok, szabad mint a madár. — Nem gátolnak a szokások, nem vetem magamat alá a társadalom konvencionális szabályainak, és mégis hasznára vagyok az emberiségnek. Ebéd után elment, hogy kipihenje magát. Ilyenkor aludni szokott, amig esteledik, azonban máma alighogy elaludt, érzi, hogy valaki a lábát rángatja és nevén szólítja. Felnyitja szemeit, lát kit lát ? Kollegáját Wreikin fölbirtokost, ki az egész nyarat a kosztromai kerületben töltötte. — Ej, haj, kit látnak szemeim, örvendezett a festő, miközben kezet nyújtott barátjának. Na mi jót és szépet hoztál magaddal. — Bizonyára vagy száz tanulmányt, mondá a festő, amint látja, hogy barátja kezd kicsomagold.-Na, hát természetesen. Én dolgoztam ! És te mit csináltál egész idő alatt ? Jegor Szavits elszégyelte magát és vörös A felvétel úgy történik, hogy a jelentkező katonakönyvével a legközelebbi csendőrörsre megy, hol a további eljárásról tájékozást kap s ügye 10-15 nap alatt teljes elintézést nyer. Városi közgyűlések. A városi képviselőtestület folyó hó 4-én tartotta alakuló közgyűlését Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt. Az alispánt pont 11 órakor Szabó Adolf, Molcsány Gábor és Révész János tagokból álló küldöttség hívta meg a közgyűlésre, melynek megnyitása után Égly Mihály főjegyző a következő beszéddel üdvözölte őt: Mélyen tisztelt Alispán ur! Tekintetes Közgyűlés! Engedje meg Alispán ur, hogy amidőn első Ízben, mint Szatmárvármegye alispánjához, legelső tisztviselőjéhez szerencsénk van, úgy a városi tisztikar, mint a városi képviselőtestület igaz s őszinte szeretettől áthatott tiszteletét, nagyrabecsülését és üdvözletét tolmácsoljam. Nem uj az a frigy, nem uj az a barátság, mely bennünket Alispán úrhoz köt, hiszen azon díszes állásban, melyet mint Szatmárvármegye főjegyzője hosszú időkön át betöltött, számtalan ízben érezte e város s éreztük mi Alispán urnák jóindulatú, rokonszenves érzelmeit. De kedves motívumául szolgál a mi ünneplésünknek azon körülmény is, hogy azóta, a mióta azon vészterhes, sötét idők lezajlottak, a midőn mindnyájan éreztük a hatalom ostorcsapásait, a midőn az elnyomatás letipró törekvéseivel szemben harczba szállott az egész nemzet s e harczokból dicsőségesen kivette részét Szatmárvármegye is; a midőn törvény- hatóságunk sánczai között alkotmányunk védelmében Alispán ur, kezében Szatmárvármegye ősi czimerével s Rákóczi lobogójával a legelső sorokban küzdött, koczkára tevén karrierjét, állását, mindenét, sőt elszenvedte azt a már- tiriumot is, hogy a hatalom bitorlói csendőrszuronyok között dobatták ki mindig méltósággal viselt hivatalából, mondom, azon körülmény, hogy e sötét idők óta először jelenik meg körünkben, kedves alkalom nekünk arra, hogy megújítsuk baráti frigyünket s Alispán urat tör- hetlen bizalmunkról, szeretetünkről s nagyrabecsülésünkről biztositsuk. E vészterhes időkben Nagybánya szabad kir, város amig egyrészről aggódó, hazafias szívvel, de büszkén nézte végig e dicső küzdelmet, azon szűk keretekben, melyet a törvény a rendezett tanácsú városoknak hagyott, kivette a maga részét a harczból s azon törhetlen elhatározás kelt szivében, hogy legyen bármi sors osztályrészünk, de azon egész embereket, tiszta lett mint egy rák. Aztán rá mutatott egy félig megkezdett képsorozatra a falon.-Nézd, „Búcsú a vőlegénytől“. Háromféle helyzetben. Még nem kész. A kép Katját ábrázolta az ablakban, lemondással néz ki a levegőbe, előtte a szabadban egy léckerítés. Az egész ház alapszínnel. Wreikin-nek a kép nem tetszett.- Hm. . . . Sok a levegő és ... igen . . . és kevés a hatás. A kerítés teljesen felesleges. Nincs az eszmé kidomborítva. Általában véve gyenge az egész. Bírálat közben elő került a konyakos üveg is. Este fele megjött a társaság harmadik tagja: Kosztilev, történeti festő. Jegor Szavasnak szomszédja és barátja, ki szintén csak ábrándokból élt. Hosszú hajat viselt, kék zubonyt és a nyakkendőjét a la Shakespeare kötötte. Vékony mellbeteg ember volt, de azért szorgalmasan töltötte magába a poharat és nagyokat szipákolt kis csibukjából.- Gyerekek, nagyszerű témám van, kezdte Koszilev, amint megérkezett izgatottan. Roppant nagy müve tkeresek. Szembeállítom a kereszténységet a pogánysággal. A kép egyik oldalán lessz Róma, a bűneiben és orgiáiban tobzódó Szodoma, a másik oldalon keresztény Róma, felette pedig gyenge rózsaszínű fény fátyollal körül fogva lesz a kereszt. Mint oroszlánok a ketrecben járkált a három művész a szűk kis szobában. Lelküeket megszállta az álomlátások repülő sas lelke. Bezséltek átszellemülten a jövőről, művészetükről. Miközben megfeledkeztek arról,
