Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-12-25 / 52. szám
= A „NAGYBÁNYA" = KARÁCSONYI MELLÉKLETE f # Nagybánya város legrégibb pecsétje. özei húsz év telt el azóta, hogy a Turul hasábjain Nagybánya városnak az Anjouk korából származó nagy pecsétjét ismertettem, amaz egyetlen pecsétlenyomat alapján, a mely róla a város egy 1480-iki kiadványán fentmaradt s melyről a tudományos vizsgálat már előbb megállapította, hogy az úgy sphragistikai, mint művészi tekintetben középkori pecséteink legszebb darabjai közé tartozik. Ez ismertetés teljes részletességben igyekezett méltatni e pecsét történelmi, sphragistikai és műtörténeti értékét és fejtegetése révén szaktudósaink csakis sajnálattal vettek tudomást afelől, hogy annak eredetije századokkal ezelőtt nyomtalanul elveszett és a hazai sphra- gistika ez érdekes emléke csupán egyetlen, elmosódott állapotban maradt reánk. A véletlen kedvezése folytán e pecsét elveszettnek hitt typa- riuma azóta megkerült és ma már Nagybánya város tulajdonában az első helyet foglalja el e város történelmi ereklyéi között. A pecsétnyomót Nagybánya város határában, a fejéruti hegyoldal egy szőlőjében, annak tulajdonosa, Vic/h Dezső nagybányai polgár 1904 október havában találta meg; őszi munkálkodáskor, ásás közben került ki az, egy régi cserépedény kíséretében, a föld mélyéből. Az edény, mely a kiásáskor összetört, ékszereket rejtett magában és pecsétnyomónk fedél gyanánt volt nyílására alkalmazva. A lelet két pár aranyozott ezüst ruhakapcsokból, melyek korát a későbbi vizsgálat a XVI. század elejére tette, egy ugyanazon korbeli aranyozott ezüst gyűrűből s egy e század derekáról származó szintén aranyozott ezüst bogiáros tűből, továbbá egy kettétört ezüstkanálból a tulajdonos monogrammjával és két ezüstpénzből, egyike I. Ferdinánd garasa 1550-ből, a másik Ágost szász herczeg garasa 1565-ből, állott. A lelet némi viszontagságok után került nehány nap múlva egy nagybányai kereskedő utján Myskovszky Ernő főgimn. tanárnak, a városi múzeum őrének kezeibe, de épségben semmi kárt nem szenvedett, csupán az azt magában rejtő edény cserepei mentek teljesen veszendőbe. A múzeum őre természetesen felismerte annak fontosságát s a pecsétnyomót az ékszerekkel együtt a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségéhez küldte fel, mely azt a találótól 300 koronáért megvásárolva, a nagybányai városi múzeumban leendő elhelyezés czéljából Nagybánya városnak engedte át. Az ily szerencsés körülmények között megtalált pecsétnyomó tehát immár a maga mivoltában áll vizsgálódásainknak rendelkezésre, hogy beigazolja azt az Ítéletet, mely az idők viszontagságai által megviselt, elmosódott és egyes részeiben megcsonkított viaszlenyomatról is képes volt annak tudományos és művészi jelentőségét felismerni és a sphragistika emlékei között az őt megillető helyet megállapítani. Már az 1480-iki lenyomatból ismertük azt a széles arányokban megrajzolt jelenetet, mely a Szent-István király lábainál dolgozó bányászokat ábrázolva, hirdette Nagybányának bányavárosi mivoltát j s melynek szerkezeti szépségei még a tökéletlen állapotban fennmaradt lenyomatban is annyira megkülönböztették e pecsétet a többi városi pecsétektől. A lenyomat azonban általában véve csak elmosódó képet nyújthatott szemeinknek s egyes részletének hiányaival tévedésre is adott alkalmat a pecsétrajz leírásánál. Az eredeti ábrázolás a typarium segítségével a következőkben állapítható meg: Nyolczszögü mezőben mindkét oldalt háromfokos lépcső- zetben emelkedő sziklahegy tetején Szent-István király ülő alakja látható, királyi díszben, tunikába és palástba öltözve, fénykörrel övezett fején nyílt koronával, jobbjában liliommal végződő kormány- pálczával, baljában kereszttel ellátott országalmát tartva. A hegy alsó részét jobb oldalt boltozatos bányabejárás foglalja el, melynek üregében térdelő bányász, csuklyás köntösben, baljában bányászcsákányt és magasra emelt jobbjában bányászkalapácsot tartva, dolgozik; a hegy alját gyep övezi s ennek közepén gömbölyű ércz- kövek vannak felhalmozva, melyeket a bánya bejárásától balra álló, hasonlókép öltözött bányász kapával gyűjt össze. A hegy szikláit hatszirmu virágok borítják, a legalsó lépcsőfokról mindkét oldalon négy-négy levélből és egy-egy fejlődő rügyből álló csergaly emelkedik ég felé. A pecsétrajzot övező rovátkolt vonalak által alkotott nyolczszögü keretben jobbról balfelé a következő körirat olvasható: f MVTVVS ; AMOR . CIVIV ; OPTIMV . E. CIVITATIS FMAMETV; fent a körirat által üresen hagyott helyet az S. D. R. D. betűk töltik ki. Az a kép áll előttünk a maga teljes szépségében, a melyet
